A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Helikon kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Helikon kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. augusztus 7., hétfő

Őszentsége, a XIV. Dalai Láma · Desmond Tutu · Douglas Carlton Abrams: Az ​öröm könyve

 Tartós boldogság egy változó világban

Kedves Olvasó!

Két különleges vallási vezető utolsó találkozásának lehet tanúja, aki ezt a könyvet kezébe fogja. Desmond Tutu érseknél ugyanis a könyv írása előtt diagnosztizálták újra prosztatarákkal. Mind politikailag, mind egészségügyi szempontokat mérlegelve mindenki tudta ez a találkozó az utolsó lesz a két vezető életében. Ehhez mérten a búcsú is megjelenik a lapokon. 

Carlton Abrams, aki lejegyezte a beszélgetéseket, illetve segített megszervezni ezt a találkozót a saját szemszögéből mutatja be azt a pár napot, az előkészületeket és a beszélgetéseket. Nem csak a szavakra fókuszált, kihangsúlyozta a két férfi közötti erős köteléket. Megpróbálta megértetni az olvasóval, hogy mit is jelent ez a barátság. 

Tetszett, ahogy a Dalai Láma beszélgetett Desmond Tutu-val, hogy nem voltak közöttük vallási ellentétek, sőt elfogadták a másik véleményét, gondolatait, kultúráját. Tökéletesen bemutatták, hogy bár különbözőek vagyunk élhetünk egymás mellett harmóniában, amíg emberségesek vagyunk a másikkal. 

Sok hasonló gondolkodású ember kellene vezetői pozíciókban. 

Maga az öröm megélésével kapcsolatosan szerintem mindenki megtalálja az épp neki fontos, vagy önazonos mondatokat. 

Értékelésem: ✯✯✯✯

                              (4/5)

Idézetek: 

"A születés talán a legörömtelibb esemény, az élet mégis oly sok szomorúságot, feszültséget és szenvedést tartogat számunkra. Reméljük,  ez a kis könyvecske több örömet és boldogságot hoz az életedbe." (Örömteli meghívás)        

"Céljuk ezzel a könyvvel nemcsak bölcsességük, hanem emberségük közvetítése is. A szenvedés elkerülhetetlen, mondták az együtt töltött hét során, de hogy milyen választ adunk erre a szenvedésre, az csak rajtunk múlik. Semmilyen elnyomó hatalom nem veheti el tőlünk azt a szabadságot, hogy megválasszuk, miként reagálunk." (17. oldal)

"A dalai láma a nyolcadik századi buddhista tanítómesterre, Santidévára utalt, aki ezt írta: "Ha lehet valami tenni a helyzet megoldásáért, mi szükség a bánatra? Ha semmit nem lehet tenni, mi haszna a bánatnak?"" (41. oldal)

"A dalai láma megpaskolta az érsek kezét, és azt mondta: 
- Van egy csomó napunk, semmi probléma. Ha a beszélgetés csak 30 percig vagy egy óráig tartana, akkor le kellene rövidítenünk a válaszainkat.
- Neked kell lerövidítened a válaszaidat - felelete az érsek. - Én rövid vagyok. 
- Először teázzunk, aztán én is rövid leszek." (45. oldal)    

A könyv adatai:

Kiadó:                         Helikon Kiadó

Legutóbbi megjelenés:     2023

Oldalszám:                   324

Fordította                  Illés Róbert

Megvásárolható:           Helikon Kiadó - Libri Könyvesbolt


Fülszöveg:

Korunk ​két fontos spirituális vezetője osztja meg velünk e kötetben nehezen szerzett bölcsességét arról, hogyan őrizhetjük meg az örömet életünkben a sorscsapások ellenére.

A két Nobel-békedíjas vezető egy hetet töltött együtt Dharamszalában a dalai láma 80. születésnapja alkalmából, hogy beszélgessenek egy olyan témáról, amely mindkettőjük számára nagyon fontos: az örömről.

A könyv úgy épül fel, mint egy háromemeletes születésnapi torta. Az emeletek: a dalai láma és az érsek történetei és tanításai az örömről; a boldogságkutatás legújabb tudományos felfedezései; valamint a napi gyakorlatok, amelyek egyensúlyban tartják a két vezető érzelmi és spirituális életét. Mind a dalai lámát, mind Tutu érseket számos nehézség tette próbára az életben, ennek a könyvnek az oldalain pedig beszámolnak személyes küzdelmeikről és megújulásukról. Most, hogy már mindketten az emberélet vége felé járnak, különösen fontos számukra, hogy mindenkihez eljuttassák az üzenetet: csak úgy lelhetünk rá az örömre, ha örömet szerzünk másoknak.
A történelmi jelentőségű hét során a két jó barát saját példáján keresztül mutatta meg, hogyan formálható át együttérzéssel és szeretettel az öröm tünékeny érzelemből tartós létállapottá, mely nemcsak személyes életünket, de szűkebb és tágabb környezetünk, sőt az egész emberiség életét megváltoztathatja.

2022. november 27., vasárnap

2022. november

Laura Agustí: Egy ​macska története

Kedves Olvasó!

Nagyon szépen köszönöm Pál Andrásnak és a Helikon Kiadónak a lehetőséget, hogy ezt a csodálatos könyvet elolvashattam!

Laura Agustí grafikus, sok csodálatos borítót tervezett már, most viszont saját történetét írta meg, és illusztrálta. Fantasztikus rajzai megfogják az olvasó tekintetét, úgy éreztem a története megelevenedik a lapokon. 

Laura egészen a gyerekkorától kezdi elmesélni életét. Milyen szabályok szerint élt a nővérével, az anyukájával együtt a nagyszülői házban. Az utcájukat is megrajzolta, ahol a barátnőivel beszélgettek. Bemutatta mennyire színes volt a gyerekkora, és hogy már a kezdetektől fogva állatok vették körbe. Aztán felnőtt és a gonosz albérleti rendeletek miatt sokáig nem tarthatott állatot. Ahogy elköltözött a párjával természetesen csak akkor válhatott az otthonává a hely, amikor egy gyönyörű cica is lakótársuk lett. Ezzel megpecsételődött mind a kettőjük sorsa. 

Nagyon tetszett, ahogy az írónő beleszőtte nagy szenvedélyét a művészetet a történetébe. Nagyon jó volt, ahogy bemutatta hogyan jelentek meg a macskák a különböző kultúrákban, festményekben. 

A végét végig sírtam. Amikor családunkba fogadunk egy állatot valószínűleg (jó esetben) mi leszünk az egyedüli gazdája, ez óriási felelőséget jelent. Érzelmileg elkezdünk kötődni hozzá és az évek alatt elkísérjük egymást jóban, rosszban, egészen az utolsó búcsúig. 

Laura nem csak egy macska történetét mutatja be ebben a könyvében, hanem minden állattartó történetét. Szeretet, humor, együttélés, a búcsú, a gyász és az újra kezdés mind megjelent ebbe a történetben. 

Nekem az év egyik nagy kedvence lett ez a könyv. Csak ajánlani tudom!

Értékelésem: ✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Sohasem szerettem, ha címkézik az embereket, mert úgy érzem, ezzel egészen apróvá változtatják őket, mintha egyik pillanatról a másikra bekerülnének egy antik szekrény ezernyi fiókjának egyikébe - mint a rövidáruüzletben, ahová kiskoromban gyakran benéztem az anyukámmal és a húgommal tanítás után."

"A tiltó 7-es számú záradék felébresztette bennem a vágyat, hogy macskaféléket keressek minden olyan műalkotásban és festményben, amely művészettörténeti tanulmányaim alatt a szemem elé került. Arra a következtetésre jutottam, hogy a macskák évszázadok óta a világon mindenhol megihletik és csábítják a művészeket - az ókori Egyiptomtól kezdve, ahol istenek megtestesülésének tartották őket, egészen napjainkig, amikor is mi, földi haladók továbbra is ugyanolyan csodálattal tekintünk rájuk."

"Japán azokhoz az országokhoz tartozik, ahol a legmélyebb tisztelet övezi a macskákat, a macskás képeknek pedig szerencsehozó hatást tulajdonít a néphiedelem."

"Leonardo da Vinci - neki tulajdonítjuk a mondást, amely szerint "Már a legkisebb macska is valóságos műalkotás" - egyike volt a macskák első nagy csodálóinak. Az állatokról készített vázlatok segítségével tanulmányozta az érzelmek fizikai kifejeződését - ennek példája a Macskák és sárkányok (1513), amely rajzokon keresztül hasonlítja össze a két állat mozgását."

"Hékásnak neveztem el, hátha így nagyobb eséllyel figyel majd rám, ha kimondom a nevét, de jól tudtam, hogy ez inkább vágy, mintsem valós lehetőség. A macskák nagy részének ugyanis - a kifejezetten fejlett fülük ellenére - különösen szelektív a hallása: csak azt hallják meg és arra figyelnek, ami felkelti az érdeklődésüket."

"Aznap, amikor először hallottam a "macskaterápiának" nevezett dologról, megértettem azt a kiegyensúlyozottságot, amelyet a Hékással való kapcsolatom hozott az életembe. Attól, hogy nálam lakott, testileg és mentálisan is jobban éreztem magam (...)"

"Amikor egy állat az életed szerves részévé válik, a végsőkig elkísér téged, és amikor már nincs többé, a pigment, amely örökre a bőröd alá ivódott, jelenlétté változtatja a hiányát. Ez sokakkal megtörténik - és en sem vagyok kivétel."

"Mi, akik annyira szerencsések vagyunk, hogy állatokkal lakhatunk együtt, tudjuk, hogy ők választanak ki minket. Nevezhetjük ezt köteléknek, energiának, szeretetnek, címkézhetjük bárhogy - pontosan ismerjük az érzést."

"A spanyol kiadást Madridban nyomtatták 2022 áprilisában, épp aznap, amikor Hékás tizenkilenc éves lett volna."


A könyv adatai:

Kiadó:                         Helikon Kiadó

Megjelenés:                   2022 

Oldalszám:                   156

Megvásárolható:          Libri Könyvesbolt


Fülszöveg:

„Állítólag ​az állatok érzékelik, ha nem vagyunk jól, ilyenkor ösztönösen a nyomunkban maradnak, hogy megvédjenek minket, és ez a macskákra hatványozottan igaz. Ahányszor csak megbetegedtem, Hékás nem mozdult mellőlem. Ha pedig szomorú voltam és kicsordult a könnyem, Hékás sietve lenyalogatta az arcomról a bánatot, mert tudta: rózsaszín, érdes nyelve elég ahhoz, hogy egy pillanatra megfeledkezzem a világról.”

Vajon mi teszi olyan különlegessé a macskákat? Miért nyűgöz le annyi embert eleganciájuk, közömbösségük és gőgös viselkedésük? És hogyan képesek segíteni nekünk, embereknek megküzdeni a szorongással, a magánnyal és a szomorúsággal?

Laura Agustí spanyol grafikus meseszép illusztrációkkal teli könyvében saját élettörténetét mondja el, amelyben gyermekkorától kezdve kitüntetett szerep jutott az állatoknak – különösen a macskáknak. Laura Barcelonába költözve vette magához Hékást, a nehéz természetű sziámi macskát, akivel tizennyolc éven át osztotta meg az életét. S miközben különleges és érzelmes kapcsolatukról mesél, Laura elénk tárja a macskákról szerzett gazdag tudását is: kiderül, miért ihlettek meg annyi művészt az ókori Egyiptomtól kezdve a modern festészetig, hasznos tanácsokkal szolgál a macskatartásról, és azt is megtudhatjuk, miként dolgozható fel szeretett állatunk elvesztése.

Kötelező olvasmány a macskák szerelmeseinek.

2022. augusztus 18., csütörtök

2022. augusztus

Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel

Kedves Olvasó! 

Nagyon szépen köszönöm Pál Andrásnak és a Helikon Kiadónak a lehetőséget!

A Rém hangosan és irtó közel című film volt az első, amit a 2001.09.11-ei terrortámadással kapcsolatosan láttam. Nagyon sok év eltelt, de mégis rengeteg jelenetre emlékeztem és egy idézet kimondottan megmaradt bennem. "Ha a nap felrobbanna, észre sem vennénk 8 percig. Mert annyi ideig tart, amíg a fény elér hozzánk. Nyolc percig az élet még mindig csodás volna és még mindig meleg lenne. Egy éve, hogy apám meghalt, és úgy éreztem, hogy a vele töltött nyolc percemnek lassan vége."

Amikor láttam, hogy a kiadó gondozásában meg fog jeleni ez a könyv, úgy éreztem nem hagyhatom ki és most végre el fogom olvasni. Aztán persze jött a meglepetés. Ahogy az gyakran lenni szokott a film nagyon sok részletben eltért az eredeti műtől. Míg a film alapvetően Oskar köré, az ő nyomozása, gyásza és fájdalma köré épült, addig a könyv sokkal több rétű volt. Mindazonáltal továbbra is úgy gondolom, hogy mind a regényt érdemes elolvasni, mind a filmet érdemes megnézni. 

De akkor inkább bele is vágok a könyv értékelésébe. 

Rém hangosan és irtó közel című kötet tramuákról szól, középpontba állít egy kisfiút, aki elveszítette az édesapját a 9/11-ei terrortámadásban. Értelmetlen halál és a veszteség leírhatatlan. Oskar számára az apukája volt a nap, a játékaik, a kitalált történetek, ahogy sohasem kezelte gyerekként mind egy szempillantás alatt eltűntek. Nincs könnyű élete, hiszen az osztálytársai kinevetik, csúfolják, számukra ő furcsa, mert annyi mindent megjegyez és annyi minden érdekli, ami a kortársait nem. Egy nap azonban egy kulcsot talál egy vázában, úgy érzi ez lesz apukája utolsó játéka és ha megtalálja a kulcshoz tartozó zárat, akkor közelebb kerülhet az édesapukájához. Ehhez viszont fel kell keresnie az összes Black családnevű embert New York-ban. Lehetetlennek tűnő feladat, de Oscar mégis neki vág és utazása közben a sok félelmét és fóbiáját leküzdi. Megismer embereket, sorsokat, melyek őt is formálják.  Szívszorító történet. 

A másik történet egy férfié, aki túlélte a drezdai bombázásokat és lassan árulja el kilétét. Eleinte csak annyi derül ki, hogy néma, elmeséli hogyan veszítette el a szavait, majd mesél fiatal koráról, az első szerelemről. Közben viszont a felesége levelei is megjelennek a történetben világosabb képet adva a helyzetükről, nehézségeikről. Ezek a részek szóltak a leginkább a fel nem dolgozott traumákról, hogyan teszi tönkre a család életét, amikor nem beszélnek a múltról, érzelmekről, gondolatokról. 

Felkavaró történetek, míg a film szinte minden jelenetén sírni tudtam, addig a könyv inkább elgondolkodtatott. Az utolsó jelenetek a filmben nekem jobban tetszett. Csak ajánlani tudom!

Értékelésem: ✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Szuper játék volt a Felderítő Expedíció, amit vasárnaponként néha a papával játszottunk. Néha rém egyszerű volt a felderítés, például amikor azt a feladatot kaptam, hogy hozzak vissza valamit a huszadik század mindegyik évtizedéből - volt annyi eszem, hogy egy követ hoztam vissza -, néha viszont rémesen bonyolult, és néhány hétig is eltartott."

"- Maga Frazer vagy a Fia?
- Valójában az Unoka vagyok. A nagyapám alapította az üzletet.
- Szuper.
- De azt hiszem, Fia is vagyok, mivel míg élt, az apám vezette a boltot. És azt hiszem, Frazer is vagyok, mert nyaranta az én fiam is itt dolgozik."

"- Te optimista vagy, vagy pesszimista? - kérdeztem vissza.
Az órájára nézett, és közölte:
- Optimista vagyok. 
- Ez esetben rossz hírem van, ugyanis az emberek el fogják pusztítani egymást, mihelyt könnyedén megtehetik, vagyis hamarosan. 
- És a szép daloktól miért vagy szomorú? 
- Mert nem igazak. 
- Soha? 
- Semmi sem szép és igaz. - A mama mosolygott, de az minden volt, csak boldog mosoly nem, és azt mondta:
- Pont úgy beszélsz, mint a papa."

"Aznap este, fenn a színpadon, a koponyán belül hihetetlenül közel éreztem magam a világegyetemhez, mégis rettentő magányos voltam. Életemben először tettem föl magamnak a kérdést, vajon az élet megéri-e a sok strapát, amit az éleben maradásért tenni kell."

"Az ember nem védekezhet a szomorúság ellen anélkül, hogy a boldogság ellen is ne védekezne."

"Most már megértem a gyerekkorom tragédiáját. Nem a bombázás volt. Az volt, hogy soha semmilyen fénykép nem tetszett magamról. Nem tetszhetett."

"Annyira félek, hogy elveszítek valamit, amit szeretek, hogy ezért semmit se vagyok hajlandó szeretni", talán az lehetővé tette volna a lehetetlent. Talán, de nem bírtam megtenni, túl sokat és túl mélyen temettem el magamban."


A könyv adatai:

Kiadó:                         Helikon Kiadó

Megjelenés:                   2022

Oldalszám:                   432

Borító:                        Puhatáblás

Megvásárolható:          Kossuth Kiadó

Fordító::                          Dezsényi Katalin


Fülszöveg:

Ha ​netán az ember egy lángoló felhőkarcolóból kényszerül kiugrani, nem árt, ha aznap a madáreledeles trikóját viseli, mert akkor a madarak rászállnak, és a levegőben tartják. Ugyancsak életet menthet az olyan toronyház, amely képes liftként a földbe süllyedni, hogy még akkor is épségben le lehessen jutni a legfelső emeletéről, ha nekirepül egy utasszállító. Ha pedig mégis bekövetkezne a legrosszabb, hasznos lehet egy speciális csatornarendszer, amely a párnákból egy hatalmas víztározóba vezetné a könnyeket, mert akkor a rádióban beolvasott vízállás alapján mindenki tudná, hányan sírták álomba magukat bánatukban.

Talán nem véletlen, hogy ilyen egyszerre mesébe illő és baljóslatú találmányokról ábrándozik Oskar Schell, a Rém hangosan és irtó közel kilencéves főszereplője, aki a 2001. szeptember 11-i terrortámadásban veszítette el imádott édesapját. De mi mást tehetne egy szülőjének hiányával küszködő, fékezhetetlen fantáziájú kisfiú? Nos, például nagyszabású nyomozásba kezdhet: mert miután Oskar apja holmijai között egy „Black” feliratú borítékra bukkan, benne egy kulccsal, elhatározza, hogy felkeresi New York összes Black családnevű lakóját, és kideríti, miféle titkot őriz a kulcshoz tartozó zár.

Jonathan Safran Foer világszerte nagy sikert aratott, generációkon átívelő regénye kreatív ötletek és fantasztikus fordulatok egyedülálló gyűjteménye – magával ragadó történet sorsfordító találkozásokról és tragikus elválásokról, szeretetről és gyászról, az elveszett gyermekkori biztonság újrateremtésének vágyáról és a felnőtt élettel járó veszteségek elkerülhetetlenségéről.

JONATHAN SAFRAN FOER (sz. 1977) amerikai író. Felsőfokú tanulmányait a Princetoni Egyetemen végezte filozófia szakirányon, jelenleg a New York-i Egyetemen tanít kreatív írást.

2022. augusztus 6., szombat

2022. augusztus

Antoine de Saint-Exupéry: Az ember földje

Kedves Olvasó!

Már egy ideje a várólistámon szerepelt ez a könyv, de mindig csak halogattam az elolvasását, vártam a megfelelő alkalmat, ami végre elérkezett most. 

Antoine de Saint- Exupéry beírta magát a történelembe A kis herceg című könyvével, de nem ez volt az egyetlen regénye. Szerettem volna másik történetét is elolvasni, amire a Helikon Kiadó gondozásában megjelent Az ember földje című válogatása remek lehetőséget adott. A kötet mérete és borítója rögtön elnyerte a tetszésemet. 

Éjszakai repülés című történettel kezdődik a könyv, mely bemutatta milyen veszélyeket rejtett a még kezdetleges éjszakai repülések. Majd utána a címadó regény következet, Az ember földje. Ebben a történetben megismerhettem Exupéry múltját, ugyanis a saját életét, ismerősei történetét írta le. Még az a történet is helyett kapott, amikor a sivatagban lezuhant és, ami az ihletet adta számára A kis herceg megírásához.  Az ember földje magával ragadott, ahogy tükröt mutatott a világnak, miközben elmesélte a saját történetét. Ezek után Manon, a táncosnő és  a Levél egy túszhoz című történetek következtek. Végül pedig egy utószó zárta a könyvet. Nagyon tetszett, ahogy Takács M. József összefoglalta ezeket a könyveket, Exupéry írásait. 

Összességében tetszett ez a kötet és szeretnék még Antoine de Saint-Exupéry regényeket olvasni. Csodálatos, ahogy megírta a történeteket, olyan volt mintha én is épp repülőt vezetnék, érződött a szenvedélye  a munkája iránt.

