2019. július

 Rejtő Jenő: Csontbrigád

Kedves Olvasó!

Ezzel a könyvvel kedződött a nagy Rejtő Jenő gyűjteményem. Erről a könyvéről tudni kell, hogy egy kivételes darab. Ugyanis alig található meg benne Rejtő érdekes, jellegzetes humora. A történet nagy része disztiópikus, sötét hangulatú. Mégis nekem nagyon megtetszett. 

A történet főszereplőjének, Fécamp-nak a küzdelmei, fejlődése fogott meg a legjobban. Elgondolkodtatott magáról az emberi létről, az életről, tisztességről, küzdelmekről. Fécamp, aki egy fogadás következtében a Szahara poklában, a Csontbrigád tagjaként találja magát, lassan rájön, hogy az emberi lét fájdalmas, szenvedéssel teli, de mégis küzdeni kell. 

A Csontbrigád tagjait félelmetesen festette le az író, akik csontsovánnyá fogytak, civilizáció nélkül elállatiasodtak. Közülük tűnik ki Fécamp, az új ember, aki próbálja megőrizni ember mivoltát, sérült társát védi, a halottaknak pedig végső tiszteletet akar adni. Megtörik, de aztán újra küzdeni kezd, rájön igazságokra és összefogja a Csontbrigád tagjait. 

Nagyon jó, érdekes és elgondolkodtató történet. Csak ajánlani tudom az összes Rejtő Jenő regényt. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Embernek lenni nagy betegség, és gyógyíthatatlan."

"Embernek lenni fáj! Ami fáj, az rossz! De ebben már nem is volt olyan biztos. Úgy érezte, hogy ez, ami most fáj, ez némely örömnél jobb. 
Ember lett, mert ismét hitt a szenvedésben, és hitt az áldozatban, aminek semmi értelme, de többnek érzi magát, aki szenved miatta."

"Beszélgetéseik nem bírtak több jelentőséggel, mint amennyi a hallgatás öncélú mellőzése, hangok útján."

"A vörösbor fáj, de azt mondja: "Jó lenne élni!" Ha többet iszol, így szól: "Élni kell!" Ha igen sokat iszol, ezt kiáltja: "Élni fogsz!" És ez akkor is szép, ha nem igaz."

"Ahol társadalom van, ott törvény kell, és ahol törvény van, ott feltámad az igazság... És ahol az igazság van, ott megszületik az igazságtalanság is."

"– Mondja, Méltóságos úr, erős maga? – kérdezte Fécamp.
– Hát persze. Üssem pofon?
– Köszönöm, inkább elhiszem."

Fülszöveg:

Henry Fécamp azért, hogy barátja és közös szerelmük útjából félreálljon, magára vállal egy gyilkosságot egy idegenlégiós haláltáborban. A haláltábor életének megelevenítése Rejtő döbbenetes vízionális erejét mutatja: a 30-as évek közepe táján írt regényében kísérteties realitással idézi fel a későbbi náci haláltáborok atmoszféráját. A haláltábor kényszermunkát végző áldozatai már annyira elszemélytelenedtek, hogy egymást is csak az egykori külvilágból még náluk levő használati tárgyak alapján nevezik és ismerik fel. Fécamp az élőhalottak között fedezi fel, hogy az életért minden kínt érdemes elviselni, és a Csontbrigád-ot az Ajtón, Amely Nem Vezet Sehova – elvezeti a megtalált igazsághoz és az élethez.