2019. november

 Amy Harmon: Homokból és hamuból

Kedves Olvasó!

Ez a könyv, te jó ég! Nagyon jól meg van írva, végig fenntartotta az érdeklődésemet, izgultam a szereplőkért és nagyon megszerettem a karaktereket. Maga a könyv fikció, azonban a végén az írónő leírta, hogy egyes szereplők, események tényleg léteztek, megtörténtek, amitől csak még durvább lett az egész. Olaszországban játszódik a könyv, az ő történelmüket dolgozta fel. Két idősíkban és két szemszögből is láthatjuk az eseményeket. A múlt a két főszereplőre van kihangsúlyozva, a kapcsolatuk változására. A jelen viszont maga a második világháború, benne a rengeteg valós eseménnyel és személlyel ilyen volt a földalatti mozgalom, a Vatikán jelenléte, a kizsarolt, majd a Via Tassón hagyott 50 kg arany, Monsignor O'Flaherty és Cassuto rabbi alakja, tömegmészárlás az Ardeatina barlangjaiban, razziák az olasz városokban. Rengeteg pap, apáca, szerzetes és civil ember próbálta segíteni, menekíteni a zsidókat, miután a náci Németország megtámadta és megszállta Olaszországot. Hihetetlen, de az áldozatuk nem volt hiába való, mert mintegy 80%-a a zsidó lakósságnak megmenekült, míg Európa szerte nyolcvan százalékát ölték meg haláltáborokban, erőltetett menetben.

Minden mozzanat, minden szereplő nagyon jól ki volt dolgozva. Az egész történeten érződött, hogy az írónő teljesen elmerült ebben a történetben és minden után részletes utána járt.  

Szerintem érdemes lenne megfilmesíteni. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet is! Eva és Angelo története könnyen magával ragad. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"A szeretet az egyetlen dolog, amiben hiszek."

"Azért vagyunk a világon, hogy tanuljunk. Isten azt akarja, hogy részünk legyen abban, amit az élet meg akar tanítani nekünk. Aztán fogjuk mindazt, amit megtudtunk, és ez lesz a mi adományunk Isten és az emberiség számára. Ahhoz azonban élnünk kell, hogy tanulhassunk. És néha küzdenünk kell azért, hogy élhessünk."

"Elvehetik tőlünk az otthonunkat, az értékeinket. A családunkat. Az életünket. Elűzhetnek bennünket, ahogy eddig még sosem sikerült. Megalázhatnak, megfoszthatnak emberi mivoltunktól. De a gondolatainkat nem vehetik el. A tehetségünket nem vehetik el. Nem vehetik el a tudásunkat, az emlékeinket, az elménket."

"A zenében nem létezik rabság. A zene ajtó, és a lélek a dallamon át elmenekülhet. Még ha csak néhány percre is. És az is felszabadul, aki hallgatja. Felemel mindenkit, aki csak hallja."

"Egy dolog megölni valakit, és egészen más dolog megalázni, lealacsonyítani, úgy hántani le róla a méltóságát, mintha a húsától fosztanák meg. Aki megteszi az elsőt, az gyilkos. Aki pedig megteszi a másodikat, az szörnyeteg."

"A cselekvés maga volt az élet, még akkor is, ha halállal végződött."

"– Van a félelemnél szörnyűbb dolog is – jegyezte meg elkomolyodva a nő. Hirtelen támadt szomorúsága váratlanul érte Evát.
– És mi az? – kérdezte halkan.
– Sokkal rosszabb, ha az ember beletörődik. Ha fél, akkor legalább tudja, hogy még mindig élni akar."

"De van célunk, és a pillanatban élünk, egyikünk sem gondol előre egyetlen nappal sem."

"A háborús állapotra jellemző, hogy megfoszt bennünket a perspektívától. A háború életről és halálról szól, és csak a "most" vagy "soha" árnyalatait ismeri. Megteszünk olyasmit is, amit egyébként nem tennénk, mert a "soha" olyan ijesztő, a "most" azonban megnyugvást nyújt."

"A félelem fura dolog. Rátelepszik az ember mellkasára, átszivárog a bőrén, a szövetek rétegein, izmokon, csontokon, majd egy lélek nagyságú fekete lyukba gyűlik össze, és kiszippantja az örömöt, az élvezetet, a szépséget az életből. De a reményt nem. Valahogy a remény az egyetlen, ami ellenáll a félelemnek, és a remény az, ami lehetővé teszi a következő lélegzetet, a következő lépést, a következő apró, lázadó cselekedetet."

"Sokan kívánják elmondani nekem, hogy mi Isten akarata. Csakhogy ezt senki sem tudhatja. Valójában nem. Mert Isten hallgat. Mindig. Isten hallgat, az én fájdalmam azonban olyan átható, olyan hihetetlenül harsány, hogy most mindössze a saját akaratom szerint vagyok képes cselekedni, és csak remélhetem, hogy ez valami módon egybevág az övével."

"Mindannyiunkat az a hely formál, ahol felnőttünk, azok az emberek, akik szeretnek bennünket, vagy akiknek hatalma van felettünk, és azok a dolgok, amelyeket felcseperedve újra meg újra hallunk."

"Homok és hamu. Az üveg alkotóelemei. Hogy a semmiből micsoda szépséget lehetett alkotni ! A lány sosem értette, miért ámult el ezen állandóan babbo. Újjászületés homokból és hamuból. Új élet homokból és hamuból. Eva úgy érezte , újjászületik, megújul minden dallal, minden imával, minden apró, lázadó cselekedettel, és megesküdött, hogy folytatni fogja. Megfogadta, hogy nem hagyja magát, üveggé változtatja a hamut, és a bátorsága már önmagában felért egy győzelemmel."

"– Két dolgot tudok biztosan, Angelo Bianco – mondom neki ugyanúgy, ahogy már vagy tucatnyi alkalommal, és ő mindig úgy tesz, mintha nem is sejtené, hogy mi következik.
– Mondd csak – biztat. – Mit is tudsz?
– Senki sem ismeri Isten természetét – jelentem ki, és felemelem a mutatóujjamat.
– És még? – tudakolja felcsillanó szemmel. Felé bökök, és úgy intek az ujjammal, mintha leszidnám, ahogy azt a rendes olasz feleségek szokták. De a hangom gyengédségről árulkodik.
– Hogy szeretlek. Mindig szerettelek, és mindig is szeretni foglak."


"Lehet, hogy az embereknek nincs választásuk, én azonban néha elgondolkodom azon, mi lett volna, ha mindenki, akinek van szava, élt volna a választás jogával. Ha mindannyian úgy döntöttünk volna, hogy ebben nem veszünk részt.”

Fülszöveg:

Olaszország, 1943. Tombol a második világháború, az ország nagy részét megszállták a németek, a zsidó lakosságot deportálás és megsemmisítés fenyegeti.
Évekkel ezelőtt Eva Rosselli és Angelo Bianco szinte testvérekként nevelkedtek, majd egymásba szerettek, ám a körülmények és a vallásuk elválasztotta őket egymástól.
Hosszú idő után találkoznak újra: a zsidó származású Eva a Gestapo elől menekül, s nincs kihez fordulnia. Angelo felszentelt pap, s úgy dönt, befogadja a lányt a kolostorba. Eva rádöbben, hogy a katolikus egyház rajta kívül még sokaknak nyújt menedéket.
A világ lángokban áll, az emberek nélkülöznek, és a két fiatalra is sorozatos megpróbáltatások várnak. Gyötrelmes választások elé kerülnek, mígnem a sors és a szerencse közbeszól, és életük legnehezebb döntését kell meghozniuk.