Kedves Olvasó!
Nagyon szépen köszönöm a Prológus csapatának és a Park Kiadónak a lehetőséget!
A fülszöveg alapján egy nehéz anya-lánya kapcsolatot vártam a könyvben. De ez sokkal több volt. Nem csak arról szól a történet, hogy Antonia a sajátos nevelési gondolkodásával nehezíti gyermekei felnőtté válását, megjelenik Gaia személyiség változása, ahogy felismeri a kortársaihoz képest mennyivel szegényebbek, hogy sosem kapott megfelelő szeretetet, ahogy az apja tragédiája beárnyékolta a családot, ahogy a bátyját az egyedülit, akit közel érez magához hogyan veszíti el. Gaia megtanulja hogyan küzdje ki a tiszteletet, olyanokkal szemben, akik lenézik, csúfolják. Dühe olykor nyílt agresszióban jelenik meg.
Nehéz egy olvasmány, hiszen ott egy család, akiknek a tagjai nem tudnak egymással beszélgetni, kifejezni az érzelmeiket. Számomra úgy tűnt, hogy a veszekedések, az ordibálások is arra szolgáltak, hogy palástolni tudják egymás előtt az érzelmeiket. Az olvasó szemei előtt kikristályosodik Gaia szenvedései. Antonia gyakran szörnyen nyilvánult meg. Megalázta a lányát, nem állt ki érte, amikor Gaia-nak számított volna és bár azért bánt vele olyan keményen, hogy jobb élete lehessen mégis nem tűnik igazságosnak a bántások és támogatások aránya.
Gaia a történet során nehezen, de felnő. Elveszít barátnőket, kit öngyilkosság, kit daganatos betegség miatt. Szerelmes lesz és csalódik. Bosszút áll és szenved. Próbál túlélni, de közben érzelmileg instabillá változik. Voltak részek, amik megleptek, amiket túl soknak éreztem, de a legvége tetszett a legjobban, ahogy az írónő lezárja ezt a történetet. Valamint nagyon jó volt az utószóból megtudni hogyan készült el a könyv.
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(5/5)
Idézetek:
"Antonia különféle megoldásokat talál a problémákra, ritkán pofoz meg vagy rúg belénk, inkább megvon tőlünk valamit. Ha otthon ordítozunk, nem csinál vacsorát; ha ahelyett, hogy segítenénk neki az ikrek gondozásában, inkább játszunk, nem viszünk másnap uzsonnát az iskolába, vagy elveszi a tolltartónkat; ő a sztrájkok és tiltakozó demonstrációk embere." (16. oldal)
"(...) és én nem tudom eldönteni, kinek adjak igazat: anyámnak, aki nem lát semmit, vagy a fiúnak, aki mindent lát." (39. oldal)
"Ettől a mitől érzem magam fogolynak, ettől a többes szám első személytől, senki sem kérdezett meg róla, hogy részt akarok-e benne venni." (103. oldal)
"Ekkor rájövök, hogy vannak a világon az enyéimnél is szörnyűbb szülők." (152. oldal)
"Legszívesebben azt mondanám, hogy mind hazudunk a családunkról, a család a legvakmerőbb hazugságaink fészke, ahol az identitásunkat rejtettük el, meséket találunk ki, igazságtalanságokat védelmezünk, közhelyeket halmozunk fel, és kiabálások, üvöltések, titkok mögé sáncoljuk el magunkat; de nem ezt mondom neki, csak ránézek, és ennyit mondok: Mesélj valami mást." (204. oldal)
"Az első alkalom, hogy valaki ezt kérdezi tőlem: mit szeretnék? Eddig még soha senki nem ajánlotta fel, hogy teljesíti valamely kívánságomat, mindenki biztosra vette, hogy én így is elégedett vagyok, hogy nincsen semmi kérnivalóm, semmit sem kell hozzátenni az életemhez." (219. oldal)
"Átveszem a rózsacsokrot, magamhoz szorítom, Andrea szemébe nézek, és ekkor megértem, hogy senki sincs abban a teremben, aki tudná, ki vagyok." (241. oldal)
"Ez nem életrajzi, nem is önéletrajz, nem is autofikció, ez egy történet, amely számos, életből vett töredéket nyelt el, hogy megpróbáljon belőlük egy elbeszélést alkotni, azoknak az éveknek a történetét, amikor felnőttem, azokból a fájdalmakból, amelyeket csak körülhajóztam, és amelyeken keresztülmentem." (346. oldal)
A könyv adatai:
Kiadó: Park Kiadó
Megjelenés: 2023
Oldalszám: 348
Fordító: Lukács Margit
Megvásárolható: Park Kiadó
Fülszöveg:
A harcias és őszinte Antonia arra tanítja a lányát, hogy ne várjon semmi jót az emberektől. Gaia pedig megtanulja: ne panaszkodjon. De aztán amikor először találja magát szemben a hétköznapi alattomossággal, a kislány kiszámíthatatlan, pusztító erőt fedez fel magában. A narrátor áradó kamaszhangon mesél erről a drámai, mégis álomszerű ifjúkorról. Barátai, szerelmei, dacos tekintete úgy őrződnek meg szívünkben, mint a tó fenekén a titokzatos betlehem.
A könyvet keresd a @parkkonyvkiado oldalán vagy a https://bit.ly/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése