2021. május

 Szerb Antal: Budapesti kalauz marslakók számára

Kedves Olvasó!

Szerb Antaltól már korábban olvastam az Utas és Holdvilágot és a Pendragon legendát is. Szeretném az írónak még több könyvét elolvasni a jövőben. 😊

Budapesti kalauz marsalakók számára című műve, egy aranyos történet 56 oldalba foglalva. A Magvető Kiadó gondozásában és a Fortepan -nak köszönhetően korabeli fotókkal illusztrálva jelent meg a könyv. Ezekből pár képet fenti fényképemen láthattok is. 

Nagyon érdekes volt Szerb Antal kalauzolásában végig menni Budapesten. Megállva egy-egy érdekes helyszínnél, hallgatva humoros megjegyzéseit, tapasztalni a mérhetetlen nagy tudását és egy teljesen más szemszögből körbejárni Budapestet. Ez a könyv után szívem szerint meglátogatnám a felsorolt helyszíneket, megfigyelném vajon mennyi minden változott meg a könyv megírása óta és ma már vajon, hogy vélekedne róluk Szerb Antal. 

Egyik kedvenc könyvem lett ez a kicsi útikönyv, melyet mindenkinek csak ajánlani tudok. 🧡

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

 "A Marslakó egy szép nap szerencsésen megérkezett Pestre, szobát vett a Bristolban, lekefélte ruhájáról a csillagok porát, és telefonált nekem, hogy megbeszélésünk értelmében mutassam meg neki a Várost."

"Uram, igen tisztelt Idegen, mindenekelőtt arra kell nyomatékosan kérnem, ne hallgasson az újságírókra és jeles megfigyelő tehetségekre, akik azt fogják Önnek mondani, hogy a pesti ember ilyen meg olyan. A pesti ember, akikről ők beszélnek, éppolyan, mint minden más kereskedő, ha nincsen pénze."

"A Lánchíd éktelenül hosszú. Próbálja meg egyszer, Uram, és nem bánja meg. Sétáljon át egy hölggyel Budára, és azután jöjjön vissza, lehetőleg ugyanazzal a hölggyel. Meglátja, szerelmet fog vallani, mert a híd olyan hosszú. Budapest az igaz és mélységes szerelmek városa. Higgye el, Uram, aki ismeri ezt a várost, csak könnyezve tud beszélni róla." 

"A Dunának két partja van, mint a folyóknak általában. Azt hiszem, az is normális, hogy a két part itt is két más világ. (...) A pesti parton zenés kávéházak nyitnak és csuknak, a budai parton gesztenyefák. 

"A Galamb utcát érthetetlen módon itt felejtették a város közepénben, a két korzó közt, úgy, ahogy itt maradt Mária Terézi korából. Szobáiba kétszáz éve nem süt a nap, csak ősz öregek tipegnek az utcán, nem is tudom, laknak-e a zsalugáterek mögött, vagy csak emlékeznek."

"A Görög Udvarban tudom, hogy laknak. Nagy szakállú pópa is van ott, sok gyermekkel, és görögök, azt mondják, igazi görögök, akik egyházközségi gyűléseken még most is Hellász nyelvén rágalmazzák egymást."

"De nem specializálom magam ifjúságilag egy városrészhez, mert nincsen olyan része Budapestnek, ami a számomra ne volna az ifjúság. Ha egyszer örökre el kellene hagynom a Várost, aznap megöregednék, mint a heisterbachi szerzetes. 

"Kálvin tér mintha azért nőtt volna olyan nagyra, hogy órákon át várhasson, mint régen, valakire, aki már nem jön erre soha."

Fülszöveg:

A ​"Budapesti kalauz marslakók számára" (1935) című vékonyka kötetben egy különös kirándulás részesei lehetünk. Egy olyan kirándulásnak, melyben a csillagokból érkező vándorral és a hozzá csatlakozó íróval végigjárjuk a főváros legjellegzetesebb részeit, megtekintjük házait, hídjait, utcáit és templomait, rácsodálkozunk a Dunára vagy akár a budai hegyekre, kalandozunk a Várkertben, sőt, még néhány jellegzetes kerületet is megismerünk.

Hogy mindez benne van egy szokványos útikönyvben? Első hallásra – talán. Aki azonban elolvassa a kötetet, rádöbben, hogy ez a legcsekélyebb mértékben sem marslakóknak íródott, legalábbis nem a szó szoros – földönkívüli – értelmében. Éppen ellenkezőleg: Szerb Antal hazánk, pontosabban Budapest „marslakóinak”, vagyis az ott élő, esetleg oda látogató idegeneknek (idegenkedőknek?) próbálja bemutatni a fővárost úgy, ahogy még sosem nézték és sosem látták, a maga költőiségében – számtalan versidézettel, irodalomtörténeti utalással és ironikus megjegyzéssel tarkítva, melyeket egy „valódi marslakó” – valljuk be – nem igazán értene.