"Jobb megpróbálni, és kudarcot vallani, mint soha meg sem próbálni."
André Aciman: Szólíts a neveden
"Mondhatom, nincs nagyobb gyönyörűség az olvasásnál."
Jane Austen: Büszkeség és balítélet
Nagyon szépen köszönöm Kozsla Erikának és a Kossuth Kiadónak az újabb lehetőséget!
Mióta elolvastam a Családom és egyéb állatfajták című könyvet figyeltem Gerald Durrell többi alkotását is. Szeretem a hangoskönyveket, ezért a Fecsegő faun azonnal felkeltette a figyelmemet, na meg a papagáj a borítón. Ez a történet jelenleg csak hangoskönyvként elérhető. Nagyon élveztem Szacsvay László felolvasását, igazán illett ehhez a könyvhöz!
Maga a történet újra bepillantást engedett Gerry életébe. Most Dél-Amerika egzotikus állatvilágát fedezte fel négy történetben. Nagyon tetszett a humor, ami megjelent ebben a hangoskönyvben és a részlet gazdag állatvilág bemutatása, ehhez pedig Szacsvay László hangja tökéletesen passzolt.
Csak ajánlani tudom, hogy meghallgasd kedves Olvasó ezt a lenyűgöző hangoskönyvet! 💖
Gerald Durrell ezúttal Argentína trópusi éghajlatú északnyugati vidékére vezet el minket. A főszereplők szüntelenül csókolózó majmok, beszélő, sőt, olykor pimaszul fecsegő papagájok és más egzotikus élőlények. A szerző humoros hangvételű történeteiben bámulatos mesélőkészsége párosul félreismerhetetlen emberségével.
Nagyon szépen köszönöm Tegyi Timeának és az Agave Kiadónak az újabb lehetőséget!
Még a nyáron olvastam a Finlay Donovan ölni tudna című könyvet, ami feldobta a napjaimat, imádtam és jól szórakoztam rajta. A függővég miatt pedig a leginkább vártam az őszt a második kötet megjelenését.
Miközben olvastam ezt a részt azon járt az agyam, hogy vajon hogyan tudnék spoiler mentesen írni róla, de nem lehet. Szóval kedves Olvasó, ha még nem olvastad az első részt, kérlek térj vissza később. 💖
Az első kötet vége nagyon meglepett, teli volt fordulatokkal, de az, hogy Finlay-t felbérelnék saját volt férje meggyilkolására mindent vitt. Természetesen ez a helyzet folytatódott a második kötetben. A nyitó jelenet megzavart, hirtelen fogalmam sem volt arról ki is Christopher, már gondolkoztam azon, hogy újra olvassam az első kötetet, de ahogy haladtam előre összeállt a kép. A nagy kérdés persze, hogy ki és miért akarná megöletni Stevent. Finlay-nek és Veronak a gyerekek testi épségére is gondolniuk kell, így a megrendelő kilétének nyomozása mellett, folyamatosan őrt is kell állniuk Steven háta mögött.
Kevesebb hulla (de az egyik nagyot üt) és úgy éreztem kevesebb meglepő fordulat is volt a történetben. A végét teljesen kiszámíthatónak éreztem, ugyanakkor TisztaMunkára csak gyanakszom és miatta nagyon érdekel a következő rész is.
Szerelmi három vagy épp négyszög is megjelent a könyvben, most már igazán érdekelne kit választ Finlay. Örültem, hogy kicsit jobban megismertem Verot, bár róla még mindig többet olvasnék. A humora továbbra is mindent vitt a számomra.
Kikapcsolódásra tökéletes volt és remélem hamarosan megjelenik a következő könyv is!
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(4,5/5)
Idézetek:
"- Lehet, hogy ideje lenne kicsit elrugaszkodnod, és kibontakoztatnod a szárnyaidat. Tudod, újabb kihívások kellenek, mármint művészileg. Amúgy olvasgattam erről az új menőségről. Óriási a felvevőpiaca, hatalmas a kereslet rá.
- De mire?
- A dínópornóra - bökte ki, én meg kis híján végzetesen félrenyeltem a kávét."
"Még egyszer végigmérte a fenyőt, majd kiviharzott, és jó erősen bevágta az ajtót. Vero a vállamra tette a kezét, én meg összerezzentem.
