Laura Imai Messina: Amit a szélre bízunk
Kedves Olvasó!
Nagyon szépen köszönöm Takács Rékának és az Alexandra Kiadónak a lehetőséget, hogy ezt a különleges, szívszorító könyvet is elolvashattam!
Amikor a borítóját megláttam azonnal megfogott a könyv, majd elolvastam a fülszövegét, amitől majdnem elsírtam magam. Megeshet, hogy épp nehéz időszakomban vagyok és ezért érzelmesebb is vagyok, könnyebben elsírom magam. Ugyanakkor tudom, hogy azok a könyvek, amelyeknek már a fülszövege ennyire megmozgat, azt el kell olvasnom.
Nem bántam meg. Nagyon tetszett ez a könyv!
Különböző emberek kerültek a történetbe, egy közös volt bennük, mindegyikük veszített már el számára fontos személyt. Ez a regény a gyászról és annak a feldolgozásáról szólt. Jui és Takesi volt mégis a két főszereplő, akik egy Széltelefonnak köszönhetően ismerkednek meg, és segítik át egymást a gyászukon. Jui a 2011. március 11-ei földrengést követő szökőárban vesztette el az édesanyját és a kislányát. Ez a cunami elvette tőle a családját és az otthonát, egy iskola tornatermében kell összeraknia magát újra. Jui rádióban dolgozik, ahol a betelefonálok gyászát is megismeri és ott hall először a Széltelefonról. Takesi régebb óta járt a telefonhoz, ő a feleségét veszítette el, betegség miatt, magára maradt édesanyjával és a kislányával, aki a gyászban megnémult. A Széltelefon különlegessége, hogy a gyászolók beszélni tudnak a szeretteikkel.
Jui és Takeshi egyre több időt töltenek együtt a Széltelefon kertjén kívül, átsegítik egymást gyászukon, kisegítik egymást a nehezebb időszakokban. Kettejük kapcsolata szívmelengető volt.
Nagyon tetszett, ahogy a japán kultúra megjelent az oldalakon, a mentalitásuk. Az írónő olykor kiegészítő fejezeteket is belehelyezett a kötetben, amik olykor összetörtek, máskor mosolyogtam rajtuk.
Csak ajánlani tudom!
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(5/5)
Idézetek:
"Amikor a szél üvöltve lecsapott a kertre, úgy tűnt, mintha minden meglapulna, és azt suttogná: ne bánts."
"Amikor a boldogság egyetlen dologban ölt testet, ellenséggé válik, ami veszélyezteti ennek biztonságát. Lehet az akár olyan megfoghatatlan valami is, mint a szél vagy az égből lezúduló eső."
"Végül a holttesteket megtalálták, és Jui nem bámulta többé a tengert."
"*Napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten maradáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz."
"Egy hét elég volt hozzá, hogy rájöjjön, valóban így van: tényleg mindenhez hozzá lehet szokni. Csakhogy az élet sokkal rosszabb, ha olyasmi mellett kell leélni, amit ennyire utál az ember. Ez mindent fölemészt, nem éri meg."
"- A leghatalmasabb dolgokat is feldarabolhatjuk apró részekre - suttogta a nő, és megcirógatta a kislány arcát. - A legnagyobb problémát is. Mindent be tudunk tenni egy keretbe."
"Alapjába véve azt remélte, hogy mindenki létrehozza magának azt a helyet, ahol meggyógyíthatja a fájdalmát, és behegesztheti az életét, egy helyet, melyet mindenki másként jellemez."
"A Széltelefon nem turistacélpont.
Ne keressétek a térképen. Ne másszatok fel a Kudzsirajamára, ha nem áll szándékotokban felemelni a nehéz készülék kagylóját, és nem akartok beszélni azzal, akit elveszítettetek."
A könyv adatai:
Kiadó: Alexandra Kiadó
Megjelenés: 2021
Oldalszám: 288
Megvásárolható: Alexandra Kiadó
Fordította: Túri Zsuzsanna
Fülszöveg:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése