2022. április

Koniorczyk Borbála · Merker Dávid: Hosszúlépés ​Budapesten
Séták, titkok, történetek

Kedves Olvasó!

Nagyon szépen köszönöm Finy Petrának és a 21. Század Kiadónak a lehetőséget, hogy elolvashattam ezt a fantasztikus könyvet!

Egyszerűen imádom! Petra korábbi beszélgetésünk során Nyáry Krisztiánhoz hasonlította az íróistílust, és ezzel azonnal felkeltette a kíváncsiságomat. A hasonlóságot én is tapasztaltam, és nagyon tetszett. 

Ez a könyv tökéletes arra, hogy megismerjük Budapestet,  általa bejárjuk a várost, ellátogassunk nevezetes helyszínekre akár a kanapénkon ülve is. Részletes leírásokban gazdag, a történelmi háttereket tökéletesen kidolgozott regényt fogtam a kezemben. Imádtam megismerni Budapestet a Hosszúlépés. Járunk? szervezői által. Korabeli könyvekből és újságcikkekből való idézeteknek, valamint a sok fotónak köszönhetően képzeletben együtt sétáltam a szerzőkkel.   

Ez a könyv nem csak a sétákról, a különleges helyszínekről szól, hanem az egykor élt híres emberekről, régi rendszerekről, valamint Budapest jelenéről és múltjáról. Nagyon tetszett a Gellért Szálló története, a Corvin Áruház bemutatása vagy, az hogy megtudtam a Kosztolányi házaspárt a szomszédjukban lakó gyermek, Ottlik Géza megfigyelt, aki már akkor Kosztolányi rajongó volt. A történetek sokszor mosolyra fakasztottak, de volt, amin meglepődtem, például a Goldberger család története. Az akkori rendszer elüldözte a családot, megfosztotta őket a gyáruktól, vagyonuktól, az életüktől, majd a hírneves leszármazott, aki azzal a céllal jött volna haza, hogy felélessze a textilgyárat, az állam súlyosan gátolta benne. Nagyon sok érdekes történet került bele, amiket csak kevesen ismernek, de Koniorczyk Borbála és Merker Dávid feltárja a titkokat az olvasók előtt. 

Nagyon várom, hogy a körutakról készült könyvük is megjelenjen, egészen biztos, hogy elolvasom. Neked, kedves Olvasó csak ajánlani tudom a  Hosszúlépés Budapesten című könyvet, mert biztos vagyok benne, hogy Téged is elvarázsol és magával ragad.  

A borító pedig egyszerűen nagyszerű, varázslatos, ahogy kidomborodik Budapest térképe. 💖

 Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"A tizenkilencedik század végén mindennek a presztízsét épületben mérték. Minél monumentálisabb, díszesebb, annál jobb - a nemzet nagyságát kővel, téglával és szobrokkal szerették volna kifejezni. Emiatt épült fel Budapesten a kontinens legnagyobb Parlamentje, ezért került villamos helyett a Millenniumi Földalatti Vasút az Andrássy út alá, és ehhez szerette volna hozzátenni a magáét a Pesti Izraelita Hitközöség is, amelynél több tagot tömörítő zsidó szervezet nem létezett a világon."

"A gyárat romjaiból építette újra akkori férjével lánya, Friderika, ám elismerés helyett elvették tőlük a családi vállalkozást és a nevüket is. A Goldberger a szocializmus idején Golivá torzult, ezen a becenéven emlegették az államosított textilüzemet, míg a család Nyugat-Európában kisemmizve kezdte újra az életét. Friderika világszerte elismert textilipari szakember lett, aki a rendszerváltás után felajánlotta tudását és tapasztalatát az eddigre a csőd szélén tántorgó üzem megmentéséhez. Ekkor játszódott le a következő jelent, ahogy azt Friderika egy vele készített interjúban elmondta: "Elmentem az akkori illetékes miniszterhez (...) Azt válaszolta nekem a miniszter, hogy hozzak 1 millió dollárt és azután azt csinálhatok a vállalattal, amit akarok. Ez képtelenség. Még én fektessek be pénzt? Én, akitől mindent elvettek?" Így ért végett itthon a Goldberger család története, Friderika pedig százkét éves koráig élt boldogan, családja körében - Párizsban."

"Azt az olvasó fantáziájára bízzuk, mennyit hisz el a fenti történetből, mindenesetre akár isteni szerencsével, akár kérdésesebb módszerekkel, de Tarján elég tőkét kártyázott össze ahhoz, hogy társaival megvásárolja a New York kávéházat. Újságíróból vendéglátós lett, abból is a legjobbak közül az egyik."

"Az itt élők éppolyan büszkék otthonukra, mint építtetőik voltak annak idején. Ha kellően hosszan szemlélődünk egy-egy utcában, mindig felbukkan valaki, aki mesélni kezd a környékről, az épületek múltjáról, sőt akár még be is hívhatnak bennünket, hogy megmutassák a házukat. Ilyen, amikor az örökség nem levéltárakban porosodik, hanem megelevenedik, és igazi közösséggé tesz bennünket, városlakókat. Így is lehet élni."

"Az épület sorsa rengeteget elmond az elmúlt néhány évtized Budapestjéről, az örökös újrakezdésről, a túlélésről és a velünk élő örökségünkről, amely - akár szeretnénk, akár nem - meghatározza jelenünket is."

"A magyar fájdalom szobrai a nép soha el nem múló gyötrelmét kifejező férfiak és nők, akik tovább szaporították az indokolatlanul meztelenül ábrázolt szobrok sorát országszerte. Az egyébként végtelenségig prűd Horthy-rendszer semmi kivetnivalót nem talált abban, hogy az össznemzeti gyászt sokszor kifejezetten erotikus hangulatú alkotások tartsák életben - hasonlóan a néhány évtizeddel korábbi viktoriánus Angliához, ahol a szigorú erkölcsök mellett előszeretettel dekoráltak mindent meztelen ókori istenekkel és istennőkkel. Nyilván abból a meggondolásból, hogy az a meztelenség, ami hazaszeretetből fakad, vagy nagyon régen volt, nem árt senkinek." 

"A szovjetek bevonulását attól függően tekintjük megszállásnak vagy felszabadulásnak, hogy melyik nagymama vacsoraasztalához ülünk le. Akiket gettóba zártak és éheztettek, értelemszerűen felszabadulásként élték meg a pillanatot, nehéz lenne azonban elvárni ugyanennek a nézőpontnak a kritikátlan elfogadását egy málenkij robotra hurcolt férfi vagy megerőszakolt asszony leszármazottaitól."

"A Corvin története azon budapesti épülethistóriák egyike, ahol a helyszín viszontagságosan ugyan, de átvészelte a huszadik század viharait, és más-más funkciókat felvéve kiszolgálta a nagymamát és az unokát is. Csillogó polgári nagyáruház, szolid szocialista vágyakat kielégítő pléhdoboz, a budapesti underground egyik központja: a Corvin változik, mint a város és a városlakók körülötte."

Fülszöveg:

Tudjuk ​hol lakott itt Vörösmarty Mihály. És Littmann Pepi, az ortodox zsidó férfiimitátor, a pesti orfeumok sztárja. És hogy kik faragták Budapestet márványból és koszlott Trabant-ülésből. Kik voltak a szerencselovagok, hivatásos bajkeverők, hazafiaskodó zsidók és sóletzabáló fajvédők, a megalomániások, a minden rendszerhez ügyesen simulók, a házat a lakók kényelme elé helyező Bauhaus-hívek és a stukkóleverős IKV-szakik, akik megformálták a budapesti utcákat és azok látszólag értelmetlen kiszélesedéseit, az értéktelen homlokzatok mögé dugott értékes házakat, a budai villák és a pesti kapualjak párhuzamos világait. 8 éve sétálunk hivatásból Budapesten, a városban, amit a legjobban szeretünk. Első könyvünk, a Hosszúlépés Budapesten négy, fotelből és valóságban is bejárható sétával vezet keresztül a fővároson, hogy megismertessük azokat a tarkabarka, nagyon vidám vagy nagyon szomorú, cigaretta-, vágott liba, parfüm és pincedoh, de legfőképp összetéveszthetetlenül Budapest-szagú sztorikat és (anti)hősöket, amelyektől Budapest az ami.

Koniorczyk Borbála és Merker Dávid. Mi a közös bennük? Közös élet, közös kislány, Vilma, közös cég, a népszerű városi séta-szervező hosszúlépés.járunk? Mindkettejüket az urbanisztika, a szociológia érdekelte, ezt tanulták belföldön és külföldön, és kamatoztatták itthon, egyetemi katedrától az önkormányzati szféráig. Együtt alapítottak városi sétaszervező céget 2013-ban. A hosszúlépés.járunk? közel nyolcezer sétájából több százat vezettek már. Rendszeresen írnak, nyilatkoznak, szakértenek a főváros múltjáról, jelenéről, híres nőiről. A „város a vérükben van”: első közös könyvük, a Hosszúlépés Budapesten oldalairól visszaköszön a közös évek tapasztalata és tudása, és rajongásuk közös tárgya, Budapest színes-szagos világa.