Jill Santopolo: A fény, amit elvesztettünk

 

Kedves Olvasó!

Nagyon szépen köszönöm Pannának és a 21. Század Kiadónak az újabb lehetőséget!

Három éve, amikor még a B2 szintű nyelvvizsgámra készültem összegyűjtöttem pár angol könyvet, hogy általuk fejlesszem az olvasás készségemet. A The light we lost című könyv azonnal megfogott a borítójával, majd ahogy olvastam úgy férkőzött be a gondolataim közé, a bőröm alá. Mire elolvastam és rájöttem, hogy magyarul is szeretném elolvasni addigra sajnos elfogyott az összes bolt polcáról. Most viszont az írónő új könyvével együtt ezt a kötetet is újra nyomtatta a kiadó. Nagyon boldog vagyok!

Sok részlet megmaradt az emlékeim között, most mégis más fajta élményt okozott a kötet. Pár éve még a misztikus szerelem, ahogy a sors formálta a két főszereplő találkozásait volt a lényeges, a döntéseiket néhol helytelenítettem. Korábban így írtam a könyvről: 

    "Na, de a történet! A mozdító történelmi esemény az ikertornyok összedőlése volt. Az írónő elég erősen mutatja be, hogy milyen hatással volt az emberekre a terrortámadás. Hogyan gondolják át életük értelmét és mit tehetnének a jövőjükért, az országukért. Ezek után elgondolkoztatja az olvasót is lehetőségekről és döntésekről. Szerintem Lucy és Gabe nem mindig hozták meg a megfelelő döntéseket, de pont ez mutatja be a legjobban milyen esendőek az emberek. Vajon létezik az örökké tartó szerelem, még ha a sors úgy tűnik mindig elszeparálja egymástól a két főszereplőt? Nagyon megfogott a történet, miután elolvastam még sokáig a gondolataim között maradtak a szereplők és szeretném, magyarul is újra olvasni."

Most viszont inkább az vált számomra fontossá hogyan vált a részemé az elmúlt évek alatt Gabe és Lucy története. Korábban is csodáltam Gabe elhivatottságát, ahogy a világot nézte és próbálta megváltoztatni. Amikor most elolvastam, hogy az AP ügynökségnél helyezkedett el, mint háborús fotográfus libabőrös lettem. Amikor fotótanfolyamra jártam a tanárom, aki a riportfotózás rejtelmeibe avatott be, több hadszíntért is bejárt az elmúlt húsz évben és szintén AP ügynökségnek dolgozik. Az ő képei és multimédiás videó anyagjai jutottak rögtön az eszembe.  

Megérintett a könyv. Ahogy a sors közbe szól a két főszereplő életébe. Olyan volt Lucy gondolatait olvasni, mintha egy ingát figyelnék, ami mindig visszatér a kiindulópontra. Az ő kiindulópontjuk szeptember 11 volt, ami teljesen megváltoztatta az emberek életét, nézőpontját. Két szerelmes, akinek a sorsa összefonódott a tragédia árnyékában. Ugyanakkor az élet mégis folyamatosan szétválasztja őket. Mind a kettejüknek fontos az álmaik és ambiciózus személyiségük miatt haladnak az elképzelt útjukon kompromisszumok nélkül. Fiatalok és igénylik az életet, de döntéseik következményével csak később tudatosulnak. Sokszor a szereplők helyzetébe tudtam magam képzelni és elgondolkodtam vajon én az ő helyzetükben hogyan döntöttem volna. 

Kíváncsi lettem volna Gabe szemszögére, az ő gondolataira, azokra a pillanatokra, eseményekre amiket Lucy-tól távol töltött. 

Örülök, hogy újra elolvashattam, megint megszerettem ezt a könyvet. Az évem egyik nagy kedvence lett. Csak ajánlani tudom!

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek:

"Fél életünkben ismertük egymást.
Láttalak magabiztosan, mámoros boldogsággal mosolyogni.
Láttalak összetörten, megsebzetten, elveszetten.
De így még sosem láttalak.
Megtanítottál rá, hogy a szépséget keressem. A sötétségben, a pusztításban is megtaláltad a fényt.
Nem tudom, milyen szépséget, milyen fényt találok majd itt. De megpróbálom megkeresni. A kedvedért. Tudom, hogy te is megtennéd értem.
Olyan sok szépség volt a közös életünkben. 
Talán ott kellene kezdenem." Prológus

"Mindig is emlékezni fogok erre a szakaszra, mert attól a naptól olyan sokszor elmélkedtem azon, hogy a kettőnk találkozását vajon a sors rendelte-e így Kramer szemináriumán. Ennyi éven át a végzet vagy a szabad elhatározásunk kötött-e össze bennünket? Vagy a kettő együtt, mert "az emberek dolgának árja van, / Mely habdagállyal boldogsára visz."

"Éveken át bűntudat gyötört emiatt. Furdalt a lelkiismeret, hogy az első csókunk akkor esett, amikor égett a város, szégyelltem, hogy éppen akkor elmerültem benned. De később megtudtam, hogy nem mi voltunk az egyetlenek. Suttogva vallották be az emberek, hogy szeretkeztek aznap. Gyermeket nemzettek. Eljegyezték egymást. Életükben először mondták egymásnak, hogy Szeretlek. Van valami a halálban, amitől az emberek élni akarnak. Mi is élni akartunk aznap, és nem hibáztatom magunkat ezért. Már nem."

"- Nem csak a szépség megkereséséről van szó - mondtad és a szavaid ébren tartottak. - Mindent szeretnék lefényképezni: a boldogságot, a szomorúságot, az örömet, a pusztítást. Történeteket akarok elmesélni a fényképezőgépemmel. Érted, ugye Lucy? Stephanie nem értette. De te ott voltál. Tudod, mennyire megváltoztatja az ember világképét."

"Mindig is úgy véltem, hogy ezért mentek bele azok is, akik másoknak nem hagyták, hogy te lefényképezd őket. Éreztetted velük, hogy látják őket. Velem is ezt éreztetted."

"Mert az igazi énünket csak azoknak mutatjuk meg, akik igazán fontosak számunkra."

"A szerelem ezt teszi. Végtelennek és legyőzhetetlennek érezzük tőle magunkat, mintha kitárulna előttünk az egész világ, bármit elérhetnénk, és minden nap csodákkal lenne tele."

"Mindent a saját vágyaink és megbánásaink, reményeink és félelmeink szemüvegén át látunk."

"Néha olyan döntést hozunk, ami az adott pillanatban helyesnek tűnik, de amikor később visszatekintünk, nyilvánvalóan hibásnak érezzük."

"– Komoly vagyok, mint a globális felmelegedés – válaszolta."

"De ami akkor is igaz volt, és azóta is, amióta csak ismerlek, hogy mindenütt megtalálod a szépséget. Észreveszel olyasmit, amit mások nem. Ezt mindig is csodáltam benned."

"Vannak pillanatok, amelyek megváltoztatják az életünk röppályáját. Sokunk számára, akik akkor New Yorkban éltünk, szeptember 11-e volt ez a pillanat. Bármi, ami aznap tettem, fontos lett, beleégett az elmémbe és szívembe. Nem tudom, miért éppen aznap ismertelek meg, de azt igen, hogy mivel így volt, örökre az életem történetének része maradtál."

A könyv adatai:

Kiadó:                         21. Század Kiadó

Legutóbbi megjelenés:     2023

Oldalszám:                   336

Megvásárolható:           Park Kiadó

Fordította:                   Szűr-Szabó Katalin

Fülszöveg:

Két ​élet. Két szerelem. Egy választás.

Ő ihlette meg elsőként, ő indította meg és értette meg igazán. Ő lesz-e az utolsó is?

Lucy az életét megváltoztató döntés előtt áll. De mielőtt megtehetné, elölről kell elmesélnie a történetét, a közös történetüket.

Lucy és Gabe 2001. szeptember 11-én ismerkednek meg New York-ban, ahol végzősök a Columbia Egyetemen. Az a nap mindkettőjük életét örökre megváltoztatja. Együtt döntik el, hogy azt szeretnék, ha az életük jelentene valamit, igazán számítana. Amikor egy évvel később megint találkoznak, mintha a sors akarná, hogy talán egymásban találják meg az élet értelmét. De aztán Gabe fotós-újságíró lesz a Közép-Keleten, Lucyt pedig New York-hoz köti a munkája. A következő tizenhárom évben közös útjuk álmokon, vágyakon, féltékenykedéseken, megcsalásokon vezet el végül a szerelemig. A sors sodorta-e egymáshoz őket? És az ő döntésük tartja-e távol őket egymástól? Hiába választják el kontinensek őket, mindig van helyük egymás szívében.

Jill Santopolo egyedülálló első regénye egy szerelmi történet, ami Lucy és Gabe életét követi nyomon. Az ikertornyok tragédiája megváltoztatja és árnyékba borítja az életüket. Hogy tudják összeegyeztetni a szenvedélyt és a biztonságot, az álmokat és a valóságot? Gyönyörű romantikus regény az első szerelem elpusztíthatatlan erejéről.