Rick McIntyre: Egy farkas diadalútja

 Született vesztesből falkavezér

Kedves Olvasó!

Köszönöm szépen a lehetőséget a Corvina Kiadónak!

Először is szeretném tisztázni, hogy ez egy dokumentarista, ismeretterjesztő könyv, nem pedig önismereti, pszichológiai, ahogy az alcímből tűnhet.

Mostanában nagyon megszerettem az állatvilág megfigyeléséről szóló könyveket, filmeket. Az Egy farkas diadalútja című könyvben Rick McIntyre egy óriási küldetésről, lehetőségről számol be, vagyis a farkasok visszatelepítéséről a Yellowstone Nemzeti Parkba. Megfigyelései részletes leírásokat tartalmaznak, aminek köszönhetően úgy éreztem én is vele tartottam, ott lehettem, mint megfigyelő.  

Maga a történet 1926-ban kezdődik, amikor is a Yellowstone vadőrei kilőtték a park utolsó farkasát, ennek a szörnyű tettnek beláthatatlan következményei miatt 1990-ben harmincegy farkast telepítettek vissza a park területére. Rick McIntery részt vett a visszatelepítési akcióban, sőt edukálta azokat az embereket, akikkel a parkokban találkozott, ahol épp dolgozott. Adományokat gyűjtött és megkerülhetetlen alakja lett a farkasok visszatelepítésének, megfigyelésének. 

Bár a könyvet olvasva is érződik Rick McIntyre óriási tudása, az a sok idő, amit a farkasok megfigyelésével töltött, ugyanakkor az Utószóban már Douglas W. Smith számszerűsíti is a szinte hihetetlen adatokat. Lenyűgöző!

Egyet sajnálok, hogy a kötet végén csak a hivatalos fotós által készített képek kerültek bele. Miközben régen Rick is fotózott és nagyon kíváncsi voltam vajon milyen képeket készített. Az is igaz, hogy ő végül felhagyott a fényképezéssel, hogy teljes figyelmét a farkasok  megfigyelésével tudja tölteni. 

Egy farkas diadalútja magával ragadott, drukkoltam adott farkasoknak, megkönnyeztem mások végzetét, örültem az egymásra találásoknak. Egy szóval lenyűgözött. Örülök, hogy elolvashattam!

Egy kis plusz információ: Yellowstone farkasai című dokumentumfilm első részében Rick és Douglas is megszólal, tökéletes kiegészítése a könyvnek. Mind a két művet csak ajánlani tudom!

Eredeti kép, helyszín: Körösvölgyi Állatpark, eszköz: telefon

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek:

"Egy 1856-os naplóbejegyzésében a környéken őshonos farkasok és egyéb állatok kiirtása miatt kesereg. Úgy érzi, hogy egy kiherélt, elpuhult országban él. Hiányolja az erdő vadvilágának hangjait, elsiratja a megcsonkított természetet. Mint írja: "olyan, mintha egy koncertet hallgatnék, ahol számos hangszer néma marad." A farkasok vonyítása hiányzott a legfeltűnőbben. 1994-ben a Yellowstone ugyanolyan volt, mint Thoreau szülőföldje, Massachusetts. Természetellenes csend uralta a parkot, csend, amelyet nem tört meg a farkasok hangja. Nem sokkal később azonban visszatértek, és üvöltésük belehasított a csendbe." (29. oldal)

"Néhány műsor azt sugallta, hogy ő volt a legnagyszerűbb farkas a történelemben. Én ezt nem is vitatnám, de a 21-es bízvást visszautasítaná ezt a megtisztelő címet. Ő ismert egy farkast, aki nála is nagyobb volt. Az egyetlen hím, akinek hajlandó volt behódolni. A farkas, aki örökbe fogadta és felnevelte. A 21-es számára a 8-as volt a világ legcsodálatosabb farkasa." (253. oldal)

"Senki nem töltött annyi időt vadon élő farkasok megfigyelésével, mint Rick McIntyre. Senki. Kérem az olvasót, gondoljon csak bele. Az ember, aki ezt a könyvet írta, több időt töltött a farkasok közelében, mint bárki más ezen a földgolyón. Ez már önmagában is figyelemre méltó, de Rick arra is képes, hogy lenyűgöző történetbe foglalja mindazt, aminek a szemtanúja volt. Nem csak a megfigyelőképessége kiváló, mesélni is nagyszerűen tud." (Utószó, Douglas W. Smith)

