Kedves Olvasó!
Vannak könyvek, amelyek már első pillantásra elvarázsolják az embert. Egy különleges borító, egy megkapó cím vagy egy misztikus atmoszféra képes felkelteni az érdeklődést. Amikor először kezembe vettem ezt a könyvet, pontosan ezt éreztem. A külső nem csupán figyelemfelkeltő volt, hanem mintha előrevetítette volna azt a mély és szívszorító történetet, amely a lapokon kibontakozott előttem.
A regény két idősíkon játszódik, és egy család tragikus sorsát követhetjük nyomon benne. A jelenben Szaba útját követjük, aki bátyját és édesapját próbálja megtalálni Grúziában, miközben a múlt emlékei is egyre erősebben felidéződnek benne. Gyermekként Szaba bátyjával, Szandróval és apjával, Iraklival menekült el a háború sújtotta Grúziából. Bár fizikailag elhagyták az országot, a múlt démonai sosem engedték őket szabadulni.
Irakli mindent megtett, hogy feleségét is kimenekítse az országból, de próbálkozásai sorra kudarcot vallottak. A fájdalom és a tehetetlenség árnyékként vetült rá, végül visszatért szülőföldjére. Kezdetben tartotta a kapcsolatot fiaival, de az üzenetek egyre ritkábbá váltak, mígnem teljesen megszakadt a kommunikáció. Szandró, apja keresésére indult, de ő is nyomtalanul eltűnt. Ez késztette Szabát arra, hogy visszatérjen Grúziába, és megpróbálja kideríteni, mi történt velük.
A történet nem csupán egy család kereséséről szól, hanem egy teljes nemzet szenvedéseiről és kitartásáról is. Grúzia történelmét a háborúk és az újjáépítések sorozata határozza meg. A regény érzékletesen mutatja be, hogyan próbálják az emberek újra és újra felépíteni az életüket, még a legnagyobb tragédiák után is. A grúz történelem és kultúra mélyen átszövi a cselekményt, így az olvasó nemcsak egy család történetébe nyer betekintést, hanem egy egész nép sorsát is megismerheti.
Szaba útját nem egyedül járja végig: megismerkedik Nodarral, egy taxisofőrrel, aki végigkíséri és segíti őt a nyomozásban. Nodar a történet egyik legüdítőbb karaktere, könnyedsége és humora színt visz a komor és fájdalmas események közé. Ő az, aki emlékezteti Szabát arra, hogy a nehézségek ellenére is lehet mosolyogni, és hogy a humor olykor a legnagyobb fájdalmakat is enyhítheti.
A regény egyszerre szívszorító és felemelő. A háború kegyetlen valósága, a személyes tragédiák és a család szétszakítottsága mély nyomot hagy az olvasóban, ugyanakkor a remény, a kitartás és az emberi kapcsolatok ereje egyfajta megnyugvást is nyújt. Ez a történet emlékeztet arra, hogy bár a múlt árnyai mindig velünk maradnak, a jövő mégis tartogat lehetőségeket.
Ha olyan könyvet keresel, amely egyszerre ragad magával és hagy mély nyomot benned, amely egy család drámáján keresztül egy egész nemzet történelmét is bemutatja, akkor ezt a regényt mindenképp érdemes elolvasnod.
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
Idézetek:
"Hol van Eka?
Legalább ezerszer feltettük ezt a kérdést.
Anyánk maradt, hogy mi elmenekülhessünk.
A háború nagy aduász - mindent visz. Amikor az AK-47-esek az utcádat sorozzák, minden más aggodalom kirepül az ablakon. Éjszaka a fegyverropogást hallgattuk, reggel meg ott csillogtak a kis
rézdarabok a járdán, mintha töltényhüvelyeső esett volna egész Tibiliszi felett. Ennyit még ki lehet bírni.
De amikor egy kósza harckocsilövedék a hálószobaablak alatt töri át a hanghatárt, aztán sivítva takarítja el a föld színéről a sarkiboltot a felette lakó családdal együtt, az ember elkezd terveket
szőni. A szüleink, Irakli és Eka is azon gondolkodtak, hogyan juthatunk ki mindannyian. A válásra borítsunk fátylat.
A meneküléshez rejtélyes kenőpénzek, lopott útlevélbélyegzők és hamis papírok kellettek. A család által összegyűjtött összeg alig volt elég egy felnőttnek és nekünk, gyerekeknek. Ekának még útlevele sem volt. Nem hagyhattuk el együtt az országot.
Közben a polgárháborús helyzet is fokozódott, a golyó ütötte lyukak már nem okoztak meglepetést sem az ismerős helyeken, sem az ismerősökben. Indulnunk kellett. Eka maradt, mi pedig elmenekültünk Iraklival." (9.oldal)
"Szandro mindig jóval bonyolultabb rejtvényekkel rukkolt elő, mint én. Gyakran össze is zavart velük. De Szandro nem csaló. Mindig méltányosan játszott. Tudta, hogy a végén megoldom a talányt, mert egy volt a szókincsünk. Gondolkozz, mondta vigyorogva. Gondolkozz! De ritkán sikerült megoldanom Szandro rejtvényét, mielőtt hazaért volna a holtfáradt Irakli, a betolakodó kettőnk világában.
Tehát egy újabb Szandro-féle kincskeresés kezdődik. A felirat szerint a játék elindult. Ez most nehéz lesz. De meg tudod csinálni,
Szaba, mondaná Szandro." (66.oldal)
"- Nem hiszem, hogy a múlt nem befolyásolja a jövőt. A másnaposság az előző nap bűneinek bizonyítéka." (98.oldal)
"-Tehát még mindig fáj?
Heteket töltöttem ebben a kórházban, tucatnyi acélnyárs tartotta egyben darabokra tört csontjaimat. A mai napig, ha megijedek valamitől, azok a megfélemlített idegvégződések a bal lábamban a fájdalom egy kisebb tűzijátékát indítják be, mintha egy elfeledett tragédia emlékére rendeznének műsort.
-Néha.
- Remek - jegyzi meg Lena. - Majd máskor kétszer meggondolod.
Lena egy pillanatra sem hagyta el a kórház épületét, amíg bent voltam. A nővérek idegesek voltak tőle. Úgy szidta őket, mint
a rossz gyerekeket. Bár fájt a háta, az ágyam mellett, egy széken aludt három héten keresztül.
- Egész idő alat ott voltál a kórházban. Hogy bírtad?
Felsóhajt.
- Egyetlen módja van annak, bogy megtudd, képes vagy-e valamire: ha megpróbálod. És közben reménykedsz, nem vállaltál-e be túl nagy feladatot.
- És ha én igen?
- Próbálkozz! És akkor hamarosan megtudod.
Halkulni kezd a hangja.
- Ne menj még!
- Nem való nekem ez a hely, Szaba. Már elmentem.
Nodar a folyosó végén vár. Hátranéz, aztán oldalra biccenti a fejét.
-Minden rendben, testvér?" (129.oldal)
"Tbiliszit olyan sokszor megszállták, hogy a grúzok kifejlesztettek egy időtálló stratégiát. Amikor a várost támadás veszélye fenyegette, az emberek a hegyekbe menekültek. minden nyomorúságos exodus Noé bárkájának felelt meg, fedélzetén mindazzal, ami a grúz létet jelentette. A lakók feláldozták a kényelmüket, a fejadagjaikat és az életüket, hogy mentsék, amit soha nem lehet pótolni, amit meg kell őrizni bármi áron. A történelmünket.
- Megvan, mekkora árat fizetünk?
- Igen, Anzor.
- Mondd el, milyen árat fizet egy grúz.
- Minden család hátrahagy egy jó karban levő férfit - szavalom.
Minden menekülő család hátrahagyott egy férfit. A feladatuk egyszerű volt: az életük árán időt nyerni.
Az a vérrel vásárolt idő kellett ahhoz, hogy a menekültek a hegyek közé, a világvégi, utolsó állásokként kijelölt falvakba érjenek. Bizonyos szempontból a menekülteknek jutott a nagyobb teher. Az ő feladatuk volt elrejteni és megőrizni, amit nem lehetett pótolni.
- Mi történik, ha az ellenség ránk talál a hegyekben?
- Amikor az utolsó állás is elesik, és minden más bizonytalan, akkor jövünk mi: a rettenthetetlen szívűek leróják utolsó kötelességüket, amire felesküdtek.
- És mi ez az utolsó kötelesség?
- Felgyújtani az élelmiszerraktárakat. A falu népét szétszórni a hegyekben. Egy rokon ölje meg azokat, akik nem tudnak futni, ne az ellenség szennyezze be őket.
- És miért tesszük mindezt?
- Hogy az ellenség nem tudjon itt megpihenni. Ne találjanak menedéket a hideg elől, és egy kenyérmorzsa se maradjon nekik. Poklot csinálunk Grúziából a számukra.
A menekültek minden generációja kiállított egy hadsereget a makacs, véres ellenálláshoz." (161. oldal)
"- A Jóisten szereti a rondaságot, a Jóisten szereti a rondaságot - motyogja a bajusza alatt, miközben menekülésre bírja a Volgát.
Az utolsó pillanatban, mielőtt a tiszt odaérne hozzánk, a gumik csikorogva vakkannak egyet, ahogy a kerekek felpörögnek, és már ott sem vagyunk. A két katona hevesen gesztikulálva beszélget. De nem jönnek utánunk.
- Neked elment az eszed? Miért vitatkoztál? - Dimitri hangja megremeg.
- Milyen grúz az, aki nem vitázik? Lelőttek volna, ha csak megfordulunk és lelépünk. - Nodar letörli az izzadságot a homlokáról, miközben a szín lassan visszatér a bütykeibe.
- Végül is igaz - ismeri el Dimitri." (293.oldal)
"Nehéz, izzadságos munka. Nodar megszán.
- Dima, segíts már neki! Erzsébet királynő ott fog elolvadni!
- Mi lenne, ha én vezetnék és te segítenél Erzsébetnek?
Nodar nem felel. Dimitri és én felváltva tisztogatjuk az utat, és amikor elkészülünk, mind a ketten izzadunk, és tele vagyunk csaláncsípéssel.
- Innen nem látom, de ott van - közli Dimitri, és egy irányba mutat. - Még ez a domb, és ott az erdő." (294. oldal)
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
A következőknek szeretnék köszönetet mondani:
Magyar kiadómnak, az Athenaeumnak, amiért esélyt adtak ennek a régenynek, és hisznek benne. (365. oldal)
A könyv adatai:
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Megjelenés: 2024
Oldalszám: 368
Fordította: Neset Adrienn
Megvásárolható: Athenaeum Kiadó
Fülszöveg:
Szaba még kisgyerek, amikor bátyjával, Szandróval, és édesapjával, Iraklival elmenekül a háború elől, amely a volt szovjet köztársaságban, Grúziában dúl. A csonka család Angliában kap menedéket. Húsz évvel később a három férfi még mindig képtelen megbékélni a múlttal, a hátrahagyott helyek és emberek kísértik őket.
Irakli úgy dönt, hogy hazautazik: visszahúzza elhunyt felesége emléke és a pusztulófélben is gyönyörű szülőföld. A megérkezése után hetekkel azonban nyomtalanul eltűnik. Szandó apja felkutatására indul, de hamarosan felőle sem érkezik több hír. A legkisebb fiú, Szaba is útra kel hát, hogy felfedezze egykori hazáját és annak lakóit, az út pedig egyenesen annak az orosz-grúz konfliktusnak a közepébe vezet, amely generációk sorsát pecsételte meg, és a családját is szétszakította. Bolyongásai során megelevenedik a mesék és a babonák sötét világa, amelyben időnként felcsillan a remény és vigasztaló útitárs a humor.
Hol kegyetlen, hol gyengéd, hol együttérző, hol szívet tépő regény a háború egyéni és kollektív traumájáról, és egy küzdő népről, amely elszánta magát a túlélésre, de nem feledkezik meg azokról sem, akiknek ez nem sikerül.
