Kedves Olvasó!
Imádtam!❤️
Nagymamám unokahúga Kanadában él a családjával, és tavaly nyáron meglátogattak bennünket. Anyukámmal úgy gondoltuk, hogy idén meglepnénk őket egy kisebb csomaggal, és mivel mamám unokahúga szeret olvasni, egyértelmű volt, hogy mindenképpen kerüljön bele egy magyar szerző könyve is. Ekkor jutott eszembe ez a kötet, amivel már a megjelenése óta szemeztem. Bár a rokonságunk nem Szatmárból származik, mint Csepelyi Adrienné, azt gondoltam, hogy az éppen nagymamává váló rokonunk biztosan értékelni fogja.
Csepelyi Adrienntől korábban több cikket is olvastam a WMN-nek köszönhetően, így amikor megtudtam, hogy könyve jelenik meg, már akkor tudtam, hogy nekem ezzel még dolgom lesz.
Pestinek születtem és bár a nagyszüleim Nógrád megyében élnek sose volt része az életemnek a vidéki élet, a nyelvjárások, sőt nagyon kevés idős embert ismerhettem sajnos. Talán éppen ezért volt számomra ennyire különleges ez a könyv. Szinte egy teljesen más világba csöppentem általa, és közben egy kicsit irigykedtem is Csepelyi Adriennre, amiért ilyen fantasztikus személyiségeket ismerhetett meg, és nemcsak meghallgatta a történeteiket, hanem utánuk is ment, összegyűjtötte és megőrizte őket.
A könyv felépítését is nagyon szerettem. Minden rész Csepelyi Adrienn magyarázatával vagy egy saját emlékével kezdődik, majd a történetek nyelvjárásban, szinte úgy elevenednek meg előttünk, mintha mi is ott ülnénk és hallgatnánk őket. Közben pedig szépen lassan kirajzolódik előttünk a 20. század egy-egy darabja: háború, árvíz, lottó, család, felnövés, búcsú, aggódás, ételek, receptek és rengeteg szeretet.
Meglepetésemre, amikor a blogbejegyzéshez gyűjtöttem össze a könyv adatait, azt is észrevettem, hogy már hangoskönyvként is elérhető. Szűcs Nelli olvassa fel a Voxán, és már alig várom, hogy belehallgassak. Ennél a könyvnél viszont azt érzem, hogy a fizikai példányt is érdemes beszerezni, nemcsak a történetek, hanem az illusztrációk miatt is.
(5/5)
A könyv adatai:
Kiadó: 21. Század Kiadó
Megjelenés: 2025
Oldalszám: 464
Illusztrálta: Szalai Mimi
Fülszöveg:
Nagyanyáink mondatai szívünkbe vannak hímezve. Néha fájnak, mint a tűszúrás, néha olyan mélységeket nyitnak meg bennünk, amelyeket addig fel sem fedeztünk, néha pedig úgy tudnak megnevettetni, mint semmi más. Egy biztos: mindenképpen megtanítanak az élet hétköznapi dobbanásaira, rezdüléseire. Csepelyi Adrienn új kötete úgy működik, mint egy időkapszula: maroknyi, de több generációnyi örömet, fájdalmat, terhet és könnyűséget mutat meg a múltunkból. Az élet minden súlyát és tarkaságát.
A nyelvjárásgyűjtéssel, hangfelvételek alapján készült szövegeket olvasva szinte halljuk a szatmári idősek hangsúlyát, mikor nevetik el magukat, és mikor bicsaklik meg a hangjuk érzelmeik hatására. Ez a kötet abban segíthet, hogy tanuljuk meg saját gyökereinket (lelki tájszólásunkat) ne szégyennel nézni, hanem megszeretni és visszanyúlni hozzájuk, illetve, hogy megértsük az idősebb generációk traumáit, örömeit, és azt, hogy miért különbözünk ennyire – s közben miért csinálunk mégis olyan sok mindent ugyanúgy, mint ők.
„Akárhova nézek a gyerekkoromban, nagymamák magyaráznak. Tényleges és fogadott, véletlenszerűen lett nagymamáim, akik nélkül fogalmam se lenne arról, hogy a háromszínű macska mindig nőstény (és tükörbe kell nézetni, hogy el ne menjen a háztól), hogy cukorral lehet a legjobban keményíteni a horgolt karácsonyfadíszeket, vagy hogy ki kinek a kicsodája a faluban. Továbbá én kinek a kicsodája vagyok a saját családomban. Vagy úgy egyáltalán: ki vagyok."
Csepelyi Adrienn
