2020. június

Georgia Hunter: A szabadság illata

Kedves Olvasó! 

Ismét egy holokauszt történetet hoztam ma el Nektek, ami hasonlít és mégis más, mint amiket eddig olvastam. A történet kiindulópontja Lengyelország 1939, nem sokkal azelőtt, hogy kirobbant volna a II. világháború. Egy lengyel zsidó család szemszögéből követheti végig az olvasó, ahogy a helyzet egyre forróbbá válik, a polgárság nem akarta elhinni, hogy a náci Németország tényleg megtámadja és megszállja az országukat. 

Minden fejezet más és más családtag küzdelméről szól, ez összeségében hat szemszöget jelent. Az olvasó ezen a hat szemszögön keresztül végig követheti Lengyelország lerohanását, a német és szovjet megszállást, a gettók körülményeit, a bombázást, a munkatáborokat, a katonaéletet, a küzdelmet, az éhezést, a bizonytalanságot, hogy a szereplők képesek-e túlélni azt a sok borzalmat, ami őket éri a II. világháború alatt. 

Eleinte nehezen tudtam nyomon követni, hogy ki kicsoda, ki kinek a házastársa, de az írónő segítséget nyújtott azzal, hogy az első oldalon feltüntette a családfát. 

Sírtam, nevettem, aggódtam és izgultam a szereplőkért. Sőt az utolsó fejezeteket végig bőgtem. A legmeghatóbb jelenet szerintem az volt, ahogy a vöröskereszt segítségével próbálnak egymásra találni a szereplők. Belegondoltam, hogy mennyire sokan próbálhattak ugyanígy szeretteik nyomára bukkanni, mint, amit az írónő leírt a könyvben. Mennyire nehéz, reményvesztett helyzet lehetett, mikor sorra derültek ki távolabbi rokonokról, hogy nem élték túl a gettókat, a munkatáborokat, vagy épp a tudat, hogy valószínűleg meghaltak, mégis sosem kapnak hírt róluk.  

A végén nagyon tetszett az írónő összegzése, ahogy a családjáról, a kutatómunkájáról írt. Csak ajánlani tudom ezt a könyvet, nekem az egyik kedvencem lett. ❤️

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"A holokauszt végére Lengyelország hárommilliós zsidó lakosságának kilencven százaléka elpusztult."

"Napról napra egyre rosszabb hírek érkeznek Európából. Egymás után esnek el az országok. Legelőször Lengyelország, aztán Dánia és Norvégia, Finnország egyes részei, Hollandia, Belgium, Franciaország és a balti államok. Olaszország, Szlovákia, Románia, Magyarország és Bulgária a tengelyhatalmak oldalára állt."

"Azóta is voltak zsidóüldözések – mindig is lesznek –, de ő még csak gondolni sem hajlandó arra, hogy újra bujkálva éljenek, napfény, eső, zene, képzőművészet és filozófikus beszélgetések, az egyszerű, éltető napi örömök nélkül, amiket mindennél többre tart. Nem, soha nem fog újra a föld alatt rejtőzködve élni, mint az űzött vad, soha, de soha többé.
Az nem lehet, hogy odáig fajul a helyzet."

"– Jusson eszetekbe, mi mindenen mentünk keresztül (…) Itt nincs arra mód, hogy kitöröljük mindazt, ami történt. – Megcsóválja a fejét. – Túl sok a kísértet, túl sok az emlék." 

"A történelem ismétli önnmagát. Ebben az egyben teljesen biztos."

"Az ő bűne a Gestapo szerint nem más, mint a hite. Ezt azonban soha nem fogja elismerni. A vallása soha nem lehet bűncselekmény."

"– Mi hiányzik a legjobban a háború előtti életedből? (…)
Addy egy pillanatig sem habozik.
– A csokoládé! A svájci étcsokoládé – vigyorog."

"Arra kell koncentrálnia, amije van, nem arra, ami hiányzik (…)"

"Otthon. Család. Semmi sem fontosabb ezeknél. Most már tudja."

"Minden kapcsolat őszinteséggel kezdődik, mondta neki egyszer Nechuma. Ez az alap, mert szeretni annyit jelent, mint mindent megosztani egymással: az álmokat, a tévedéseket, a legbensőbb félelmeket. E nélkül az igazság nélkül a kapcsolat összeomlik."

"Együtt isszák be a szabadság elröppenő illatát, ami érett és édes, mint a nyitott ablakon arcukba csapó hársfavirág aromája."

Fülszöveg:

1939-et ​írunk. A Kurc család három generációja a zsidókat sújtó intézkedések ellenére megpróbál normális életet élni. Ám amikor utoléri őket a háború valósága, a feldúlt kontinensen a szélrózsa minden irányába szétszóródva kell megtalálniuk a szabadság felé vezető útjukat. Megingathatatlan élni akarásukban és a félelemtől hajtva, hogy sohasem látják viszont egymást, a Kurc család tagjai kénytelenek a reménységre, találékonyságra és belső erejükre hagyatkozni.
A hihetetlen, igaz történeten alapuló regény a háború előtti Párizs dzsesszklubjaitól a szibériai Gulag borzalmáig követi a családtagok útját, miközben menekülnek, börtönben sínylődnek vagy harcolnak. A szabadság illata tanúságtétel arról, hogy az emberi lélek a legsötétebb időkben is képes túlélni és győzedelmeskedni. GEORGIA HUNTER tizenöt éves volt, amikor megtudta, hogy a családtagjai holokauszttúlélők. Nekilátott, hogy feltárja felmenői lenyűgöző történetét; idős rokonokkal beszélgetett, levéltárakban kutatott, adatokat gyűjtött. Ebből a munkából született A szabadság illata. A szerző blogján számtalan érdekes kiegészítő információ és dokumentum található a könyvről és a családról: https://georgiahunterauthor.com