Kira Poutanen: A csodálatos tenger
Kedves Olvasó!
Úgy éreztem, hogy hűen ábrázolta a mai kor ifjúságára nehezedő terheket, nehézségeiket, küzdelmeiket. Julia, a főszereplőnő egy átlagos iskolába jár és az egyik legjobb tanuló. Teljesítmény kényszeres és mindenben a legjobb szeretne lenni. Természetesen nem elégszik meg a külsejével sem, ezért elkezd fogyókúrázni, ám egy ponton túl elveszti a reális képet önmagáról. Éhezteti magát, miközben minden nap több órán keresztül fut. Az egész történetben az volt a legmeglepőbb számomra, hogy a környezete észre sem veszi mennyire önpusztító útra lépett.
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(5/5)
Idézetek:
"Állunk, és a tengert nézzük. Ezüstös és fekete, és a végtelenbe tart. A tengert nem lehet gyülőlni, nem lehet elfeledni. És mégis... olyan gyorsan és csendben... mint holdsugár a víz felszínén."
"Nem ígérhetek semmit, még ha akarnék sem. Nem ígérem, hogy szeretni fogom önmagamat vagy másokat, hogy jobban fogom szeretni az életet vagy a világot, mint a homály napjaiban, a halál házában."
"Nem ígérek örök nyugalmat vagy kellemes kiegyensúlyozottságot; hogy is hagyhatnám el mindazt a tüzet, dühöt és makacsságot, ami ebbe a viharba vezetett engem - és ki onnan. Mert mindez a sötétség, vihar és halál bennem van. Nincs betegség, fertőzés, tünet vagy gyógykezelés, csak én vagyok és bennem a sötétség."
"És tudom, hogy minden csak most kezdődik. Hogy készen állok az indulásra, még úgy is, hogy tudom, félek az élettől, és önmagamtól még inkább. Talán sosem találom meg azt, aminek a keresésére indulok. mégis útnak akarok indulni, keresni akarok és veszíteni, elveszni és felejteni és megint emlékezni, vissztérni. Kész vagyok arra, hogy mindent elveszítsek, amiben hittem, és másr semmit nem tudok. "
"Félek. Élek."
"God is a girl"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése