2021. július

Casey McQuiston: Red, ​White & Royal Blue – Vörös, fehér és királykék

Kedves Olvasó!

Ma az amerikai elnök fiának és a brit királyi család hercegének szerelmi történetét hoztam el Nektek. Egy könnyed nyári olvasmánynak éreztem és örülök, hogy most szakítottam rá időt. 

Tetszett, ahogy Alex eleinte nem kedvelte Henry-t és csak lassan jött rá mit is érez a brit herceg iránt.  Útkeresés, elfogadás, a média befolyása is megjelent az oldalakon. 

Kicsit fura volt, hogy bár a brit királyi család is részese volt a történetnek mégis fiktív karakterek voltak. (Nekem pl. Henry-ről eleinte folyton a sussexi herceg jutott eszembe 😄). Ugyanakkor voltak abszurd részek is, amik nem tetszettek, túlontúl látszott, hogy egy amerikai írónő írta a könyvet. 

Az viszont nagyon tetszett, ahogy a két szerelmes leveleket váltott és az üzenetek végére híres emberek szerelmüknek írt leveleiből idéztek. Talán ezek a részek lettek a kedvenceim. 

Magával ragadó, könnyed, vicces, aranyos történet. Voltak persze hibák, elírások a politikai részek felszínesek voltak, de ezek felett könnyen szemet tudtam hunyni. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (4,5/5)

Idézetek: 

" Történelmet írunk, igaz?"

"-Meg fogok halni - közli Henry tehetetlenül.

- Meg foglak ölni - mondja erre Alex.

- Igen, így van - feleli Henry."

"De ugyanakkor az igazság ilyen egyszerű: a szerelemnek nem lehet parancsolni."

"Mert te vagy az igazi, érted? Soha többé nem fogok úgy szeretni a világon senkit, mint téged. Úgyhogy megígérem, egy napon majd úgy élhetünk, hogy senki mással nem kell törődnünk."

Fülszöveg:

Mi ​történik, ha egymásba szeret az amerikai elnök fia és a walesi herceg?

Mikor édesanyját megválaszják az Amerikai Egyesült Államok elnökének, Alex Claremont-Diazból azonnal afféle királyi herceg lesz amerikai módra. Jóképű, karizmatikus, zseniális – a mai fiataloknak szóló színarany a marketingcsapat kezében. Csak egyetlen gond van vele: Alex ellenségeskedése egy valódi herceggel, Henryvel az óceán túlpartjáról. És mikor a bulvársajtó kezébe jut egy fénykép Alex és Henry – a walesi trónörökös esküvőjén előadott – botrányos összecsapásáról, ez az amerikai-brit kapcsolatokra is hatást gyakorol.

A család- és államfők kárenyhítési tervvel állnak elő: megrendezik a két rivális megbékélését. Ami eleinte csak az Instagramnak szóló, megrendezett barátság, hamarosan elmélyül, és veszélyesebb lesz, mint azt akár Alex, akár Henry valaha várta volna. Hamarosan Alex azon kapja magát, hogy romantikus kapcsolatba bonyolódott a korántsem régimódi Henryvel, ami befolyásolhatja az elnökválasztási kampányt, a feje tetejére állíthat két országot, és kérlelhetetlenül felveti a kérdést: a szerelem végső soron megmentheti a világot? Miből merítsenek elég bátorságot, és lesz-e akkora hatalmuk, hogy azok legyenek, akiknek lenniük kell? Hogyan érjék el, hogy a valódi énjüket is kifejezhessék a politikai protokoll lépéseiben?

Casey McQuiston bebizonyítja ebben a könyvében, hogy a szerelem nem mindig diplomatikus.

2019. december ; 2021. január

 Amy Harmon: Arctalan szerelem

Kedves Olvasó!

2019. novemberében már olvastam az írónőtől a Homokból és hamuból című könyvét. Ahogy abban a könyvben, úgy ebben is voltak történelmi, valós események. Nagyon megszerettem az írónő stílusát és történeteit.

Magával ragadó, megindító, ugyanakkor humorral és vicces jelenetekkel lazított az írónő a szomorú részeken. Miután az ikertornyok összedőltek a világ és főként az amerikaiak megváltoztak. Elvették az emberek biztonságérzetét és sokan úgy érezték valahogy erre válaszolniuk kell. Ebben a könyvben a főszereplő és barátai belépnek a katonaságba. Nagyon sok filmet láttam már az amerikai katonákról, mindegyiken sokáig gondolkodtam. Mennyit ér egy emberi élet? Mennyit ér a haza? Miért kell olyan háborút vívniuk, ami nem is róluk szól? Miért éri meg egyes embereknek ha háború van a világban?

Bár elég erős mozgatórúgója a történetnek a 2001.11.19-ei terrortámadás, mégsem innen indul a történet. Hanem egy gimnáziumból, ahová a két főszereplő jár. Váltott szemszögből olvashatja az olvasó ezt a könyvet, így mind a két szereplő nézőpontját, érzelmeit megismerheti. Ez nekem kimondottan tetszett. ❤️

Fern és Ambrose kapcsolata nem indul zökkenő mentesen, de végig szurkoltam, hogy sikerüljön egymásra találniuk. Nem spoiler, ugyanis a fülszövegben már előre jelezve van, hogy a baráti társaságából egyedül Ambrose éli túl az utolsó bevetésüket. Szörnyű lehetett számára egyedül és sérülten hazatérnie. Fern viszont nem adja fel és próbál segíteni a fiún. A játékuk nagyon tetszett, aranyos volt. 

A két főszereplőn kívül azonnal szívembe zártam Bailey-t, az egyik legjobban szerethető, vicces karakter volt. Mindenki megérdemel egy hozzá hasonló barátot!

Amy Harmon nagyon jó összefüggéseket írt, nagyon tetszett, ahogy a szereplők egymásra találtak és a végén, aki végig olvassa a könyvet rájöhet, hogy nem véletlenek a fejezet címek és mi közük lehet egy bizonyos kívánságlistához. Nem csalódtam az írónőben, ismét egy remek regényét olvastam el. Csak ajánlani tudom! ❤️💔 (de legyen a könyv vége felé egy csomag zsepi biztos közelben)

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"– Olvasás közben az lehetsz, aki csak akarsz. Egy időre elmenekülhetsz saját magad elől."

"A küzdelem maga a győzelem."

"– Ezt most úgy mondod, mintha a halál lenne a legrosszabb dolog a világon – vonta meg a vállát a másik.
– Miért nem az? (…)
– Szerintem nem. Meghalni könnyű. Az élet az, ami nehéz."

"Ha minden ember arcát Isten alkotta,
vajon nevetett, amikor az enyém került sorra?
Vajon ő teremti a lábakat, melyek nem tudnak járni,
és a szemeket, melyek nem látnak?
Vajon ő göndöríti be úgy a hajamat,
hogy ne tudjak mit kezdeni vele?
Vajon ő fogja be a süketek fülét,
és teszi őket kiszolgáltatottá?
Vajon színtiszta balszerencse, hogy így nézek ki,
vagy a sors keze van a dologban?
Ha ő teremtett ilyennek, jogom van hibáztatni őt
mindazért, amit utálok magamban?
A hibáimért, melyek minden alkalommal,
amikor belenézek a tükörbe, egyre súlyosabbnak tűnnek?
A csúfságomért, az undorért, a félelmért?
Vajon megvan az oka annak, hogy ilyenre formált minket?
Ha minden ember arcát Isten alkotta,
vajon nevetett, amikor az enyém került sorra?"

"Szerintem az emberek is olyanok, mint a festmények. Ha elég alaposan megnézed őket, már nem egy tökéletes orrot, vagy egy szabályos szájat fogsz látni. Nem a pattanások helyét fogod látni, és nem is gödröcskéket az arcon. Ezek fokozatosan elmosódnak, és hirtelen meglátod a színeket, az életet, és a szépség egészen új értelmet nyer."

"A szeptember 11-i terrortámadást követő napokban és hetekben az élet visszatért a megszokott kerékvágásba, mégsem volt rendben semmi. Olyan volt egy kicsit, mintha az ember kifordítva vette volna fel a kedvenc pólóját: fel lehet ismerni, hogy ugyanaz a póló, mégis dörzsöl, kilátszik a varrás, kilógnak a címkék, a színe halványabb, és a felirat is visszafelé van rajta. Csakhogy, szemben a pólóval, a világot nem lehet visszafordítani. Örökre így marad, míg végül mindenki megszokja."

"Felírtam a neved a szívembe
Hogy a szívünk együtt verjen
És amikor a legjobban hiányzol
Csak végighúzom az ujjam a betűkön."

