2026. október 29., csütörtök

Lisa Wingate: Elrabolt életek


Kedves Olvasó!

Lisa Wingate Elrabolt életek című regényét már korábban is nézegettem, sőt, egy időben még a kívánságlistámon is szerepelt. Valahogy azonban sosem jutottam el odáig, hogy beszerezzem és elolvassam. Aztán egyik nap megláttam a Voxa kínálatában, és amint észrevettem, hogy Földes Eszter a könyv felolvasója, rögtön tudtam, hogy eljött az ideje, hogy megismerkedjek ezzel a történettel.

Egyrészt nagyon örülök, hogy ilyen fantasztikus és minőségi felolvasásban lehetett részem, másrészt utólag már magam sem értem, miért vártam ennyit ezzel a kötettel. Igaz történelmi események ihlette történet, váltott nézőpont, női sorsok és megrázó életutak – mindez együtt pontosan az, amit egy regényben keresni szoktam.

Na, de szeretnék egy kicsit magáról a történetről is mesélni.

Az Elrabolt életek számomra sokkoló és lelkileg is megterhelő olvasmány volt. Már az első fejezetek után nehezemre esett folytatni, annyira megrázott mindaz, ami a szereplőkkel történt. Éppen ezért különösen örültem annak, hogy hangoskönyvként hallgattam, Földes Eszter előadásában. Az ő felolvasása segített abban, hogy a nehezebb részeken is továbbhaladjak, és ne hagyjam félbe a történetet.

A regény elején Rillt ismerhetjük meg, aki a legidősebb testvérként igyekszik vigyázni a családjára. A családjuk a vízen él, életmódjukat pedig Rill találóan a „vízi cigány” kifejezéssel írja le. Bár nem a megszokott körülmények között élnek, és az életük sok szempontból eltér attól, amit a társadalom elvárásai diktálnának, a történet kezdetén mégis egy összetartó, szeretetteljes család képe rajzolódik ki előttünk. 

Aztán egyetlen szörnyű éjszaka alatt minden megváltozik.

Miközben Rill és testvérei az édesanyjukért aggódnak, akit a szülés során fellépő komplikációk miatt kórházba kell szállítani, a rendőrség is megjelenik a hajón, és a gyerekeket elviszik egy árvaházba. Rill szemszögén keresztül az írónő fokozatosan tárja fel előttünk az intézmény borzalmait, és azt, milyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetnek azok a gyermekek, akiknek éppen a felnőttek jelentenék a biztonságot.

A történet egyik legmegrázóbb része számomra az volt, hogy az árvaházat működtető Georgia Tann nem csupán az írónő képzeletének szüleménye. Valós történelmi személy volt, aki gyermekeket szakított el a családjuktól, majd pénzért örökbe adta őket. A regény ettől válik igazán nyomasztóvá, miközben olvasóként szinte felfoghatatlannak érezzük a történteket, tudjuk, hogy a valóságban is számtalan kiszolgáltatott gyermek életét tették tönkre hasonló módon, saját anyagi hasznuk miatt. 

A másik idősíkot Avery története képviseli. Bevallom, az ő részei eleinte kevésbé kötöttek le. Sokkal inkább Rill sorsának alakulására koncentráltam, és alig vártam, hogy megtudjam, mi történt vele, a testvéreivel és a szüleivel. Legszívesebben azonnal visszatértem volna a múlt eseményeihez, hogy választ kapjak a bennem felmerülő kérdésekre. Utólag azonban azt gondolom, hogy éppen ezért volt jó döntés hangoskönyvként meghallgatnom a regényt. Így hagytam, hogy a cselekmény a maga tempójában bontakozzon ki előttem, és fokozatosan álljon össze a kép.

A regény végig izgalmas és feszültséggel teli volt, a történetvezetés pedig több érdekes fordulatot is tartogatott. Néhány esemény alakulására lehetett számítani, más megoldások azonban így is megleptek. Lisa Wingate ügyesen kapcsolja össze a két idősíkot, miközben egyre több részletet tár fel a szereplők életéből. Bár kezdetben Avery története kevésbé ragadott magával, a két szál együtt adja meg a regény teljesebb értelmét.

Ami viszont a történet befejezése után is velem maradt, az a felismerés, hogy mennyi fájdalom, igazságtalanság és elhallgatott történet rejtőzhet a múltban. Olvasás közben sajnos többször is a magyarországi viszonyok jutottak eszembe, és azok a történetek, amelyekről még ma is nagyon keveset tudunk. Különösen nehéz elfogadni, hogy a gyermekek kiszolgáltatottsága, a családoktól való elszakítás és az intézmények falai mögött történő visszaélések nem csupán a történelem távoli lapjain léteznek.

Ha szereted a több idősíkon játszódó, női sorsokat bemutató, valós események ihlette regényeket, és nem riadsz vissza a lelkileg megterhelő történetektől, akkor érdemes lehet esélyt adnod ennek a kötetnek is.

Én pedig biztosan sokáig emlékezni fogok rá.

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)


A könyv adatai:

Kiadó:               Libri Kiadó

Legutóbbi megjelenés: 2025

Oldalszám:         408

Fordította:         Getto Katalin

Felolvasta:         Földes Eszter

Felolvasás időtartama: 14 óra 53 perc


Fülszöveg:

Memphis, 1939
A tizenkét éves Rill Foss és négy kisebb testvére szegénységben, de nagy szeretetben él szüleivel a Mississippi egyik lakóhajóján. A szülők távollétében Rill vigyáz a kistestvéreire, ám egyszer csak idegenek jelennek meg, hogy a gyerekeket a tennessee-i árvaházba vigyék. Bár hitegetik őket, hogy rövidesen hazatérhetnek, a kislány hamar rájön, hogy ez hazugság. Más sorsot szánnak nekik…

Dél-Karolina, napjainkban
Avery Stafford gazdag és kiváltságos családban született, s mindent megkapott az élettől. Szövetségi ügyészként dolgozik, a karrierje szépen ível felfelé, ám súlyosan beteg édesapja miatt egy időre haza kell térnie a szülői házba. Egy véletlen találkozás azonban kényes kérdéseket vet fel benne, és Averynek nem marad más választása, mint hogy elinduljon a múltba vezető hosszú, fájdalmas úton, és feltárja családjának eltitkolt történetét.

Lisa Wingate valós eseményeken alapuló, megindító regénye nem sokkal a megjelenése után felkerült a The New York Times és a USA Today sikerlistájára. A The Huffington Post a 2017-es év egyik legjobb regényének kiáltotta ki, a Goodreads olvasói pedig a 2017-es év legjobb történelmi regényének választották