- Tudtam én, hogy vennünk kellett volna egy új ásót."
"Szárazon felkacagtam. Én meg a szerencse? Jó vicc. A tapasztalatok szerint hírből sem ismerjük egymást.
Zsebre vágtam Cam "névjegyét", és reménykedtem, hogy ő kettőnk helyett is elég szerencsés lesz."
"Igyekszem az eszembe vésni, hogy ne felejtsem el Verót álmában megfojtani."
Finlay olykor legszívesebben holtan látná a volt férjét. De sosem gondolja komolyan.
Finlay Donovan a következő regényét írja nagy küzdelmesen, közben pedig igyekszik a felszínen maradni a két gyerekével egyedülálló anyukaként. A jó hír: továbbra is számíthat Veróra, aki egy személyben a bébiszittere és bizalmasa is, ráadásul a lánya frissen kimúlt aranyhalát leszámítva már jó ideje nem kellett megszabadulnia egyetlen hullától sem.
Ami már nem annyira jó hír: a volt férje, Steven valakinek csúnyán a tyúkszemére lépett, aki ezért szeretne végleg megszabadulni tőle. Bár Stevennek akad rossz tulajdonsága bőven, a gyerekeknek jó apukája, ezért Finlay nem hagyhatja, hogy baja essen. Ezzel azonban buzgó anyukáknak álcázott bérgyilkosok haragját vonja magára, és az orosz maffiával is kényelmetlenül közeli kapcsolatba kerül.
Ráadásul eközben Nick Anthony nyomozó is mindent megtesz, hogy újra Finlay életének része legyen. Aki bár zsarunak nagyon dögös, azonban Finlay néha kénytelen a törvény rosszabbik oldalára átkirándulni, ha nem szeretné, hogy a családja az aranyhaluk sorsára jusson.
Finlay feje felett összecsapnak a hullámok: a regényének leadási határideje vészesen közeleg, és közben az exét is életben kell tartania valahogyan.
Szendrey Júlia · Gyimesi Emese: Szendrey Júlia összes verse
Kedves Olvasó!
Nagyon szépen köszönöm Máté Gabriellának és a Kortárs Kiadónak a lehetőséget!
Az egyik kedvenc podcaste adásom, amikor Szabados Ági beszélgetett Gyimesi Emesével Szendrey Júliáról. Örülök, hogy végre szó esik munkásságáról, a megítéléséről.
Nem szerettem, hogy általános iskolában és középiskolában is alig esett szó Szendrey Júliáról, csak mint Petőfi felesége és özvegye emlegették, holott ő maga is megállja a helyét a költők között. Meglepett a versei ereje, gondolatai, amik ott csengenek alkotásai között. Szendrey Júlia erős, bátor nő, aki sokat szenvedett. Műveiben megjelenik fájdalom, szenvedés, szerelem, szeretet a gyermekei felé. Kevésszer halljuk, de neki köszönhetjük az Andresen meséket is, amiket lefordított.
Nagyon tetszett ez a könyv, amiben megjelentek a versei, verstöredékei, a végén a függelék a fantasztikus jegyzetekkel, képekkel és a borító, amit Szendrey Júlia maga festett. Ezen a köteten érződik Szendrey Júlia tehetsége és Gyimesi Emese elhivatottsága.
Csak ajánlani tudom!
Versek, amiket nem írtam ki, de nagyon tetszettek:
- Keserű kín és gyötrelem... (38.oldal) - [Megérdemelve vagy ártatlanul] (145. oldal)
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(5/5)
Idézetek:
Miért van így?
Forró lánggal égni, Aztán elhamvadni Boldog szerelemtől!... Mért nem ez a sorsom? - Mért kell jéggé fagynom Élet hidegétől?
Föld porában csúszni, Lábbal tapodtatni, Ez lett osztalékom; Növényként tengődni, Féregként tenyészni, Életföladatom!- (Pest, 1854.)
Élni vagy meghalni!
Nem élet ez, nem, kínzóbb a halálnál, Én élni vagy meghalni akarok, Ott a hegycsúcson szívni be a léget, Itt e szűk völgyben én megfúladok!
Nem tespedés, nem tengés, mire vágyom, Tudni hogy élek, és érezni ezt; Zárt levegőben elalél a szellem, S az ember nem más, mint állati test.
