Eoin Dempsey: Fehér rózsa
Kedves Olvasó!
Wanda ajánlása után tudtam, hogy ezt a könyvet muszáj lesz beszereznem. Olvasd el Te is az értékelését! 😊
Nagyon érdekel a II. világháború és szeretem megismerni különböző országok és lakóik hogyan élték meg a holokausztot. Úgy gondolom muszáj is róla olvasnunk, tudnunk kell a múltról és felismerni, ha a jelenben is hasonló szörnyűségek kezdődnének el.
Korábban olvastam Olaszországban, Lengyelországban és Magyarországban történtekről is, így csak még kíváncsibb voltam vajon Németország lakói hogyan élték meg a náci rezsim zsarnokságát és magát a világháborút. Franka a főszereplőnő egy külsőre tökéletes árjának tűnik mégis már a könyv elején kiderül sokat szenvedett és cseppet sem ért egyet az országában történt eseményekkel. A könyv feltárja a múltját, hogy mennyire könnyen tudta a rezsim becsapni az embereket és maga mellé állítani őket. Hogyan működött a besúgórendszer, az emberek gondolatmenete, mennyire kevesen múlott egy ember élete. Megrázó volt olvasni az agymosott emberekről, akik ebben a diktatúrában nőttek fel.
Már az első oldalon kiderül, sőt a fülszövegben is, hogy Franka lemondott az életéről és emiatt sétál az erdőben, amikor egy ejtőernyősre bukkan. A férfi halálra van ítélve az erődben, eszméletlen és mind két lába eltört, csak Frankán múlik, hogy megmenti-e vagy hagyja meghalni.
A történet E/3-ban íródott, így mind a két főszereplő múltját, gondolatmenetét megismerheti az olvasó. A könyv egyik része a szereplőkről szól, míg a másik fele a férfi küldetéséről, ami teli van izgalmakkal, versenyfutással az idővel, illetve a Gestapo embereivel.
Nem tudtam nem összehasonlítani korábbi olvasmányaimmal, és sajnos nálam nem érte el Amy Harmon: Homokból és hamuból, illetve Georgia Hunter: Szabadság illata című könyvek szintjét. Hiányzott a végén az írói magyarázat, miért hogyan kezdte el megírni ezt a könyvet, valamint kis magyarázatot melyik jelenetek történetek meg tényleg a múltban.
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(5/5)
Idézetek:
"- Ha valamit nem tudsz befolyásolni, akkor próbálj meg nem aggódni miatta - mondta ki hangosan."
"Eszébe jutott a régi vicc, amit valaha Hans mesélt az árja hazugságokról:
- Milyenek az árják? - kérdezte a csoportot.
- Szőkék, mint Hitler - akinek sötét haja volt.
- Magasak, mint Goebbels - mondta valaki más: Goebbels százhatvan centi magas volt.
- Tökéletes példányok, atlétatermetűek, mint Göring! - aki egy undorító, kövér meztelencsiga volt. A viccek miatt sokan kerültek börtönbe. A náciknak nem igazán volt humorérzékük. Mindent cenzúráztak, ami rájuk nézve sértő volt, és börtönbüntetés vagy még annál is rosszabb járt érte - bármilyen jó is volt a vicc.""Franka szeme megtalálta a szavakat: "Ahol könyveket égetnek, ott végül embereket égetnek."
- Talán már el is kezdték - mondta az apja. Átnyújtotta neki a könyvet, és szó nélkül kiment. (...)
- Ezek a kötetek most nagyon értékesek. Kiváltságos helyzetben vagy, hogy olvashatod azokat a szavakat, amelyek oly sok ember számára tiltottak. És miért azok? Mert a nácik tudják, hogy az igazi ellenség a független gondolkodó, az igazi német hazafi, aki megkérdőjelezi a módszereiket, és felszólal az igazságtalanságaik ellen. Én nem arra biztatlak, hogy lépten-nyomon Heine írásaiból idézz, de a leírt gondolatait őrizd meg a szívedben, és ültesd át őket a gyakorlatba. Elemezd azt, ami történik, és ne felejtsd el, hogy ő nem ismerte Hitlert, ahogy a nemzetiszocialistákat sem. Ismerte viszont az emberi természetet és a németek természetét, ezért olyan fontosak még mindig az írásai. Ez az, amitől a nácik félnek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése