2021. május

Szabó Magda: Az ajtó

Kedves Olvasó!

Az írónőtől már korábban olvastam a Megmaradt Szobotkának és Az őz című könyveit. Ahogy azok a történetek, úgy Az ajtó is rögtön megfogott. 

Innen is köszönöm szépen a Jaffa Kiadónak a lehetőséget, hogy elolvashattam! 

A szereplőkről el tudtam képzelni, hogy mindenki egykor élt és ugyanígy cselekedtek, mint a könyvbe megírt karakterek. Emberi sorsokról, titkokról, döntésekről, tragédiákról, szenvedésekről és örömökről is szól a történet. A narrátor maga Szabó Magda, a könyv és az életútja között vannak hasonlóságok.

Központi eleme a történetnek az írónő és a háztartásvezetőnőjének kapcsolata, mely sokszor inkább egy se veled, se nélküled kapcsolat. Hol utálták egymást, hol pedig mindenkinél jobban szerették a másikat. Emerenc, a háztartásvezetőnő, nagyon erős karakter, titkait, szenvedéseit megtartja magának, irányítja a közelében lévőket, lenyűgöző volt róla olvasni. 

Bár már az első oldalakon az írónő utal a könyv végére, Emerenc sorsára, mégis kíváncsian vártam, hogyan zárul a történet. Olykor megrázó, megdöbbentő jelenetek bontakoztak ki az oldalakon, mégis örülök, hogy elolvashattam. 

A könyv után a belőle készült filmet is megnéztem. Néha hiányoltam egyes jeleneteket, de a színészek nagyon jól hozták a karaktereket. 😍

Legalább egyszer szerintem mindenkinek érdemes lenne olvasnia az írónőtől! 

Ezt a könyvét is és a filmet is csak ajánlani tudom. 💗

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

 "Elképedve hallgattam, először történt meg, hogy valaki referenciát kívánt volna mirólunk. "Akárki szennyesét nem mosom " - mondta Emerenc."

"A rendőrségen külön dossziét nyitottak Emerencnek, elrakták a változatos anyagot, csak legyintettek, ha egy-egy levél jött, nem volt az a kezdő nyomozó, aki fel ne ismerte volna a galambász szókincsét, barokkosan körülményes fogalmazását. Időnként el-elnézett egy rendőr csak úgy, kávézni, beszélgetni Emerenchez, a ranglistán emelkedő alezredes egyenesen odakapott hozzá, ha új fiú jött, azt bemutatták, Emerenc kolbászt készített, pogácsát, palacsintát, mikor kinek mire volt kedve, minden vidéki rendőrt elhagyott falujára, saját nagyanyjára, távoli családjára emlékeztetett, nem is bosszantották azzal, hogy elárulják neki, a vádak közt az is szerepel, zsidókat ölt meg és rabolt ki a háború idején, az amerikaiak kémje, titkos leadót kezel, otthonában orgazda-tevékenységet folytat és kincset rejteget."

"- Ölt maga már állatot? - kérdezte

Mondtam, nem öltem.

- Majd fog. Violát is meg fogja ölni, adat neki injekciót, ha eljön az ideje. Tanulja meg, akinek lepergett a homok, azt ne marasztalja, mert nem tud az élet helyett adni neki semmit. Azt képzeli, én nem szerettem Polettet, hogy nekem mindegy volt, mikor megunta, és elkívánkozott? Csakhogy a szeretethez tudni kell ölni is, nem árt, ha megjegyezni. Kérdezze meg csak a jóistent, akivel olyan szíves viszonyban van, mit mondott neki Polett, mikor találkoztak."

"A pap hazudik, az orvos tudatlan, pénzsóvár, az ügyvédnek mindegy, kit képvisel, gyilkost vagy áldozatot, a mérnök eleve úgy kalkulál, hogy a saját háza anyagát kispórolhassa a téglákból, a nagyüzeme, a gyára, a tudományos intézmények csupa bűnszövetkezet."

"Nem volt erő, ami Emerencet megtörhette volna, a népnevelő szíve mélyéig megriadva tűnt el a közeléből, Emerenc kivédhetetlen volt, megállíthatatlan, nem lehetett vele se komázni, se barátkozni, de csevegni sem, bátor volt, elbűvölően, gonoszul okos és megszégyenítő módon pimasz."

"- Nem hal meg olyan könnyen az ember, ezt tanulja meg, csak majdnem, aztán később olyan okos lesz attól, amit kiállott, hogy azt kívánja, bár még egyszer buta lehetne, tök buta."

"Én azt gondoltam, tévedek, tévednem kell. Az az ajtó nem nyílt meg soha. Most se nyílhat meg. Lehetetlen. 

- Na, ide figyeljen. Ha elárul, megátkozom, és akit én megátkoztam, mind rútul végezte. Most lát valamit, amit nem látott senki, nem is fog, míg el nem temetnek."

"Mindenki példája volt, mindenki segítsége, a mintakép, keményített köténye zsebéből galambként vászon zsebkendők suhogtak ki, papírba takart cukorkák, ő volt a hó királynője, a biztonság, nyáron az első cseresznyeszem, ősszel a gesztenyekoppanás, télen a parázs tök, tavasszal az első rügy a sövényen: Emerenc tiszt volt, és kikezdhetetlen, ő volt mi, valamennyien, a legjobb önmagunk, aki mindig szerettünk volna lenni."

Fülszöveg:

Álmában ​nem, de életében egyszer kinyílik az ajtó az írónő előtt. Szeredás Emerenc ajtaja, amely mások számára örökre zárva marad. A megingathatatlan jellemű, erkölcséhez és hiedelmeihez tántoríthatatlanul ragaszkodó asszony házvezetőnőnek áll az írónőhöz, ám első perctől nyilvánvaló, hogy ő diktál. Gazdája megmérettetik, és nem találtatván könnyűnek, Emerenc nem csupán otthona, hanem lelke ajtaját is megnyitja előtte, ha csak résnyire is. Így sejlik fel Magyarország huszadik századi történelmének kulisszái előtt egy magára maradt nő tragikus, fordulatos sorsa. Vajon mit őrizget az idős asszony a hét lakatra zárt ajtó mögött?

Az ajtó a ki- és bezártság, a születés és a halál ősi jelképe. Állandó kettősség jellemzi a két főhős áhítatosan odaadó, máskor szinte gyűlölködő kapcsolatát is. A szeretet kapujában állnak. Sikerülhet-e végül beljebb vagy elengedni egymást?

Az ajtó Szabó Magda talán legismertebb regénye: Szabó István forgatott belőle filmet, és 2015-ben felkerült a The New York Times sikerlistájára.

2021. május

 Szobotka Tibor: Züzü vendégei

Kedves Olvasó!

Amikor Szabó Magda Megmaradt Szobotkának című könyvét olvastam elhatároztam, hogy az írónőtől és a férjétől is fogok olvasni a jövőben. Nagyon megörültem, amikor megláttam a Jaffa Kiadó oldalán az új borítóval megjelenő Züzü vendégei című Szobotka Tibor könyvet. 

Innen is köszönöm szépen a Jaffa Kiadónak a lehetőséget! 💗

Kendőzetlenül őszinte, olykor durva és kemény történet. A szereplőket még az 1956-os forradalom előtt megismerheti az olvasó. Majd a könyv vége felé, ahogy kitör a forradalom egyre jobban elmélyülnek a kapcsolatok és a szereplők megmutatják igazi valójukat. 

Kezdésnek egy lányt és az apukáját ismerhettem meg. Bevallom őszintén az ő kapcsolatuk nekem nagyon torz volt. De a lány által betekinthetünk Züzü otthonába és vendégei közé. Majd szép lassan a többi szereplő szemszögét és történetét is megismerhettem. Züzü gondolatai, emlékei érdekeltek a legjobban, azokat a részeket élveztem a leginkább olvasni. 

Eleinte mindegyik szereplő gyámolatlan, a történelem megcsömörlött embereinek tűntek. De aztán Szobotka mindegyikük egyik rossz tulajdonságát felnagyította és kiélezte. 

Ahogy haladtam előre a könyvben el sem tudtam képzelni hogyan zárja le a történetet az író. Először meglepődtem, de a szereplőkhöz, a könyv hangulatához és történetéhez a leginkább illő vége lett a regénynek. 

Akit érdekel a történelem, maga az akkori élet hangulata annak érdemes ezt a könyvet elolvasnia. 

Értékelésem: ✯✯✯✯

                              (4/5)

Idézetek: 

"Olyan múltja van, amiből egy jövőre is telik, amellett ki tudja, meddig tart ez az egész vacak világ,(...)."

"(…) nem lehet a boldogságot konzerválni, eltenni, rögzíteni, nem lehet kinyitni, mint egy üveg befőttet, hogy torkoskodjunk belőle."

"Rettenetes gonddal vigyázott arra, hogy boldogtalansága ne lássék rajta, tudta jól, hogy a férfiakat semmi sem riasztja jobban, mint a magányra való kiszemeltség légköre, amely egyes nőket körülvesz. Ez az elrendeltség többnyire úgy dokumentálódik, hogy a férfiakkal való kapcsolataik egy bizonyos pontján a nők elkezdenek panaszkodni. Majdnem minden ember megijed attól, hogy a magáén kívül még egy másik élet terhét is viselje, sőt, hogy az a másik élet minden problémájának a megoldását tőle várja. Ezt nem, ezt a férfiak meg szokták köszönni, aztán odábbállnak. De mi van akkor, ha valaki nem sír, nem panaszkodik, és mégis?…"

"Az évek teltek, és ő mosolygott, mert már tudta, ha lehervad a mosoly az ajkáról, és megmutatja kétségbeesett szomorúságát és magányát, lemondhat a reményéről is annak, hogy társat talál, hogy valaki mellészegődik."

"Fáj – gondolta Lilike. – Hadd fájjon. Nekem is jogom van az élethez, még a mások könnyei árán is. A magam könnyeivel én is a mások örömét fizettem meg."

Fülszöveg:

Kis ​társaság találkozik hetente kétszer Züzünél, az öreg színésznőnél. E társaság tagjai különböző neműek, életkorúak, az egyetlen összetartó kapocs közöttük az, hogy a valóságtól eltávolodva, az illúziók világában élnek. Lehet-e így sokáig élni? A könyv – és a történelem – azt mondja: nem. Züzü vendégei is találkoznak egy napon a történelemmel, amely elsöpri illúzióikat, s ahol szükséges, a halál árán szolgáltat igazságot a valóságnak. Kegyetlen regény ez? Nem, csak leszámol az álmok világával, egy kisfiú, egy öregasszony, egy javakorabeli férfi, a vélt és valóságos szerelmesek álomvilágával, talán csak egyetlen fiatal embernek nyitva meg a menekülés kapuját, aki meglátja és tudomásul veszi a változásban a valóság könyörtelen erejét, aki a múltbanézés helyett elfogadja a jövőt mint az élet egyedüli lehetőségét. „Zivatar előtt még egyszer utoljára nagy erővel kavarodik fel a por, hogy aztán hosszú időre leülepedjék” – írta Goethe. Egy nagyon kis körben, Züzü vendégeinek a körében ennek a zivatarnak a hatásáról szól a regény.

2021. május

 Szerb Antal: Budapesti kalauz marslakók számára

Kedves Olvasó!

Szerb Antaltól már korábban olvastam az Utas és Holdvilágot és a Pendragon legendát is. Szeretném az írónak még több könyvét elolvasni a jövőben. 😊

Budapesti kalauz marsalakók számára című műve, egy aranyos történet 56 oldalba foglalva. A Magvető Kiadó gondozásában és a Fortepan -nak köszönhetően korabeli fotókkal illusztrálva jelent meg a könyv. Ezekből pár képet fenti fényképemen láthattok is. 

Nagyon érdekes volt Szerb Antal kalauzolásában végig menni Budapesten. Megállva egy-egy érdekes helyszínnél, hallgatva humoros megjegyzéseit, tapasztalni a mérhetetlen nagy tudását és egy teljesen más szemszögből körbejárni Budapestet. Ez a könyv után szívem szerint meglátogatnám a felsorolt helyszíneket, megfigyelném vajon mennyi minden változott meg a könyv megírása óta és ma már vajon, hogy vélekedne róluk Szerb Antal. 

Egyik kedvenc könyvem lett ez a kicsi útikönyv, melyet mindenkinek csak ajánlani tudok. 🧡

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

 "A Marslakó egy szép nap szerencsésen megérkezett Pestre, szobát vett a Bristolban, lekefélte ruhájáról a csillagok porát, és telefonált nekem, hogy megbeszélésünk értelmében mutassam meg neki a Várost."

"Uram, igen tisztelt Idegen, mindenekelőtt arra kell nyomatékosan kérnem, ne hallgasson az újságírókra és jeles megfigyelő tehetségekre, akik azt fogják Önnek mondani, hogy a pesti ember ilyen meg olyan. A pesti ember, akikről ők beszélnek, éppolyan, mint minden más kereskedő, ha nincsen pénze."