Vihart és szélvészt forró homlokomnak, Langy szellő nékem enyhülést nem ad, Szememről csak ott oszlik a homály, hol Cikázni látom a villámokat. (részlet, Pest, april. 8. 1856)
De kijutott nekem...
De kijutott nekem Ezen a világon; Csak már vége lenne, Egyre azt kivánom.
Mit annak az élet, Kinek nincs jövője, Kinek a jelen csak A mult szemfedője...
Mult idő! oh, miért nem Tudlak elfeledni, Mért jársz egyre vissza Engem kisérteni?
Hogyha már tudtalak Koporsóba tenni, Mért nem tudlak immár Végkép' eltemetni!
Azon pillanatban, Melyben felednélek, Utánad repülve Hagyna el a lélek.
Veled temetném el Hozzád forrott éltem, Sírodon halna el Végső lélekzésem! (Pest, apr. 14. 1856)
Erdődön
Ez a vidék, ezek a fák, A régi vár, a zöld liget, A csillogó ér ott a réten, Az árnyas út a tó felett. A távolban kéklő hegyek, Itt a kalászos rónaság. A falu lenn a völgy ölében S itt lábamnál a kis virág Minden a régi, minden, minden, Csak én magam nem vagyok az
Szendrey Júlia nevét és alakját sok közhely övezi, mint például a „feleségek felesége” toposz vagy a második házassága miatt rávetülő „hűtlenség” bélyege. Itt az ideje, hogy végre ne első férjének, Petőfi Sándornak járulékaként tekintsünk rá, hanem női irodalmunk egyik első, fontos figuráját ismerjük föl benne.
A születésének 190., halálának 150. évfordulójára megjelenő kötet 141 versét tartalmazza, amelyek többsége eddig publikálatlan volt. Gyimesi Emese kritikai igényű szövegkiadása Szendrey Júlia összes verse mellé kísérőtanulmányt, jegyzeteket és életrajzot közöl, élete dokumentumainak színes képmellékletével.
Vizsgáim miatt majd egy hét csúszással, de végre érkezem egy fantasztikus emlékkel, melyet szeretnék megosztani Veled is.
Partvonal Kiadó könyves beszélgetésén vettem részt hétfőn, a Cat Café nevezetű macskás kávézóban. Sólyom Anna egészen Barcelonából repült hozzánk, hogy Korentsy Márta a Partvonal Kiadó vezetőjével beszélgessen. Különleges esemény volt, tökéletes helyen, örülök, hogy részese lehettem.
Korentsy Márta mesélt arról, hogy először az Athenaeum Kiadó főszerkesztője mutatta meg neki a Macskabár című könyvet, ami azonnal megtetszett neki. Úgy érezte, hogy a Partvonal Kiadó gondozásában megjelent könyvek közé tökéletesen illene, és fontosnak tartja, hogy szó essen az macskák, vagy épp bármilyen állat örökbe fogadásáról, segítségnyújtásáról.
Barcelonában létezik a Macskabárhoz hasonló kávézó, melyben a Cat Café-tól eltérően a macskák nem csak a kávézó részei, hanem örökbe is fogadhatóak. Anna egy ilyen kávézóban sokat megfordult, ihletett gyűjtőt, sőt még Tajvanba is elutazott, ahonnan az eredeti macska kávézók származnak. Kuliasza titkot is elárult, ugyanis ezt a kötetet először angolul írta meg, majd lefordították spanyolra és így jelenhetett meg kint. Nagy megtiszteltetésnek érezte, hogy magyarra is lefordították a könyvét, sőt arról is szó esett milyen gördülékenyen ment a munka. Korentsy Márta abba is beavatta a hallgatóságot, hogy milyen nagy munkát jelent egy kiadó számára egy külföldön megjelent könyv magyar megjelentetése. Ugyanakkor azt is megtudtam milyen jó csapatmunka volt a fordító, szerkesztő és Anna között.
Szó esett természetesen a Macskabár című regényről, hogy Anna mennyire inspirálódott a saját életéből a könyvhöz vagy épp mennyire eltér az élete Nagore történetétől.
De honnan is indult Sólyom Anna írói karrierre? Érkezett már az esemény elején a kérdés. Anna pedig mosolyogva mesélt életéről is, hogy már kamaszkorától írt, eleinte verseket, majd később jöttek a regények. Filozófia szakon tanult tovább, mivel azt hitte ez a szak segíti majd az íróként kiteljesedni, ezen az eseményen elárulta nekünk, hogy rosszul gondolta.
Anna szeret a változással foglalkozni, ami a Macskabár című könyvében is megjelent. Foglalkozik még a stresszoldással is, ezzel kapcsolatosan megemlítette Máté Gábort, aki felhívja a figyelmünket a testet és lelket hiba különválasztani. Megtudtam Anna látásmódját és bevallom nagyon is egyetértettem vele. Kollektíven az emberek gyászon ülnek, kulturális, szociális, egyéni gyászon. Pedig csak szeretnünk kellene. Mások akarunk lenni, mint akik vagyunk. Cicáktól a legjobban azt lehet megtanulni, hogy nem kell másnak megfelelni csak saját magának. Macskákat pont nem fogja érdekelni mit gondol róluk a környezetük.
Anna még mesélt arról, hogy mennyire kíváncsi, mennyire szeret tanulni például jelenleg zongorázni. Jövőben pedig a párjával szeretne táncolni tanulni.
Kíváncsian várom Anna következő írásait, regényeit és a Partvonal Kiadó újabb és újabb szuper könyveit!
Még nagyon sok mindenről esett szó, de mindent azért mégsem írhatok le, csak azt tudom tanácsolni, hogy legközelebb kedves Olvasó Te is gyere el egy ilyen fantasztikus eseményre! Remélem találkozunk legközelebb! 💖
U.I.: Nagyon jót beszélgettem Csepregi Evelynnel és Nórival (instagram: konyvertlelkemet), örültem, hogy találkoztam velük! 😊
Nyereményjáték sorsolás is volt. Sólyom Anna húzta ki a nyertesek nevét.
Cuki cica ő volt a legbátrabb és az egész eseményen figyelt minket.
Lajos kutya megérkezik című aranyos könyvet egyszerűen imádtam. Azóta, hogy elolvastam az első kötetet, meghallgattam Szabados Ági beszélgetését Gáncs Kristóffal az új könyves podcaste-ben, most már a második kötet is megjelent. Lajos kutya buszra száll szintén négy szívmelengető történetet mutat be Lajos kutya életéből. Ebben a kötetben Lajos kutya már nem csak a család, hanem a falu, a környezetében lévő emberek életének a részévé is vált. A humor és a fantasztikus rajzok ebben a kötetben is levettek a lábamról.
Nagyon tetszett, hogy a könyv végén van kép az eredeti Lajos kutyáról is, sőt még Wolf Kati dalát is meghallgathatja az olvasó, hála egy QR kódnak.
Mind a könyveket, mind a podcaste adást csak ajánlani tudom!
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(5/5)
Idézetek:
"Lajos kutya gyors nyújtózkodás után a nagykapuhoz sietett, és elkezdte kipasszírozni magát azon a titkos alagúton, amit éppen a napokban kapart ki újra. Mivel a passzírozás igen lassan ment, közben Lajos kutyának többször is volt ideje megfogadni, hogy felhagy az olyan esti lakomákkal, amikor addig eszik, amíg lát. Főleg mostanság, amikor is még elég sokáig van világos."
"Kíváncsian a hosszú járgány hátuljához lopódzott, és felszökdécselt a lépcsőn. Még éppen az utolsó pillanatban, mert az ajtók máris hatalmas szisszenéssel záródtak. Kezdetét vette Lajos kutya életének eddigi legnagyobb kalandja."
"Lajos kutya kikukucskált az abrosz alól, és a táncparkett túloldalán elnyúló asztalon megpillantotta azt, akinek ő is azonnali örök hűséget fogadott volna: egy hatalmas tál sült kolbászt!"
"Mint minden rendes kutya, akinek az ereiben tacskóvér csörgedezik, Lajos kutya is szenvedélyesen szeretett ásni."
Alighogy megérkezett, máris felforgatta a kis falu életét Lajos kutya, akit nyughatatlan és kolbászkedvelő természete újabb kalandokba sodor. Ő a legtáncosabb négylábú, a legfürgébb iskolai szökevény, a legelszántabb kincskereső és a legkíváncsibb potyautas. Lajos kutya ugyanis meg sem áll a nagyvárosig, ahol a kutyák furcsa ruhákban járnak, és bizony nem terem minden asztal alatt valami finomság.
Gáncs Kristóf gyermekkori kiskutyáját teremtette újra mesehősként. Lajos kutya megérkezik című első mesekönyve sokak kedvencévé vált, a falusi tacskó várva várt újabb történeteiben pedig ismét lesz min mulatni.
A kötetet augusztus 26-tól tudod megvásárolni a Libertine Könyvesboltban és online.
Nagyon szépen köszönöm Finy Petrának és a Next21 Kiadónak a lehetőséget, hogy ezt a könyvet is elolvashattam!
Még a nyáron megrendezésre került ötórai teadélutánon hallottam erről a könyvről. A borító és a cím rögtön megfogott és nagyon vártam a megjelenését.
A regényen érződik, hogy egy könyvmoly írta. Kicsit visszatértem a nyárba, hála a kötet hangulatának. Rövid fejezeteinek köszönhetően gyorsan haladtam vele. Nagyon tetszettek az idézetek, amik a fejezetek elejére kerültek.
A történet Liliről szól, akinek a házassága válságba kerül, lévén, hogy ő szeretne egy gyermeket, míg a férje nem. A pár két úton jár és Lilinek el kell döntenie hogyan folytassa tovább az életét. Ebben segítségére lesz egy olaszországi út, ahová egyedül, a nagymamája naplójával indul el. Szeretem azokat a könyveket, amik családi titkokat rejtenek, így nagyon kíváncsi voltam mi lesz Róza mama története.
Megvoltak a könyv maga hibái, ugyanakkor első kötetként kíváncsian várom milyen lesz Réka következő történetei, hogyan fog fejlődni, mint írónő.
Értékelésem: ✯✯✯✯
(4/5)
Idézetek:
"Minden szerelmi történet gyönyörű, egyedi és különleges."
"- Nem lehet egy történetet a végével kezdeni - jelentette ki. - Csak úgy érthet meg mindent, például azt is, miért titkolta éveken át mindezt a nagymamája, ha előtt elmesélem a teljes történetet."
Lili egy zátonyra futott házasságtól menekül Itáliába. És hogy miért pont a szerelmek városában akarja átgondolni az életét, arról csakis nagymamája naplója tehet.
Vajon a nagymamájának tényleg volt egy titkos olasz szerelme? A naplóból ugyanis fény derül Róza nagyi titkaira, és Lili egészen Velencéig megy, hogy megtudja az igazságot.
Lili reméli, a saját életével kapcsolatban is tisztábban lát majd az utazás végére. Tudni fogja, érdemes-e még egy esélyt adni a házasságának, vagy új életet kell kezdjen, ha hazatér.
Első állomása a Trattoria Venezia, ahova nagymamája útja is vezetett annak idején.
Elandalítja a város, a gondolások éneke, egy régmúlt szerelem emléke és talán egy új ígérete is.
Vajon Velence feltárja előtte titkait?
Fábián Réka 2018-ban kezdett könyvekről blogolni, hogy népszerűsítse az olvasást. A Könyvkritika instagram oldal és a konyvmoly.com blog kitalálója és szerzője. Első könyvének legfontosabb üzenete, hogy az olvasás gyógyír és menedék, aminek terápiás hatása bármilyen élethelyzetben igazi segítség lehet. Budapesten él férjével és gyerekével.
Nagyon szépen köszönöm Takács Rékának és az Alexandra Kiadónak a lehetőséget, hogy ezt a különleges, szívszorító könyvet is elolvashattam!
Amikor a borítóját megláttam azonnal megfogott a könyv, majd elolvastam a fülszövegét, amitől majdnem elsírtam magam. Megeshet, hogy épp nehéz időszakomban vagyok és ezért érzelmesebb is vagyok, könnyebben elsírom magam. Ugyanakkor tudom, hogy azok a könyvek, amelyeknek már a fülszövege ennyire megmozgat, azt el kell olvasnom.
Nem bántam meg. Nagyon tetszett ez a könyv!
Különböző emberek kerültek a történetbe, egy közös volt bennük, mindegyikük veszített már el számára fontos személyt. Ez a regény a gyászról és annak a feldolgozásáról szólt. Jui és Takesi volt mégis a két főszereplő, akik egy Széltelefonnak köszönhetően ismerkednek meg, és segítik át egymást a gyászukon. Jui a 2011. március 11-ei földrengést követő szökőárban vesztette el az édesanyját és a kislányát. Ez a cunami elvette tőle a családját és az otthonát, egy iskola tornatermében kell összeraknia magát újra. Jui rádióban dolgozik, ahol a betelefonálok gyászát is megismeri és ott hall először a Széltelefonról. Takesi régebb óta járt a telefonhoz, ő a feleségét veszítette el, betegség miatt, magára maradt édesanyjával és a kislányával, aki a gyászban megnémult. A Széltelefon különlegessége, hogy a gyászolók beszélni tudnak a szeretteikkel.
Jui és Takeshi egyre több időt töltenek együtt a Széltelefon kertjén kívül, átsegítik egymást gyászukon, kisegítik egymást a nehezebb időszakokban. Kettejük kapcsolata szívmelengető volt.
Nagyon tetszett, ahogy a japán kultúra megjelent az oldalakon, a mentalitásuk. Az írónő olykor kiegészítő fejezeteket is belehelyezett a kötetben, amik olykor összetörtek, máskor mosolyogtam rajtuk.
Csak ajánlani tudom!
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(5/5)
Idézetek:
"Amikor a szél üvöltve lecsapott a kertre, úgy tűnt, mintha minden meglapulna, és azt suttogná: ne bánts."
"Amikor a boldogság egyetlen dologban ölt testet, ellenséggé válik, ami veszélyezteti ennek biztonságát. Lehet az akár olyan megfoghatatlan valami is, mint a szél vagy az égből lezúduló eső."
"Végül a holttesteket megtalálták, és Jui nem bámulta többé a tengert."
"*Napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten maradáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz."
"Egy hét elég volt hozzá, hogy rájöjjön, valóban így van: tényleg mindenhez hozzá lehet szokni. Csakhogy az élet sokkal rosszabb, ha olyasmi mellett kell leélni, amit ennyire utál az ember. Ez mindent fölemészt, nem éri meg."
"- A leghatalmasabb dolgokat is feldarabolhatjuk apró részekre - suttogta a nő, és megcirógatta a kislány arcát. - A legnagyobb problémát is. Mindent be tudunk tenni egy keretbe."
"Alapjába véve azt remélte, hogy mindenki létrehozza magának azt a helyet, ahol meggyógyíthatja a fájdalmát, és behegesztheti az életét, egy helyet, melyet mindenki másként jellemez."
"A Széltelefon nem turistacélpont. Ne keressétek a térképen. Ne másszatok fel a Kudzsirajamára, ha nem áll szándékotokban felemelni a nehéz készülék kagylóját, és nem akartok beszélni azzal, akit elveszítettetek."
Jui világa véget ért 2011. március 11-én. Ekkor ragadta el a cunami lányát és édesanyját, ekkor lépett a gyász az élete helyére. Jui nincs egyedül: a szökőár rengeteg ember életét követelte Japánban, és számtalan családot nyomorított meg örökre.
Egy nap különös hírek kezdenek el terjedni a szigetországban: valahol egy kertben áll egy régi telefonfülke, ahol újra hallhatjuk elvesztett szeretteink hangját, és beszélhetünk velük – ha van erőnk hozzá. Jui csatlakozik a telefonfülkéhez zarándoklók seregéhez, ám képtelen megszólalni. A zarándokok között azonban találkozik a feleségét gyászoló Takesivel, akinek a lánya édesanyja elvesztése óta nem beszél. Képesek lesznek visszaadni egymás hangját?
A Japánban élő olasz írónő, Laura Imai Messina óriási nemzetközi sikert aratott regénye lenyűgöző módon mesél a gyászról és a túlélésről.
Különleges ez a kötet, hiszen a Libertine Kiadó első fordítása és a borító is saját tervezés. Ezeken kívül még a Nincs időm olvasni kihívás októberi közös könyve is lett.
Először arra gondoltam, hogy egy könyv, amiben könyvekről van szó, ez igazán nekem való, ide vele! 😄 Kíváncsian vágtam bele, hiszen tavaly A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei című könyv egyik nagy kedvencem lett. Nos, A könyvlista című regényt imádom!
Mukesh története szívszorító, ahogy elveszítette szeretett feleségét és ahogy a három lánya kezelte a kialakult helyzetet. Szomorú, hogy már csak később jött rá mennyi mindent adhatott volna a kapcsolatuknak az olvasás, a könyvek szeretete. Aztán Mukesh találkozik Aleisha-val, aki a könyvtárban dolgozik, de igazából csak a pénz miatt semmi kedve nem volt ott lenni. A tinédzser lány karaktere először nekem nagyon unszimpatikus volt, de ahogy tovább olvastam meglepett mennyire sokrétű, mennyire képes változni. És persze ott van még a rejtélyes könyvlista, melyről apró morzsákat tudtam meg szépen lassan, hogy a végén összeálljon a csodálatos kép.
Voltak aranyos, humoros, ugyanakkor szomorú részek is, kész érzelmi hullámvasút volt olvasni ezt a regényt és emiatt is nagyon megszerettem. A szereplők, akiket az írónő megalkotott szerethetőek voltak, kíváncsi voltam a sorsukra, a jellemfejlődésükre.
Eddig úgy gondoltam, hogy Az időutazó feleségét, mint sorozatot talán egyszer megnézem, de A könyvlista után tuti biztos, hogy el fogom olvasni, ahogy a Ne bántsátok a feketerigót!, a Papírsárkányok és A Manderley-ház asszonya című könyvekhez is meghozta a kedvemet. Sara Nisha Adams pont annyit mutatott ezekből a regényekből, hogy ne lője le a fontos eseményeket, mégis felkeltse az olvasó kíváncsiságát.
Egy szó, mint száz nagyon megszerettem ezt a könyvet és csak ajánlani tudom, hogy kedves olvasó Te is elolvasd! 💖
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(5/5)
Idézetek:
"Néha mindenkinek szüksége van segítségre, Mukesh."
"Tudom, hogy általában nem ilyesmit olvasol, de én magam 21 éves koromban olvastam a Ne bántsátok a feketerigót! című könyvet, éppen egy nehéz időszakon mentem keresztül. Akkoriban nagyon sokat tanultam belőle, segített abban, hogy ismét gyermeki szemmel tekintsek a világra: a jóra és a rosszra is. Olyan volt számomra, mint egy menekülési útvonal: belevetettem magam a könyv világába, az igazságtalanságokba, a szereplők életébe, és annyira elkezdtem törődni mások sorsával, hogy sikerült egy kis távolságot tartanom a sajátomtól. Remélem, hogy neked is segít egy kicsit elmenekülni, szünetet tartani. A könyvek néha eléggé kiszakítanak a valóságból ahhoz, hogy mire visszatérünk, új nézőpontból tekinthessünk az életünkre."
"Neki szánták ezt a listát. Tudta.
Elgondolkodott a cetlire írt üzenet első során: Ha esetleg szükséged lenne rá. Úgy érezte, soha semmire nem volt ennél nagyobb szüksége."
"A nap megvilágította a Ne bántsátok a feketerigót! oldalait. Ha már úgy döntött, belevág, ez tűnt a megfelelő pozíciónak, a megfelelő kilátásnak és a megfelelő környezetnek ahhoz, hogy az első fejezethez lapozzon, és elkezdje az olvasást."
"- Ha tetszik ajánld neki is. Ennyire egyszerű. Olvass egy könyvet! Ajánlj egy könyvet! Sőt, tudod mit? Ajánld neki akkor is, ha te utáltad. Mindenkinek más az ízlése, és ahogy a nagyanyám mondja: éhes ember nem válogat."
"Mukesh azt kívánta, bárcsak ahelyett, hogy a recsegő ízületek és a romló látás kínozná, először inkább a hallását veszítené el. Az igazán kapóra jött volna neki ebben a családban, ahol mindegyik lánya a normálisnál nagyjából ezer decibellel hangosabban beszélt."
"Aleisha nem is tudta pontosan, miért jegyeztette elő a könyvet az idős férfinak, de amint befejezte a Ne bántsátok a feketerigót!, szeretett volna beszélgetni róla valakivel, a férfi meg éppen olvasmányt keresett. És ki tudja - gondolta -, talán többet akar egy puszta történetnél. Lehet, hogy neki is szüksége van egy barátra, egy beszélgetőtársra."
"Furcsa volt belegondolni, hogy ez a könyv nemcsak az övé, hanem mindenki másé is. Hányan kikölcsönözték már előtte, és még hányan fogják utána... Lehet, hogy a strandon olvasták, a vonaton, a buszon, a parkban, a nappalijukban. Vagy tán a vécén ülve? Remélte, hogy nem! Bizonyos értelemben minden olvasó akarva-akaratlanul kapcsolódott egymáshoz. Mostantól ő is része lesz a láncnak."
"- Jaj, Aleisha! Ez a könyv borzasztóan nyomasztó, tudsz róla?
- Hát, az életem is eléggé az. Tizenhét éves vagyok, és a negyvenéves kollégám megy Ayia Napára helyettem.
- Sajnálom, nyuszikám. Egyszer fent, egyszer lent - mondta Benny, majd boldogan kilépett az ajtón."
"Indira egész életében kutatta a jeleket. Bár a könyvlista először nem tűnt annak, a nő azon kapta magát, hogy folyton visszakúszik a gondolatai közé, mintha fel akarná hívni magára a figyelmet. És ma éppen akkor került a kezébe, amikor arra volt szüksége, hogy elterelje a gondolatait."
"(...) Szóval, akár szeretni fogja a könyvet, akár nem, mindig akad valaki, aki egyetért majd önnel. És jó alkalom arra is, hogy kapcsolatot teremtsünk másokkal."
"El akarta mondani a feleségének, hogy az olvasás segített neki abban, hogy könnyebbnek érezze az idő múlását, hogy kapcsolatot teremtsen másokkal, és megmutatta neki, hogy érdemes kikelni az ágyból, és kimerészkedni otthonról."
"- Aleisha - mondta Mukesh kedvesen. - Kérem, próbálja meg észben tartani, hogy a könyvek nem mindig menekülési útvonalak: néha tanítanak is nekünk valamit. Megmutatják nekünk a világot, nem elrejtik előlünk."
"Ehhez mindig is értett Aidan: összehozta az embereket. Az egész életében ezt csinálta. Segített másoknak, hogy ne érezzék magukat olyan egyedül."
Ha esetleg szükséged lenne rá – így kezdődik az a titokzatos könyvlista, amely sokkal több mint olvasnivalók gyűjteménye. Elveszett, magányos, tanácstalan lelkek megmentője és összekötője az a nyolc történet, amely szerepel rajta.
Ki ne érezte volna már, hogy megértésre, szeretetre, elfogadásra vágyik vagy éppen arra, hogy kiszakadhasson a valóságból? Így van ezzel a nemrég megözvegyült Mukesh, aki kétségbeesetten igyekszik felvenni az élete fonalát, szeretett felesége halála után, és kapcsolatot teremteni könyvmoly kisunokájával; és így érzi Aleisha, a céltudatos, ám szorongással teli fiatal lány is aki nem élheti kortársai megszokott életét.
Aleisha egy nap a könyvtárban egy titokzatos könyvlistára bukkan. Ki írhatta? S milyen célból? Vajon mi köti össze a listán szereplő könyveket? Kiváncsiságból belefog az egyik kötetbe, az oldalakat falva pedig rájön, hogy a történet segít enyhíteni a fájdalmán. Amikor a könyvtárba tétován betoppanó Mukeshnek is a kezébe adja a könyvet, varázslat mintha megsokszorozódna.
Miközben sorra olvassák a történeteket, lassan ráébrednek, mi mindent tanulhatnak a regényekből, és mennyi mindent köszönhetnek nekik. A könyvlista megváltoztatja az életüket. És nem csak az övéket…
AZ EDDIGI LEGKÜLÖNLEGESEBB NIOK KÖZÖS KÖNYV!
Ez a könyv túlmutat önmagán, ez a könyv fontos mérföldkő a Libertine életében! Egy különleges regény az olvasás meg- és összetartó erejéről, a történetekről, amelyek átjárják a mindennapjainkat, amelyek a legnehezebb élethelyzeteken is átsegítenek…