Értékelésem: ✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Hirtelen rádöbbent, hogy mindazt, ami kedvessé teszi az ember életét, folyton öregkorára halasztotta: majd ha ideje lesz rá. Mintha egy napon valóban lenne időnk, mintha élete végén elnyerné az ember az elképzelt boldog békét."

"Nem őt bocsátottam el ilyen könyörtelenül, hanem a bajt, amelyért talán nem is volt felelős, de amely beosont vele - gondolta Rivière. - Mert az ember parancsol az eseményeknek, és az események engedelmeskednek, és az ember termet valamit. És az emberek: szegényes anyag, s őket is megteremtjük. Vagy eltávolítjuk, ha magukkal hozzák a bajt."

"Ne forduljon vissza kellő ok nélkül - gondolta. - Ha nem rázom föl időnként az embereimet, mindig tartani fognak az éjszakától."

""A közérdek egyéni érdekekből tevődik össze, semmi többet nem igazol." - "Azt mondjuk - felelte később Rivière -, hogy az emberi életnek nincs ára, mégis mindig úgy teszünk, mintha egyes dolgok többet érnének, mint az emberi élet... De mi érhet annál többet?" És Rivière-nek elszorult a szíve, amint a futárgépre gondolt. A cselekvés, ha csak egy híd építése is boldogságokat rombol össze; nem  kerülhette el, hogy végre megkérdezze magától: "Hát minek a nevében... miért?" "Ezek az emberek - gondolta -, akik most talán örökre eltűnnek, boldogan élhettek volna.""

"A végzet belülről fakad: eljön a pillanat, amikor felfedezzük, hogy sebezhetők vagyunk, s akkor a hibák magukkal rántanak, mint egy szédület."

"A Földről többet tudunk meg önmagunkról, mint a könyvekből. Mert a Föld ellenáll nekünk. Az ember akkor fedezi fel magát, amikor megmérkőzik az akadállyal."

"Egyedül áll a viharos ég hatalmas ítélőszéke előtt, és postájáért egyszerre három elemi istenséggel száll perbe: a heggyel, a tengerrel és a viharral."

"Hogy mi ment meg? Az, hogy megteszel egy lépést. Utána még egyet. mindig az az egy lépés, mindig elölről... "Amit én csináltam, arra esküszöm, egyetlen barom nem lett volna soha képes.""

"Nem bánok semmit. Játszottam - vesztettem."

"Víz!
Se ízed nincs, se színed, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek, anélkül, hogy megismernének. Nem egyszerűen szükséges vagy az élethez: te vagy maga az élet."

"Csak a Lélek fuvalma teremtheti meg az agyagból az embert."

A könyv adatai:

Kiadó:                         Helikon Kiadó

Megjelenés:                   2019

Oldalszám:                   352

Borító:                        Keménytáblás, védőborítóval

Fordította::                   Balla Katalin, Rónay György, Takács M. József


Fülszöveg:

Kötetünk ​Antoine de Saint-Exupéry (1900-1944) – a Hadikereszttel, majd halála után Becsületrenddel is kitüntetett, utolsó bevetésén gépével a Földközi-tengerbe zuhant hivatásos pilóta és a Femina-díjat, illetve a Francia Akadémia Nagydíját is elnyerő író – négy, hosszabb-rövidebb művét tartalmazza. A már sok kiadást megért Éjszakai repülés és Az ember földje című kisregények ez alkalommal újraszerkesztett, javított szöveggel jelennek meg, míg a Levél egy túszhoz című írás – irodalmi és kortörténeti értéke mellett – azért kapott helyet a kötetben, mert ez az életmű egyik kevéssé ismert, csak nehezen beszerezhető darabja.
Ami pedig igazán különlegessé teszi ezt a válogatást, az a Manon, a táncosnő című elbeszélés, amely bár Saint-Exupéry legkorábbi műveinek egyike, és közlésére egy francia irodalmi folyóirat már 1926-ban ígéretet tett a fiatal írónak, ezt a fájdalmasan szép történetet végül csak bő hetven évvel a szerzője halála után, 2007-ben publikálta a Gallimard kiadó, magyarul pedig most olvasható először.

2022. január 16., vasárnap

2022. január

Bányainé Nagy Judit · Fancsikai Eszter · Tapasztó Orsi: Nem ​akarok beleszólni
Innen szép nyerni!

Kedves Olvasó!

Nagyon kíváncsi voltam erre könyvre. Szerintem manapság kevés ember nem hallott még a Nemakarokbeleszólni lányokról, vagyis Bányainé Nagy Juditról, Fancsikai Eszterről és Tapasztó Orsiról. Először instagram oldalukat kezdtem el követni és bevallom őszintén Orsi által megszemélyesített falusi vs budai anyós kifigurázása keltette fel a legjobban az érdeklődésemet, nagyon vártam mikor jön ki újabb jelenet. Persze később Eszter és Judit videóra is egyre inkább kíváncsi lettem. Azóta pedig láttam őket az Elviszlek magammal műsorban, fantasztikusak voltak, nagyon sokat tudtam nevetni. És már nagyon várom, hogy youtube oldalukra is felkerüljenek újabb videók, külön, külön is élvezetes őket hallgatni, de a legtöbbet akkor nevettem, amikor együtt szerepelnek és saját magukat adják. 

Mivel az instagram oldalukon is a társadalmat érintő problémákra szarkasztikusan, kifigurázva hívják fel a figyelmet, így másra nem is számítottam a könyvükben, ezért is vettem meg. Nem csalódtam, sőt nagyon tetszettek. A hangsúly a három főszereplőnőn Dorkán, Nusin és Borin volt, talán emiatt is inkább az ő válaszaikat olvashattam, kérdések nélkül, pont ahogy instán hallgathatjuk őket. A végefelé viszont egyre több párbeszéd alakult ki, természetesen inkább a testvérek között. 

