2021. december 31., péntek

2021. december

Julia Kelly: Az utolsó kert Angliában

Kedves Olvasó!

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a Next Kiadónak és Finy Petrának, hogy elolvashattam ezt a különleges könyvet is!💖

A regény négy nagy részre van osztva, tél, tavasz, nyár és ősz, közben pedig mindegyik nő élete külön fejezetekben bontakozik ki. 

Ez a regény öt nő történetét írja le, melyben a közös pont a Highbury-birtok és annak a kertje. Venetia 1907-ben a birtok kertjét megtervezi és kivitelezi. 1944-ben három nő sorsa kapcsolódik össze végérvényesen, Diana, aki férje lévén a Highbury-birtok úrnője lett elvesztette szeretett társát, az állam rekvirálta a birtokot és kórházat üzemeltetett benne. Stella a birtokon szakács, de folyton elvágyik onnan, hamarosan viszont nővére beállít hozzá, hogy vigyázzon a fiára. Beth, aki fiatalon árva lett önkéntesként kerül a birtok közelébe, ahol különböző fizikai munkákban vesz részt, majd mint étel beszállító megismerkedik Stellával és Dianaval is. Végül pedig 2021-ben Emmát felkérik a Highbury-birtok új tulajdonosai, hogy renoválja, felújítsa az évtizedek alatt leromlott kert állapotát. 

Öt különböző nő, akik mind erősek, megvívták a saját küzdelmeiket. Nagyon érdekelt, hogy futnak össze a szálak. Ahogy az Annyiféleképpen búcsúztunk című könyvben, úgy itt is nagyon tetszett, hogy mind az öt nő szemszögét megismerhettem. Mindannyiuk története kerek volt és a végén volt amelyik szomorúan, de mégis szépen zárult ez a regény. 

Venetia és Emma részénél még nem törtek ki háborúk, így náluk inkább a kert kapott nagyobb hangsúlyt, valamint a szerelem. Diana, Stella és Beth viszont a II. világháborút próbálták túlélni. Náluk inkább az emberi sorsok kaptak nagyobb hangsúlyt. Be kell valljam drága Olvasó eme könyv olvasása közben el-elpityeredtem. Nagyon tetszett, ahogy a lapokon megjelent a birtok, a kert, az emberi kapcsolatok, sorsok, küzdelmek, személyiség fejlődések. Szerelem, szenvedés, vívódás, harcok, fantasztikus olvasmány és csak ajánlani tudom!

Örülök, hogy ezzel a könyvvel zárom a 2021-es olvasmányaim listáját!😊

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Emma képes volt rá, hogy rég elfeledett kerteket varázsoljon elő legszebb virágjukban, akár legelők, mezők helyén. Képes volt rá, hogy visszaforgassa az órát, a napot. A helyes mederbe tudta terelni a kerteket."

"- Gondja támadta a kertészeiknek az átadási dokumentációval? - kérdezte Emma.
- Ó, nem semmi efféléről szó sincs - felelte Gillian.
- Akkor mi a baj?
- Semmi sem virágzik!
- Ez valódi gond - szólt közbe Will is. - Gillynek holnap fotózása lesz, és sehol egyetlen virág.
Emma a homlokának nyomta az ujjhegyeit.
- De hiszen február van. Áprilisig nemigen lehet számítani rá, hogy bármi virágozni fog abban a kertben, de a fák hamarosan rügyezni kezdenek. 
- De Emma, mi értelme annak, ha az embernek van egy kertje virágok nélkül? - kérdezte Gillian. 
- A kerteknek ciklusaik vannak. Az évszakokat nem lehet kikerülni, pontosan ezért javasoltam a négy évszakos ültetési rendet. Hogy az év majdnem minden részében legyen valami érdekes látnivaló.
Charlie, aki pár méterre állt tőle felhorkantot.
- És nekünk mink van pontosan? - kérdezte Will.
- Sok késő tavaszi és kora nyári virágos növényük. Fantasztikusan fog kinézni júniusban."

"- A csípőm. Az a helyzet, hogy egy kissé összetörtem. Elég kellemetlen.
Diana arcán halvány mosoly jelent meg.
- Ebben a házban bővében vagyunk a törött csontoknak. Hogyan történt?
A férfi szégyenlősen nézett rá.
- Sajnos nem valami hősies történet.
- Abból már úgyis van itt elég.
- Az igaz. Őszintén, leestem a harckocsiról, és a talaj törte meg az esésemet. Meg a csípőmet. 
- Milyen tapintatlan volt tőle - jegyezte meg Diana.
- Én is így véltem."

"Ezekben a kertekben meg lehetett találni a békét ezekben az időkben is, amikor valójában semennyi sem volt belőle."

"Azzal, ha egy növényt tanulmányozunk, éppenséggel a szépségét érthetjük meg mélyebben. Ha megtanuljuk, hogyan keresztezzünk két rózsát, és alkossunk valami még szebbet és szívósabbat, az felér egy megvilágosodással."

"- Mindegyik egy nő életét jelképezi. A teakert az a hely, ahol az illedelmes társaság gyűlik össze, és mindenkinek az a célja, hogy egy lányt kiházasítson. Úgy vélem, a szerelmesek kertje önmagáért beszél, a menyasszony kertje pedig a lány asszonnyá történő átváltozását jelenti. Ezután következik a gyerekek kertje. Arra gondoltam, hogy a levendulás sétány a nőiességet jelképezi, és a költő kertje egy egészen másfajta románcot, mint a szerelmeseké. - Keresgélt egy kicsit az asztalon heverő tervrajzok között, és kihúzta közülük a szoborkert részleteit ábrázoló lapot. - Aphrodité, Pallasz Athéné, Héra. A szoborkert minden szereplője női alak. Igazam van? (...)
- Csak azt nem értem, hogyan illik mindehhez a vízikert meg a télikert. 
- Mindig is úgy vettem észre, hogy a víz segíti az elmélkedést és az önvizsgálatot. Az volt a célom vele, hogy a nő lelki életét szimbolizálja.
- És a télikert? - hajolt közelebb Mr. Goddard.
- A halált, természetesen."

"- Még mindig nem értem, hogy vagy képes egy olyan keskeny hajón lakni. Annyira...
- Keskeny? - kérdezett vissza a férfi vigyorogva. - Nekem tetszik így. Nem kell amiatt aggódnom, hogy megrekedek olyan szomszédok között, akiket utálok."

"- Ó, hát te vagy - hajolt le, és megdörgölte a sípcsontját. 
Henry rávigyorgott.
- Igen, én. Jól vagy?
- Elnézést. Örülök, hogy jöttél, csak az imént megrúgott a dohányzóasztal - felelete Emma.
- A dohányzóasztalok a legrosszindulatúbb bútordarabok a világon. Rendszeresen ráugranak az emberre, amikor a legkevésbé számít rá."

"- Ha netán nagyon rád tör, hogy lásd őket, bármikor beugorhatsz.
- Légy óvatos, lehet, hogy nem fogok tudni ellenállni egy ilyen ajánlatnak, ha olyan nőtől jön, akinek ennyire jó a zenei ízlése (...)
- Van egy pasas, aki rendre felbukkan minden féle zenekarok neveivel a hasán. Ő vett rá, hogy mindenféle zenét meghallgassak, ami normál esetben eszembe sem jutott volna. Ez valami különös szuggesztív erő lehet.
- Remélem, nem szokott zaklatni téged - mondta erre Henry.
Emma mosolygott.
- Nem. Nem zaklat."

"- Figyelj arra a rózsaágra, kábé tizenöt centire a fejedtől - kiáltott oda neki a férfi, aki közben erősen tartotta a létra szárát.
- Oké! - kiáltotta le neki Emma. Alig fél perc múlva beverte a fejét, és átkozódva akasztgatta ki a tüskéket magából.
- Ügyes!
- Megnézném, te hogy csinálod! - kiáltotta oda neki Emma.
- Te mindenesetre nagyszerűen, főnök! - felelte erre Charlie. Emma az égre emelte a tekintetét."

Fülszöveg:

Napjainkban: Emma Lovell annak szentelte az életét, hogy elhanyagolt kerteket varázsoljon újjá. Most élete lehetőségét kapta: felújíthatja a Highbury-birtok kertjeit, amelyeket példaképe, Venetia Smith tervezett 1907-ben. Amint Emma egyre mélyebbre ás a kert múltjába, régóta lappangó titkok jutnak tudomására.

1907: Venetia Smith ambiciózus, tehetséges kertépítő, a hírneve is egyre gyarapszik, bankárok, iparosok, ügyvédek keresik meg, hogy vidéki házaikhoz látványos kerteket tervezzen. Amikor megbízást kap a Highbury-birtok kertjének elkészítésére, mindent elkövet, hogy sikerre vigye a feladatot. Ez a kert – és akiket e kert révén megismer – örökre megváltoztatja az életét. 

1944: A Highbury falu szélén található farmgazdaságba érkezik Beth Pedley, a vidéki lány, akinek egyetlen vágya, hogy otthonra találjon. Stella Adderton, a szakács viszont alig várja, hogy távozzon a Highbury-birtokról, és nyomába szegődjön álmainak. A ház úrnője Diana Symonds, aki megözvegyült, és hiába próbál ragaszkodni a háború előtti életéhez: otthonát rekvirálták és kórházzá alakították, ahol sebesült katonák lábadoznak. Amikor a háború a Highbury-birtok kertjeit fenyegeti, Beth, Stella és Diana, ez a három nagyon különböző nő érintetté válik egy közös titokban, amely aztán évtizedeken át fennmarad.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése