James O' Barr: A holló

 

"Olyan fakó a Holló és olyan elkeseredett. Erős lélekben mégis roncs. Hangosan kacag az utcai lámpa fénykörében démoni mosolya egy olyan léleké, aki élt, meghalt, és mégis él..."

"Örökké nem eshet."

Kedves Olvasó!

Maggie Doyne: Ég alatt, hegy fölött

 

Kedves Olvasó!

Nagyon szépen köszönöm a Partvonal Kiadónak a lehetőséget!

"Aki megment egy gyermeket, 
a világot menti meg"

Nagyon megérintett ez a könyv. Maggie Doyne főiskola előtt, úgy döntött elutazik egy évre világot látni, de útja során valami megváltozik a szemléletmódjában. Nepál vonzza magához és végül úgy dönt, hogy az egy év helyett oda költözik és egy gyermekotthont fog felépíteni. Számomra elképesztő, ahogy a szülei hagyták, hogy a főiskolára félretett pénzét kivegye és Nepálban használja fel, ahonnan folyamatosan érkeztek a lázadással kapcsolatos hírek. Nepál minden volt csak biztonságos nem egy kívülálló, fiatal lány számára. Maggie mégis szerencsés volt, hiszen olyan emberekkel ismerkedett meg útja során, akik által végül az otthont elkezdheti felépíteni, akik végig mellette álltak és segítették az álmai megvalósításában. 

Nepálban a nőkkel és lányokkal szemben elkövetett erőszak, bántalmazás, gyilkosság mindennapos. Bár vannak törvények a régi bevett rossz szokások ellen senki nem tartja be vagy tartatja be, ezért is sok a halál esett. Óriási arányban vannak írás és olvasás tudatlan emberek, ugyanis még a kicsi gyerekeket is az iskola helyett nehéz fizikai munkára kötelezik a megélhetésért, vagy a kislányokat kiházasítják, vagyis eladják őket. Maggie mély szegénységgel, betegséggel, erőszakkal találkozik Nepálban, még fel se fogja milyen nehézségek is várják, de egyúttal megtalálta az életcélját. 

Maggie szinte gyerekként határozza el, hogy felépíti a Kopila-völgyben a gyermekotthont. A könyv során az ő szemszögéből olvastam, ahogy érett nővé válik, ahogy tanul a környezetében lévő felnőttektől és az otthonba fogadott gyerekektől. Később pedig elindítja a BlinkNow Alapítványt, majd a gyermekeit ért iskolai bántalmazásokat halva felmerül egy iskola alapításának a lehetősége is. Később a Kopila-völgy Női Központ is felépül, ami a bántalmazott nőknek és lányoknak próbál segítséget nyújtani, valamint egy egészségügyi központ is.  Nemes célok, de a könyvből derül ki mennyi szorongással, stresszel, idegeskedéssel, veszéllyel jártak. Ugyanakkor Maggie el is hozta a változást Nepálba. Amit szeretett volna, hogy az ott élők akarjanak cselekedni a könyv vége felé tökéletesen kibontakozik. Felnőtt egy generáció, akiket ő és a csoportja támogatott, nevelt és ez fantasztikus hatással lesz a jövőre. 

Bevallom a könyv végét végig zokogtam. Maggie vesztesége és gyásza mélyen megérintett. 

Érzelemdús igaz történet. Csak ajánlani tudom!

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Köszönöm, hogy időt szán arra, hogy a saját élete helyett kicsit az én történetem részese is legyen. Lehet, hogy nem tűnik nagy dolognak, de a támogatása, az érdeklődése és a szeretete többet jelent, mint gondolná.

Eleinte a Kopila-völgyben, a Bimbók völgyében", még a megbízható wifi, sőt az elektromos áram bevezetése előtt, a könyvek nyújtották a legnagyobb vigaszt számomra, ők voltak a legjobb barátaim, ők biztosították számomra a legerősebb kapcsolatot a világ többi részével. Ha a következő oldalak bátorítást vagy reményt adnak, s ennek hatására csupán egy pillanatra is tisztábban látja önmagát vagy a családját, akkor a könyvemet máris hatalmas sikernek tekintem."
(Kedves Olvasó!, 7.oldal)

"Ez a kötet több mint egy évtizedet ölel fel, amely idő alatt Nepálba költöztem, felépítettem egy otthon, neveltem ötven gyermeket, értek traumák, és átéltem az elképzelhető legerősebb szeretetet." (8.oldal)

"Az anya ringó léptekkel halad tovább. A mozdulatra az én csípőm is mindig emlékezni fog. Mögöttem a kis felüljárón biciklivel, pici autókban emberek sietnek, közben vagy délre bámulnak, a végtelen rizsföldekre, vagy északra, a hegyekre. A felhőpamacsok és a fehéren izzó nap alatt, a Himalája hegyeinek ölelésében nincs szebb látvány számomra, mint egy gyermekét szerető anya." (12. oldal)

"Mit kellene csinálnom? Itt, most, ebben a pillanatban, ebben az életben? Mit kellene csinálnunk, mivé kellene lennünk nekünk, akik mind az emberek családjához tartozunk? 
Ledobja a kalapácsát, én pedig úgy nézek rá, mintha ő tudná megadni a választ. Rám néz, s rájövök: ő a válasz." (16. oldal)

"Nem én vagyok az első fiatal fehér lány, aki egy hátizsákkal kel át az óceánon, hogy egy hegyen (vagy a közelében) találja meg önmagát. Olvastam az Ízek, imák, szerelmek című könyvet. Figyelmesen elolvastam. Én nem azért mentem el otthonról, hogy megmentsem, hanem csak hogy felfedezzem a világot - és talán hogy felfedezzem és tisztán lássam magamat is. De meglehet, minden azzal kezdődik, hogy milyennek látod önmagad." (22. oldal)

"A halálról másképp gondolkodnak ott, ahol nincs mód rá, hogy megelőzzék, ahol földcsuszamlások és leopárdok vannak, orvosok viszont nincsenek. Az egészség szinte teljesen elválik a halandóságtól." (76. oldal)

"Kezdek kevesebbet aggódni azért, mi mindent kellene tanulniuk, és többet foglalkozni azzal, mi mindent kell nekem megtanulnom." (98. oldal)

"A szomszédunk mondását visszhangozva felsóhajt: - Ne azt kérdezd, mikor lesz sztrájk Nepálban. Azt kérdezd, mikor nem lesz!" (106. oldal)

"Amiről azt gondoltam, ez lesz a halálom, kiderült, hogy az keltett életre. A hegyek átöleltek, mikor gyerekként játszottam közöttük, sima, vese formájú kavicsokat dobálva a szakadékokba és a patakokba. A hegyek meggyógyítottak, amikor feltört lábamat a hideg vízbe dugtam. A hegyek vezették utamat a nővé váláshoz, egyik reszketeg léptemmel a másik után az ég végtelensége alatt. Nepálba születtek meg gyönyörű gyermekeim. Nepál tett igazi anyává." (138. oldal)

"A domboldalon, egy rakás gazellalábú tinédzserrel körülvéve újból adja magát a lecke, amelyet a tíz év alatt, amióta rohammal bevettem Nepált, újra és újra megtanultam: a változás nem arról szól, hogy valami elől vagy valami felé futsz; a változás arról szól, hogy egy célért futsz. Lehetsz lassú. Lehetsz ügyetlen. Hibázhatsz. De rakd egyik lábad a másik elé! Tanulj! Tanulj többet! Aztán még többet! S egy nap, amikor körülnézel, örülhetsz, ha észreveszed, hogy már nem egyedül futsz. Meglehet, azt is látni fogod, hogy már nem te vagy az élen, de ennek is lehet örülni. Nepál kezd megváltozni. Nem külső kényszer hatására, hanem belülről." (155. oldal)

"Már értem, hogy az a valami a szeretet volt. A bánat, a gyász nem azért jelentkezik, mert eltűnt a szeretet. Pont azért érezzük, mert a szeretet ott van mindenütt; mert rendkívüli dolog; egy óriás, mely az égig ér. Nem a szeretet ellentéte, hanem annak a következménye. A gyász a világ legnagyobb csodája által vetett árnyék. Ha ránk vetül, szenvedésünk során csak annyit tehetünk, hogy feltekintünk az égre, várva, hogy változzanak a fények, és a csoda újra láthatóvá váljon." (220.oldal)

"- Az első baba?
Soha nem fogom tudni, mit kellene erre válaszolnom. Néha azt mondtam: "Biológiailag ő az első, de van több gyerekem." - Néha csak nemet mondtam. A legtöbben annyiban is hagyták, páran azonban tovább faggatóztak. 
- És hol járnak iskolába? Pasadenában? Altadenában? 
- Nepálban - mosolygok.
Időnként ezek után még megkapom: 
- Ó, az meg hol van?
Nem is olyan régen még én sem tudtam, hol van Nepál." (248. oldal)

A könyv adatai:

Kiadó:                         Partvonal Kiadó

Megjelenés:                    2022

Oldalszám:                   286

Borítóterv:                   V. Csatáry Tünde

Megvásárolható:           Partvonal Kiadó

Fülszöveg:

Egy ​fiatal nő igaz története reményről, anyaságról és tenni akarásról, Maggie Doyne inspiráló, bensőséges írása a felnőtté válás során megtapasztalt szeretet, veszteség, talpra állás és remény igaz története. Az Ég alatt, hegy fölött reményt sugároz. Megmutatja, mi történhet, ha egyetlen személy komolyan elhatározza, hogy segít valakin, és ezzel ezrek életét változtatja meg – köztük a sajátját is.

A memoár New Jersey egyik kertvárosában kezdődik: a középosztálybeli családban felnőtt fiatal lány úgy dönt, hogy a főiskolai tanulmányok megkezdése előtt kihagy egy évet, és inkább világot lát. Az utazásai alatt azonban az elképzelései drámai módon megváltoznak, amikor Nepálban összetalálkozik egy kőtörő kislánnyal. Maggie elhatározza: a továbbtanulására gyűjtött összes pénzét, mind az ötezer dollárt arra fordítja, hogy vegyen egy telket Nepálban, és a helyi közösség segítségével gyermekotthont és iskolát építsen fel az árván maradt gyerekek számára.

Maggie, Toupi Malla és a BlinkNow csapata világszerte elismerést vívott ki a helyi közösségekre épülő, fenntartható fejlődést biztosító úttörő kezdeményezésével. Ez a könyv azonban nem útmutatónak készült kezdő filantrópok és nonprofit szervezetek alapítói számára. A fiatal lányt váratlan döntése több mint egy évtizede tartó érzelmi utazáson indította el, melynek során asszonyokkal, gyermekekkel dolgozott együtt, és két világ között egyensúlyozva nézett szembe legnagyobb félelmeivel, kérdéseivel és szívszaggató fájdalmával.

„Míg mások a szegénységet és igazságtalanságot látva elfordítják fejüket, vagy kilátástalan kétségbeesésben magukba zárkóznak, Maggie nekigyürkőzik, hogy életeket mentsen – egyenként, egyszerre mindig csak egy gyermekét. Bárcsak olyan ember lehetnék, mint ő! Bárcsak valamennyien olyan emberek lehetnénk, mint ő! A története ezreket inspirált, és ideje, hogy a világ olvasson róla.”

Elizabeth Gilbert, az Ízek, imák, szerelmek című könyv szerzője

Gabrielle Zevin: Egy könyvmoly regényes élete

 

Kedves Olvasó!

Nagyon szépen köszönöm Kovács Krisztiánnak és a Magnólia Kiadónak az újabb lehetőséget!

Különleges kötet, ami bár csak 240 oldalból áll, mégis szinte egy egész életet felölel. A történet ott kezdődik, hogy A. J. Fikry megözvegyült és alkoholba fojtja bánatát. Egy szigeten az egyedüli könyvesboltot vezeti, melyet feleségével vettek. Miközben Nic értett a bolt vezetéséhez, az emberek kedvelték őt kedves természete miatt, na meg azért is mert a szigeten született és hosszú ideig ott is élt. Ezzel szemben A. J.-t inkább kívülállónak, mogorva emberként látják. Aztán furcsa körülmények között eltűnik egy nagyon értékes könyv a boltjából, ezzel pedig olyan események lánca indul, amire A. J. nem is számít. Megismerkedik egy rendőrrel és hamarosan egy kisgyermek is az életébe csöppen. Az olvasó szeme előtt változik meg a mogorva A. J. egy igazán szerethető karakterré. 

Nagyon tetszett A. J. Fikry könyves ajánlásai, melyek keretet adtak a történetnek. Ugyanakkor pont ezeknek az ajánlásoknak a szövege alapján egy ponton túl rá kellett jönnöm, hogy nem minden könyv érhet véget boldog befejezéssel. (Mondjuk ez nézőpont kérdése ennél a regénynél.)

Érzelmi hullámvasút volt olvasni. Kíváncsian vártam hogyan küzd meg a szülői szereppel A. J., a romantikus részek melengették a szívemet és a végén nem bírtam ki könnyek nélkül. Bevallom, ha most találkoznék az írónővel, biztos, hogy megkérdezném de miéééért így kellett véget érnie a könyvnek. Ugyanakkor nem tudom nem szeretni (a végét leszámítva) ezt a regényt. Kicsit fanyar humor is megjelent a kötetben főleg A. J. által, ami nekem nagyon tetszett. 

Örülök, hogy ezzel a könyvvel zártam a júniusi olvasmányaimat. Csak ajánlani tudom!

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (4,5/5)

Idézetek: 

"E. A. Poe szerint a novella az, amit az ember egy ültő helyében elolvas. Azt hiszem, akkoriban még hosszabb ideig tudtak ülve maradni az olvasók." (29.oldal)

"Végigfut a Captain Wiggins utcán, agyonhasznált kockás köntöse lobog utána a szélben. Úgy fest, mint egy alultáplált depressziós szuperhős." (30. oldal)

"A Jó Szándékú Városi (JSzV) általában a kasszához sompolyog, és A. J-nek szegezi a kérdést:

- Van valami hír a Tamerlánról? [Azaz: Nem bánja, ha a saját szórakoztatásomra használom fel az ön személyes és jelentős veszteségét?]

A. J. erre a következőt szokta felelni: 

- Semmi. [Azaz: Az életem még mindig romokban hever.]

JSzV: Ó, biztos felbukkan majd valahol. [Azaz: Mivel semmilyen hasznom vagy károm nem származik ebből a helyzetből, nyugodtan lehetek optimista.] Van valami új könyve? 

A.j.: Van egy pár. [Azaz: Körülbelül az összes új, mert már hónapok, talán évek óta be se tette ide a lábát.]" (42.oldal)

"A. J.  át fogja gondolni a nyitott ajtókra vonatkozó elméletét. Eddig csak arra gondolt, hogy kirabolhatják, az fel sem merült benne, hogy ott is hagyhatnak valamit nála." (47.oldal)

"- Akkor ez majdnem olyan, mint egy könyves parti. 

- Persze, biztos - mondja Lambiase, aki még soha nem volt ilyen eseményen. 

- Utálom a könyves partikat - vallja be A. J.

- De hát van egy saját könyvesboltod - jegyzi meg Lambiase. 

- Igen, ez így nem túl szerencsés." (71. oldal)

"Az emberek unalmas valótlanságokkal traktálják egymást, hazudnak a politikáról, Istenről és a szeretetről. Csak egy kérdést tegyél fel valakinek, ha minden fontosat tudni akarsz róla: Mi a kedvenc könyved?" (83. oldal)

"- Áll még a két hét múlva esedékes találkozónk, vagy le kell mondanod? - érdeklődik a nő.

- Dehogy, szó sincs semmi ilyesmiről. Igazából csak üzenetet akartam neked hagyni.

- Jó napot. Amelia Loman hangpostáját érte el. Bip - mondja Amelia géphangon.

- Öö...

- Bip - ismétli meg Amelia - Gyerünk, hagyj üzenetet.

- Ö... helló, Amelia, A. J. Fikry vagyok. Épp most fejeztem be azt a könyvet, amit ajánlottál nekem...

- Ó, tényleg? És melyiket? 

- Milyen különös. A hangposta visszabeszél. (...)" (86. oldal)

"A. J. a biztonsági őr bódéjához megy, ahol együttérzően fogadják.

- Gyakran megesik. 

- Gondolja, hogy egész életére megnyomorítottam a lányomat?

- Biztosan. De kétlem, hogy azzal, ami ma történt. Egy gyerek sem lett még megátalkodott gazember amiatt, hogy nem látta a bokorállatokat.

- Még akkor sem, ha az apjuk eredeti célja az volt, hogy meglátogathasson egy nagyon szexi lányt Providence-ben?" (115. oldal)

"Maya, a regényeknek megvan a maguk vonzereje, de a prózabirodalom legelegánsabb teremtménye a novella. Ha sikerül jó novellát írnod, minden sikerülni fog(...)" (218.oldal)

A könyv adatai:

Kiadó:                         Magnólia Kiadó

Legutóbbi megjelenés:      2023

Oldalszám:                   240

Fordította:                    Ballai Mária  

Megvásárolható:           Magnólia Kiadó

Fülszöveg:

„Vicces, ​de gyengéd és megható történet, ami mindannyiunkat emlékeztet arra, hogy miért olvasunk és miért szeretünk ebben az életben.”

A. J. Fikry, a kiégett könyvesboltos nehéz éveket tudhat maga mögött: meghalt a felesége; az üzlete rosszabbul megy, mint valaha; ráadásul ellopták tőle legnagyobb értékét is, egy Poe verseket tartalmazó ritka kötetet. Idővel elfordul az emberektől, és még a könyvei sem nyújtanak számára vigaszt, mert a rohamosan változó világra emlékeztetik. Egy váratlan esemény folytán viszont kénytelen lesz újrakezdeni az életét, mert egy kislányról is gondoskodnia kell. A mogorva és életunt férfi hamarosan más szemmel néz a világra, igaz barátokra lel, újra szerelmes lesz, a könyvesboltja pedig a kisváros nyüzsgő központjává alakul át.

Gabrielle Zevin jó humorérzékkel megírt, varázslatos regénye tisztelgés a könyvek világa előtt, szerelmes levél arról, miért szeretünk olvasni és miért zárunk bizonyos embereket a szívünkbe. Nélkülözhetetlen olvasmány azoknak, akiknek a könyvek a legjobb barátai és azoknak, akik hisznek abban, hogy „senki sem különálló sziget”.

Friedrik Backman: Hétköznapi szorongások

Kedves Olvasó!

Először is szeretném megemlíteni a fantasztikus magyar borítótervet. 

Az ajánló és a köszönet nyilvánítást is elolvastam. Egyiken mosolyogtam, másik meglepett. Érdemes mind a kettőt elolvasni a történet mellett. 

Van egy bankrablónk, aki végső elkeseredésében rabolni szeretne, csakhogy ez se sikerül neki. Menekülés közben egy lakásbemutatóba csöppen bele, mely túszdrámába csap át. Szegény rablónak ezután sem lesz szerencsés, ugyanis a túszok elég nehéz természetűek, mindenbe beleszólnak, ők persze mindent is jobban tudnak. Ezek a jelenetek adják az igazi humorát a történetnek, ugyanakkor komoly történeteket tár fel fejezetről fejezetre az író. Megismertem a rabló nehézségeit, a rendőrök történetét, túszok problémáit. Öngyilkosság, gyász, megcsalás, megélhetési nehézségek, nyugdíjazási probléma, öregedés, bűntudat, depresszió mind megjelennek a könyvben. 

Néha fárasztóak a szereplők, de mégis szerethetőek. 

Fredrik Backman nagyon jól csavarta a történetet. Felüdülés volt ezzel a könyvvel kezdeni az évet. Csak ajánlani tudom!

Moziban már meg is néztem Az ember, akit Ottonak hívnak című filmet, amit szintén nagyon megszerettem. Ezért is a következőnek biztos, hogy Az ember, akit Ovénak hívnak című kötetet választom. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek:

"Ezt a könyvet a fejemben levő hangoknak ajánlom, ők a legkülönlegesebb barátaim. Valamint a feleségemnek, aki együtt él velünk." ajánló

"Ez a történet sok mindenről szól, de leginkább idiótákról. Már most érdemes leszögezni, hogy nagyon egyszerű leidiótázni más embereket, kiváltképp akkor, ha sikerül elfelejteni, milyen embertelenül nehéz embernek lenni. Különösen, ha vannak az életünkben más emberek, akiknek a kedvéért próbálunk jók lenni." (7.oldal)

"A fiatal vízért jött be, az idős kávézik. A kapcsolatuk bonyolult, mint a különböző generációk beli rendőröké általában. Az ember a karrierje végén a dolgok értelmét keresi, az elején pedig a célját." (22.oldal)

"(...) mennyivel egyszerűbb a saját szorongásainkat elfogadni, ha tudjuk, hogy más sem boldog." (50.oldal)

"Ez az egész egy bonyolult, valószerűtlen történet. Talán azért, mert a történetek általában nem arról szólnak, amire mi gondolunk. Ez például egyáltalán nem egy bankrablásról, egy lakásbemutatóról vagy egy túszdrámáról szól. Még az is lehet, hogy nem is idiótákról. 

Egyre nyilvánvalóbb, hogy ez a történet egy hídról szól." (117.oldal)

"Zara ezt el is mondhatta volna az ingatlanügynöknek, ha az ingatlanügynök nem ember lett volna, ugyanis Zara utálta az embereket. Különösen, ha beszéltek." (119.oldal)

"- Gyerekzsúrokat is vállalok. Már ha az ember nem szereti a gyerekeit." (170.oldal)

"Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám." Aztán azt mondja, hogy amit a legkisebbek közül eggyel teszük, azt vele tesszük. A feleségem pedig hajlamos volt mindent szó szerint értelmezni. Ezért keveredett vitákba egyfolytában. (320.oldal)

"Azt mondják, az ember személyisége a tapasztalatainak összessége. De ez nem igaz, legalábbis nem teljesen, mert ha a múltunk lenne az, ami meghatároz bennünket, nem bírnánk együtt élni saját magunkkal. Meg kell győznünk magunkat, hogy többek vagyunk a tegnapi hibáinknál. Hogy a jövőbeli választásaink is mi vagyunk, a holnapok is mi vagyunk." (353.oldal)

A könyv adatai:

Kiadó:                         Animus Kiadó

Megjelenés:                   2021 

Oldalszám:                   372

Megvásárolható:           Animus Kiadó

Fordító:                       Bándi Eszter

Borítóterv:                  Csernák Ákos 

Fülszöveg:

Szilveszter előtti nap egy svéd kisvárosban. Egy ingatlanügynök úgy véli, ez megfelelő időpont egy lakásbemutatóra, ám nagyobbat téved, mint azt elsőre gondolnánk. Egy kudarcot vallott bankrabló ugyanis menekülés közben beront az épületbe, és túszul ejti az összes érdeklődőt: két megkeseredett IKEA-függőt, egy mogorva bankigazgatót, egy szomorú nénit, egy terhes nőt a párjával, egy nyúlfejet viselő ismeretlent, no meg magát a túlbuzgó ingatlanost. A rendőrség körülveszi a házat, és ahogy telik az idő, a nyolc összezárt – és egyáltalán nem túszhoz méltóan viselkedő – idegen lassan összeismerkedik, és kiderül, hogy sokkal több a közös bennük, mint hitték volna. A rabló viszont két rossz lehetőség közül választhat: rendőrkézre adja magát, vagy ott marad a lakásban ezzel a sok lehetetlen, ingerült emberrel, akikre mindannyian hasonlítunk kissé…

2022. december

Mala Kacenberg: Mala és a remény macskája
Igaz történet egy kislányról, aki túlélte a holokausztot

Kedves Olvasó!

Pár napja néztem meg újra A hölgy aranyban című fantasztikus filmet. Elhangzik benne egy nagyon durva mondat, mely valahogy így hangzott: 

"- Miért nem hagyja a múltat? Maguk sosem adják fel? Nem minden a holokausztról szól."

Hogy miért is hoztam fel ezt a szöveget? Mert úgy érzem mi nem gondolkodhatunk így, emlékezni kell a múlt sötét eseményeire is. 

Az elmúlt években rengeteg holokauszttal kapcsolatos könyv jelent meg. Mégis mindegyik más, a nácik különböző kegyetlenségeire mindig újabb és újabb bizonyítékok kerülnek elő. Amiért pedig végképp érdemes elolvasni ezeket a könyveket, hogy tanuljunk mások hogyan élik túl a kríziseket, a traumákat, a lehetetlen helyzeteket. 

Mala megírta a saját küzdelmeit, a saját túlélés történetét. Még csak tizenkét éves volt, szeretett iskolába járni, imádta, hogy dolgokat tanulhat, tervei, jövő képe volt, de mindennek véget vetett a Náci Birodalom lengyelországi megszállása. A nácik szisztematikusan kiéheztették a zsidókat, miközben folyamatosan hamis ígéretekkel elvették ékszereiket. Kínozták őket, a brutalitásnak nem volt határa. Mala-nak hamar felkellett nőnie, miután mellette lőtték szíven a fivérét. Bár mindössze tizenkét éves, ő válik a család létfenntartójává, kiszökik a gettóból és ahová el tud sétálni ott koldul. Egyetlen hű társa és védőangyala a macskája Malach. 

A történet erős, egyszerűen leírhatatlan az a szörnyűség, amit ember ember ellen elkövetett. Közben viszont néha túlontúl misztikusnak éreztem a macska jelenlétét és rideg, távolságtartónak, tömörnek a szöveget. Ugyanakkor szerintem nem lehet felróni a stílust, amikor egy túlélő írja meg a saját történetét.  

Csak ajánlani tudom ezt a könyvet!

(U.I.: szerintem jobb lett a magyar cím, mint az eredeti :) ) 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (4,5/5)

Idézetek:

"Amikor újra éber vagyok, feltörnek bennem az emlékek, és elhatározom, hogy megírom a történetem - nemcsak szeretett és elveszett, elpusztított családom és barátaim, hanem az egész világ kedvéért, hogy ők is emlékezzenek, és ne hagyják, hogy elhalványodjanak ezek a rettenetes emlékek, mint a feledéssé porladó őszi falevelek."

"Az egyre romló gazdasági helyzetben a helyi válság hirtelen csúf zsidóellenes érzelmeket korbácsolt, ami hullámokban érte el az összes zsidó közösséget Lengyelországban. (...) Továbbra is boldogan éltünk, hiszen túl fiatalok voltunk ahhoz, hogy ilyesmivel foglalkozzunk."

" Történelmi tanulmányaimból csak annyit tudtam, hogy a háborúban rengeteg katona meghal. Álmomban sem gondoltam volna, hogy sok millió ártatlan embert és gyereket mészárolnak le csak azért, mert más a vallásuk, vagy más a kulturális örökségük."

"Olyan magányos voltam, hogy kezdtem azt hinni, a kedves tekintetű macska átérzi a szenvedéseimet. Malachnak neveztem el, ami héberül angyalt jelent, és azt képzeltem, igazi angyal, aki vigyáz rám."

"Hittem benne (és a mai napig hiszek), hogy azért maradtam életben, hogy táplálékkal lássam el a többieket, és hogy ők voltak a kiváló emberek, nem én."

A könyv adatai:

Kiadó:                         Libri Kiadó

Megjelenés:                   2022 

Oldalszám:                   348

Megvásárolható:           Libri Kiadó

Fordító:                       Alexovics Ingrid

Fülszöveg:

Ribono ​Shel Olam, helf shoin mir,
Ich hof tzi kainem nisht, nor tzi dir,
Die hilf is doch fin kainem nisht, nor fin dir,
Ribono Shel Olam, helf shoin mir.

Mindenség Ura, kérlek, segíts nekem,
Kérlek, segíts nekem, csak Tehozzád imádkozom,
A segítség csak Tőled jön,
Mindenség Ura, kérlek, segíts nekem.

Jiddis ima, amit Mala az édesanyjától tanult.

Figyelemre méltó igaz történet egy kislány és egy macska hihetetlen barátságáról és arról, hogyan élték túl együtt a holokauszt borzalmait.

1939, Lengyelország. A tizenkét éves Mala a vidéki kislányok gondtalan életét éli, mit sem sejtve az életét hamarosan alapjaiban felforgató szörnyűségekről. A náci invázió azonban szülőfaluját is eléri, és a gettóvá alakított Tarnagródban mindenkit éhhalál fenyeget. Mala éppen élelmiszer-koldulásból tér haza, ám csak az üres lakás várja: családját elhurcolták, ő pedig teljesen magára maradt.

Túlélése érdekében az erdőbe menekül, ahol egyetlen társa egy macska, Malach, aki őrző angyalaként mindenhová elkíséri. A kétségek, a rettegés és a magány óráiban a kislány számára ez a hűséges élőlény jelenti az egyetlen reménysugarat, a túlélés zálogát. Együtt sikerülhet átvészelniük a legsötétebb, legnehezebb időket is, és túlélhetik a II. világháború borzalmait.

„…elhatározom, hogy megírom a történetem – nemcsak szeretett és elveszett, elpusztított családom és barátaim, hanem az egész világ kedvéért, hogy ők is emlékezzenek, és ne hagyják, hogy elhalványodjanak ezek a rettenetes emlékek, mint a feledéssé porladó őszi falevelek.”

