Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger
Kedves Olvasó!
Régóta kívánságlistámon szerepelt ez a könyv. Miután Szabados Ági 2020. júliusi könyvklubjának választott könyve lett még inkább el akartam olvasni. Nagyon szeretem a havi kibeszélőket, mert rengeteg információt kapok az írókról és a műveikről is. Csak ajánlani tudom Nektek, ezért is lentebb beszúróm Az öreg halász és a tenger kibeszélő videóját. 😊
Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak! 💖
Vékony könyv, de sok mindent tartalmaz. Nagyon tetszett a kibeszélőben hallott elmélet, miszerint Santiago, a halász igazából Hemingway, míg a nagy hal élete nagy regényét jelenti, és a cápák pedig a kritikusok. Ebből a szemszögből kicsit más rávilágítást kap a regény is.
Jó volt, hogy Santiago monológjait is megismerhettem, tetszett, ahogy a halhoz beszél. Érdekes volt elmerülni a gondolataiban, küzdelmében.
Ahogy el kezdtem olvasni éreztem, hogy a felpörgött életemet kicsit visszább kell fognom, hagynom, hogy elmélyüljek ebben a könyvben. Az első pár oldalnál még nehéz volt visszafognom túlpörgött gondolataimat, de utána sikerült lelassulnom, erre most pont szükségem volt. 😊
A történet maga sok erős, elgondolkodtató mondatot tartalmazott, amiket próbáltam kigyűjteni és lentebb idézetek között meg is találhatjátok őket.
Nagyon tetszett Manolin embersége, hűsége és Santiago küzdeni akarása, hogy egyikük sem adta fel. Az író íróistílusa is rögtön elnyerte a tetszésemet, nem köntörfalaz, nincsenek túlírt mondatai sem, egyszerű mégis nagyszerű.
Csak ajánlani tudom ezt a könyvet is! 💖
(5/5)
Idézetek:
"Ha a tengerre gondolt, mindig csak la marnak nevezte magában, mert aki szereti, az mindig így hívja, nőnemű szóval és spanyolul. Aki szereti a tengert, az ugyan sokszor szidja, elmondja mindennek, de ezt is csa úgy, mintha egy asszonyról beszélne. A fiatalabb halászok közt akad néhányan, aki el marnak nevezi, vagyis hímnemű szóval illeti. (...) Úgy beszélnek a tengerről, mintha a vetélytársuk volna, vagy mintha valami földrajzi hely volna, vagy akár mintha az ellenségükről beszélnének. Az öreg Santiago azonban gondolatban mindig nőneműnek tekintette, mindig olyasminek fogta fel, ami nagy-nagy kegyeket osztogat vagy tagad meg, s ha néha el is követ rosszaságokat vagy zabolátlanságokat, nem tehet róla, mert olyan a természete."
"- Ide figyelj, te nagy hal - mondta. - Szeretlek, tisztellek, becsüllek. De megöllek még ma, mielőtt leszáll a nap.
"Remélem, így is lesz" - gondolta."
"- Pihend ki magad jól, kicsi madár - mondta. - Aztán repülj ki a partra szerencsét próbálni, mint a többi madár, meg a többi hal, meg a többi ember."
"Megölsz, te hal - gondolta magában az öreg. - De hát jogod van hozzá. Még soha életemben nem láttam nálad szebb, nálad nagyobb, nálad nyugodalmasabb, nálad nemesebb jószágot, testvérem. Gyere, ölj meg. Bánom is én, hogy melyikünk öli meg a másikat."
"Túl szép volna, ha kitarthatott volna a szerencsém - gondolta. - Most már inkább azt kívánom, bárcsak álom lett volna az egész, ne fogtam volna soha ezt a nagy halat, feküdnék inkább otthon, az újságpapírokkal bélelt ágyamon, egymagamban."
"- De hát az ember nem arra született, hogy legyőzzék - mondta. - Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni."
"- Nem kellett volna olyan messzire kimennem a tengerre, tudod - mondta. - Neked is jobb lett volna, nekem is. Bocsáss meg, nagy hal."
"Nem tudott beszélgetni a hallal, mert a halat már félig elpusztították. De aztán támadt egy ötlete.
- Te fél hal - mondta. - Te volt hal. Sajnálom, hogy túl messzire kimentem a tengerre. Mind a ketten ráfizettünk. De legalább megöltünk sok-sok cápát, mi ketten, te meg én, s néhánynak elláttuk a baját. Te vajon hány cápát öltél meg életedben, örge hal? Arra való a hegyes ormányod, hogy használd is.
Szívesen gondolt arra, hogy miként bánna el a hal egy cápával, ha szabadon úszkálhatna."
Fülszöveg:
Irodalmi Nobel-díj, 1954
Pulitzer-díj, 1953
Ide beszúrom a youtube videót Szabados Ági NIOK könyvklubjáról. 💖
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése