2021. november

Rejtő Jenő: Konzílium az őserdőben

Kedves Olvasó!

Rejtő eme könyvének keletkezéséről csak feltevések vannak, maga a megjelenése is jóval az író halála után történt. A történet központjában egy bennszülött kultúra találkozik egy Morbicer nevű civilizációból érkező orvossal. A kiindulópont, hogy a bennszülöttek főnöke súlyosan megbetegszik, mire hívni kell a furcsa orvost. A morbid párbeszédeken túl a mélyebb értelme sokkal érdekesebb volt a könyvnek. Később az utószóban mind Rejtőről, mind a könyv előéletéről és utóéletéről sok információt tudhat meg az olvasó. 

Érdekes volt olvasni a civilizációba visszavágyó, majd egy újságcikk után mégis Afrikában maradó orvosról, valamint azokról a bennszülöttekről, akik furcsa szokásaikkal, kicsit sem vágynak fejlődésre. Ebbe az ellentétbe beleláthatjuk a 20.század háborúitól megroppant emberek idillikus tudatlanságába vágyását és még sok mást is, amit az utószó szépen taglal is. 

Nem éreztem az elolvasásakor, hogy könnyű, szórakoztató olvasmány, mégis örülök a vételének és elolvasásának. A tizennégy karátos autó mellé helyezve a Konzílium az őserdőben című könyvében érződik mennyire megváltozott az író lelki világa, a környezete, ugyanakkor az is, hogy már sem ideje, sem lehetősége nem volt befejezni. A lábjegyzetek és az utószó is tetszettek, többé tették a történetet. 

Aki szereti Rejtőt, annak ez a könyv is kötelező gyűjtemény darab. 💖

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Nem szeretik. Ez a törzs Moskovsky mellett volt. A fán lakó pigmeus törpék főnöke azonban az erdő túlsó végéről is eljött Debussyért, és nem tudom, mit nem adott volna Rachmaninovért."

"Nem volt kétség számára, hogy a háborús szigor miatt nem érdemes nyilvánvaló utalásokkal próbálkozni, a cenzúra nem épp a humoráról híres. (...) Így aztán maradtak a rejtett poénok, melyek megértéséhe némi műveltség is kellett (ami az átlagos ponyvaolvasóból hiányzott, de Rejtő nem adta alább...)"

Fülszöveg:

Rejtő ​Jenő 1941 táján írhatta életművének eme kevéssé ismert darabját. Az Afrikában játszódó kisregény főhőse egy orvos-kalandor: az abszurdba hajló alaphelyzet, illetve Morbicer és a bennszülöttek kulturális különbségei számos komikus helyzetet eredményeznek. Az elbeszélés azonban jóval mélyebb üzenetet is hordoz: a humoron túl a hagyományos életrend és a modern civilizáció ütközésének tragédiájáról is szól. Mindez nem meglepő, hisz a II. világháború idején Rejtő maga is megtapasztalhatta a 20. század technikai fejlődésének zsákutcáit, a szilárdnak hitt értékek amortizálódását, a morális értékek morzsálódását (fegyverkezés, az államhatalom túlburjánzása, jogfosztottság stb.). A nyersanyag-lelőhelyeket hajszoló, szerelmi csalódásában vergődő, a bennszülöttek szemében mitikus lénnyé váló Morbicer azonban gyógyít is – teszi ezt annak dacára, hogy nem jár érte köszönet.

„- Mi, orvosok tudjuk jól, hiszen magunk között vagyunk, Tökász: hogy vannak úgynevezett bacilusgazdák, ez annyit jelent, hogy valaki lop, nem lesz semmi baja, és egy másiknak a közelében olyan lesz a gyomra, mint a bőr lábszárvédő. Ezért te mint a törzs varázslója elmondod, hogy kitől és mit loptatok, addig nem tudom meggyógyítani a főnököt, mert gondolhatod, hogy más betegség lesz, ha valaki egy négertől ellopja a halászózsákját, vagy egy misszionáriustól a hosszú csövet, amin keresztül befolynak a távoli fák és hegyek, egészen az ember szemébe. Vagy más betegsége lesz valakinek, akit megrúgok, mert elvitte házam elől a fölfűzött szárított húst…”