Háy János: Kik vagytok ti?
Ezzel a poszttal zárom is az áprilisi olvasmányaimat.
Háy Jánostól tavaly már olvastam a Sztreccs című novellaválogatást, akkor eldöntöttem, hogy még több könyvét szeretném elolvasni. Így 2019-ben meg is vettem a Kik vagytok ti? című könyvét és érettségi előtt el is olvastam. Ugyanis a könyv íróinkat és költőinket szeretné még közelebb hozni az olvasókhoz.
Voltak részek, amik újdonságot jelentettek számomra és olyanok is amik nem, de Háy János írása, nyelvezete még emlékezetesebbé tette az adott írót, illetve költőt. Ugyanakkor voltak olyan részek is, amik kimondottan nem tetszettek. Valószínűleg nem mindig értettem meg mit is szeretett volna igazán közölni az író. Érdekes könyv, ezt meg kell hagyni.
Ajánlom azoknak, akik szeretnének íróinkról, költőinkről olvasni, de a tankönyvektől teljesen eltérő nyelvezettel és tartalommal.
Értékelésem: ✯✯✯✯
(4/5)
Fülszöveg:
„Író vagyok, nem akartam más írókat szobornak látni, nem akartam szobrok közt élni. Ki akartam szabadítani őket ebből a fogságból, mert a vaspáncél csak a középkori lovagoknak áll jól, az íróknak nem. Azt akartam, hogy legyenek újra érinthetők, közvetlenek és megszólíthatók. Hogy olyanok legyenek, mint a barátaink, a rokonaink, az osztálytársaink. Hogy embernek látszódjanak, nagyszerűeknek és esendőeknek, olyanoknak, akikre lehet haragudni, és olyanoknak, akiket lehet szeretni. Hogy minden olvasó érezze, ők még mindig hozzánk beszélnek, és rólunk beszélnek, a mi sorsunkhoz szólnak hozzá. Elevenséget akartam, mert az irodalom nem múzeumi tárgy. Ott van az életünkben, ha akarjuk, hogy ott legyen." (Háy János)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése