Antoine de Saint-Exupéry: Az ember földje
Kedves Olvasó!
Már egy ideje a várólistámon szerepelt ez a könyv, de mindig csak halogattam az elolvasását, vártam a megfelelő alkalmat, ami végre elérkezett most.
Antoine de Saint- Exupéry beírta magát a történelembe A kis herceg című könyvével, de nem ez volt az egyetlen regénye. Szerettem volna másik történetét is elolvasni, amire a Helikon Kiadó gondozásában megjelent Az ember földje című válogatása remek lehetőséget adott. A kötet mérete és borítója rögtön elnyerte a tetszésemet.
Éjszakai repülés című történettel kezdődik a könyv, mely bemutatta milyen veszélyeket rejtett a még kezdetleges éjszakai repülések. Majd utána a címadó regény következet, Az ember földje. Ebben a történetben megismerhettem Exupéry múltját, ugyanis a saját életét, ismerősei történetét írta le. Még az a történet is helyett kapott, amikor a sivatagban lezuhant és, ami az ihletet adta számára A kis herceg megírásához. Az ember földje magával ragadott, ahogy tükröt mutatott a világnak, miközben elmesélte a saját történetét. Ezek után Manon, a táncosnő és a Levél egy túszhoz című történetek következtek. Végül pedig egy utószó zárta a könyvet. Nagyon tetszett, ahogy Takács M. József összefoglalta ezeket a könyveket, Exupéry írásait.
Összességében tetszett ez a kötet és szeretnék még Antoine de Saint-Exupéry regényeket olvasni. Csodálatos, ahogy megírta a történeteket, olyan volt mintha én is épp repülőt vezetnék, érződött a szenvedélye a munkája iránt.
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(5/5)
Idézetek:
"Hirtelen rádöbbent, hogy mindazt, ami kedvessé teszi az ember életét, folyton öregkorára halasztotta: majd ha ideje lesz rá. Mintha egy napon valóban lenne időnk, mintha élete végén elnyerné az ember az elképzelt boldog békét."
"Nem őt bocsátottam el ilyen könyörtelenül, hanem a bajt, amelyért talán nem is volt felelős, de amely beosont vele - gondolta Rivière. - Mert az ember parancsol az eseményeknek, és az események engedelmeskednek, és az ember termet valamit. És az emberek: szegényes anyag, s őket is megteremtjük. Vagy eltávolítjuk, ha magukkal hozzák a bajt."
"Ne forduljon vissza kellő ok nélkül - gondolta. - Ha nem rázom föl időnként az embereimet, mindig tartani fognak az éjszakától."
""A közérdek egyéni érdekekből tevődik össze, semmi többet nem igazol." - "Azt mondjuk - felelte később Rivière -, hogy az emberi életnek nincs ára, mégis mindig úgy teszünk, mintha egyes dolgok többet érnének, mint az emberi élet... De mi érhet annál többet?" És Rivière-nek elszorult a szíve, amint a futárgépre gondolt. A cselekvés, ha csak egy híd építése is boldogságokat rombol össze; nem kerülhette el, hogy végre megkérdezze magától: "Hát minek a nevében... miért?" "Ezek az emberek - gondolta -, akik most talán örökre eltűnnek, boldogan élhettek volna.""
"A végzet belülről fakad: eljön a pillanat, amikor felfedezzük, hogy sebezhetők vagyunk, s akkor a hibák magukkal rántanak, mint egy szédület."
"A Földről többet tudunk meg önmagunkról, mint a könyvekből. Mert a Föld ellenáll nekünk. Az ember akkor fedezi fel magát, amikor megmérkőzik az akadállyal."
"Egyedül áll a viharos ég hatalmas ítélőszéke előtt, és postájáért egyszerre három elemi istenséggel száll perbe: a heggyel, a tengerrel és a viharral."
"Hogy mi ment meg? Az, hogy megteszel egy lépést. Utána még egyet. mindig az az egy lépés, mindig elölről... "Amit én csináltam, arra esküszöm, egyetlen barom nem lett volna soha képes.""
"Nem bánok semmit. Játszottam - vesztettem."
"Csak a Lélek fuvalma teremtheti meg az agyagból az embert."
A könyv adatai:
Kiadó: Helikon Kiadó
Megjelenés: 2019
Oldalszám: 352
Borító: Keménytáblás, védőborítóval
Fordította:: Balla Katalin, Rónay György, Takács M. József
Fülszöveg:
Kötetünk Antoine de Saint-Exupéry (1900-1944) – a Hadikereszttel, majd halála után Becsületrenddel is kitüntetett, utolsó bevetésén gépével a Földközi-tengerbe zuhant hivatásos pilóta és a Femina-díjat, illetve a Francia Akadémia Nagydíját is elnyerő író – négy, hosszabb-rövidebb művét tartalmazza. A már sok kiadást megért Éjszakai repülés és Az ember földje című kisregények ez alkalommal újraszerkesztett, javított szöveggel jelennek meg, míg a Levél egy túszhoz című írás – irodalmi és kortörténeti értéke mellett – azért kapott helyet a kötetben, mert ez az életmű egyik kevéssé ismert, csak nehezen beszerezhető darabja.
Ami pedig igazán különlegessé teszi ezt a válogatást, az a Manon, a táncosnő című elbeszélés, amely bár Saint-Exupéry legkorábbi műveinek egyike, és közlésére egy francia irodalmi folyóirat már 1926-ban ígéretet tett a fiatal írónak, ezt a fájdalmasan szép történetet végül csak bő hetven évvel a szerzője halála után, 2007-ben publikálta a Gallimard kiadó, magyarul pedig most olvasható először.