Jessica Park: Lélegezz velem! ; Nyugtalan vizek
Kedves Olvasó!
Ahogy azt az első augusztusi olvasmányaimról szóló posztban írtam mostantól egy bejegyzésben két könyvről szeretnék írni. A szeptemberi olvasmányaimat ismét egyesével fogom hozni.
Most pedig érkezik Jessica Park Lélegezz velem! című könyve.
Vicces, helyenként komoly, szomorú történet volt. Központban a gyászfeldolgozás állt. Mind két főszereplő elveszítette a szüleiket. Azokat az embereket, akiknek támogatnia, erősítenie kellett volna gyermekeiket. A főszereplőknek nem csak azt kell feldolgozniuk, hogy szüleiket ideje korán elveszítették, hanem azt is ahogyan. Lélegezz velem! című könyv arról szól igazán, hogy hogyan lélegezzünk tovább, amikor minden elveszett, vagy legalábbis annak tűnik.
Ki, ki maga hordja sebeit, gyászát, fájdalmát a kérdés csak az, hogy egy ponton túl képes-e ezekkel tovább együtt élni, esetleg megpróbálja feldolgozni fájdalmait, segítséget mernek-e kérni szeretteiktől. Ugyanis ebben a könyvben a szereplők nagyon testvér koncentrikusak, minden a megmaradt családtagok érdekében történhet, mégis hiába a nagy szeretet, ha mégsem mernek semmit sem megosztani egymással.
A szereplőket szinte rögtön megkedveltem. Mindegyik karakter könnyen szerethető. Maguk módján folyton próbálnak viccesek, kedvesek lenni.
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(5/5)
Fülszöveg:
Szülei halála után Blythe McGuire-t mélybe húzza a gyász, alig bír a felszínen maradni, miközben a Matthews Egyetemen utolsó évén igyekszik átvergődni. Aztán egy véletlen találkozás belerántja a lányt valamibe, amire egyáltalán nem számított: tagadhatatlan vonzalmat érez a sötét hajú végzős, Chris Shepherd iránt, akinek múltja talán még sajátjánál is bonyolultabb. Ahogy a kapcsolatuk elmélyül, Chris magához téríti a lányt a bódulatból, ami azóta fojtogatja, hogy egy tűzeset megfosztotta a fél családjától. Blythe gyógyulni kezd, lassan meg is szereti a fiút, aki segít neki új utakat találni a gyönyörhöz és önmaga felfedezéséhez. Ám miután Blythe nyugodtabb vizekre evez, rádöbben, hogy Christ még mindig nyomasztja családjának fájdalmas múltja. A sötét örvények a mélybe húzzák a fiút, és talán Blythe az egyetlen, aki megóvhatja őt a vízbe fúlástól.
2019-ben jelent meg a Nyugtalan vizek, ezért is olvastam újra a Lélegezz velem! című könyvet.
Az első kötet nagyon tetszett, szerettem ezt a könyvet. Míg az előző kötetben a két főszereplőn, az érzéseiken, a gyógyulásukon volt a hangsúly, addig ebben a részben a testvérek szenvedései kerültek előtérbe. Chris bármit megtett volna a testvéreiért, mégis hiába próbálta védeni őket, hasonlóan szenvedtek.
Az előző kötet hangulatát, vicceit próbálta hozni ez a kötet is és talán ezért sem tudom lepontozni.
Értékelésem: ✯✯✯✯✩
(4,5/5)
Fülszöveg:
Vihar készülődik, és a viharok fölkavarják a vizeket.
Blythe McGuire egy tragédia utáni lelki betegségéből kilábalva megtanulja, miként engedje el a múltat, és fogadja tárt karokkal a jövőt. Azt a jövőt, ami immár elválaszthatatlan a Shepherd testvérektől.
Közte és Chris között eget-földet rengető szerelem szövődik, ami messzire űz minden szívfájdalmat.
Sabinnel mély barátság köti össze, ami – mindkettőjüket meglepve – alaposan felkavarja az életüket. Ezt a barátságot teszi most próbára a fiú máig kísértő szörnyű múltja. Mert a megsebzett lélek irgalmatlanul sajog tovább.
Így most Sabin merül víz alá, ő kapkod levegő után, és félő, hogy az érzelmi zűrzavar mindhármukat olyan sötét örvénybe taszítja, ahonnét nem menekülhetnek. Bár Blythe megjárta a maga poklát, Sabin megmentése sokkal nagyobb áldozatot követel, mint a lány eleinte hitte. Bizalmas, szeretetteli kapcsolatuk segíthet, de úgy tűnik, minden eddiginél nehezebb feladat rávennie Sabint, hogy elfogadja a támogatását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése