2022. december

Christopher Buehlman: A ​fekete nyelvű tolvaj

Kedves Olvasó!

Nagyon szépen köszönöm Tegyi Timeának és az Agave Kiadónak!

Idén elhatároztam, hogy változatosan fogok olvasni. Régen szerettem a fantasy műfajt, mostanában viszont egyre kevesebbet olvastam, ezért is esett a választásom erre a regényre. 

Az író egy különleges világba kalauzolt el, ahol tolvajokat iskolában képeznek ki, harcos nők mentik meg a világot, boszorkánymesterek szólnak bele a háborúkba és ember evő goblinok nehezítik meg a főszereplők küldetését. 

Maga a világ felépítése fejezetről fejezetre kristályosodik ki, bár ahogy befejeztem még mindig bizonytalan vagyok, hogy mindent értettem-e. 

Eleinte nagyon tetszett Kinch, a főszereplő humora, izgultam a sorsáért. Erős volt az első fejezet, melyben megismertem a feketenyelvű tolvajt, aki azonnal el is magyarázza hogyan került szorult helyzetbe. Aztán egyre több szereplő érkezett a történetbe, majd szörnyű halállal távoztak is. Meglepett az író csavarjai, ahogy kegyetlenül végzett egyik, másik karakterrel. 

A fejezetek epizodikusak, minimális összefüggések voltak, de akár magukban is megálltak. Hiányoltam az utazás összefüggéseit, a célt. Fő gonosz hiányzott a történetből, inkább mindig egy fejezetben akadt egy ellenfél, akit le kellett győzni.  

A vége olyan érzés volt, hogy igazából ezzel akár le is zárulhatott a történet, ugyanakkor ha az író szeretné akár folytatni is tudja. Kíváncsian várom hogyan dönt az író. 

Értékelésem: ✯✯✯✯

                              (4/5)

Idézetek:

"- Őrizlek majd, míg alszol. Alszom, míg te őrzöl. Hazudni fogok neked, amikor nem számít, de a kedvedért is hazudni fogok, amikor számít. Ha hagyod, hogy én beszéljek, gondoskodni fogok róla, hogy kihagyd a viszkető farkú himringyót, és megszerzem a kereskedő hordóinak a legjobb borát. Soha többé nem kerülsz olyan ajtó elé, amelyen nem juthatsz be, és olyan fal elé sem, amelynek nem látsz át a túloldalára. Nekem szükségem van a karod erejére, ez igaz, neked viszont szükséged van az orromra. Ha magadra veszed a harcok nagyobb részét, gondoskodom róla, hogy tudd, honnan jönnek az ellenfeleid, és kiiktatom a gyengéket. Nem leszek a kutyád, de ha csak feleolyan farkas is vagy, amilyennek gondollak, akkor találtál útitársnak egy rókát."

"Végül pedig ott van Luther. 2015 nyarán bukkant fel az ajtóm előtt, és miákolt, hogy engedjem be. Jóvágású fiú volt, ám gyakran gyengélkedett, és csak pár rövid évet élt. Habár az ő szeme nem működött, én voltam a vak, hogy korábban még sosem szerettem egy macskát. Tanított nekem erről pár dolgot." Köszönetnyilvánítás 

A könyv adatai:

Kiadó:                         Agave Kiadó

Megjelenés:                   2022 

Oldalszám:                   464

Megvásárolható:           Agave Kiadó

Fordító:                       Sárpataki Ádám

Fülszöveg:

Tízezer ​fiunk mind ellened szegül
Fekete nyelvükön esküszó hevül
Bosszújuk elér, hiába menekülsz

Kinch Na Shannack kisebb vagyonnal tartozik a Szedők Céhének, amiért kiképezték a tolvajok mesterségére, vagyis a zárfeltörésre, késharcra, falmászásra, zuhanástompításra, hazugságszövésre és csapdaállításra, valamint pár apróbb varázstrükkre. Muszáj törlesztenie az adósságát, ezért elrejtőzött a régi erdei út mellett, hogy kirabolja az arra járó utazókat.

Ma azonban Kinch Na Shannack rossz célpontot választott.

Galva egy lovag, a kegyetlen goblinháborúk túlélője, és a halál istennőjének szolgálóleánya. A királynőjét keresi, aki eltűnt, miután az óriások lerohantak egy távoli, északi várost.

Kinch örülhet, hogy élve megúszta a sikertelen rablást, azonban a sorsa végzetesen összefonódik Galváéval. A tolvajt és a lovagot a közös ellenségek és a szokatlan veszélyek arra késztetik, hogy nagyszabású utazásra induljanak, amely során emberhúsra éhező goblinok és sötét vizekben vadászó krakenek várnak rájuk, a tisztesség pedig olyan fényűzés, amit kevesen engedhetnek meg maguknak.

2022. április

Mario Escobar: Saint-Malo ​könyvtárosa

Kedves Olvasó!

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a Kossuth Kiadónak és Orosz Andreának! Valamint Noéminak a közös olvasást! Noémi véleményét már olvashatjátok a moly.hu oldalon ide be is linkelem: https://moly.hu/ertekelesek/5286842

Sok könyvet olvastam már a második világháborúról és érdekesnek tartom minél több szemszögből megismerni a történelmet. Jocelyn a főszereplőnő által ismét Franciaországba jutottam el, csak a korábbi Coco Chanel (Párizs királynője) történettel ellentétben nem Párizsban, hanem Saint-Malo-ban ért el a náci megszállás. Szerintem nagyon jól megmutatta mennyire más volt a fővárossal szemben egy kisebb kikötő város megszállása. 

Na, de nagyon előre szaladtam! A történet elején maga az író kapcsolódását olvastam el, honnan jött számára az ihlet ehhez a könyvhöz. Majd Jocelyn levele következett, aki egy bizonyos Marcel Zolának írta meg a történetét, remélve az író megírja a múltat, megőrizve azt a következő nemzedékeknek is. Meglepett ez a bevezetés, mivel nagyon azt a hatást keltette, mintha egy igaz történetet olvastam volna. Bár voltak elemek, amiket Mario Escobar a múltból emelt a könyvébe, de hogy pontosan melyek voltak ezek az elemek nem fogom elárulni. 

Elsőnek  magát Jocelyn-t és a vőlegényéhez fűződő kapcsolatát ismertem meg. A háború kitörése előtt nem sokkal esküdtek, sajnos Jocelyn megbetegszik, így a háború és betegség árnyékában a friss házasok élete nem túl felhőtlen. Sokat kell szenvedniük és mire Jocelyn jobban lesz, addigra a férje bevonul katonának. Majd még a férfi távol van a nácik bemasíroznak Párizsba és nem sokra rá már Saint-Malo-t is elérik. Jocelyn, mint a könyvtárvezetője elég hamar konfrontálódik a megszállókkal, akik híresek az értékes tárgyak elkobzásáról vagy épp a könyvek elégetéséről. Ráadásul a legbunkóbb, legtahóbb SS tisztet kell befogadnia egyedül élő nőként, amit persze kicsit sem tartottam fair-nek, de az akkori rendszert hűen ábrázolta mennyire nem érdekelték a megszállt területen élők sorsa a megszállókat. Ugyanakkor ebben a könyvben nem csak a gonosz, megszálló és pusztító nácikról olvastam, hanem ellensúlyként jelen volt Hermann von Choltiz német tiszt, aki a könyvek megóvásáért, felméréséért érkezett Saint-Malo-ba. Hermann kezdetektől fogva szimpatikus, kedves műértőként volt jelen a könyvben és persze azonnal érződött vonzalma Jocelyn iránt. A szerelmi háromszögről sokat nem mesélnék, mert még a végén lelőném a legérdekesebb részeket. 

Az író a főszereplőnőt a könyv elejétől esetlen, beteges gyenge nőként ábrázolja, ugyanakkor a háború alatt nagyon sok bátor, ám de életveszélyes és már-már meggondolatlan döntést hozott meg főként a könyvtára és szerettei megóvása érdekében. Jocelyn mellé az író folyamatosan kedves, segítő, támogató embereket helyezett, akikről a végén kiderült, hogy valós vagy fikciós karakterek voltak. Egy kedvelt szereplő számomra Denis volt, a zsidó könyvkereskedő, aki bátran támogatja Jocelyn-t. Kettejük között erős barátság alakult ki, de semmi több nem lesz belőle, ugyanis Denis gyerekkorától fogva jóbarátja Antoine-nak, Jocelyn férjének. Denis volt, hogy a humort próbálta belecsempészni a történetbe, már persze amennyire egy második világháborús könyvbe egyáltalán lehet nevetést csempészni. 

A könyvben még megjelentek, bár nem akkora hangsúllyal a titkos röpiratok, azoknak a terjesztése. Az író bemutatta azt is, hogy bár sok náci elvakultan hit a megtisztításban, hogy a német a fensőbb faj és nekik kell uralkodni, ugyanakkor sokan a háború végére megcsömörlöttek, már inkább békét akartak, ezért pedig akár a franciák oldalára is hajlandók voltak átállni. 

Érdekes könyv volt és örülök, hogy elolvastam. Amikor véget ért a történet és végre a könnyeimen túl is láttam a Fehér rózsa című kötet jutott eszembe, a hangulata miatt. Szóval, ha szereted a második világháborús történeteket, vagy épp a korábban említett könyveket, akkor szerintem nyugodtan vedd a kezedbe ezt a regényt is kedves Olvasó!

 Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (4,5/5)

Idézetek: 

"A tiszta szívnek még a legsötétebb pillanatokban is ragyognia kell."

"- A Champs - Élysées a görög világ erényes lelkeinek fenntartott hely - mondta Denis, miután segített beemelni a bőröndjeinket a vagonba. Mindig efféle művelt megjegyzéseket tett; mintha az élet és az irodalom oly elválaszthatatlanok volnának, akár a horizonton találkozó óceán és égbolt."

"- Maga nem harcolt abban a háborúban; valóságos mészárlás folyt, és a végén győztünk ugyan, de igen magas árat fizettünk, egy egész generáció odaveszett. Most más a helyzet, és ez a háború még keményebb is lehet. Katona vagyok, de biztosíthatom, nincs még egy ember a földön, aki ennyire gyűlöli a harcot. Nagyon sajnálom a fiatalokat, mert a háborút rendre mi, öregek robbantjuk ki, mégis a fiatalok halnak bele."

"- A város olyan, mint egy nő - jegyeztem meg.

- Mire gondolsz? - kérdezte Denis a homlokát ráncolva.

- Mindenki meg akarja hódítani, ő azonban ellenáll. Az utcáit talán elfoglalják, ám a lelkét sosem. Saint-Malo mindig szabad marad, s tüze mindörökre a szívünkben ég."

"- Neked nincs mit elégetned? - kérdezte Denis.

Megráztam a fejem, aztán az ablakokra néztem; sok lakásból szállt ki füst. Azon a júniusi délutánon mindenki begyújtotta a kandallót, nem mintha fáztak volna. Sok ezer ember élete vált hamuvá azokban a percekben. Családi fotók, címek, kompromittáló dokumentumok és emlékek váltak a tűz martalékává. A franciák el akarták törölni a múltjukat; mintha a németek beérték volna azzal, hogy megfosszanak az emlékeinktől! Már éreztük, hogy hamarosan lelkünkhöz is hozzáférnek."

"(...) És akkor már tudtam, hogy ezt a történetet Önnek kell megszerkesztenie, Zola úr, mert én sosem lennék rá képes. A szavak hatalma nem a történetben rejlik, amit elmesélünk, hanem abban a képességben, hogy rácsatlakozzunk az olvasóink szívére."

"A könyveim gyorsan égtek. Mindaz a tudásanyag, generációk tucatjainak emlékezete szállt fel füstként aznap a szeptemberi kék égbolt felé, miközben a világ egyre őrültebbé vált. A teljes összeomlás szélén álltunk."

Fülszöveg:

Saint-Malo, ​Franciaország, 1939.: Jocelyn, Saint-Malo könyvtárosa ekkor írja első titkos levelét Marcel Zolának, a híres párizsi írónak. A levelekben beszámol a német megszállás sújtotta francia város mindennapjairól, a hétköznapi ember szenvedéseiről, az ellenállók önfeláldozó bátorságáról, és hogy milyen döbbenetes üldöztetést jelentett a háború a kultúra és a könyvek számára.

Jocelyn és Antoine a háború kitörésekor kötnek házasságot, azonban a férfit hamarosan besorozzák. A háború kegyetlenségével szemben a magára maradt Jocelyn a könyvekkel igyekszik vigasztalni és bátorítani közösségét és önmagát. Elkeseredett harcot vív a nácik által halálra ítélt könyvek, s ezzel együtt a felbecsülhetetlen értékű emberi kultúra és tudás megmentéséért. A letartóztatást, sőt az életét is kockáztatva sikerül elrejtenie néhány könyvet, miközben kétségbeesetten várja, hogy híreket kapjon férjétől, Antoine-tól, aki egy német tábor fogolya. Eközben különös kapcsolat bontakozik ki a fiatal nő és Hermann von Choltiz, a könyvtár állományának felmérésére és a veszélyes könyvek elkobzására kirendelt német tiszt között.

Mario Escobar elsöprő erejű romantikus prózában kelti életre a megszállt várost, s újrateremti azoknak a történetét, akik mindent feláldoztak azért, hogy gondoskodjanak szeretteikről.

2022. február

Eduardo Sacheri: Így ​szerettelek

Kedves Olvasó!

Nagyon szépen köszönöm az Agave Kiadónak a lehetőséget!

Az '50-es, '60-as évek forrongó Argentín minden napokba vezetett az író. Főként női sorsokat jelenített meg a lapokon. A kiadó úgy írta, hogy Elena Ferrante rajongóknak tudják ajánlani. Ahogy elolvastam megértettem, az emberi sorsok ilyen összetett és fájdalmas bemutatása Elena Ferrante regényeiben is ott van. Ugyanakkor valahogy a könyv utolsó lapján nekem még az Üvöltő szelek című könyv is eszembe jutott. 

Maga a történet középpontjában Ofélia áll, akinek van három lány testvére, a két idősebb férjhez ment már, mégis rengeteg időt töltenek a fiatalabb testvérekkel. Oféliának már van egy vőlegénye, amikor elkezdődik a regény. Delfina, a legkisebb lány pedig bemutatja a barátját a családnak. Manuel okos, művelt férfi, akinek az érdeklődési köre, a gondolatai nagyon hasonlítanak Oféliáéra, így persze hamar egymásba szeretnek. Itt jön a képbe a történet egyik nagy kérdése, vajon egy személy képes egyszerre két emberbe beleszeretni. 

A család szentsége mindennél fontosabb, legalábbis sokáig úgy tűnik Ofélia és Manuel ehhez tartja magát. Mind ketten felfogták lehetetlen helyzetüket, közben mégis viaskodnak az érzelmeikkel, szeretik a jegyestársukat, mégis a másik iránti vonzalom az idővel csaknem tűnik el. Ofélia nem bontja fel az eljegyzését, sőt végül férjhez megy, mivel úgy érzi bár szerelmes Manuel-be, de a vőlegényét is szereti. Az ő kapcsolatuk bonyolultsága, vívódásaikról szól a történet, pont emiatt erről többet nem is írok, nem szeretném előre elárulni mi lesz a vonzalmuk sorsa. 

Egy elnyomó diktatúra idején játszódik a történet, amikor a férfiak főleg politikáról, lázadásokról beszéltek, közben pedig a női helyzetek is tisztán látszanak. 

Furcsa egy regény volt, azt meg kell hagyni. A vége lepett meg a legjobban, ilyen lezárásra cseppet sem számítottam. 

 Értékelésem: ✯✯✯✯

                              (4/5)

Fülszöveg:

Ofelia Fernández Mollé boldog lány, aki házasodni készül, ám élete váratlanul egymással ellentétes érzelmek pókhálójává válik: az élvezet, a nyugtalanság, a boldogság, a bizonytalanság, a félelem és rengeteg bűntudat lesz a sajátja. Nagy lelki vívódások és nehéz döntések árán válik felnőtt nővé, aki sajátos módon néz szembe a körülményekkel.

Ofelia az 1950-es és 1960-as években sok nőtársához hasonlóan, látványos botránysorozat nélkül szakít a családi és a társadalmi elvárásokkal. Nem akar kizárólag háziasszony lenni, nem dolgozik az apja mellett és nem menekül el a szerelmi bonyodalmak elől sem.

Eduardo Sacheri új regényében a nemi szerepek, a szerelembe esés, a szerelem kizárólagossága, a házasság, a fájdalom, a titok, a sors és a belső szabadság kérdéseit feszegeti. Hősnője pedig méltó minden olyan korszakhoz, amikor az erkölcsi rend alapjai meglazulnak és egy újfajta nőtípus van születőben.

2021. augusztus

Matthew McConaughey: Zöldlámpa

Kedves Olvasó!

Matthew McConaughey számomra a vicces, romantikus filmek sármőre volt. Nagyon szeretem Kate Huddsen-nel közös filmjét, a Bolondok aranya. Ugyanakkor már a filmek terén is bebizonyította, hogy nem csak a jóképű, humoros férfi szerepeket tudja jól eljátszani, hanem a komoly, komor karaktereket is. 

Mielőtt kezembe fogtam volna a könyvet elolvastam a kritikákat, igazából Ott Anna egy mystory-s képénél figyeltem fel a történetre. Anna épp Matthew szülei közötti kapcsolatáról a negatív véleményét írta le. Később is találkoztam negatív, ugyanakkor nagyon pozitív kritikákkal is. Végül győzött a kíváncsiságom 😄

Innen is köszönöm szépen a lehetőséget a 21. Század Kiadónak és Finy Petrának!

Fantasztikus volt ez a könyv! Persze voltak benne káromkodások, Matthew szüleinek a kapcsolata kicsit sem volt normális, nem véletlen váltak el egymástól kétszer, hogy aztán harmadszorra is összeházasodjanak egymással. Ugyanakkor a sokkoló részeken kívül nagyon sok mindent megtudhat az olvasó a színész életéről, gyerekkoráról, iskoláiról, hogyan élte meg az egy éves cserediák programot Ausztráliában, hogyan lett belőle színész és hasonlók. Tetszett Matthew McConaughey világ szemlélete, ahogy a dolgokhoz állt, ahogy levonja élete hibáiból a tanulságot. 

Maga a könyv belseje is rögtön elnyerte a tetszésemet. Nagyon kreatív a felépítése az oldalaknak, a különböző betűstílusok váltása, a post-it, illetve vonalas füzet mintái ahogy megjelennek, mintha tényleg a színész jegyzetfüzetét olvasnám. 

Már az első mondatban Matthew leírja, hogy ez nem egy hagyományos memoár könyv, inkább egy szemlélet-, játékkönyv. Sokat adott a látásmódomhoz, hogy máshogy álljak a hibáimhoz, elakadásaimhoz. 

Nagyon tetszett ez a könyv és csak ajánlani tudom, hogy Te is elolvasd! 💖

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Ez nem egy hagyományos memoár. Igaz, hogy mesélek történeteket az életemből, de nem vonz a nosztalgia, az érzelgősség, vagy a nyugdíj, ami a legtöbb memoár előfeltétele. (...)
Ez egy szemléletkönyv. (...)
Ez egy játékkönyv, amely az életemben történt eseményeken alapul." 

"Azokat a problémákat, amelyekkel ma szembenézünk, az élet visszapillantó tükrében előbb-utóbb áldásnak látjuk. A tegnapi piros lámpa idővel zöldlámpához visz. Minden rombolás végül építéshez vezet, minden halál születéshez, minden fájdalom örömhöz. Egyszer lenn, máskor fenn, ha nem ebben az életben, akkor a következőben." 

"Amikor nyerek, akkor könnyű döntés volt, egyértelmű, hótziher. Jós vagyok, Nostradamus, varázsló, mert úúúgy tudtam. Ezt szeretem a fogadásban, és sokkal jobban feldob az úúúgy tudtam, mint amennyire letör a Mi a fasz történt?. Szórakozásból fogadok, azért az élvezetért, amit az úúúgy tudtam nyújt." 

"Olyan négyszáz ember lézenghetett a sétányon. Háromszázkilencvenhat fütyült rá. Négy nem. Pár csaj, aki cukinak talált, meg egy fickó, akinek tetszett a cipőm. 
Aznap este bemutatták a Ha ölni kellt a mozikban (...)
A következő hétfőn megint elmentem a sétányra (...) 
Olyan négyszázan őgyeleghettek a sétányon. Háromszázkilencvenhatan megbámultak. Négyen nem. Három baba meg egy vak ember. 
Ellenőriztem a sliccemet, és finoman megfogtam az orromat, hátha kikandikál a taki. 
Nem. 
Mi a faszom...?
Híres lettem." 

"Nem jó vagy rossz vitákat próbálnak megnyerni. Egymást próbálják megérteni. Ami nem ugyanaz." 

"Voltál már gödörben? Egy rossz szokás körhintáján? Én igen. Hibázni úgyis fogunk - ismerjük el, tegyük jóvá, és lépjünk tovább. A bűntudat és a megbánás sokakat idő előtt sírba vitt. Szálljunk le a körhintáról. Te vagy az életed könyvének szerzője. Kezdj új lapot." 

"Az egyetlen, amiben mindig biztos voltam, hogy apa akarok lenni.
Számomra az apaság azt jelenti, hogy az ember révbe ért az életben. Kiskoromban azért tiszteltem apámat és a barátait, mert apák voltak. Egész életemben tiszteltem az apaságot, elájultam tőle, és most még jobban elmélyülök majd benne." 

Fülszöveg:

Brutális ​finomságok, szépségek, elhasalások. Szerelmeslevél az élethez.

Matthew McConaughey (1969-) Oscar-díjas és Golden Globe-díjas amerikai színész. Legfontosabb filmjei és tévésorozatai: Mielőtt meghaltam, A Wall Street farkasa, Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt?, Pénz beszél, Trópusi vihar, Magic Mike, Mud, A törvény nevében (True Detective).

Ötven éve élem ezt az életet, negyvenkét éve próbálom kiókumlálni a rejtélyét. Lejegyzek sikereket és kudarcokat, örömöket és bánatokat, dolgokat, amik ámulattal töltenek el, és dolgokat, amiktől kirobban belőlem a nevetés. Hogyan legyek igazságos. Hogyan stresszeljek kevesebbet. Hogyan érezzem jól magam. Hogyan bántsam kevésbé az embereket. Hogyan bántsanak engem kevésbé. Hogyan legyek jó ember.

Ha az ember tudja, hogyan és mikor boldoguljon az élet kihívásaival – hogyan viszonyuljon relatívan az elkerülhetetlenhez –, akkor élvezheti a sikernek azt az állapotát, amit úgy nevezek, „elkapni a zöldlámpát”.

Belátásaim és meglátásaim, ráérzéseim és megérzéseim, lazaságaim és cikiségeim. Brutális finomságok, igazságok és szépségek. Megúszások, lebukások és elhasalások, ahogy az élet akadálypályáján próbáltam szlalomozni.

Reményeim szerint ez egy jó ízű orvosság, két aszpirin a betegszoba helyett, űrhajó a Marsra, amihez nem kell pilótaengedély, templomi élmény, amihez nem kell újjászületni, könnyes nevetés.

Egy szerelmeslevél. Az élethez.

Ez a könyv a zöldlámpákról szól, és arról, hogy a sárga és a piros is előbb-utóbb zöld lesz.

Sok szerencsét.

2021. július

 Ernest Hemingway: Fiesta a nap is felkel 

Kedves Olvasó!

Nagyon szépen köszönöm a 21. Század Kiadónak a lehetőséget, hogy ezt a könyvet is elolvashattam! 💖

Hemingway már Az öreg halász és a tenger című könyvével megvett magának, majd ezzel a könyvével végképp helyet kapott azon kevés írók táborában, akiknek az összes könyvét szeretném beszerezni, elolvasni. 

Hemingway életét koránt sem lehet unalmasnak nevezni, kalandjai, barátai mind ihlet forrást jelentettek számára. A jövőben még többet szeretnék az íróról olvasni.  

"Az elveszett nemzedék tagja", ez az elnevezés Gertrude Stein-től származik, aki az első világháborút megélt fiatal, életigénylését elvesztett emberekre használta. Ebben a könyvében a szereplőket az író franciaországi barátai ihlették meg, céltalanság és reménytelenség jellemzi a karaktereit, akik szintén részt vettek az első világégésben. Igazán egyik szereplőt sem tudtam a szívembe zárni, viszont mindegyikükről kíváncsian olvastam. 

Ez a kötet volt Hemingway első regénye, és mind Európában, mind Amerikában sikert aratott. Nem véletlen. A könyv emlékként őrzi annak a kornak a fájdalmait, az emberek megtörtségét. 

A történet már az első mondatával beszippantott. Mivel főként nyaralás közben olvastam, így kellőképpen le voltam lassulva ehhez a történethez. Tetszett, hogy az újságíró szemszögéből mutatja be Hemingway Jake barátait és az eseményeket. 

Örülök, hogy elolvashattam ezt a könyvet is! 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Azt hittem, már mindenért megfizettem. Nem úgy, ahogy a nők fizetnek, fizetnek, egyre csak fizetnek. Nem visszatérítésképp, vagy büntetés fejében. Egyszerű értékcsere. Lemondasz valamiről, és kapsz helyette valami mást. Vagy megdolgozol valamiért. Az ember megfizet mindenért, aminek hasznát veszi, vagy ami örömet szerez neki. Sokszor volt már jó dolgom az életben, de mindig megfizettem érte. Megfizettem azzal., hogy kitanultam, hogy tapasztalatokat szereztem, hogy kockáztattam, olykor pénzt is adtam érte. Csak az élvezi az életét, aki megkapja a pénze ellenértékét, s tudja, hogy mikor kapta meg. Az ember mindig megkaphatja a pénz ellenértékét. A világ olyan üzlet, ahol jól lehet vásárolni. Úgy látszott, mintha ez használható életelv volna. De öt év múlva, gondoltam, éppoly ostobának fogom tartani, mint eddigi hasznosnak vélt életelveimet."

"Hogy mi az élet, azzal nem törődtem, mindössze azt szerettem volna tudni, hogy én hogy éljek ebben a világban. Lehet, ha az ember megtanulja, hogy miképp kell élnie, végül azt is megtudja, hogy mi az élet."

Fülszöveg:

Hemingway szűkszavú és erőteljes stílusának egyik legkiemelkedőbb példája. Örökbecsű, borotvaéles kép az első világháború utáni generáció szorongásairól, illúzióvesztéséről.

Jake Barnes és Lady Brett Ashley az Elveszett Generáció tagjai, Hemingway talán leginkább feledhetetlen regényalakjai, akik bejárják az 1920-as évek Párizsának vad éjszakai életét, hogy aztán külföldiekből álló, vegyes társaságukkal leruccanjanak Spanyolországba, a bikaviadalok helyszínére.

Brett és Jake viszonyát féltékenység és újabb, futó szenvedélyek teszik próbára. Brett harsány, Jake pedig boldogtalan – az őket körülvevő kor morális romlástól, beteljesületlen szerelmektől, illúziótlanságtól terhes.

Jake rádöbben, talán soha nem lehet övé a nő, akit igazán szeret.

Hemingway regényét, amely eredetileg 1926-ban jelent meg, Déry Tibor fordításában adjuk közre.

2020. október

 Grecsó Krisztián: Vera

Kedves Olvasó!

Első szerelem, titkok, kiközösítés, barátság főként ezek jelennek meg a történetben. 

Nagyon jó könyv volt, megmutatta mennyire fel tudja dúlni egy család életét egy fontos titok, amiről mindenki tud, csak a főszereplőlány nem. A gyermeki világot szerintem nagyon jól ábrázolta, az ártatlanságot, a tudatlanságot, a naivitást. Ahogy Vera gyermeki szemmel rácsodálkozik a világra, majd szép lassan helyére kerülnek a kirakós darabkái. Elgondolkodtató könyv. Bár azért változott a világ a '80-as évek óta, de az adott konfliktusok, szituációk szerintem a ma is ugyan ilyenek. (Gondolok itt a lányok hullámzó barátságára, az osztály kiközösítésére). 

Érdekelne, hogy vajon mi történt Verával évekkel később, találkoznak-e újra Józef-fal. 

Remélem a jövőben a többi Grecsó Krisztián könyvet is el tudom majd olvasni.

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Hát ezek az emberek itt semmit sem tudnak a világról?! Csak járnak ide a nyomorult iskolába, és azt hiszik, ez minden." 

„Szomorú vagy?”, kérdezi Józef.

„Csak egyedül.”

„Ekkora buliban?”

Vera bólint.

„Igaz”, feleli Józef, „itt lehet.”  

"…Csak egy bögre van a kezében, Vera meglepődik, hogy az ő karamellás tejét nem hozza, ellenben felbontotta a vaníliáskarikát, ami szigorúan a Veráé, abból más nem ehet, csak ha szépen kéri, kibontani pedig egyáltalán nem bonthatja ki senki, az az ő territóriuma!"

„Nem tudja, mit akar itt.

De valamit muszáj volt kitalálnia, muszáj volt eljönni a peronról, lejönni a lépcsőn, egyszerűen nem lehetett nem élni tovább, és ha meg élni kell, hát ki kell találni bele, hogy mi történjen. És neki nem volt jobb ötlete.”

Fülszöveg:

Szeged, 1980. Vera az általános iskola negyedik osztályába jár, jó tanuló, jó sportoló. A papa a honvédségen dolgozik, a mama meg minden nap várja őt tanítás után. De Vera biztonságosnak hitt élete pár hét leforgása alatt megváltozik. Az egyik eseményből következik a másik, mintha dominók dőlnének egymás után, mégsem lehet tudni, vajon mi indítja el az események láncolatát. Mi fordítja szembe végzetesen az addigi legjobb barátnőjével? Miért olyan jó és ugyanakkor ijesztő egyre több időt tölteni Józeffel, az új lengyel fiúval? És miért vannak a felnőtteknek titkaik, ha Verától azt várják el, hogy ő mindig csak az igazat mondja?

Grecsó Krisztián új regénye arról szól, hogy a családi titkokat felfedni nemcsak tudás, de bátorság kérdése is. Vera felismeri: vannak helyzetek, amikor idő előtt kell felnőttként viselkednünk. És hogy fel lehet nőni a feladathoz.

2020. augusztus

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten

Kedves Olvasó!

Nagyszerű!

Végig fenntartotta az érdeklődésemet, izgalmas és szerethető történet. A szereplők ábrázolása rengeteg munkával járhatott, mivel az író egykor létező szereplőket jelenített meg a lapokon. A lábjegyzetek pedig még különlegesebbé tették ezt a könyvet.

A történet 1896 és 1900 között játszódik, az író helyenként korhű nyelvezettel és leírásokkal nagyon élvezhetővé tette az olvasást. 

Megszerettem Hangay kisasszonyokat, Ambrózy báróról pedig várom, hogy a következő kötetekből még többet tudjak meg.

Imádtam és nagyon várom, hogy a többi részét is elolvassam. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"– Látom, a kisasszony Jókait olvas. Mondja, nem túl nehéz ez magácskának?

(…)

– Nehéz volna? – bámultam rá elkerekedő szemmel, majd fél kézzel néhányszor megemeltem az ölemben heverő kötetet. – Nem, uram, én egész könnyen elbírok vele.

A fiatalember bambán bámult vissza rám. Először láthatóan fel sem fogta a tényt, hogy épp ki lett gúnyolva. Ám mikor az ablaknál ülő idős hölgy (összesen csak mi hárman voltunk a kupéban) halkan felnevetett, végre leesett neki a papírkoronás.

– Oh, nem a súlyára gondoltam – mondta a fiatalember, s arcát haragos pír öntötte el."

"– Hangay kisasszony – hajolt meg felém kimérten, majd lenyomta a kilincset.

Egyből elfogott a pulykaméreg, hogy ilyen félvállról… ekkora közönnyel… szinte az egész villát kitöltő egykedvűséggel üdvözöl.

– Magának is szép napot, báró úr! – mondtam ridegen. – Ha szabad megjegyeznem, ma reggel igen pocsékul méltóztatik festeni!"

"– Fáradjon be, Hangay úr.

– Oda? – sápadt el a könyvkereskedő.

– Én majd idekinn őrködöm, és ha jön valaki, kuvikot utánzok.

– A kuvik csak éjjel szól, báró úr! Nappal az olyan madár aludni szokott.

– Sebaj – rántott a vállán mosolytalanul, s tán kissé sértődötten Richárd. – Akkor majd legfeljebb olyan kuviknak hisznek, aki alvászavarban szenved."

 

Fülszöveg:

Budapest, ​1896.

A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész.

Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon.

A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz.

„A szereplők olyan elevenek, szinte lelépnek a lapokról. Elég néhány szó, és megtörténik a csoda: máris a múlt század fordulójának lüktető világvárosában találod magad, különös, borzongató kalandok kellős közepén. Szívből ajánlom egyhangú hétköznapokra és pihentető hétvégékre!”

– Katona Ildikó, hivatásos könyvrajongó

2020. július

André Aciman: Szólíts a neveden ; Találj rám!

Kedves Olvasó!

Ezzel a poszttal kezdem is a júliusi olvasmányaimat. Mivel itt a Szólíts a neveden című két kötetes sorozatról szeretnék írni, így mind a két könyvről ebben a bejegyzésben fogok írni. 

Szólíts a neveden

Először a filmet láttam, ami után rögtön elhatároztam, hogy a könyvet mihamarabb el kell elolvasnom.
Örülök, hogy előbb a filmet néztem meg. A hangulata, a színészek játéka magával ragadt. A könyv számomra inkább a filmet egészítette ki Elio szemszögéből. Inkább az ő monológjaiból, filozofálásából állt a történet, ami eleinte érdekes volt, a végén viszont hiányoltam az igazi párbeszédeket.

Az utolsó rész meglepetés volt a számomra, mivel az kimaradt a filmből. Ez a fejezet volt szerintem a legszomorúbb rész, mégis illet a történethez. Talán jobb is, hogy kihagyták a filmből. 

Már várom, hogy a második kötetből készítsenek filmet.

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Némi időbe telt, míg rájöttem, hogy Olivernek négy különböző személyisége van attól függően, milyen színű fürdőnadrágot vesz fel. Azáltal, hogy tudtam mikor mire számíthatok, sikerült némi előnyhöz jutnom. Piros: merész, öntörvényű, rendkívül felnőttes, mogorva, már-már nyers - a legjobb elkerülni. Sárga: élénk, vidám, tréfás, de tüskés is egyben - nem érdemes túl közel kerülni hozzá, bármelyik pillanatban pirosra válthat. Zöld, a legritkább: alkalmazkodó, tanulékony, beszédes, jókedvű - miért nem lehet mindig ilyen? Kék: amikor azon a délutánon az erkélyről a szobámba lépett, amikor megmasszírozta a vállam, amikor felvette és mellém rakta a poharat."

"A "Később!" nem hagyta a dolgokat puhán lezárulni vagy fokozatosan elülni. Kíméletlenül rájuk csapta az ajtót. Ám a "Később!" egyszersmind a végleges búcsú elkerülése is volt, s így könnyebbé tette az elköszönést. Aki így búcsúzkodik, nem örökre tervez elmenni, sőt hamarosan visszatér."

"védenc védi védőjét"

"Mint többen is tudjátok, egészen az indulásomig imádtam Thaiföldet, de érkezéskor nyomban sikerült megutálnom. Fogalmazzunk finomabban: utáltam, amíg ott voltam, és imádom, amióta csak hazajöttem."

"Mintha tegnap lett volna húsz éve, a tegnap alig volt valamivel korábban a ma reggelnél, a reggel pedig mintha fényévekre lett volna túlünk. 

-Olyan vagyok, mint te - mondta -, mindenre emlékszem. 

Egy pillanatra megtorpantam. Ha csakugyan mindenre emlékszel, akartam mondani, és ha csakugyan olyan vagy, mint én, akkor holnap elmész, vagy amikor már épp magadra csuknád a taxiajtót, amikor már mindenki mástól elbúcsúztál, és kimondtál minden kimondhatót ebben az életben, akkor, csak egyetlenegyszer, fordulj felém, akár tréfából is vagy mert az utolsó pillanatban mégis eszedbe jutott az, ami valamikor a mindenséget jelentette nekem, és akkor, ahogy annak idején is, nézz rám, egyenesen a szemembe, és szólíts a neveden." 

"– Szeretsz egyedül lenni? – kérdezte.

– Nem. Egyedül lenni senki sem szeret. De megtanultam együtt élni a magánnyal."

"Jobb megpróbálni, és kudarcot vallani, mint soha meg sem próbálni."

"– Mit lehet egyáltalán csinálni errefelé?

– Semmit. Várni a nyár végét.

– Na és télen?

    Elmosolyodtam a kikívánkozó válaszon. Leesett neki is, megszólalt:

– Csak azt ne mondd, hogy várni a nyarat."

"– Aki sokat olvas, rendszerint rejtőzködik. Elrejti önmagát. A rejtőzködők pedig ritkán vannak jóban magukkal.

– És te rejtőzködsz?

– Néha. Miért, te nem?"

Fülszöveg:

André ​Aciman olasz riviérán játszódó regénye egy kamasz fiú és a családi nyaralóvendég, egy ifjú amerikai kutató között váratlanul kibontakozó, elsöprő szerelem története. A vonzalom, amelynek következményeivel egyelőre képtelenek szembenézni, felkészületlenül éri a fiatalokat. Az együtt töltött nyári hetek során mindketten küzdenek saját érzéseikkel, egyszerre tartva környezetüktől és saját maguktól. Vakmerően igyekeznek elérni azt, amiről sejtik, talán soha többé nem adatik meg nekik: a két ember közötti legteljesebb egységet.
A Szólíts a neveden korunk egyik legcsodálatosabb szerelmi története, amely egy csapásra klasszikussá vált.
A regény alapján készült film Luca Guadagnino rendezésében, Armie Hammer és Timothée Chalamet főszereplésével, a háromszoros Oscar-jelölt James Ivory forgatókönyvéből február 8-tól látható a magyar mozikban.

A Publishers Weekly és a The Washington Post AZ ÉV LEGJOBB KÖTETÉNEK ítélte
– a New York Times felvette AZ ÉV FIGYELEMRE MÉLTÓ KÖNYVEINEK listájára
– a New York Magazine felvette FUTURE CANON („A jövő kánonja") válogatásába
– a Chicago Tribune és a Seattle Times AZ ÉV KEDVENC KÖNYVÉNEK választotta
– a Lambda Irodalmi Díj nyertese szépirodalom kategóriában

Találj rám!

Gyorsabban tudtam vele haladni, mint a Szólíts a neveden című könyvvel. Sokkal több párbeszéd van benne, igaz a hosszú monológok, filozofálások továbbra is megmaradtak ebben a kötetben is.

Ahogy az előzőnél, itt is három nagy részből áll a könyv. Ebben a kötetben mégis sokkal több dolog történik, több szemszöget is megismerhettem. Kezdve Elio apukájának a történetével, maga Elio is mesél, zárásként pedig Oliver életéről olvashattam.

A vége szép, nagyon tetszett, szívesen tovább olvastam volna még.

Kíváncsian várom, hogy a filmvásznon hogyan jelenik meg ez a történetet. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"- Csak mert az új ismeretségek varázsa sosem tart ki elég hosszan. Igazán vágyni csak az elérhetetlennekre tudunk. Akiket elvesztettünk vagy akik soha tudomást se vettek rólunk, na ők képesek igazn mély nyomot hagyni bennünk. A többiek egy idő után már alig-alig rémlenek."

"-Biztosra venni a közelgő véget, az egy dolog - tettem hozzá, próbálva kellő óvatossággal navigálni a zátonyok közt -, sejteni azonban teljesen más. Kidobni az egész eddigi életünket, hogy majdnem semmiből újat kezdjünk valami ismeretlen földön, ez lehet ugyan hősies cselekedet, mégis teljesen felelőtlen. Nem sokan képesek rá. Hová is fordul az ember, ha úgy érzi, kutyaszorítóba került, nincs kiút, ég a ház, az ablak pedig az ötödiken van, úgyhogy kiugrani se igen lehet?  Amikor nincs túlpart. Van, aki ilyenkor önként vet véget az életének. A legtöbben azonban inkább szemellenzőt hordanak, és próbálnak reménykedni." 

"-Amint az egyik francia költő mondta, van, aki azért dohányzik, hogy nikotint pumpáljon az ereibe, és van, aki azért, hogy felhőt eregessen önmaga és a világ közé - majd attól tartva, esetleg túl epésnek találja a megjegyzésem, sietve magam ellen fordítottam az élét. - Hiszen mindnyájunknak megvan a maga ellenzője, amivel megfékezheti a köréje tolakvó életet. Az én ellenzőm a papír."

"Ostoba, ők ketten együtt tennének ki engem. Hiszen lehetek férfi és nő is, sőt mindkettő egyszerre, ahogyan te is mindkettő voltál nekem. Találj meg, Oliver, találj meg!"

"Mert megállt ott az életem. Mert valójában sosem mentem el onnét. Mert olyan az életem itteni része, mint a gyík letört farka, csak rángatózik és csapkod jobbra-balra, míg a test ott maradt valahol az óceánon túl, abban a csodás tengerparti házban. Túl régóta vagyok távol onna."

"Miért rángatnak ki hirtelen önmagamból, mintha eddig rab lettem volna, akinek rabtartója nem volt más, mint önmaga?"

"– Szeretni könnyű – mondtam –, a lényeg a bátorság, hogy merjünk is szeretni és bízni, márpedig nem mindenki képes mindkettőre."

Fülszöveg: 

Oliver ​és Elio története olvasók és nézők millióit varázsolta el André Aciman Szólíts a neveden című regényében és az abból készült, Oscar-díjat és számtalan elismerést hozó filmben. A Találj rám!, André Aciman legújabb regénye visszatér érzékeny lelkű szereplőihez, hogy évtizedekkel Elio és Oliver első találkozás után megmutassa, milyen sokféle alakban jelenhet meg a szerelem.
Samuel, Elio édesapja Firenzéből Rómába utazik a fiához, az immár sikeres zongoraművészhez. Az idős professzor a vonaton megismerkedik egy fiatal nővel, és a véletlen találkozás fenekestül felforgatja mindkettejük életét.
Elio Párizsba költözik, és egy koncert után beszélgetésbe elegyedik a zenerajongó Michellel. Találkozásukkor vibrál a levegő és teljes köztük az összhang, de Elio gondolatban vissza-visszatér hajdani olaszországi emlékeihez…
Oliver családos ember és egyetemi tanár lett Amerikában, de egy idő után arra eszmél, hogy tökéletes élete csupán látszat – hiányzik valami, azaz inkább valaki…
A Találj rám! visszarepít a Szólíts a neveden, az egyik legkiemelkedőbb kortárs szerelmi regény világába, továbbfeszegetve a kérdést, elmúlhat-e valaha az igazi szerelem.