Elképesztő volt visszanézni, hogy már körülbelül öt éve olvastam a Nápolyi regények második kötetét. Bár nagy vonalakban még emlékeztem az előzményekre, jólesett a történet elején újra áttekinteni a szereplőket, és néhány mondatban feleleveníteni, kivel mi történt korábban. Így könnyebben visszarázódtam Elena Ferrante különleges, olykor nyomasztó világába.
Öt év távlatából is élénken emlékeztem az írónő szókimondó stílusára, amelyben nincs helye a köntörfalazásnak vagy a szépítésnek. Mégis akadtak olyan részek, amelyeknek a keménysége ezúttal is meglepett. Az előző két kötet után valahogy más folytatásra számítottam. Lila története mintha fokozatosan a háttérbe szorult volna, és csak apró részletekből értesülhettünk arról, hogyan alakul az élete. Ezzel szemben Elena került a középpontba, az ő felnőtté válását, nővé érését és az önálló élet felé vezető útját követhettük nyomon.
Kedves Olvasó!
Először teljesen véletlenül találkoztam a Studio Ghibli gondozásában készült A vándorló palota című animációs filmmel. Régebben nagyon szerettem animéket nézni, így már önmagában az is nosztalgikus érzéseket ébresztett bennem, hogy ismét egy ilyen világba csöppenhettem. A történet szinte azonnal magával ragadott, Sophie karakterével pedig könnyen tudtam azonosulni. Humoros, bájos és varázslatos mese, amely már elsőre belopta magát a szívembe.
Lisa Wingate Elrabolt életek című regényét már korábban is nézegettem, sőt, egy időben még a kívánságlistámon is szerepelt. Valahogy azonban sosem jutottam el odáig, hogy beszerezzem és elolvassam. Aztán egyik nap megláttam a Voxa kínálatában, és amint észrevettem, hogy Földes Eszter a könyv felolvasója, rögtön tudtam, hogy eljött az ideje, hogy megismerkedjek ezzel a történettel.
2024 júliusában kezdtem el olvasni ezt a könyvet, de akkor mindössze néhány oldalig jutottam. Egyszerűen nem tudtam igazán ráhangolódni, aztán a vizsgák is közbeszóltak, így végül félretettem, és egészen mostanáig nem vettem újra a kezembe. Kicsivel több mint két évvel később viszont szinte azonnal magával ragadott a történet, és örülök, hogy végül adtam neki még egy esélyt.
Kedves Olvasó!
Nehéz ennél a könyvnél megtalálni a megfelelő szavakat. Sokáig állt a polcomon, majd amikor megláttam a Voxán Wunderlich József felolvasásában, úgy éreztem, ez egy jel, hogy végre ideje meghallgatnom. Wunderlich Józsefet korábban már láttam A padlás című előadásban, de különösen szeretem, amikor feleségével, Bach Katával Sohonyai Attila Szem a szemhez című versét adják elő. Imádom! Így számomra a történet szinte összeforrt Wunderlich József kedves hangjával.
A történet Afganisztánban, még a tálib uralom előtt kezdődik, és Amir, egy kisfiú szemszögéből ismerhetjük meg az ország kultúráját, a családját, a szokásokat és az ottani társadalmi hierarchiát. Utóbbi számomra eleinte kissé nehezen volt átlátható, de ahogy haladtam előre a történetben, egyre jobban megértettem, milyen meghatározó szerepet játszik az emberek életében, hogy milyen családba és társadalmi csoportba születnek.
Kedves Olvasó!
Már korábban is szemeztem az írónő könyveivel, ezért a Voxa Útlevél kihívására ezt a kötetet is beválasztottam. Barta Ágnes hangját különösen szerettem hallgatni, szerintem nagyon illett a történet hangulatához.
Kedves Olvasó!
Korábban már szemeztem az író könyveivel, de végül a Voxa Útlevél kihívása miatt választottam ezt a történetet. Imádom a különféle olvasási kihívásokat, úgyhogy nem is kellett sokáig győzködnöm magam. A döntésemben ráadásul az is közrejátszott, hogy nagyon szeretem Pál Tamás hangját, és a TikTok-csatornáját is szívesen követem.
A borító és a cím azonnal megfogott, amikor pedig megláttam, hogy Balla Eszter olvassa fel a könyvet, már tudtam, hogy meg kell hallgatnom. Nagyon szeretem a hangját és a színészi játékát. Legutóbb a Fekete Péter című színházi előadásban láttam, amit imádtam, emberként pedig különösen felnézek rá.
Évekkel ezelőtt vettem meg ezt a könyvet, főként a NIOK miatt, de sajnos a közös olvasás során már nem jutott rá időm, így azóta is csak várta a sorát a polcomon. Amikor megláttam a Voxa oldalán, hogy fent van, nagyon megörültem, és el is kezdtem hallgatni. Azt viszont már az elején éreztem, hogy teljesen másra számítottam.
Ez volt az első hangjáték, amit hallottam, és maga a megvalósítás nagyon tetszett. Különösen érdekes volt, hogy minden szereplőhöz külön felolvasó tartozott, ráadásul a zenei aláfestések is sokat adtak hozzá az élményhez. Az egész olyan volt, mintha egy filmet hallgattam volna, ezért mindenképpen különleges tapasztalatként maradt meg bennem.
Sajnos ennél a sorozatnál egy kicsit nehezített pályán indultam, ugyanis amikor ez a kötet megjelent, még az első részt sem olvastam, viszont sikerült belefutnom egy spoilerbe a második történet végéről. Emiatt inkább megvártam, hogy megjelenjen a folytatás is, és csak utána kezdtem bele.
Az első rész után volt bennem egy kis hiányérzet, főleg azért, mert lassúnak éreztem a történet felépítését, és valahogy nem kaptam meg azt a pluszt, amit vártam tőle. A második rész viszont már sokkal jobban működött nálam. Végre felpörögtek az események, több titok és probléma került elő, és sokkal jobban megismerhettük ezt a különleges világot is. A Pagonyban játszódó részeket különösen szerettem, ezek adták számomra a történet legjobb pillanatait.
Tavalyi évben (mire ez a poszt kimegy már tavaly előtti évben) nagy élmény volt számomra, hogy sikerült elolvasnom a Caraval spin off-ját. Nagyon szerettem az első trilógiát és bőszen ajánlottam legjobb barátnőmnek elolvasásra. Aztán ő inkább a Volt egyszer egy összetört szív című könyvel kezdte a sort és később már ő ajánlotta nekem ezt a könyvsorozatot. Ahogy az első sorokat elolvastam éreztem, ahogy a belső feszültségem megszűnt, kicsit a külvilággal együtt. És így egy hétvége alatt kiolvastam a Volt egyszer egy összetört szív trilógiát.
Kedves Olvasó!
Vannak könyvek, amelyek már első pillantásra elvarázsolják az embert. Egy különleges borító, egy megkapó cím vagy egy misztikus atmoszféra képes felkelteni az érdeklődést. Amikor először kezembe vettem ezt a könyvet, pontosan ezt éreztem. A külső nem csupán figyelemfelkeltő volt, hanem mintha előrevetítette volna azt a mély és szívszorító történetet, amely a lapokon kibontakozott előttem.
Kedves Olvasó!
Több mint egy éve írtam az utolsó bejegyzésemet. Akkor az oldalam hatodik évét ünnepeltem, és megpróbáltam egy kis betekintést engedni abba, hol tartok éppen az életemben. Most, több mint egy év elteltével, ismét egy kicsit naplószerű bejegyzéssel szeretnélek megörvendeztetni.
Az elmúlt két évben rengeteg minden történt velem. Volt benne veszteség, gyász, tanulás, küzdelem, csalódás, újrakezdés, és szerencsére sok-sok olyan pillanat is, ami miatt ma már egyre inkább érzem, hogy talán tényleg egy új fejezethez érkeztem.
És mielőtt még tovább mennénk, most már tényleg ígérem, és ezúttal be is tudom tartani, hogy hamarosan újra egyre több könyves bejegyzéssel érkezem. Tavaly már elkezdtem írni az olvasmányaimról, ezekből több vázlat is elkészült, így most már csak át kell olvasnom, ahol szükséges, kicsit megszerkesztenem őket, és megosztanom Veled.
Nagy öröm számomra, hogy a nyár folyamán ismét több könyvet is sikerült elolvasnom, ráadásul már jegyzeteket is készítettem róluk.