Egy hajótörés igaz története
Kedves Olvasó!
Nagyon meglepődtem, amikor észrevettem, hogy ehhez a könyvhöz sem írtam még blogbejegyzést, pedig annak idején nagyon tetszett, egyszerűen imádtam olvasni. Így, közel két év elteltével most megpróbálom megfogalmazni róla a véleményemet, ami azért nem akkora kihívás, mert a mai napig gyakran eszembe jutnak belőle jelenetek.
Az írónő egy megtörtént történetet dolgozott fel, ami már önmagában is érdekes alapot ad a könyvnek. Maurice és Maralyn egy teljesen hétköznapi házaspár, akik egy ponton úgy döntenek, hogy feladják addigi életüket, mindent eladnak, és vesznek egy hajót, amellyel be akarják járni a világot. Már az is nagyon érdekes volt, ahogy megismerhettük a hajó építésének folyamatát, illetve azt, hogyan készültek fel az utazásra és egy teljesen új életre.
Eleinte minden a terveik szerint alakult. A kikötések során új barátokra tettek szert, közben pedig fantasztikus tájak és kalandok várták őket. Aztán megtörtént a lehető legrosszabb egy megsebzett bálna tűnt fel a hajójuk közelében, és több sérülést okozott rajta, amitől elkezdett süllyedni. Ráadásul nem sikerült minden sérülést azonnal megtalálniuk, így egyre kétségbeesettebben próbálták felmérni a helyzetüket. A mentőcsónakba igyekeztek kimenteni, amit csak tudtak, majd végig kellett nézniük, ahogy az emlékeik, a fényképeik és a megtakarított pénzük a Csendes-óceán mélyére süllyed. Ezután pedig újabb problémával kellett szembenézniük még azt sem tudták pontosan, hol járnak és segítséget sem tudtak kérni.
Később derült ki számukra, hogy egy olyan útvonalra sodródtak, amit a kereskedelmi hajók is elkerültek. Az első napokban még bíztak a szerencséjükben, és abban reménykedtek, hogy hamarosan rájuk találnak, de ahogy teltek a napok, egyre fogyott az élelmük és a vizük, és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy egyedül maradtak az óceán azon részén.
A könyvben talán azt szerettem a legjobban, ahogyan Maurice és Maralyn egymáshoz viszonyultak ebben a helyzetben. Amikor egyikük gyengébbnek bizonyult, a másik mindig ott volt mellette, és próbálta tartani benne a lelket. Maralyn végig kitartott a férje mellett, hihetetlenül erős volt, és még olyan dolgokat is megtett, amelyekhez korábban nem fűlött a foga. Ilyen volt például a teknősvadászat is, amikor már egyszerűen nem maradt más lehetőségük arra, hogy élelemhez jussanak.
Nagyon tetszett az is, hogy a történet nem csupán a hajótörésre és a túlélésre koncentrál, hanem végigköveti Maurice és Maralyn életét is. Megismerhetjük őket már egészen fiatal koruktól kezdve, így azt is jobban megérthetjük, hogyan alakult a személyiségük és a kapcsolatuk. Különösen érdekes volt látni, hogy két ennyire különböző ember hogyan tud ennyire összetartozni. Nem voltak a nagy szavak és a látványos érzelmek emberei, Maurice pedig kifejezetten magának való típus volt, mégis nagyon erős kötelék volt közöttük. A nehéz helyzetekben pedig egyértelműen megmutatkozott, mennyire számítanak egymásra.
Talán éppen ezért volt olyan megható olvasni az egymásról alkotott gondolataikat. Maurice többször is hangsúlyozta, hogy Maralyn ereje nélkül valószínűleg már az első napokban feladták volna. A túlélésük így nemcsak egy hihetetlen történet lett, hanem valahol a házasságukról is szólt arról, hogy mennyit jelent, amikor két ember a legnehezebb helyzetekben is képes egymásba kapaszkodni.
Ráadásul Maurice és Maralyn a megmenekülésük után maguk is megírták a történetüket, így az írónőnek rengeteg eredeti forrás állt rendelkezésére ahhoz, hogy ezt a különleges történetet a lehető leghitelesebben mesélje el.
Nagyon szerettem és csak ajánlani tudom!
Miközben ezeket a sorokat írtam kedvet is kaptam egy újra olvasásra. 😊
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
Idézetek:
"Ahogy az önmagukat szabotáló emberek, úgy ő is folyamatosan ostorozta magát. "Ennyi lett volna", írta jóval később. "Az első és az utolsó találkozásom ezzel a csodálatos lánnyal."" (16. oldal)
"Az elindulás mindig az igazság pillanata is egyben, és ez kiváltképp érvényes a hajózásra. Egyik pillanatban még kötél rögzíti a szárazföldhöz, a következőben már nem. Ragaszkodsz egy országhoz, nemzethez, aztán meglazítod ezt a köteléket. Kivándorláskor két erő hat rád: annak a vonzása, ami felé haladsz (vagy haladni vélsz), és a szabadulás attól, amit magad mögött hagysz (vagy hagyni vélsz). Ahogy egyre távolabb hajóztak, úgy érezték, visszavonhatatlanul lezárul a régi életük. Újat kezdenek." (34. oldal)
"Olyan képzelőerővel bírt, amellyel az édent is képes volt megkeseríteni." (42. oldal)
"Az írás kiránthat a magányból. Lehetőséget ad arra, hogy önmagadat írd belel a létezésbe. Miközben teste egyre sorvadt, Maralyn szavakból építette magát." (96. oldal)
"Maurice és Maralyn ezt sehogy sem értették. Majd' négy hónapig egy tutajon meg egy dinigben élni az óceánon - ez nekik rendkívüli tapasztalat, de mások biztosan nem tulajdonítanak nagy jelentőséget ennek. A lapok ajánlatokat tette, a Daily Mail 6000 fontot, a Daily Mirror 6500-at kínált az exkluzív tudósításért. Maurice és Maralyn már kiszámolták: nyolc évi keresetükből tehetnek félre annyit, hogy fussa az új hajóra. Ha viszont a történetükből pénzt csinálnak, máris megrendelhetik a hajót. Maurice minden ajánlatra azt válaszolta: mérlegeljük. Észnél volt. Felismerte, hogy olyan áru van a birtokukban, amelynek árfolyamát felveri, ha minél nagyobb rá a kereslet. Kivárnak." (125. oldal)
"Bár a közkeletű igazságokat általában fenntartással illetem, hiszem, hogy minden ember vágyik szeretni és szeretve lenni, átélni az emberi érzelmek szenvedélyes teljességét és ezt tenni élete sikerének mércéjével. Maralyn életének megírása számomra mindennél jobban alátámasztja a hitet.
Maurice-tól ritka volt ez a fajta tisztánlátás. Így is lehet értékelni az életet. Aszerint megítélni a sikerét, hogy mennyire szerettél, és mennyire szerettek. Ebből a szempontból Maurice élete diadal volt." (189. oldal)
"A bálnát felidéző Maurice arca egyszerre más lesz, mintha életre hívná őt az emlék, a szerelem. Könnyek csillognak a szemében. Most újra Maralynnel van, testközelben, az eltűnt időben. Az oly régóta nem mesélt találkozás most eleven valósággá vált, mintha minden a mesélés pillanatában történne. A hajdani és a jelenlegi én egyszerre összefonódik, s így minden élmény jelenné válik, amelyben a holtak tovább élnek." (194. oldal)
A könyv adatai:
Kiadó: Corvina Kiadó
Megjelenés: 2024
Oldalszám: 198
Fordította: Szabó Réka
Megvásárolható: Corvina Kiadó
Fülszöveg:
„Korhű részleteivel és finom, költői prózájával egy különös pár hétköznapi történetét ötvözi A cápa filmek adrenalinlöketével… Rendkívüli portré egy házasságról, amely az egyre romló esélyek ellenére is a felszínen marad.”
Financial Times
Maurice és Maralyn Bailey 1972-ben hónapokat töltött mentőcsónakjukban a Csendes-óceánon, miután egy bálna elsüllyesztette a hajójukat. Maurice leveleit és Maralyn naplóbejegyzéseit olvasva azonban nyilvánvalóvá válik: Maurice személyisége is ugyanolyan viharos, akár az óceán. A házaspár viszontagságos túlélése egyben egy megrendítő szerelmi történet is. Mert vajon szavakban vagy tettekben nyilvánul meg a szerelem? Számít-e mindez, amikor a túlélés a tét?
„Sosem válik szentimentálissá, tökéletes a tempója. A legjobb fajta történet: igaz”
Economist
