Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel
Kedves Olvasó!
Nagyon szépen köszönöm Pál Andrásnak és a Helikon Kiadónak a lehetőséget!
A Rém hangosan és irtó közel című film volt az első, amit a 2001.09.11-ei terrortámadással kapcsolatosan láttam. Nagyon sok év eltelt, de mégis rengeteg jelenetre emlékeztem és egy idézet kimondottan megmaradt bennem. "Ha a nap felrobbanna, észre sem vennénk 8 percig. Mert annyi ideig tart, amíg a fény elér hozzánk. Nyolc percig az élet még mindig csodás volna és még mindig meleg lenne. Egy éve, hogy apám meghalt, és úgy éreztem, hogy a vele töltött nyolc percemnek lassan vége."
Amikor láttam, hogy a kiadó gondozásában meg fog jeleni ez a könyv, úgy éreztem nem hagyhatom ki és most végre el fogom olvasni. Aztán persze jött a meglepetés. Ahogy az gyakran lenni szokott a film nagyon sok részletben eltért az eredeti műtől. Míg a film alapvetően Oskar köré, az ő nyomozása, gyásza és fájdalma köré épült, addig a könyv sokkal több rétű volt. Mindazonáltal továbbra is úgy gondolom, hogy mind a regényt érdemes elolvasni, mind a filmet érdemes megnézni.
De akkor inkább bele is vágok a könyv értékelésébe.
Rém hangosan és irtó közel című kötet tramuákról szól, középpontba állít egy kisfiút, aki elveszítette az édesapját a 9/11-ei terrortámadásban. Értelmetlen halál és a veszteség leírhatatlan. Oskar számára az apukája volt a nap, a játékaik, a kitalált történetek, ahogy sohasem kezelte gyerekként mind egy szempillantás alatt eltűntek. Nincs könnyű élete, hiszen az osztálytársai kinevetik, csúfolják, számukra ő furcsa, mert annyi mindent megjegyez és annyi minden érdekli, ami a kortársait nem. Egy nap azonban egy kulcsot talál egy vázában, úgy érzi ez lesz apukája utolsó játéka és ha megtalálja a kulcshoz tartozó zárat, akkor közelebb kerülhet az édesapukájához. Ehhez viszont fel kell keresnie az összes Black családnevű embert New York-ban. Lehetetlennek tűnő feladat, de Oscar mégis neki vág és utazása közben a sok félelmét és fóbiáját leküzdi. Megismer embereket, sorsokat, melyek őt is formálják. Szívszorító történet.
A másik történet egy férfié, aki túlélte a drezdai bombázásokat és lassan árulja el kilétét. Eleinte csak annyi derül ki, hogy néma, elmeséli hogyan veszítette el a szavait, majd mesél fiatal koráról, az első szerelemről. Közben viszont a felesége levelei is megjelennek a történetben világosabb képet adva a helyzetükről, nehézségeikről. Ezek a részek szóltak a leginkább a fel nem dolgozott traumákról, hogyan teszi tönkre a család életét, amikor nem beszélnek a múltról, érzelmekről, gondolatokról.
Felkavaró történetek, míg a film szinte minden jelenetén sírni tudtam, addig a könyv inkább elgondolkodtatott. Az utolsó jelenetek a filmben nekem jobban tetszett. Csak ajánlani tudom!
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(5/5)
Idézetek:
"Szuper játék volt a Felderítő Expedíció, amit vasárnaponként néha a papával játszottunk. Néha rém egyszerű volt a felderítés, például amikor azt a feladatot kaptam, hogy hozzak vissza valamit a huszadik század mindegyik évtizedéből - volt annyi eszem, hogy egy követ hoztam vissza -, néha viszont rémesen bonyolult, és néhány hétig is eltartott."
"- Maga Frazer vagy a Fia?
- Valójában az Unoka vagyok. A nagyapám alapította az üzletet.
- Szuper.
- De azt hiszem, Fia is vagyok, mivel míg élt, az apám vezette a boltot. És azt hiszem, Frazer is vagyok, mert nyaranta az én fiam is itt dolgozik."
"- Te optimista vagy, vagy pesszimista? - kérdeztem vissza.
Az órájára nézett, és közölte:
- Optimista vagyok.
- Ez esetben rossz hírem van, ugyanis az emberek el fogják pusztítani egymást, mihelyt könnyedén megtehetik, vagyis hamarosan.
- És a szép daloktól miért vagy szomorú?
- Mert nem igazak.
- Soha?
- Semmi sem szép és igaz. - A mama mosolygott, de az minden volt, csak boldog mosoly nem, és azt mondta:
- Pont úgy beszélsz, mint a papa."
"Aznap este, fenn a színpadon, a koponyán belül hihetetlenül közel éreztem magam a világegyetemhez, mégis rettentő magányos voltam. Életemben először tettem föl magamnak a kérdést, vajon az élet megéri-e a sok strapát, amit az éleben maradásért tenni kell."
"Az ember nem védekezhet a szomorúság ellen anélkül, hogy a boldogság ellen is ne védekezne."
"Most már megértem a gyerekkorom tragédiáját. Nem a bombázás volt. Az volt, hogy soha semmilyen fénykép nem tetszett magamról. Nem tetszhetett."
"Annyira félek, hogy elveszítek valamit, amit szeretek, hogy ezért semmit se vagyok hajlandó szeretni", talán az lehetővé tette volna a lehetetlent. Talán, de nem bírtam megtenni, túl sokat és túl mélyen temettem el magamban."
A könyv adatai:
Kiadó: Helikon Kiadó
Megjelenés: 2022
Oldalszám: 432
Borító: Puhatáblás
Megvásárolható: Kossuth Kiadó
Fordító:: Dezsényi Katalin
Fülszöveg:
Ha netán az ember egy lángoló felhőkarcolóból kényszerül kiugrani, nem árt, ha aznap a madáreledeles trikóját viseli, mert akkor a madarak rászállnak, és a levegőben tartják. Ugyancsak életet menthet az olyan toronyház, amely képes liftként a földbe süllyedni, hogy még akkor is épségben le lehessen jutni a legfelső emeletéről, ha nekirepül egy utasszállító. Ha pedig mégis bekövetkezne a legrosszabb, hasznos lehet egy speciális csatornarendszer, amely a párnákból egy hatalmas víztározóba vezetné a könnyeket, mert akkor a rádióban beolvasott vízállás alapján mindenki tudná, hányan sírták álomba magukat bánatukban.
Talán nem véletlen, hogy ilyen egyszerre mesébe illő és baljóslatú találmányokról ábrándozik Oskar Schell, a Rém hangosan és irtó közel kilencéves főszereplője, aki a 2001. szeptember 11-i terrortámadásban veszítette el imádott édesapját. De mi mást tehetne egy szülőjének hiányával küszködő, fékezhetetlen fantáziájú kisfiú? Nos, például nagyszabású nyomozásba kezdhet: mert miután Oskar apja holmijai között egy „Black” feliratú borítékra bukkan, benne egy kulccsal, elhatározza, hogy felkeresi New York összes Black családnevű lakóját, és kideríti, miféle titkot őriz a kulcshoz tartozó zár.
Jonathan Safran Foer világszerte nagy sikert aratott, generációkon átívelő regénye kreatív ötletek és fantasztikus fordulatok egyedülálló gyűjteménye – magával ragadó történet sorsfordító találkozásokról és tragikus elválásokról, szeretetről és gyászról, az elveszett gyermekkori biztonság újrateremtésének vágyáról és a felnőtt élettel járó veszteségek elkerülhetetlenségéről.
JONATHAN SAFRAN FOER (sz. 1977) amerikai író. Felsőfokú tanulmányait a Princetoni Egyetemen végezte filozófia szakirányon, jelenleg a New York-i Egyetemen tanít kreatív írást.
-01.jpeg)
-01.jpeg)