Kicsit azért írok a szereplőkről is. 

Adott egy eléggé problémás anyuka, aki lányai minden hibáját észreveszi és ki is hangsúlyozza azokat. Aki mindig is fiúkat szeretett volna szülni, de csak lányok érkeztek, amit mély depresszió követett.

Bori, a legkisebbik lány esküvőjével kezdődik a történet, ahol már a családban lévő feszültségeket is észrevehette az olvasó. Szegény lány valahogy sosem a jó férfiakba szeretett bele. Nusi a középső lány leszbikus, de nem tudja felvállalni magát, ami később nehéz helyzetbe is hozza őt. Végül pedig a legidősebb lány Dorka, aki három gyereket szült, akiket nehéz kezelni, szeretne visszatérni a munkába is és az anyukája állandóan kihangsúlyozza testalkatát. Ha ezek nem lennének elegek mind a hármuknak párkapcsolati krízisen is túl kell esniük. 

Na hát innen szép nyerni! A karakterek valósághűek, képesek változni, szeretni, beismerni a hibáikat, elakadásaikat. Szerintem jól ábrázolták a társadalmi problémákat, mai helyzeteket, az anyaságot, annak nehézségeit. Ezek mellett a humor állandóan jelen volt, így sokat tudtam nevetni.

Egy szó, mint száz, én csak ajánlani tudom mind a könyvet, mind az instagram oldalukat!

 Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Úgy megnőttek az ikrek, már kisiskolások, ott mindenki nyomkodja a kütyüt, persze hogy a lányok is akarják, ha ezt látják... ez van, de Zsombor alapítványiba fog járni, őt próbálom megmenteni ettől a túldigitalizált őrülettől, amitől a lányokat nem sikerült. Vagy teljesen mindegy, mert a nővéreitől úgyis ezt látja, fejre is állhatok, éljen az összes gyereknevelési könyv, olyan jó, hogy vannak, legalább tudom hogyan nem sikerül jól csinálnom."

"Már hív, hogy hol vagyok, az agyamat eldobom. 
- Anya, direkt mondtam, hogy eljövök futni. Félúton. De nem lesz vörös a fejem, hagyjál már! Egy órán belül visszaérek, lezuhanyozom, és aztán ülök be a sminkbe. Nem, az én fejemet is Bori sminkese csinálja, már ledumáltam. Százszor inkább ő, mint hogy a Böbe pingáljon, a falu kozmetikusa, kérlek... A hajamat majd én belövöm. Hogyhogy mi az, hogy belövöm? Na, most megyek, hogy jöjjek, jó?
És akkor csodálkozik, hogy amint lehetett, elköltöztem, őrmester asszony."

"Tamás anyja, az örömanya vagy ki, ha ötször nem öltözött át, akkor egyszer sem, pedig csak kétszer ette le magát véres hurkával meg krémessel. Esküszöm, óránként másban jelent meg, egyre kevesebb anyag volt a ruhákban, de mindegyik visszataszító volt."

"Egyszer meg fogok őrülni, és akkor megnézhetik, mihez kezdenek mind a négyen, ha a diliházba kerülök miattuk. Ilyenkor azt érzem, fogott anyám átka, "Majd ha lányod lesz meglátod!", és megláttam, két égedelem lánnyal, akik ráadásul ikrek, szinkronban nyomják az armageddont."

"- Gyerünk, Dorka, te jössz!
Ez belökött, basszus, most mit csináljak, mik ezek a fények, mikor lett itt ekkora tömeg, és miért nem emlékszem, hogy melyik szivárvány vonalát kell nekem követnem? Lépkedj, Dorka, mondom, képkedj, jobb láb, bal láb, harmincnyolc éve tudsz járni, csak menni fog most is, nagyon jó, elképesztő, hopp, egyensúly, arra figyelj a húszcentis sarokban, ez az, most miért mosolyog a fejem?"

"(...)Valószínűleg külföldön, látván az itthoni állapotokat, gondolom, ezt nem kell magyaráznom, híreket olvastok. Vagy ide már csak a dübörgő gazdaságunkról szóló hírek jutnak el?
- Ühüm. Értem. Nem, anyánk erre azt mondaná, hogy érdekes, aztán meghalna. Nusi, ezt így egyben nem nyomhatod le, főleg nem ilyen harcias fejjel. 
- Jó, gyárilag ilyen a fejem, mit csináljak vele? Töltök még bort, hátha ellazulnak az arcizmaim. Így jó?
- Ne, így ne mosolyogj, mert attól a gyerekek is meg fognak ijedni. Mondom: kedvesebben!
- Ne idegelj, erre a beszélgetésre már muszáj lefektetned őket, különben tuti megállnak a növésben.
- Ez igaz, nem, nem lesznek ott."

Fülszöveg:

Hogy ​milyen egy igazi falusi lakodalom? Hát olyan, amilyen. A kis Bori is férjhez megy végre: nagy az öröm a családban – vagy legalábbis az örömanyának és az örömapának örülnie illik. A lányoknak pedig úgy kell viselkedniük, ahogy azt anyuka elvárja – nehogy már megszólják őket. Ott van a kicsit (vagy inkább nagyon) elcsigázott Dorka a három gyerekkel, és ott van Nusi is – a barátnőjével…

A három nővér végre együtt! Szeretik egymást? Szeretik az anyjukat, apjukat, a párjukat, a családjukat, a falujukat, melyből kiröppentek, és szeretik az új életüket? Naná, hogy szeretik, a család meg különben is arra való, nem? Onnan kapjuk leginkább a támogatást, megértést, vigaszt, igaz?

Persze tudják a lányok is (mi is): ez nem annyira egyszerű. És hogy az élet hajlamos rá, hogy mindent összekuszáljon. Olyannyira, hogy néha a legszívesebben menekülnénk belőle. De ilyenkor összeszedjük magunkat, és azt mondjuk: „Innen szép nyerni.”

Bányainé Nagy Judit, Fancsikai Eszter és Tapasztó Orsi – három anyuka, akik 2020 októberében létrehozták a @nemakarokbeleszolni Instagram-oldalt. Ez a közös pont az életükben. Meg a humor és az anyaság, merthogy szerintük az utóbbit az előbbivel érdemes művelni, ahogy mindent az életben. Fontosnak tartják figyelmeztetni a gyanútlan érdeklődőt, hogy ez nem egy „Szépirodalmi Mű”, mivel ők ugyanannyira nem írók, amennyire nem színésznők.

Viszont elindult bennük egy történet három nagyon különböző élethelyzetben lévő nővérről, melyet a kiadó érdemesnek talált megjelentetni, és még „regénynek” is nevezi – a lányok pedig elmondhatatlanul boldogok, és jó szórakozást kívánnak ehhez a könyvhöz.

2021. szeptember 28., kedd

2021. szeptember

Oscar Wild: A boldog herceg


Kedves Olvasó!

Oscar Wild személye és könyvei már egy ideje érdekelnek. Dorian Gray arcképe című könyvének a filmadaptációját pár éve elkezdtem nézni, de végül nem sikerült végig néznem. Idén szerettem volna Wild két legismertebb művét elolvasni, ezt a sort pedig szeptemberben el is kezdtem A boldog herceg novellás kötettel. 😊 

Az első történet rögtön a címadó is volt. Aranyos, megérintett és összetörte a szívemet, ezt végül is az összes további történetekről elmondhatnám. Mindegyik tanmese, személyiségváltozás, önfeláldozás megjelenik a novellákban. Fontosak és tanulságosak, mégis a könyv közepetájékán már nagyon lenyomta a hangulatomat, hogy a főszereplők, akik sok mindenen keresztül mennek, szenvednek, változnak és sokkal jobbá válnak, végül mégis mindegyikük meghal. 

Moly.hu-n sokan írták, hogy ez a könyv igazából mesék felnőtteknek, amivel teljesen egyet tudok érteni. A történetekben a jó és rossz párhuzama is megjelenik, a változó, önfeláldozó főszereplő kontra kapzsi, ostoba emberekkel. 

Tanulságos történetek voltak és bár csak ajánlani tudom Wild eme könyvét, mégis óvva intelek kedves olvasó nyugodt, kiegyensúlyozott lelki állapotban kezdj ezekhez a történetekhez. 

Értékelésem: ✯✯✯✯

                              (4/5)

Idézetek: 

"– Hozd el nekem a városból azt a két dolgot, ami a legértékesebb- mondotta az Úr egyik angyalának, és az angyal elhozta az ólomszívet és a holt madarat.
– Jól választottál- szólt az Isten-, mert ez a kismadár örökké énekelni fog az én paradicsomkertemben, és a boldog herceg az én aranyvárosomban dicsőít majd engemet."

"Bizony, csodálatos a szerelem. Értékesebb a smaragdnál, drágább a drága opálnál. Gyöngyön és gránátalmán meg nem vásárolható, nem is árulják a vásártereken. Nem kapható a kereskedőknél, nem is lehet lemérni az aranymérlegen."

Fülszöveg:

Oscar Wilde, „az élet királya” – ahogy magát nevezte – könyörületesebb volt az országló, a valóságos királyoknál. Meséi alapgondolatát a részvét ihlette; részvét a szegények, a nyomorékok, a szerelem áldozatai iránt. S a mesék tájai, a városok, a királyságok, a mágusok és kereskedők – mintha az Ezeregyéjszaka világa kelne új életre a múlt századvégi angol író tollán. Szánalom és áldozat, keleti egzotikum, gazdagság, szemkápráztató ékszerek – ebben a sokszor túldíszített keretben ad szívig ható képet Wilde az emberi lélek legbenső csodáiról.

2021. június 13., vasárnap

2021. június

 Simon Márton válogatásában: 99 magyar vers

Kedves Olvasó!

Sorban a 99. Helikon zsebkönyv, mely 99 magyar verset tartalmaz. Ezt az antológiát Simon Márton költő és műfordító, élete harminchatodik évében válogatta össze. Kezdésként a költő előszavával nyit a könyv, ahol elmagyarázza miért ezek a versek kerültek bele a válogatásba, illetve milyen fajta sorrendet alkalmazott. Érdekes, vicces indítása volt a könyvnek. 

99 vers egyszerre tűnik nagyon soknak és kevésnek is. Sok, ha együltő helyemben szeretném elolvasni a könyvet, de kevés is, ha a magyar irodalom költőinek a verseit szeretném látni. Ezért is inkább beosztva, más könyvekkel együtt olvastam ezt a kötetet. Végső soron szerintem pont jó volt a kötet mérete, és tartalmi hossza is. 

Voltak költők, akik nevével már találkoztam, mégis a legtöbb vers még ismeretlen volt számomra. Eleinte több verset is kijegyzeteltem magamnak, hogy később is emlékezzem rájuk. Örülök, hogy elolvastam és még jobban szélesíteni tudtam ismereteimet ez a könyv által. 

Értékelésem: ✯✯✯✯

                              (4,5/5)

Fülszöveg:

A Helikon Kiadó zsebkönyvsorozatának 99. kötete különleges antológia: Simon Márton, a népszerű fiatal költő 99 híres (vagy épp nem annyira híres) magyar költő egy-egy versét választotta ki, megmutatva, amennyire egy antológiában ez lehetséges, hogy mennyire sokszínű a magyar költészet. Ahogy ő maga írja előszavában: ez egy „közelítési próbálkozás. Föltárási kísérlet. Hogy olyan legyen, ami ritka, hogy belekerülhessenek a szokásos listákról szokásosan kirekedő nevek, kvázi-ismeretlen nagyversek, a szakmai közutálatnak méltatlanul régóta örvendők, zsenik jelzésértékkel, elfelejtett szerzők remekművei.” Mindenki által ismert költemények mellett szinte teljesen ismeretlen darabokat is olvashatunk, el-elcsodálkozva, hogy ez is… meg az is milyen jó! És hogy vajon eddig miért nem ismertük?

2021. május 26., szerda

2021. május

Rejtő Jenő: Vesztegzár a Grand Hotelben

Kedves Olvasó!

Rejtő Jenő már régóta az egyik kedvenc íróm. Egyik kultikussá vált könyve a Vesztegzár a Grand Hotelben, így már egy ideje el szerettem volna olvasni. Helikon Kiadó által nem rég kiadott változata Kocsmáros Pál rajzait eleveníti meg az oldalakon. 

Nagyon tetszik maga a könyv, a borító, a hangulata, a rajzok, melyek még jobban kiegészítik a történetet. 

Rejtőtől megszokott humoros történetszálakkal gazdagon tarkított regényt foghat a kezébe az olvasó. Meglepő volt számomra a két krimi szál, mely még izgalamasabbá tette a könyvet. Egészen a végéig nem derülnek ki a tettes(ek) kiléte és ahogy azt megszoktam Rejtőtől a végén csak mosolyogni tudtam. 

Csak ajánlani tudom azoknak a kedves olvasóknak, akik egy könnyű kikapcsolódásra vágynak, humorban gazdag, aranyos, rövidke történetet olvasnának. 


Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

 "A hallban csodálkozva, aránylag higgadtan fogadják az eseményeket, de amikor egy hivatalos személyiség azt kiáltja, hogy "mindenki őrizze meg nyugalmát, nincs semmi baj!" - nyomban kitör a pánik."

"– Nem tudom még, hogy kicsoda, gonosztevő-e vagy őrült – mondta a nő dühösen –, de pusztán ezért a szörnyű helyzetért, amibe belesodort, megérdemelné, hogy keresztüllőjem.
– Ez kihúzná a csávából. De kissé radikális megoldás. Kérem, ha ezzel menthetem a jóhírét és a hibámat, szívesen elveszem feleségül – ajánlotta udvariasan –, még mindig jobb, mint hogyha agyonlő. Bár egyesek szerint ez nem bizonyos."

"– Maga… maga… a rendőrség embere vagy magándetektív?
– Magándetektív vagyok – felelte Félix habozás nélkül –, tehát megbízhat bennem, csak azt kell tudomásul vennem, amit akarok.
– Lehet, hogy most is csak hazudik.
– Tőlem minden kitelik – felelte szomorúan a fiatalember –, de bizonyos, hogy több évet szívesen adnék az életemből, ha mágn segíteni tudnék."

"-Az alibijével! Van alibije?
A terménykereskedő rémülten hebegett.
-A feleségem csomagolt… Úgyhogy nem tudom, hogy hozott-e… ilyesmit…"

" - Úgy ... És azt is tudod, hogy mit szoktam én tenni a gonosztevőkkel, ha hazudnak nekem? 
- Ütöd őket, és ők betegek lesznek. De egy királyt nem lehet ütni.
Akkora pofont kapott nyomban, hogy a portárs kint a hallban felriadt álmából. 
- Azt hiszem, uram, tévedtem. Mégis lehet - mondta a Csodálatos Nalaya szomorúan, és káprázott a szeme."

Fülszöveg:

Rejtő egyik legismertebb és legmulatságosabb regénye ez. A Banánoxid nevű találmány vegyi képletének megszerzéséért folyó harc a bubópestis megbetegedés ürügyén vesztegzár alá helyezett nemzetközi közönséggel, minden rendű és rangú szélhámossal zsúfolt Grand Hotelben zajlik. Bár az okmány megszerzése csak egypár titokzatos személy érdeke, mégis, a kényszerű bezártság nyomasztó hatására a legkülönfélébb rejtélyes eseményekbe keveredik bele a hotel szinte minden lakója, hogy azután az óriási kavarodásban lelepleződjenek az igazi bűnözők, és fejtetőre állított kalandok során egymásra találjanak az igazi szerelmesek – és az okmány hivatott tulajdonosai, illetve őrzői is.
Rejtőnek ebből a regényéből készült a Meztelen diplomata című, nagy sikerű filmvígjáték is.