Kedves Olvasó!
Finy Petrától korábban már elolvastam a Kerti szonáta című könyvét. Annyira megtetszett Petra íróistílusa, ahogy a történetet és a szereplőit felépítette, hogy el is döntöttem a többi könyvét is el fogom olvasni. Azóta beszereztem a Madárasszony, a Marlenka és a Rubin karácsony című köteteket. És már nagyon várom, hogy idén megjelenjen az új könyve! 😍
Nagyon különleges kötet. Miközben a magyar növény- és állatvilágot felfedeztem a könyv segítségével, egy család nehéz élete is felsejlik az oldalakon. Lea próbálja megismerni az édesanyját, aki nem lehetett része a gyermekkorának a depressziója miatt. Először saját emlékein keresztül mutatja be kapcsolatuk szépségét, de leginkább nehézségeit. Aztán sorra látogatja meg a rokonokat és a barátokat. Titkok, történetek, néhol misztikus dolgok derülnek ki. Az út során Lea nem csak az anyját, hanem saját magát is jobban megérti.
A történet feltárása, ahogy az élővilág és az emlékek kapcsolódtak mind varázslatossá és egyben fájdalmassá tették a könyvet. Nagy szerepet kapott a depresszió, a meddőség, és az emberi kapcsolatok, ahogy egymáshoz viszonyultak a szereplők, hogyan szerettek vagy épp gyűlöltek. Megrázó volt, ahogy Lili betegsége mindegyik emlékben előkerült, de még megrázóbb volt arról olvasni, ahogy egyes szereplők segítség helyett csak még mélyebbre lökték a depresszió sötét örvényében. Sajnáltam Leát, aki anya nélkül nőtt fel és a meddőségével, valamint rossz párkapcsolatával úgy próbált megküzdeni, hogy az anyja nyomába eredt. Az emlékek között meglepő fordulatok is megjelentek, így igazán kiszámíthatatlan volt a történet.
Egyszerűen a bőröm alá mászott ez a könyv. Ott volt a gondolataim között, sőt amikor rovarokról készítettem fényképeket eszembe jutott Lea, amikor pedig nem rég gyurgyalagot fotóztam óhatatlanul Lilire gondoltam. Együtt tudtam érezni velük. Elképesztett, ahogy Petra feltárta előttem a madarak világát. Eddig is vonzott, ezután pedig még inkább érdekel a magyar állatvilág.
Még szeretném megjegyezni, hogy nagyon tetszik a borító. A Kerti szonáta című kötet borítója egy művészi festmény, míg a Madárasszony borítója a történet hangulatát fogta meg, mind a kettő számomra nagyon különleges.
Csak ajánlani tudom ezt a könyvet is!
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(5/5)
Idézetek:
"- Ne félj! - ölel át, és már ringat is. - A természet mindig segít. A természet mindig emberséges, nem úgy, mint az emberek." (11.oldal)
"Néha azt hiszem, elég. Nem folytatom ezt az egészet. Mi közöm nekem anyámhoz? Ha ő úgy döntött, elmegy, én miért csimpaszkodjak belé és az emlékeibe?" (34.oldal)
"- Milyen volt ez a Leó? - vágok közbe.
- Jópofa vagy - feleli nagyapa. - Hát mi vagyok én, nő, hogy tudjam, szép volt-e vagy vonzó? Csak csontból volt. Mit mondjak rá? Vékonydongájú, de strapabíró darabnak tűnt. Egyszer eljöttek hozzám az egyik szüret alkalmával. Nagy mulatság volt a faluban, be is gyűltek a népek az utcákra. Anyád nem bírta sokáig a tömeget, olyan fehér lett, mint a krétajel a hordón. Hát ez a Leó felkapta, a feje fölé emelte, és úgy tartotta, mint a gerelyhajító a dárdáját. Bár te nem nézel olimpiát, hiába mondom." (95.oldal)
"- (...) Most mit mondjak erre? Én mindkettőnek örültem. Persze máshogy. Meg mit lát a lánya szerelmeiből egy apa? Nem sokat. Én csak annyit éreztem, hogy az egyik szerelem tüzes volt, de életveszélyes, a másik hidegebb, viszont halálosan veszélyes. Melyik a jobb házasság? Ki tudja?" (96. oldal)
"- (...) Egyesek szerint a tengernek, szerintem inkább az erdőnek van annyiféle zöldje, amennyi árnyalata egyetlen másik színnek sincs. Először a ripacs, magamutogató zöldek jönnek elő, szemérmetlenül felkínálva buja zöldjüket. Később a félénk szűziesek, amelyek gyenge színükkel megcsalják az embert. Mert kiderül, hogy bennük is tűz van és fortyogó sötét. Utána jönnek az illatok, amelyek láthatatlan levegőkarjaikkal újra és újra utánam kapnak, akár a szírénlányok a görög hősök hajói után. Így csimpaszkodnak belém a szagok." (110. oldal)
"A faragott arcok egyszerre gúnyosak és szánakozóak. Gúnyosak, mert érzik, hogy ez az emlékgyűjtés mindenkinek fájdalmas. Ahány embert felkeresek, annyi embernek okozok fájdalmat a kutakodásommal és a buta kérdéseimmel. Szánakozóak, mert érzik, hogy ez az emlékgyűjtés nekem a legfájdalmasabb. Ahány embert felkeresek, annyiszor kell átélnem anyám kínjait.
Pedig anyámnak látszólag kerek élete volt ezzel a kivételes biztonságot adó monomániájával, a madarászással." (191. oldal)
"Úgy kötődött mindenkihez, hogy tartozott is a másikhoz, meg nem is. Mint az orchideák. Akik egyszerre függetlenek és rabszolgák is." (200. oldal)
"Gyanakodni kezdek, vajon mi vár még rám.
Azt már megtudtam tőle, hogy a nagyanyám egy pszichopata díva volt, az anyám meg egy bosszúálló elmebeteg." (220. oldal)
"- (...) Elmesélek néhány olyan emléket, ami közelebb hozhatja anyádat hozzád. Vagy önmagadat önmagadhoz, mert ha jól sejtem, inkább erről van szó (...)" (238. oldal)
" (...) Egy idő után jobban lettem. Az gyógyított meg, ami megbetegített. Te is jobban leszel, hidd el! Még akkor is, ha úgy érzed, hogy ennyi borzalom senkinek a családjában nem történt. Minden család életét számtalan tragédia mérgezi. Csak a legtöbben nem beszélnek ezekről. Hagyják, hogy belülről rágja szét a lelküket." (247-248. oldal)
A könyv adatai:
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Legutóbbi megjelenés: 2019
Oldalszám: 304
Borítóterv: Földi Andrea
Megvásárolható: Athenaeum Kiadó
Fülszöveg:
Finy Petra első regényében a hazai növény- és állatvilág soha nem látott gazdagságban tárul az olvasó elé. A magyar irodalomban egyedülálló vállalkozás, mely a természet nyelvén mesél el egy nagyon is emberi történetet.
Finy Petra 1978-ban született Budapesten. Első felnőtt könyve a 2006-ban megjelent „Histeria grandiflora” című verseskötet, 2008 óta kilenc nagysikerű gyerekkönyvet írt. Ez az első felnőtt regénye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése