2022. január

Anne Frank: Anne Frank naplója

Kedves Olvasó!

Nyomozás Anne Frank ügyében című könyv meghozta a végső elhatározásomat, hogy végre elolvassam Anne Frank naplóját. Nem tudom pontosan meghatározni eddig miért nem került erre sor. Talán kicsit féltem is ettől a műtől. De most elolvastam.

Anne tizenkét-tizenhárom éves, amikor ezt a bizonyos naplót írja. Az elején még iskolába jár, mesél az osztálytársairól, dicsekszik a hódólóiról, megemlíti kivel van nagyon jóban és kivel nem annyira. Sokat beszél az órákon, így az egyik tanár folyton fogalmazásokat ad neki büntetésként, persze Anne leleményes volt és addig adta be a frappánsabbnál frappánsabb fogalmazásokat, amíg a tanár végül megbocsátott neki és belátta ezt a lányt hagyni kell fecsegni. Nincs célja a naplóval eleinte, csak kiírja magából az eseményeket, ahogy mindig is tette. Alig érzékeli a háború közelségét, szülei jól leplezik a gyerekek elől a terveiket, félelmeiket. Ám egy nap a nővére megkapja a behívóját, ami Németországba hívja munkaszolgálatra, egy tizenhat éves lányt! Egyelő lett volna a halálával az az út, így a családnak az apuka terveinél sokkal hamarabb kell elbújniuk. Otto Frank üzletember volt, üzletének új helyének egy raktárt keresett, aminek felső része két évig volt búvóhelye a családjának. Az alsóbb szinteken pedig továbbra is dolgoztak, négy munkás pedig az életét kockáztatta, amikor beleegyezett a tervbe, hogy zsidókat bújtatnak, ételt, ruhákat szállítanak nekik. Ugyanakkor ez a négy ember a Frank család bizalmasai, barátai lettek. 

Hamarosan a négy tagú családhoz csatlakozott Otto tulajdonostársa, annak felesége és fiúk. Majd még egy kis idő múlva egy fogorvos. Kis helyen sokan összegyűltek, és két évig el se hagyhatták a raktár területét. Anne ez az idő alatt végig írt, megírja sérelmeit, fájdalmait, folyamatos félelmeit, attól tartott a leginkább, hogy a Gestapo egyszer rájuk talál. Kezdettől fogva rossz a viszonya az édesanyukájával, ezen a bezártság csak ront, így szinte minden bejegyzésben ott szerepel a kettejük vitája. A másik családdal sem sikerül eleinte kijönniük, a bezártság nehézségeket szül, a háború előre haladtával pedig még nehezebbé válik a nyolc ember étkeztetése. Sokszor visszatér Anne naplójában, hogy a másik család és a fogorvos is eldugnak ételeket és nem osztják meg a másikkal. Ellenben mindenki bele akar szólni Anne nevelésébe, ami természetesen nem tetszik a lánynak. 

Ez a két év alatt Anne tizenhárom éves kislányból, tizenöt éves tinédzser lett, akit érdekel a világ, a saját és a másik nem teste. Író szeretne lenni, szeret a görög és római mitológiákról olvasni, érdeli a különböző királyi családfák. Még a szerelembe is belekóstol. És ez a két év alatt a naplójában is érezhetően változik a gondolkodás módja. Másképp kezdi figyelni a vitás helyzeteket, a saját reakciói is megváltoznak. A piros kockás csatos zárral rendelkező napló betelik, de Miep és Bep bár hasonlót nem találnak visznek neki füzeteket és lapokat is. Aztán 1944-ben meghallgatja az oktatásügyiminiszter rádióbeszédét, amiben arra hívja fel a lakosság figyelmét, hogy a háború után nyilvánosságra kell majd hozni mindennemű tanúságtételt a német megszálással kapcsolatosan, a szenvedéseket, amiket a holland népnek el kellett tűrni. Példaként emlegette a naplókat. Ezek után Anne visszatér az első oldalakhoz és elkezdi átdolgozni őket, betold gondolatokat. 

Magát a naplót felkavaró volt olvasni, amíg Anne, a családjával és a hátsó traktus többi bujkálójával együtt a híres partraszállásra várnak, reménykednek, a jövőjüket tervezik a háború után, addig az olvasó teljes tudatában van annak, hogy az áhított jövő, a béke számukra nem érkezik meg. A napló hirtelen véget ér, 1944. augusztus 3. a razzia előtti napon ír utoljára Anne. Nem is sejtették. Anne magával vinné a naplót, de az egyik náci mohósága miatt végül mégis ott marad, a hátsó traktus padlóján. Miep és Bep szedik össze a darabjait és Miep elrejti az irodájában, remélve egyszer visszaadhatja a lánynak. De erre soha nem kerül sor, végül édesapja Otto Frank az egyedüli túlélő. Hazatérve pedig évekkel később kiadja ezt a naplót, tudva lánya akaratát, hiszen a naplóban Anne többször is említi ugyanezen tervét. 

Később filmként, színházi darabként is feldolgozták a naplót. Különböző könyvekben, filmekben emlegetik a mai napig. Anne Frank neve összeforrt a holokauszttal, a családja története itt marad az emberekkel, figyelmeztetve a múlt hibáira. 

 Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (4,5/5)

Idézetek: 

 "Szerintem az osztály negyedrészének meg kell buknia, ennyi tökfej van köztünk, másfelől viszont a tanárok a világon a legszeszélyesebbek, de talán most, kivételesen a mi előnyükre lesznek szeszélyesek. 

A barátnőimért és magamért nemigen aggódom, mi át fogunk csúszni. Csak a matekban nem vagyok biztos."

"Érvként azt hoztam fel, hogy sokat beszélni ugyan női tulajdonság, de igyekezni fogok egy kissé visszafogni magam, bár egészen leszokni soha nem tudok róla, mert anyám is ugyanolyan sokat beszél, akárcsak én, ha nem többet, és öröklött tulajdonságainkon nemigen változtathatunk. 

Keesing tanár úr az érveimet olvasván nem állta meg nevetés nélkül, de amikor a következő órán ismét rám jött a beszélhetnék, kirótta rám a második büntetési feladatot."

"Drága Kitty,

(...) Nem tudom megállni, hogy még egy ilyen civakodásról be ne számolja, de mielőtt még hozzálátok: tiszta bolondságnak tartom, hogy felnőtt emberek minden lehetséges apróságon ilyen könnyen és ilyen gyakran összezördüljenek. Eddig azt hittem, hogy veszekedni gyerekek szoktak, de ezt később kinövik. Olykor persze adódik ok "igazi" veszekedésre, de ezek a szóáradatok nem egyebek közönséges marakodásnál. És ez annyira mindennapos esemény, hogy már meg is szokhattam volna, de nem tudom és nem is fogom megszokni, mert majd minden ilyen vitában szóba kerülök (ők a veszekedést nevezik vitának, ami persze tévedés, de mit tudják ezt a született németek!)."

"Már el se tudom képzelni, hogy valaha megint normálisan fogunk élni. Közben gyakran beszélek arról, hogy s mint lesz "a háború után", de mintha egy légvárról beszélnék, ami soha nem válhat valósággá."

 

Fülszöveg:

1942. június 12. - 1944. augusztus 1.

Jelen kiadás Heller Ágnes Aki a múltat jelenné változtatta című beszédével kiegészítve jelenik meg, amely 2019. június 12-én a frankfurti Paulskirchében hangzott el, Anne Frank születésének 90. évfordulója alkalmából.

Anne Frank 1942. június 12-e és 1944. augusztus 1-je között vezetett naplót: kezdetben csak magának írogatott, később, amikor megérett benne az elhatározás, hogy híres írónő lesz, elővette régi írásait, és módszeresen átírta, javítgatta őket. Az volt a terve, hogy naplója alapján könyvet ír a háborúról, és hű képet fest benne a német megszállás éveiről Hollandiában. Korai halála - nem sokkal tizenhatodik születésnapja előtt vesztette életét a bergen-belseni koncentrációs táborban - megakadályozta terve megvalósításában.

Naplóját a Frank családot bújtató Miep Gies találta meg és helyezte biztonságba azután, hogy a családot 1944. augusztus 8-án egy feljelentést követően elhurcolták, majd a háború után olvasatlanul átadta Anne édesapjának, Otto Franknak. A könyv 1947-ben jelent meg először, Otto Frank gondozásában, s azóta világszerte milliók olvasták. A csorbítatlan szövegű, teljes kiadás csak a kilencvenes évek elején látott napvilágot holland nyelven, Magyarországon először Bernáth István méltó fordításában jelent meg.

Anne Frank naplója örök érvényű olvasmány, egyaránt szól az övéihez hasonló gondokkal küszködő fiatalokhoz, az idősebbekhez, akik szeretnék jobban megérteni őket, és szól mindazokhoz, akik tudni akarják, mi történt a Prinsengracht 263. hátsó traktusában bujkáló családokkal a hitleri megszállás alatt álló Amszterdamban.