2019. szeptember

 Szabó Magda: Megmaradt Szobotkának

Kedves Olvasó!

2019. szeptemberében, bár az előző hónaphoz képest jóval kevesebbet sikerült elolvasnom, mégis ez a három könyv pont jó és elég is volt. Szabó Magda könyvei elgondolkodtatnak, teli vannak érzelmekkel. Egyszer szeretném az összes könyvét beszerezni és elolvasni. 💗

Elsőnek a Megmaradt Szobotkának című könyvéről írnék. 

Szobotka Tibor és Szabó Magda harmincöt évig voltak házasok. Kemény időket éltek meg együtt, de szerelmük örök és megtörhetetlen volt. Nagyon sok idézetet gyűjtöttem ki ebből a könyvből, mert szinte minden mondata úgy éreztem hozzám is ad valamit. Szabó Magda így írt kapcsolatukról: 

"Én sose hittem, hogy van ilyen, kinevettem, aki azt írta vagy állította, jöhet az életben olyan pillanat, amikor egy másodperc töredékére megáll forgásában a világ, s hirtelen megváltozik minden - velem akkor ez történet. Csak álltam, néztem rá; és minden sejtem azt mondta, én erre az emberre vártam egész életemen át, miatta zavartam el Z.-t, hárítottam el a házassági ajánlatokat, küldtem vissza G. jegygyűrűjét, én ennek az ismeretlennek a kedvéért születtem, ez a valaki az én világra jöttem indokolása."

Erről a könyvről tudni lehet, hogy Szabó Magda férje halála után írta meg. Ha jól tudom egy évre bezárkózott a dolgozó szobájába és csak ezzel a könyvvel foglalkozott. Hihetetlen és kemény munka lehetett, de végül mind kedvesének, mind a kapcsolatuknak és mind a történelemnek emléket állított ezzel a könyvvel. 

Szobotka Tibor szinte egész életében naplót vezetett, így felesége azokat átolvasva nagyon sok élet szakaszt, idézeteket, verseket, novellákat írt ebbe a könyvbe a naplókból. 

Megismerhetjük Szobotka gyerekkorát, ahol már elég korán megjelent a fekete halálmadár. Majd a történelem részesei lehettünk, a II.világháborút túl közelről szemlélve és Szobotka első feleségét is láthatja, aki ezt a könyvet a kezébe veszi. Nagyon tetszettek azok a jelenetek, amikor először találkozgatott Szobotka Tibor és Szabó Magda, majd el kezdtek járni. Bár egyúttal nagyon nehéz részek is voltak, hiszen Szobotka leírta a naplóiban, hogy egy nap több nővel is találkozott, első felesége után nem akart több komoly kapcsolatot. Aztán jött Szabó Magda. Az írónő nem csak leírta, hanem elemezte is férjét, az ő történetét, történetüket. 

Megható könyv volt, rengeteget sírtam rajta és csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy bátran olvassa el, mert egy olyan szerelemről fog olvasni, ami nem csak életükben, hanem a halálukon túl is tart.  

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Aki engem egyszer megkap, az megkap egészen, de azt el is veszem magamnak egészen én is, én nem vagyok se folytatás, se jóvátétel, nem tűrök se vetélytársat, sem emléket, sem álmot, egy árnyékot se tűrök el, jól vigyázzon, aki engem szeret, és akit én szeretek."

"Magam vagyok, tökéletesen magam, és tudom, ezentúl magam is leszek ezek között a falak között, melyek figyelték életünk gyötrelmeit, félelmeit, kudarcait, eredményeit, felszabadult boldogságát, kitörő nevetését, azt a mitológiai szerelmet, amelyben voltunk egymás szolgái, királyai, zsoldosai, bajtársai, szülei, gyerekei és soha nem csillapuló vágyú szeretői."

"Hát csak várj majd rám a Katalin utcán, ahogy megbeszéltük, „majd jövök”, ahogy Encsy Eszter az Őzben ígérte. Holtbiztos jövök, olyan biztos, mint ahogy meghaltál, holtbiztos, hogy jövök, olyan biztos, mint ahogy nem haltál meg."

"Tudta, hogy szeretem, megmondtam neki, ismerte a feltételeimet, azt is, én nem moccanok: szenvedni tudok, osztozni nem."

"Azért sírok, mert megnyertem mindent, téged, a boldogságot és az életet, és azért sírok, mert elvesztettem önmagamat, mert nem vagyok többé ép és egész tenélküled, mert ettől a pillanattól fogva sosem én fogok igazán fájni magamnak, mindig csak te, s ha vérezni fogok, a te sebeidet vérzem. Sírok, mert velem megtörtént a csoda, amire gyerekkorom óta vágytam, amitől gyerekkorom óta rettegtem, itt a mitológiai szerelem, és mi lesz velem, vagy mi lesz veled, ha elveszítjük, ha kettőnk közül egyszer meghal valaki."

"A boldogtalan emberről könnyű azt képzelni, gőgös, róla is azt hitték."

"…elképzeltem, most hazamegy, várja otthon Pé vagy É vagy Zsé, az egész magyar ábécé, én meg lefekszem ebbe a hideg ágyba egyedül, és próbálom megtörni az ellenállását, mint egy női Vasgyáros."

"Ha a holtomiglan-holtodiglannak volt valaha értelme, és valaha biztos volt, mi élő tanúi vagyunk annak, mi maradt meg ebből az értelemből, s talán egyszer holt tanúi leszünk annak is, hogy az igazi szerelem a halálon túl is tart és él. Szeretlek, szeretlek. Nem is csak úgy, mint férfi a nőt, mint férj a feleségét, hanem mint vízbe fúló a megmentőjét, mint az olyan vízbe fúló, aki már évek óta rúgkapál, és a megmentője évek óta húzza-vonszolja kifelé."

"Egyszer azt mondtam neki, van az úgy, hogy az ember előtt letérdel a fehér elefánt, azaz eljön egy olyan pillanat, amikor valaminek az elvetése vagy elfogadása évtizedekre, esetleg örökre megszab az életünkben valamit, ritkán térdel le a fehér elefánt, de akkor helyesen kell dönteni, különben ég tudja, meddig kell várni, míg ismét arra jár, ahol mi vagyunk."

"Egy ember élete sosem egy ember élete, mindig egy országé, egy világé, egy korszaké is."

Szobotka Tibor:
"A természet és az ember között furcsa kapcsolat van. Míg nem volt ember, természet korlátlanul fejlődött, viszont az ember fejlődésével párhuzamosan kisebbedik a természet hatalma. Fogjai-e pótolni az ember a természetet?"

"Legszívesebben úgy élnék, hogy nem is élnék."

"A halál a legnagyobb kommunista."

"A művészet célja a csúnyából kiragadni a szépet, úgy, hogy a szép is tökéletes maradjon, és a csúnyából se hiányozzék a szép."

"Ha valakinek a lelkiismerete háborog, az jó, mert az jelenti, hogy az illetőnek van lelkiismerete."

...Hitler győz. "Egy jó, egy igaz ember nem tudja megállítani Isten haragját, ha az egy civilizációt pusztulásra ítélt. Ő úgy akarta, hogy én egy sorvadó kor kellős közepére szülessem, és egész ifjúságom gondokba tapadjon. Hol az én életem, hol ész, az értelem a vezetőkben, akik a katasztrófa felé viszik a szép, csillogó világot, amelyben olyan jól lehetne dicsérni az Istent? Kis családok, apró egyéni életek pusztulnak el majd a felfordulásban, és meddig legyen még erőnk?"

"Egy kicsit igaza volt, de nem nagyon. Pontosabban: az ő igazsága más úton járt, mint az enyém. Ez a két út sehol sem találkozott."

"Valószínűleg én is éppannyira idegesítek másokat, mint mások engem."

"Délben kiállítás, majd Magdánál illedelmes látogatás. Nagy problémákon rágódva megyek haza, ez az a lány, akit feleségül kell venni, és én vagyok az az ember, aki nem óhajt nősülni."

"[...] kétségbeesetten éreztem, hogy nem lehet tovább halasztani semmit, ki kell mondanom a szót, igent vagy nemet, ő is érzi ezt, el akar menni. Visszatartani már csak akkor tudom, ha feleségül veszem. Ez jár egész nap a fejemben. Néha már arra is kész vahyok, hogy Londonba magammal vigyem, néha meg menekülni szeretnék, mint aki az életéért fut. Melyik lesz erősebb az én gyöngeségem vagy az ő gyöngesége?"

"A tegnapi nap nagy eseménye, hogy este végre a Halban formálisan is megkértem Magda kezét."

Fülszöveg:

1982 ​tavaszán meghalt Szobotka Tibor, aki nemcsak írótársa volt Szabó Magdának, hanem több mint harminc éven át a férje is. Kettejük élete az egymásra találás első pillanatától kezdve oly elválaszthatatlanul forrott eggyé, hogy a végzet mindkettőjükre sújtott. De Szabó Magda tudta, hogy ő nem köthet alkut a halállal, mert neki olyan feladata van, amit senki más nem végezhet el helyette. S az első pillanatok bénító fájdalma után, amikor heves sistergéssel leégtek az élethez kapcsoló vezetékek, Szabó Magda hozzálátott, hogy megírja élete legnehezebb könyvét. Kinyitotta a lezárt fiókokat, kiürítette a kéziratokkal tömött szekrények mélyét, és megtette azt, amit tennie kellett: életre keltette az igazi Szobotka Tibort. Ez a könyv regény, de nem regényes életrajz, sok tekintetben rendhagyó mű. Természetes módon mosódik egybe benne Szobotka Tibor szövege (memoárrészletek, naplófeljegyzések, gyermekkori írói kísérletek) a Szabó Magdáéval, kiegészítik egymást, szinte felelgetnek egymásnak. Egybeforrnak, hiszen a két élet is egy volt, elválaszthatatlan egész. S ezért szerelmi történet is ez a könyv, persze az is a maga rendhagyó módján. Ez a szerelem maga volt a teljesség, csata, amelyben a szerelmesek megnyerték egymást, s elvesztették önmagukat.
Szobotka Tibornak már nem volt rá ideje, hogy megírja a memoárjait, alighogy hozzáfogott, a halál közbeszólt. A megkezdett munkát Szabó Magda folytatta; példátlan önfegyelemmel és lelkierővel rekonstruálta annak az írónak szenvedésekkel, kudarcokkal teli életét, akinek tehetségében, elhivatottságában jobban hitt, mint a sajátjáéban, olyan embert állít elénk, aki már réges-rég méltó arra, hogy véglegesen fölfedezzük, s akinek könyvei végre elfoglalják méltó helyüket a magyar irodalomban.

Ha mindezek után még nem vagy biztos benne, hogy elszeretnéd-e olvasni ezt a könyvet ajánlom Szabados Ági videóját, ahol a NIOK könyvklubban kibeszélte a követőivel ezt a könyvet. 💗