"Olyan vagyok, mint azok a hópelyhek, amiket régen az iskolában csináltunk. Tudod, amikor összehajtogatsz egy papírlapot, és addig vagdosod, amíg ki nem jön egy ilyen hópehelyminta. Úgy nézek ki, mint egy ilyen papír hópehely, csak rajtam minden lyuknak neve van. És senki, se te, se én nem tudjuk befoltozni azokat, amiket valaki más hagyott maga után. Annyit tehetünk, hogy fogjuk egymás kezét, hogy ne essünk bele a lyukakba. Mert ha egyszer beleesünk, lehet, hogy soha többé nem tudunk kijönni."

"Azóta szeretlek, hogy Hamletet idéztél nekem, azóta, hogy azt írtad, jobban szereted az óriáskereket, mint a hullámvasutat, mert az életet nem szabad teljes sebességgel élni, hanem meg kell tanulni vágyakozni, és értékelni azt, amit a sorstól kapunk."

"Hisszük, hogy van cél. Hisszük, hogy a világ több, mint amit látunk belőle. Hisszük, hogy tanulhatunk a veszteségeinkből, hiszünk a szeretet erejében, és hiszünk abban, hogy ott rejtőzik a szépség, amely csodálatosabb annál, mint amit a szemünk képes meglátni."

"A valóság, ha jól éljük meg, mindig jobb, mint az ábrándozás."

"Az élet mindig a legmegfelelőbb pillanatban sodorja elénk a számunkra fontos embereket."

Fülszöveg:

Ambrose ​Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta ezeket a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé.

Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé. Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is

2019. augusztus

Jessica Park: Lélegezz velem! ; Nyugtalan vizek

Kedves Olvasó!

Ahogy azt az első augusztusi olvasmányaimról szóló posztban írtam mostantól egy bejegyzésben két könyvről szeretnék írni. A szeptemberi olvasmányaimat ismét egyesével fogom hozni. 

Most pedig érkezik Jessica Park Lélegezz velem! című könyve. 

Vicces, helyenként komoly, szomorú történet volt. Központban a gyászfeldolgozás állt. Mind két főszereplő elveszítette a szüleiket. Azokat az embereket, akiknek támogatnia, erősítenie kellett volna gyermekeiket. A főszereplőknek nem csak azt kell feldolgozniuk, hogy szüleiket ideje korán elveszítették, hanem azt is ahogyan. Lélegezz velem! című könyv arról szól igazán, hogy hogyan lélegezzünk tovább, amikor minden elveszett, vagy legalábbis annak tűnik. 

Ki, ki maga hordja sebeit, gyászát, fájdalmát a kérdés csak az, hogy egy ponton túl képes-e ezekkel tovább együtt élni, esetleg megpróbálja feldolgozni fájdalmait, segítséget mernek-e kérni szeretteiktől. Ugyanis ebben a könyvben a szereplők nagyon testvér koncentrikusak, minden a megmaradt családtagok érdekében történhet, mégis hiába a nagy szeretet, ha mégsem mernek semmit sem megosztani egymással. 

A szereplőket szinte rögtön megkedveltem. Mindegyik karakter könnyen szerethető. Maguk módján folyton próbálnak viccesek, kedvesek lenni. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Fülszöveg:

Szülei halála után Blythe McGuire-t mélybe húzza a gyász, alig bír a felszínen maradni, miközben a Matthews Egyetemen utolsó évén igyekszik átvergődni. Aztán egy véletlen találkozás belerántja a lányt valamibe, amire egyáltalán nem számított: tagadhatatlan vonzalmat érez a sötét hajú végzős, Chris Shepherd iránt, akinek múltja talán még sajátjánál is bonyolultabb. Ahogy a kapcsolatuk elmélyül, Chris magához téríti a lányt a bódulatból, ami azóta fojtogatja, hogy egy tűzeset megfosztotta a fél családjától. Blythe gyógyulni kezd, lassan meg is szereti a fiút, aki segít neki új utakat találni a gyönyörhöz és önmaga felfedezéséhez. Ám miután Blythe nyugodtabb vizekre evez, rádöbben, hogy Christ még mindig nyomasztja családjának fájdalmas múltja. A sötét örvények a mélybe húzzák a fiút, és talán Blythe az egyetlen, aki megóvhatja őt a vízbe fúlástól.

2019-ben jelent meg a Nyugtalan vizek, ezért is olvastam újra a Lélegezz velem! című könyvet. 

Az első kötet nagyon tetszett, szerettem ezt a könyvet. 

A szereplőket imádtam, főleg Sabint és végre kapott egy könyvet! Ám a reményeimhez képest nem azt kaptam, amit vártam. Nem tetszenek a szerelmi háromszögek, főleg, ha a kiszemelt lány épp a srác legjobb barátjával esetleg testvérével jár. És bár az előző kötetben nagyon megkedveltem Sabint, ebben a részben már nehezebb volt jó érzésekkel fordulni felé. 

Míg az előző kötetben a két főszereplőn, az érzéseiken, a gyógyulásukon volt a hangsúly, addig ebben a részben a testvérek szenvedései kerültek előtérbe. Chris bármit megtett volna a testvéreiért, mégis hiába próbálta védeni őket, hasonlóan szenvedtek. 

Az előző kötet hangulatát, vicceit próbálta hozni ez a kötet is és talán ezért sem tudom lepontozni. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✩

                              (4,5/5)

Fülszöveg:

Vihar készülődik, és a viharok fölkavarják a vizeket.

Blythe McGuire egy tragédia utáni lelki betegségéből kilábalva megtanulja, miként engedje el a múltat, és fogadja tárt karokkal a jövőt. Azt a jövőt, ami immár elválaszthatatlan a Shepherd testvérektől.

Közte és Chris között eget-földet rengető szerelem szövődik, ami messzire űz minden szívfájdalmat.

Sabinnel mély barátság köti össze, ami – mindkettőjüket meglepve – alaposan felkavarja az életüket. Ezt a barátságot teszi most próbára a fiú máig kísértő szörnyű múltja. Mert a megsebzett lélek irgalmatlanul sajog tovább.

Így most Sabin merül víz alá, ő kapkod levegő után, és félő, hogy az érzelmi zűrzavar mindhármukat olyan sötét örvénybe taszítja, ahonnét nem menekülhetnek. Bár Blythe megjárta a maga poklát, Sabin megmentése sokkal nagyobb áldozatot követel, mint a lány eleinte hitte. Bizalmas, szeretetteli kapcsolatuk segíthet, de úgy tűnik, minden eddiginél nehezebb feladat rávennie Sabint, hogy elfogadja a támogatását.

2019. július

 Michelle Obama: Becoming / Így lettem

Kedves Olvasó!

Ezzel a poszttal el is érkeztünk a 2019-es júliusi olvasmányaimhoz. Michelle Obama könyvét sokáig tartott olvasni és nem csak azért, mert terjedelmében elég nagy könyv, hanem azért is, mert angolul olvastam. Viszont megérte, hogy végig olvastam, sőt csak ajánlani tudom, mint magyarul, mint angolul is. 

Michelle Obama, mint first lady, Barack Obama feleségeként ismert meg a világ. Ez a könyv viszont bemutatja a fiatalkorát is. Nagyon tetszett ahogy írt a gyerekkoráról, iskolás éveiről, ahogy leírta az iskolai tanácsadóval folytatott beszélgetését. A tanácsadó nem hitt benne, hogy a Princetonra felvennék Michelle-t, míg neki az volt az álma. De nem hagyta, hogy lebeszéljék róla. Küzdött, hajtotta magát és természetesen végül sikerrel járt. Ezt az idézetet akkor mentettem le: 

"A tanácsadóhoz vissza sem mentem, hogy közöljem vele, mekkorát tévedett, hogy mégiscsak Princetonra való vagyok. Egyikünknek sem használt volna. Alapvetően neki nem is kellett semmit megmutatnom. Csakis önmagamnak."

Michelle életszemlélete, gondolkodás módja nagyon tetszett. Elgondolkodtatott, motivált, sőt kicsit formálta is a szemlélet módomat. 

Ezek után megismerkedett Barack Obamával, olvashattam a párkapcsolatukról, ahogy egymást megismerték, megszerették, gyermekeik születtek, majd egymást segítve az Amerikai Egyesült Államok elnöke és first lady-je lettek. Mind a ketten nagyszerű emberek és példaképek. 

Nevettem, sírtam, elgondolkodtam ezen a könyvön. Szerintem érdemes elolvasni. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Ma már úgy gondolom, ez az egyik legfölöslegesebb kérdés, amelyet felnőtt gyereknek feltehet: “Mi leszel, ha nagy leszel?” Mintha a felnőttség lenne a végállomás. Mintha egy adott ponton valamivé válnánk, és ezzel vége is lenne."

"Azaz, ha elbújunk, és nem határozzuk meg mi önmagunkat, igen gyorsan és helytelenül mások fognak definiálni bennünket."

"Nyugi. Meg tudod csinálni. Majd megoldjuk valahogy."

"Volt valami eredendően megnyugtató egy olyan emberben, aki a lehetőségeit végtelennek látja, aki nem pazarol sem időt, sem energiát arra, hogy feltegye a kérdést, elfogynak-e valaha. Barack keményen és kötelességtudóan megdolgozott mindenért, amit most megkapott, de az eredményeit és haladását nem mérte másokéhoz, mint oly sokan az ismeretségi körömben – és ahogyan időnként jómagam is. Néha úgy tűnt, észre sem veszi az élet óriási mókuskerekét, és azokat a materiális javakat, amelyek megszerzésére egy harmincas éveiben járó jogásznak elvben törekednie kellene, az autótól kezdve, amit nem szégyell, a külvárosi kertes házig vagy egy menő lakásig Chicago üzleti negyedében."

"Ha egy ajtó kinyílt előttem, én is kitártam az enyémet mások előtt. Végezetül ennyit szeretnék mondani: hívjuk be egymást azokon az ajtókon! Talán így kevésbé fogunk félni, kevesebb téves előfeltevést fogalmazunk majd meg. Szabaduljunk meg az előítéletektől és az általánosításoktól, mert csak fölöslegesen megosztanak! Így könnyebben rátalálhatunk mindarra, ami közös bennünk. Nem az a lényeg, hogy tökéletesek legyünk, vagy hogy mit érünk el. Hanem az, hogy erőt jelent, ha megismerhetnek és meghallgathatnak mások, ha megvan a saját történetünk, ha hiteles hangon szólalunk meg. Az pedig kivételes kegyelem, ha hajlandók vagyunk megismerni és meghallgatni másokat. Azt gondolom, így lehetünk többek."

"Valamivé válni – számomra ez nem a valahová elérkezésről vagy egy meghatározott cél eléréséről szól. Inkább mozgásnak hiszem, a fejlődés eszközének. Lehetőség arra, hogy folyamatosan a jobbik énünkhöz érjünk el. Az utazásnak sosincs vége.
…
Ez az egész egy folyamat, szakaszok egy út mentén. Türelemre és keménységre is szükség van, ha valakivé akarunk lenni. Azt jelenti, soha nem felejtjük, hogy mindig lehet többet tenni, fejlődni."

 

Fülszöveg:

Az ​Egyesült Államok egykori first ladyjének személyes, átütő erejű és inspiráló önéletrajza

Michelle Obama, jelentős ügyekkel fémjelzett és eredményes eddigi élete során korunk egyik ikonikus és lenyűgöző alakjává vált. Az Amerikai Egyesült Államok első afroamerikai first ladyjének nagy szerepe volt abban, hogy a Fehér Házban soha nem látott nyitottság és elfogadó közeg alakuljon ki.

Ráadásul a nők erőteljes támogatójává vált szerte a világon. A családok egészségesebb és aktívabb életének szószólójaként hatalmas változásokat köszönhetünk neki. A férje mellett állt, miközben Barack Obama az ország történetének néhány leggyötrelmesebb pillanatában helytállt elnökként. Közben megtanított nekünk egy-két tánclépést, nagyot alakított a Carpool Karaokéban, és két lányát a könyörtelen rivaldafény ellenére józan szemlélettel nevelte.

Mélyről jövő vallomásokban és magukkal ragadó történetekben bővelkedő önéletrajzi könyvében Michelle Obama bepillantást enged élete kulcsfontosságú pillanataiba – a Chicago déli részén töltött gyerekkorától vezetői pozícióba kerüléséig. Beszámol többek között arról is, hogyan sikerült egyensúlyt teremtenie karrierje és az anyaszerep között, és hogy milyen volt az élete a Fehér Házban. Kíméletlen őszinteséggel és szellemes éleslátással ír az élet minden területén megélt győzelmeiről és kudarcairól, egész történetét elénk tárja – saját szavaival és saját szemszögéből. A Becoming lapjain szeretetteljes, bölcs, de kendőzetlen szókimondásának köszönhetően egy mélyen érző, kiváló teljesítményeivel a várakozásokat folyton felülmúló nő története bontakozik ki előttünk, aki épp ezért másokat is arra ösztönöz majd, hogy azzá váljanak, akivé szeretnének.