"A Lánchíd éktelenül hosszú. Próbálja meg egyszer, Uram, és nem bánja meg. Sétáljon át egy hölggyel Budára, és azután jöjjön vissza, lehetőleg ugyanazzal a hölggyel. Meglátja, szerelmet fog vallani, mert a híd olyan hosszú. Budapest az igaz és mélységes szerelmek városa. Higgye el, Uram, aki ismeri ezt a várost, csak könnyezve tud beszélni róla." 

"A Dunának két partja van, mint a folyóknak általában. Azt hiszem, az is normális, hogy a két part itt is két más világ. (...) A pesti parton zenés kávéházak nyitnak és csuknak, a budai parton gesztenyefák. 

"A Galamb utcát érthetetlen módon itt felejtették a város közepénben, a két korzó közt, úgy, ahogy itt maradt Mária Terézi korából. Szobáiba kétszáz éve nem süt a nap, csak ősz öregek tipegnek az utcán, nem is tudom, laknak-e a zsalugáterek mögött, vagy csak emlékeznek."

"A Görög Udvarban tudom, hogy laknak. Nagy szakállú pópa is van ott, sok gyermekkel, és görögök, azt mondják, igazi görögök, akik egyházközségi gyűléseken még most is Hellász nyelvén rágalmazzák egymást."

"De nem specializálom magam ifjúságilag egy városrészhez, mert nincsen olyan része Budapestnek, ami a számomra ne volna az ifjúság. Ha egyszer örökre el kellene hagynom a Várost, aznap megöregednék, mint a heisterbachi szerzetes. 

"Kálvin tér mintha azért nőtt volna olyan nagyra, hogy órákon át várhasson, mint régen, valakire, aki már nem jön erre soha."

Fülszöveg:

A ​"Budapesti kalauz marslakók számára" (1935) című vékonyka kötetben egy különös kirándulás részesei lehetünk. Egy olyan kirándulásnak, melyben a csillagokból érkező vándorral és a hozzá csatlakozó íróval végigjárjuk a főváros legjellegzetesebb részeit, megtekintjük házait, hídjait, utcáit és templomait, rácsodálkozunk a Dunára vagy akár a budai hegyekre, kalandozunk a Várkertben, sőt, még néhány jellegzetes kerületet is megismerünk.

Hogy mindez benne van egy szokványos útikönyvben? Első hallásra – talán. Aki azonban elolvassa a kötetet, rádöbben, hogy ez a legcsekélyebb mértékben sem marslakóknak íródott, legalábbis nem a szó szoros – földönkívüli – értelmében. Éppen ellenkezőleg: Szerb Antal hazánk, pontosabban Budapest „marslakóinak”, vagyis az ott élő, esetleg oda látogató idegeneknek (idegenkedőknek?) próbálja bemutatni a fővárost úgy, ahogy még sosem nézték és sosem látták, a maga költőiségében – számtalan versidézettel, irodalomtörténeti utalással és ironikus megjegyzéssel tarkítva, melyeket egy „valódi marslakó” – valljuk be – nem igazán értene.

2021. május

Rejtő Jenő: Vesztegzár a Grand Hotelben

Kedves Olvasó!

Rejtő Jenő már régóta az egyik kedvenc íróm. Egyik kultikussá vált könyve a Vesztegzár a Grand Hotelben, így már egy ideje el szerettem volna olvasni. Helikon Kiadó által nem rég kiadott változata Kocsmáros Pál rajzait eleveníti meg az oldalakon. 

Nagyon tetszik maga a könyv, a borító, a hangulata, a rajzok, melyek még jobban kiegészítik a történetet. 

Rejtőtől megszokott humoros történetszálakkal gazdagon tarkított regényt foghat a kezébe az olvasó. Meglepő volt számomra a két krimi szál, mely még izgalamasabbá tette a könyvet. Egészen a végéig nem derülnek ki a tettes(ek) kiléte és ahogy azt megszoktam Rejtőtől a végén csak mosolyogni tudtam. 

Csak ajánlani tudom azoknak a kedves olvasóknak, akik egy könnyű kikapcsolódásra vágynak, humorban gazdag, aranyos, rövidke történetet olvasnának. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

 "A hallban csodálkozva, aránylag higgadtan fogadják az eseményeket, de amikor egy hivatalos személyiség azt kiáltja, hogy "mindenki őrizze meg nyugalmát, nincs semmi baj!" - nyomban kitör a pánik."

"– Nem tudom még, hogy kicsoda, gonosztevő-e vagy őrült – mondta a nő dühösen –, de pusztán ezért a szörnyű helyzetért, amibe belesodort, megérdemelné, hogy keresztüllőjem.
– Ez kihúzná a csávából. De kissé radikális megoldás. Kérem, ha ezzel menthetem a jóhírét és a hibámat, szívesen elveszem feleségül – ajánlotta udvariasan –, még mindig jobb, mint hogyha agyonlő. Bár egyesek szerint ez nem bizonyos."

"– Maga… maga… a rendőrség embere vagy magándetektív?
– Magándetektív vagyok – felelte Félix habozás nélkül –, tehát megbízhat bennem, csak azt kell tudomásul vennem, amit akarok.
– Lehet, hogy most is csak hazudik.
– Tőlem minden kitelik – felelte szomorúan a fiatalember –, de bizonyos, hogy több évet szívesen adnék az életemből, ha mágn segíteni tudnék."

"-Az alibijével! Van alibije?
A terménykereskedő rémülten hebegett.
-A feleségem csomagolt… Úgyhogy nem tudom, hogy hozott-e… ilyesmit…"

" - Úgy ... És azt is tudod, hogy mit szoktam én tenni a gonosztevőkkel, ha hazudnak nekem? 
- Ütöd őket, és ők betegek lesznek. De egy királyt nem lehet ütni.
Akkora pofont kapott nyomban, hogy a portárs kint a hallban felriadt álmából. 
- Azt hiszem, uram, tévedtem. Mégis lehet - mondta a Csodálatos Nalaya szomorúan, és káprázott a szeme."

Fülszöveg:

Rejtő egyik legismertebb és legmulatságosabb regénye ez. A Banánoxid nevű találmány vegyi képletének megszerzéséért folyó harc a bubópestis megbetegedés ürügyén vesztegzár alá helyezett nemzetközi közönséggel, minden rendű és rangú szélhámossal zsúfolt Grand Hotelben zajlik. Bár az okmány megszerzése csak egypár titokzatos személy érdeke, mégis, a kényszerű bezártság nyomasztó hatására a legkülönfélébb rejtélyes eseményekbe keveredik bele a hotel szinte minden lakója, hogy azután az óriási kavarodásban lelepleződjenek az igazi bűnözők, és fejtetőre állított kalandok során egymásra találjanak az igazi szerelmesek – és az okmány hivatott tulajdonosai, illetve őrzői is.
Rejtőnek ebből a regényéből készült a Meztelen diplomata című, nagy sikerű filmvígjáték is.

2021. május

Pam Jenoff: Elvesztek Párizsban

Kedves Olvasó!

Napokig a gondolataim között őriztem ezt a történetet is. És bevallom őszintén még mindig nehéz úgy írnom róla, hogy ne áruljam el előre az izgalmas, érdekes, megdöbbentő, felkavaró vagy épp aranyos jeleneteket. 

Izgalmas történelmi fikciót olvashattam az Agave Kiadó jóvoltából. Innen is köszönöm Nekik a lehetőséget, hogy elolvashattam ezt a könyvet!

Először azt hittem, hogy kémek beépüléséről fogok olvasni, azonban már a történet elején világossá vált, hogy rosszul gondoltam. Egykor tényleg létező a brit titkosszolgálat különleges egysége, a SOE tevékenységéről szól a könyv. A Különleges Hadműveletek Végrehajtó Egységét maga Winston Churchill alapított. Férfiak, de főként inkább nők szabotázsakció-sorozatokat tettek lehetővé, robbantottak, fegyvereket szállítottak az ellenállóknak Franciaorszgába és sok nehézséget okoztak a megszálló náciknak. Vagyis ugyanúgy szerves részei voltak a II. világháborúnak, mint a katonák vagy éppen a kémek. 

A könyv három nő történetét meséli el. Bár a történelmi háttér valós, a szereplők és az események, amik velük megtörténtek fikció, én mégis végig úgy éreztem, ez akár a múltban meg is történhetett. 

Grace szálával nyit a könyv, aki körülbelül egy évvel a második világháború befejeztével talál egy bőröndöt a Grand Central pályaudvaron. Mi más tehetne, minthogy belekukkant és ki is vesz egy kis csomagot belőle, majd a bőröndöt hátrahagyva távozik. Véletlen egybeesés, hogy ő akkor nagy késésében keresztül vág a pályaudvaron, megtalálja a bőröndöt és ki is vesz belőle tizenkét darab képet. Bár véletlen mégis ez indítja el a történetet és az ő nyomozását a fényképeken szereplő nők után. 

Második szálként megismerhetjük a bőrönd tulajdonosát Eleanor Trigg-et, a női titkosügynökök vezetőjét. Erős karakter volt és bár az írónő a századik oldal körül elárulta a sorsát, végig a könyvben érdeklődve figyeltem a döntéseit és a küzdelmeit. Eleanor a könyv elején egy erős, kemény női karakternek tűnik, de aztán megmutatja milyen védelmező anyatigris a lányai érdekében. Okos nő, aki szinte mindent észrevesz és mindent megjegyez. Lenyűgözött a karakter. 

Harmadik szálként pedig egy titkosügynöknőt ismerhettem meg. Marie még a kiképzése előtt belép a könyvben, így olvashattam, ahogy felfedezik, ahogy kiképzik, majd Franciaországba küldik. Érdekes története volt és a három nő közül ő érdekelt a legjobban. Ő érte aggódtam a leginkább és miatta fájt a legjobban a szívem. 

A könyvnek meg volt a maga szépsége és hibái is. Néha úgy éreztem, hogy az írónő nem dolgozta ki a legjobban egyes történéseket, kapcsolatokat. A könyv hirtelen ér véget, bár minden kérdésre magyarázatot kap az olvasó. (Megdöbbentő magyarázatot.) 

Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretnek a II. világháborúról olvasni, titkokról és árulásokról. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                                          (4,5/5)

Idézetek: 

"Háború idején az igazság olyan értékes kincs, hogy hazugságok testőrségével kell őriztetni."        (Winston Churchill) 

"Feladatuk "Európa lángba borítása" lett, eszközük a szabotázs és a felforgatás." 

"- Azt hiszem, jobb ha megyek - állt fel.
- Nem feltétlenül - szorította meg a vállát határozottan a nő. - Csak mert nem tudja, miért jött el, még nem biztos, hogy nem is kellene itt lennie. Gyakran olyakor dereng fel előttünk a cél, amikor a legkevésbé vagy egyáltalán nem számítunk rá."

"És minél nagyobb egy hálózat, annál nagyobb az esély a kiszivárogtatásra és az árulásra." 

"-Hogyhogy nem pattant ki a háború után az igazság? - kérdezte Grace.
- A múlttal már senki se foglalkozott szívesen. Minden megváltozott, összekavarodtak az oldalak, a játékszabályok. Az oroszok hirtelen szovjetekké változtak. A német tudósokat, akik nem sokkal korábban emberek millióinak kiirtásában segédkeztek, az amerikaiak az Államokba csábították, hogy az atombombán dolgozzanak. Őket nem állították bíróság elé, hiába szolgáltak rá. A brit kormány is a legszívesebben mélyen elásta volna az ügyet.
- Csak épp Eleanor nem. (...)"

Fülszöveg:

1946, ​Manhattan: Grace Healey egy hétköznap reggel munkába igyekezvén átvág a New York-i Grand Central pályaudvar nagycsarnokán, és belebotlik egy gazdátlan bőröndbe. Kíváncsiságtól hajtva belekukkant, és egy borítéknyi fényképet talál benne. A tucatnyi női portré annyira megragadja, hogy a csomagot zsebre vágva sietve visszatuszkolja a bőröndöt a pad alá, és már szalad is a dolgára.

Hamarosan megtudja, hogy a bőrönd tulajdonosa Eleanor Trigg volt, aki a második világháború alatt az angol titkosszolgálatnál női ügynökök hálózatát szervezte. Az ügynöknőket a megszállt Európában vetették be futárként és rádiósként, közülük azonban tizenketten soha nem tértek haza, sorsukat homály fedi. Grace megpróbálja felgöngyölíteni ezeknek a nőknek a történetét. Nyomozása egy Marie nevű ifjú anyához vezet, aki veszélyes franciaországi küldetése során a barátság, hűség és árulás útvesztőjében maga is kis híján odaveszett.

Pam Jenoff regénye a második világháborúban tevékenykedő női titkos ügynökök köreibe repíti az olvasót. A valós eseményekre épülő történetben feltárul előttünk ezeknek a merész és hősies nőknek a háborúban betöltött fontos szerepe, miközben a szerző magával ragadóan mesél bátorságról, testvériségről és a legnagyobb vészben tanúsított túlélő erőről is.