2020. június

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek

Kedves Olvasó!

Be kell valljam ezt a könyvet félig olvastam, félig viszont hangoskönyvként hallgattam. Valahogy ehhez volt kedvem és hangulatom. És merem feltételezni, hogy ha nem hangoskönyvként hallgattam volna, lehet nem tetszett volna ennyire. Lent be is linkelem hol hallgattam ezt a könyvet.  Talán a jövőben több könyvet is meghallgatok hangoskönyvben. 

Mély, komoly és szomorú történet barátságról, kapcsolatokról és árulásról. A regény inkább a főszereplő feltáró monológjából áll. Ismerteti egykori barátjával a sérelmeit, de választ, magyarázatot nem vár, kér cserébe. Igazi párbeszédek és cselekménye a történetnek nincs. Az olvasáshoz érdemes nyugodt állapotban hozzá fogni, kicsit lelassulni. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Első pillanattól együtt éltek, mint az egysejtű ikrek az anyaméhben. Ehhez nem kellett “ barátságot kötni”, mint az egykorú fiatalok szoktak, nevetséges és ünnepélyes szertartások között, fontoskodó szenvedélyességgel, ahogyan a vágy jelentkezik az emberek között, öntudatlan és torz formában, mikor először akarja egy másik ember testét és lelkét elvenni a világtól, hogy az övé legyen, csak az övé. Ennyi a szerelem, a barátság értelme. Barátságuk oly komoly és szótlan volt, mint minden nagy érzés, amely az életre szól. S mint minden nagy érzésben, ebben is volt szemérem és bűntudat. Az ember nem vehet el büntetlenül egy embert a többiektől. De tudták azt is, az első pillanattól, hogy ez a találkozás egész életre kötelez."

"A pajtásság, a cimboraság néha olyannak látszik, mintha barátság lenne. A közös érdekek néha megteremtenek emberi helyzeteket, melyek hasonlítanak a barátságra. Aztán a magány elől is szívesen elmenekülnek az emberek mindenféle bizalmasságba, melyet legtöbbször megbánnak ugyan, de ideig-óráig azt hihetik, ez a bizalmasság már a barátság egy válfaja." 

"Lehet, hogy ez az életforma, amelyet megismertünk, amibe beleszülettünk, ez a ház, ez a vacsora, igen, még ezek a szavak is, melyekkel életünk kérdését ma este megbeszéljük, mindez már a múlté. Túl sok a feszültség az emberi szívekben, túl sok az indulat, a bosszú. Nézzünk szívünkbe, s mit találunk benne? Indulatot, melyet az idő csak halványabbra párolt, de parazsát eloltani nem tudta."

Fülszöveg:

Az 1942-ben megjelent, nagy indulatoktól feszülő, szuggesztív erejű regény – az író stílusművészetének remeke – vakító élességgel világít a barátság, a hűség és az árulás örvényeibe. Két régi barát évtizedek után újra találkozik, s végigbeszélik az éjszakát. A múltra visszatekintve egyikükből vádlott, másikukból vádló lesz: egyikük annak idején elárulta, sőt majdnem megölte barátját, elcsábította a feleségét, örökre tönkretette az életét. Ám a tragédiát valójában nem alkalmi gyengeség okozta: egy világrend széthullása a hagyományos erkölcsi értékek megrendülését is jelenti.

Lukács Sándor előadásában

Teljes játékidő: 5 óra 28 perc.