2022. október

Laura Imai Messina: Amit a szélre bízunk

Kedves Olvasó!

Nagyon szépen köszönöm Takács Rékának és az Alexandra Kiadónak a lehetőséget, hogy ezt a különleges, szívszorító könyvet is elolvashattam!

Amikor a borítóját megláttam azonnal megfogott a könyv, majd elolvastam a fülszövegét, amitől majdnem elsírtam magam. Megeshet, hogy épp nehéz időszakomban vagyok és ezért érzelmesebb is vagyok, könnyebben elsírom magam. Ugyanakkor tudom, hogy azok a könyvek, amelyeknek már a fülszövege ennyire megmozgat, azt el kell olvasnom. 

Nem bántam meg. Nagyon tetszett ez a könyv!

Különböző emberek kerültek a történetbe, egy közös volt bennük, mindegyikük veszített már el számára fontos személyt. Ez a regény a gyászról és annak a feldolgozásáról szólt. Jui és Takesi volt mégis a két főszereplő, akik egy Széltelefonnak köszönhetően ismerkednek meg, és segítik át egymást a gyászukon. Jui a 2011. március 11-ei földrengést követő szökőárban vesztette el az édesanyját és a kislányát. Ez a cunami elvette tőle a családját és az otthonát, egy iskola tornatermében kell összeraknia magát újra. Jui rádióban dolgozik, ahol a betelefonálok gyászát is megismeri és ott hall először a Széltelefonról. Takesi régebb óta járt a telefonhoz, ő a feleségét veszítette el, betegség miatt, magára maradt édesanyjával és a kislányával, aki a gyászban megnémult. A Széltelefon különlegessége, hogy a gyászolók beszélni tudnak a szeretteikkel. 

Jui és Takeshi egyre több időt töltenek együtt a Széltelefon kertjén kívül, átsegítik egymást gyászukon, kisegítik egymást a nehezebb időszakokban. Kettejük kapcsolata szívmelengető volt. 

Nagyon tetszett, ahogy a japán kultúra megjelent az oldalakon, a mentalitásuk. Az írónő olykor kiegészítő fejezeteket is belehelyezett a kötetben, amik olykor összetörtek, máskor mosolyogtam rajtuk. 

Csak ajánlani tudom!

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Amikor a szél üvöltve lecsapott a kertre, úgy tűnt, mintha minden meglapulna, és azt suttogná: ne bánts."

"Amikor a boldogság egyetlen dologban ölt testet, ellenséggé válik, ami veszélyezteti ennek biztonságát. Lehet az akár olyan megfoghatatlan valami is, mint a szél vagy az égből lezúduló eső."

"Végül a holttesteket megtalálták, és Jui nem bámulta többé a tengert."

"*Napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten maradáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz."

"Egy hét elég volt hozzá, hogy rájöjjön, valóban így van: tényleg mindenhez hozzá lehet szokni. Csakhogy az élet sokkal rosszabb, ha olyasmi mellett kell leélni, amit ennyire utál az ember. Ez mindent fölemészt, nem éri meg."

"- A leghatalmasabb dolgokat is feldarabolhatjuk apró részekre - suttogta a nő, és megcirógatta a kislány arcát. - A legnagyobb problémát is. Mindent be tudunk tenni egy keretbe."

"Alapjába véve azt remélte, hogy mindenki létrehozza magának azt a helyet, ahol meggyógyíthatja a fájdalmát, és behegesztheti az életét, egy helyet, melyet mindenki másként jellemez."

"A Széltelefon nem turistacélpont. 
Ne keressétek a térképen. Ne másszatok fel a Kudzsirajamára, ha nem áll szándékotokban felemelni a nehéz készülék kagylóját, és nem akartok beszélni azzal, akit elveszítettetek."

A könyv adatai:

Kiadó:                         Alexandra Kiadó

Megjelenés:                   2021

Oldalszám:                   288

Megvásárolható:          Alexandra Kiadó

Fordította:                    Túri Zsuzsanna

Fülszöveg:

Jui világa véget ért 2011. március 11-én. Ekkor ragadta el a cunami lányát és édesanyját, ekkor lépett a gyász az élete helyére. Jui nincs egyedül: a szökőár rengeteg ember életét követelte Japánban, és számtalan családot nyomorított meg örökre.

Egy nap különös hírek kezdenek el terjedni a szigetországban: valahol egy kertben áll egy régi telefonfülke, ahol újra hallhatjuk elvesztett szeretteink hangját, és beszélhetünk velük – ha van erőnk hozzá. Jui csatlakozik a telefonfülkéhez zarándoklók seregéhez, ám képtelen megszólalni. A zarándokok között azonban találkozik a feleségét gyászoló Takesivel, akinek a lánya édesanyja elvesztése óta nem beszél. Képesek lesznek visszaadni egymás hangját?

A Japánban élő olasz írónő, Laura Imai Messina óriási nemzetközi sikert aratott regénye lenyűgöző módon mesél a gyászról és a túlélésről.

2022. szeptember

Jennifer E. Smith: Greta ​James, az elsüllyeszthetetlen

Kedves Olvasó!

Nagyon szépen köszönöm Finy Petrának és a 21. Század Kiadónak az újabb lehetőséget! 

Már a borítója meglepett, különleges, mégis kirí a többi Kult könyveim közül. Ahogy viszont elkezdtem olvasni azonnal berántott a történet és megértettem, hogy tökéletesen beleillik a kiadó sorozatába.

 Greta James, a főszereplőnő három hónapja vesztette el hirtelen az édesanyját. Apukájával sosem értették meg egymást, két teljesen más világban élnek. Greta rock sztár, turnék, zenélés teszi ki élete nagy részét, míg édesapja a stabilitást, "normális életet" szeretne a lányának. Az élettől, egymás felé történő elvárásaik ellentéte és a beszélgetések elkerülése, helyzetek tisztázásának elmaradása folyamatosan nehezíti kapcsolatukat. Mégis most közösen szállnak fel egy hajóra, ami egy hetes utat ígér. Vajon egy ilyen utazás segít legyőzni a sérelmeket és végre összehozzák a családot? Az egyéni gyász és a közös gyász találkozásáról is szól ez a könyv, mert míg Greta az anyukáját, addig Conrad a feleségét gyászolja és Helen mind a kettő életének szerves része volt. 

Nehéz témát választott az írónő, azonban tökéletesen kidolgozta. A könyv lezárása nagyon tetszett, rögtön mosolyt csalt az arcomra és még olvastam volna tovább. Ugyanakkor úgyis érzem, hogy a tökéletes pillanatban zárta le a történetet Jennifer E. Smith. Szerettem ezt a könyvet és csak ajánlani tudom! ❤️

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"- Ez olyan különös, nem?
- Micsoda? 
A férfi megvonja a vállát.
- Nem is tudom. Az, hogy itt vagyunk kint. Egy hajón. Éjszaka. A víz tetején lebegünk. Van benne valami magány."

"- Az az igazság, hogy szülőnek lenni főleg reagálás. Néha sikerül, néha nem. Azt adod, ami telik tőled. És végső soron a legtöbb, hogy ott vagy."

"- Igen, de ez a meglepő New Yorkban.  A legváratlanabb pillanatokban hoz össze embereket. Ez a varázsának a része."

"- Mi van? - kérdezi Conrad morcosan. 
- Semmi. Csak... ez majdnem dicséret volt. 
Apu felmordul.
- Tudod, mennyire jó vagy.
- Tudom - mondja mosolyogva Greta. - Csak tőled még sohasem hallottam."

"- És mivel magyarázod a dinoszauruszokat?
- Van, aki nem szereti a dinoszauruszokat? 
- Az aszteroidák?"

"Greta néha fájdalmasnak találja, ha a sok különféle életre gondol, amiket élhetne, ha eszébe jut, hogy minden választása egy csomó lehetőség elvetését jelentette. Mindennap becsukódik egy ajtó. Anélkül, hogy igyekeznél, csak azért, mert előre haladsz, végül az az életet éled, amit választottál. És csak úgy lehet túlélni, ha teljesen elköteleződsz, ha azt ismételgeted magadnak, hogy neked ez a jó. De mi van, ha nem igaz?"

A könyv adatai:

Kiadó:                         21. Század Kiadó

Megjelenés:                   2022

Oldalszám:                   304

Megvásárolható:          21. Század Kiadó

Fordította:                    Katona Ágnes

Sorozat:                     KULT könyvek

Fülszöveg:

Vannak ​utazások, amelyeknek nem vághatsz neki egyedül.

Árnyaltan dolgozza ki gyász és sebezhetőség témáit ez a megkapó, lendületes irodalmi alkotás. Greta James az ismertség küszöbén álló, feltörekvő zenész, szinte már rocksztár, de nevetségessé tette magát a színpadon. Közvetlenül édesanyja váratlan halála után és a karrierje szempontjából sorsdöntő, második albuma megjelenése előtt. A kínos jelenetről készült felvétel virális lesz, Greta lemondja a további élő fellépéseket, a pályafutása kockán forog.

Szülei negyvenedik házassági évfordulójukra lefoglaltak egy alaszkai hajókirándulást, amelyre most neki kell elkísérnie megözvegyült édesapját – enyhén szólva nincs hozzá túl sok kedve. Az utazás mégis jól alakul: a hajón Greta megismerkedik Ben Wilderrel, a megnyerő történésszel, aki Jack London: A vadon szava című könyvéről tart előadást a hajó utasainak. Önelemzés, kérdések és megnyugvás: ahhoz, hogy továbblépjünk, meg kell értenünk, kik vagyunk – mondja ez a bölcs és szerethetően kifinomult regény.

2022. május

Mary Ann Shaffer · Annie Barrows: Krumplihéjpite ​Irodalmi Társaság

Kedves Olvasó!

Először a filmet láttam, amit nem volt egyszerű megtalálni, hiába Netflixes. 

A film szinte mindenben eltér a könyvtől, így inkább két különböző műként él a fejemben. Valószínűleg azért szeretem mégis a filmet már az első pillanattól fogva, mert több a Downton Abbey-ben játszó színész megjelent a képernyőn (Lily James, Jessica Brown Findlay, Penelope Wilton, Matthew Goode 💖). Óriási kedvencem lett idén az a sorozat, de most visszatérek a Krumplihéjpite Irodalmi Társasághoz. Szerettem a színészek játékát, akik sikeresen hozták a könyvbeli karakterek viselkedését. A képivilág és a film hangulata is elnyerte a tetszésemet. 

 A regény levélregény, így a bevezetésben nincsenek bemutatva a szereplők. Mivel előbb láttam a filmet, emiatt nekem nem okozott problémát ennek hiánya. 

Két évvel ezelőtt a Nincs időm olvasni kihívás közös könyve volt és azóta motoszkált a fejemben, hogy nekem is el kell olvasnom ezt a regényt, csak valahogy nem jutottam el idáig. Tavaly viszont A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei című könyv után úgy éreztem idén egy hozzá hasonló regényt szeretnék olvasni, és ekkor jött velem szembe ismét a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság. Visszagondolva a legjobb pillanatban érkezett az életembe, mert olyan hangulatban ért, amivel a legnagyobb élvezetet okozta az olvasása. 

Kikapcsolt a Juliet levelezésének olvasása, voltak persze levelek, amik megnevetettek, és voltak szomorúak is, hiszen a történet a második világháború után nem sokkal játszódik. 

Nagyon jó volt olvasni erről az irodalmi társaságról, ahogy különböző olvasmányaikat megosztották egymással, majd Juliet-tel is. Azt éreztem olyan jó lenne egy ilyen társasághoz tartozni. Összeülni, megbeszélni az olvasásélményeket, támogatni, átsegíteni egymást a nehéz időkön. Izgalmas rész volt, muszáj kiemelnem, mert kimaradt a filmből, hogy Isola nagymamája lehet, hogy Oscar Wild-tól kapott leveleket, ez pedig a könyvre jellemző aranyos, humoros jelenetek által derült ki. Persze megindul a szereplők nyomozása az igazság után, de nem árulom el hogyan zárul le ez az ügy. Ezt a részét a történetnek még izgalmasabbá tették az írónők, és nem tudtam letenni a könyvet. 

Úgy gondolom végre egy könyv, amiben Anne Brontë-ra is felhívják a figyelmet, imádtam azokat a részeket, mind a regényben, mind a filmben!

A karakterek szerethetőek, más aspektusból mutatták be a történelmet, egy tényleg létező szigeten. Szívmelengető volt olvasni, ahogy guernsey-i lakosai megnyíltak Juliet-nek leveleiken keresztül, később pedig ahogy befogadták őt, mintha mindig is közöttük élt volna. Juliet pedig felnőtt az új helyzethez.

Egy szó, mint száz, imádtam ezt a könyvet! És csak bíztatni tudlak kedves Olvasó, Te is olvasd el! 

 Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Ui.: A Megaláztatás völgyében éneklő pásztorfiút nem a közönséghez vágtam, hanem a beszédtanárnőmhöz. A lába elé céloztam, de elhibáztam."

"Kedves uram!

Az Oakley utcából már elköltöztem, de igazán örülök, hogy a levele éppúgy megtalált, mint ahogy a könyvem megtalálta önt. Szívszorító érzés volt megválni Elia válogatott esszéitől, de két példányom volt belőle, és a könyvespolcomon kitört a helyhiány. Mégis árulásnak éreztem, hogy eladtam, de ön megnyugtatta a lelkiismeretem.

Kíváncsi lennék, hogy került a könyv Guernsey-re. Lehet, hogy a könyvekben valamilyen fészekrakó ösztön munkál, amely igazi olvasóikhoz vezérli őket. Milyen szép volna, ha ez igaz volna!"

"Évek óta járok hozzájuk, és mindig megtaláltam azt a könyvet, amelyik éppen kellett - és még további hármat, amelyekről nem tudtam, hogy kellenek."

"Az irodalmi társaságok terén egyikünknek sem voltak tapasztalatai, így magunk alkottuk meg a szabályainkat. Felváltva számoltunk be az elolvasott könyveikről. Eleinte higgadtságra és tárgyilagosságra törekedtünk, de ezzel hamar felhagytunk; a felszólalók célja ettől kezdve az lett, hogy kedvet csináljanak a többieknek a szóban forgó könyv elolvasásához. Ha ugyanazt a könyvet már ketten olvasták, vitatkozhattak róla; ez volt az egyik legfőbb mulatságunk. Faltuk a könyveket, beszélgettünk és vitatkoztunk róluk, és eközben egyre közelebb kerültünk egymáshoz. A sziget többi lakosa közül is jó néhányan jelentkeztek tagnak, és így a közösen töltött esték egyre élénkebbé és örömtelibbé váltak; időnként már-már megfeledkeztünk a kinti sötétségről. Még most is összejövünk minden második héten."

"Mindketten a tenger partján lakunk. Én sok mindent termelek, és nevelem a tyúkjaimat meg az Ariel nevű kecskémet. Van egy papagájom is, Zenobiának hívják, és nem szereti a férfiakat."

"Szomszédnőmnek, Evangeline Smythe-nek júniusban ikrei lesznek. Nem valami boldog tőlük, úgyhogy majd megkérem adja nekem az egyiket."

"Azok a derék fiúk megetettek, takarókat adtak, kórházba vittek minket. És egy hónappal később porig égették Belsent - áldassék a nevük érte. Az újságból tudom, hogy most új tábort építettek a helyén, háborús menekülteknek. A hideg futkároz a hátamon, hogy új barakkok kerülnek a régiek helyébe, még akkor is, ha nemes célra. Énszerintem azt a területet örökre parlagon kellene hagyni. Nem írok erről többet, és remélem, megérti, miért nem akarok beszélni róla. Ahogy Seneca mondja: "A könnyű bánat sokat fecseg, de a nagy bánat néma.""

"Úgy volt, hogy a társaság tegnap esti ülésén Isola tart előadást a Büszkeség és balítéletről, ám vacsora előtt Ariel felfalta a jegyzeteit. Ezért kapkodó sietséggel felmarkolt Jane Austen helyett néhány levelet, amelyeket Pheen nagymamájának (a név a Josephine becéző formája) címeztek hajdanán. A levelekből valamiféle történet állt össze."

A könyv adatai:

Kiadó:                         Park Kiadó

Utolsó kiadás ideje:       2022

Oldalszám:                     372

Borító:                        Puha

Fülszöveg:

1946 ​januárjában a Londonban élő Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen férfitól a Csatorna-szigeteki Guernsey-ről. A levél írója elmeséli, miért alakították meg a második világháború alatt, a német megszállás idején a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot, és hogyan segítette a sziget lakóit abban, hogy átvészeljék a háborút. Így kezdődik a szívet melengető, varázslatos kisregény, melyben levélváltásokból, apránként rajzolódik ki előttünk a festői Guernsey-n élők humorral átszőtt, embert próbáló története.

„A szerzőpáros magával ragadó, ugyanakkor szívbe markoló könyvet írt – Jane Austen-i hangulatú, történelmi tanmesét. A leveleket nem az olvasónak címezték, mégis neki szólnak.”
Sarah Addison Allen

„Soha nem akartam annyira egy könyvklubhoz tartozni, mint a Krumplihéjpite olvasása közben. A regény minden lapjáról sugárzik a szeretet.”
The Christian Science Monitor

„Hihetetlen szerelmi történet, mely egyben a túlélésről és a hősiességről is szól, emléket állítva egy kis közösségnek, melyet a könyvek szeretete kovácsolt eggyé.”
The Charlotte Observer