Elképesztő volt visszanézni, hogy már körülbelül öt éve olvastam a Nápolyi regények második kötetét. Bár nagy vonalakban még emlékeztem az előzményekre, jólesett a történet elején újra áttekinteni a szereplőket, és néhány mondatban feleleveníteni, kivel mi történt korábban. Így könnyebben visszarázódtam Elena Ferrante különleges, olykor nyomasztó világába.
Öt év távlatából is élénken emlékeztem az írónő szókimondó stílusára, amelyben nincs helye a köntörfalazásnak vagy a szépítésnek. Mégis akadtak olyan részek, amelyeknek a keménysége ezúttal is meglepett. Az előző két kötet után valahogy más folytatásra számítottam. Lila története mintha fokozatosan a háttérbe szorult volna, és csak apró részletekből értesülhettünk arról, hogyan alakul az élete. Ezzel szemben Elena került a középpontba, az ő felnőtté válását, nővé érését és az önálló élet felé vezető útját követhettük nyomon.
Kedves Olvasó!
Először teljesen véletlenül találkoztam a Studio Ghibli gondozásában készült A vándorló palota című animációs filmmel. Régebben nagyon szerettem animéket nézni, így már önmagában az is nosztalgikus érzéseket ébresztett bennem, hogy ismét egy ilyen világba csöppenhettem. A történet szinte azonnal magával ragadott, Sophie karakterével pedig könnyen tudtam azonosulni. Humoros, bájos és varázslatos mese, amely már elsőre belopta magát a szívembe.
Lisa Wingate Elrabolt életek című regényét már korábban is nézegettem, sőt, egy időben még a kívánságlistámon is szerepelt. Valahogy azonban sosem jutottam el odáig, hogy beszerezzem és elolvassam. Aztán egyik nap megláttam a Voxa kínálatában, és amint észrevettem, hogy Földes Eszter a könyv felolvasója, rögtön tudtam, hogy eljött az ideje, hogy megismerkedjek ezzel a történettel.
2024 júliusában kezdtem el olvasni ezt a könyvet, de akkor mindössze néhány oldalig jutottam. Egyszerűen nem tudtam igazán ráhangolódni, aztán a vizsgák is közbeszóltak, így végül félretettem, és egészen mostanáig nem vettem újra a kezembe. Kicsivel több mint két évvel később viszont szinte azonnal magával ragadott a történet, és örülök, hogy végül adtam neki még egy esélyt.
Kedves Olvasó!
Nehéz ennél a könyvnél megtalálni a megfelelő szavakat. Sokáig állt a polcomon, majd amikor megláttam a Voxán Wunderlich József felolvasásában, úgy éreztem, ez egy jel, hogy végre ideje meghallgatnom. Wunderlich Józsefet korábban már láttam A padlás című előadásban, de különösen szeretem, amikor feleségével, Bach Katával Sohonyai Attila Szem a szemhez című versét adják elő. Imádom! Így számomra a történet szinte összeforrt Wunderlich József kedves hangjával.
A történet Afganisztánban, még a tálib uralom előtt kezdődik, és Amir, egy kisfiú szemszögéből ismerhetjük meg az ország kultúráját, a családját, a szokásokat és az ottani társadalmi hierarchiát. Utóbbi számomra eleinte kissé nehezen volt átlátható, de ahogy haladtam előre a történetben, egyre jobban megértettem, milyen meghatározó szerepet játszik az emberek életében, hogy milyen családba és társadalmi csoportba születnek.