Eredeti kép, eszköz: Canon EOS 850D & EF 70-300mm objektív

A könyv adatai:

Kiadó:                     Corvina Kiadó

Megjelenés:               2023

Oldalszám:               272

Fordította:                Székely Szabolcs

Megvásárolható:        Corvina Kiadó

 

Fülszöveg:

A ​Yellowstone Nemzeti Park az 1920-as évekig a vadon élő farkasok menedéke volt, amíg a park vadőrei ki nem pusztították őket, így az Egyesült Államokban élő farkasok felkerültek a veszélyeztetett állatfajok listájára. Rick McIntyre biológus lankadatlan figyelemmel kísérte az 1994 és 1996 között betelepített állatok sorsát, köztük a szívének legkedvesebb kölyök, a jelentéktelen külsejű, gyenge, de bátor és hűséges 8-asét, aki vérre menő küzdelmek árán végül falkájának vezére lett. Ő és fogadott fia, a 21-es a hősei ennek a rendkívüli történetnek.

„Valószínűleg a medve vadászta le a borjút a fák között. Az első fekete nyilván elcsente tőle a prédát, miközben a másik kettő elvonta a figyelmét. A grizzly most viszont már ott volt a kis szürke nyomában – szinte láttam magam előtt, ahogy a mancsával egyszerűen lecsapja, aztán széttépi a kölyköt. Ideges lettem, hiszen ismertem a 8-as történetét, tudtam, hogy még a testvérei is könnyűszerrel legyőzik bármikor – úgyhogy egészen megdöbbentett, aminek ezután a szemtanúja voltam.

A 8-as megállt, megfordult, és lecövekelt szemtől szemben a grizzlyvel. A medve ettől ugyancsak meglepődött, hirtelen ő is megtorpant. Ott álltak szemben egymással néhány lépésnyire – mintha csak Dávidot és Góliátot néztem volna. Úgy tűnt, a medve tétovázik. A farkas dacosan rászegezte a tekintetét.”

„A Yellowstone Nemzeti Park leghíresebb farkasainak magával ragadó története.”

Washington Post

Gaëlle Josse: Egy ​asszony ellenfényben

Vivian Maier élete

Kedves Olvasó! 

Nagyon szépen köszönöm a Corvina Kiadónak a lehetőséget! 

Nők napja alkalmából olvastam ezt a könyvet is. A fényképezés az elmúlt években nagyon közel került hozzám, mégis sajnos a street fotózás bevallom csak idén kezdet el érdekelni. Ugyanakkor a minap amikor magáról az utcai fotózásról hallgattam egy előadást, nagyon megörültem, amikor egy ismerős név is szóba került. 

Ahogy az előadót, úgy engem is megfogtak Vivian képei, története. Hihetetlen, hogy autodidakta módon tanult meg fotózni, elképesztő képeket készített és mégis az asztalfiókban hagyta az előhívott vagy még előhívatlan tekercseket. Már pedig Vivian soha senkivel nem osztotta meg képeit, még életében nem derült ki mekkora tehetség is volt, erre sajnos csak a halálát követő furcsa véletlen következtében történhetett meg. 

Azt előre le kell szögeznem, hogy a kötet fikció, az írónő által vázolt lehetséges élettörténet bemutatásáról szól. Mind a nyelvezeten, mind a történeten ez érződik. E/3-as leíró szöveg nem engedte, hogy beleéljem magam Vivian elképzelt történetébe, helyette olyan érzésem volt, mintha az írónővel ültem leültem volna kávézni, mely során ő egy lenyűgöző nőről mesélt. 

Maga az elképzelés nekem tetszett, ahogy feltárta a generációkon átívelő fájdalmat, menekülést, a 20. századi emigrálását és út keresését. Ugyanakkor sokszor az írói stílus annyira nem tudott megfogni. 

Összességében örülök, hogy ennek a kötetnek köszönhetően megismertem Vivian Maier történetét, miatta kerestem rá képeire is. 

Értékelésem: ✯✯✯✯

                               (4/5)

Idézetek:

Azoknak, akik "senkik"
"Az eltűnés legyen az én ragyogásom." (Philippe Jaccottet: A vég vessen ránk fényt) (7.oldal)

A könyv adatai:

Kiadó:               Corvina Kiadó

Megjelenés:         2022

Oldalszám:         128

Fordító:            Natalia Zaremba-Huzsvai

Megvásárolható:  Corvina Kiadó

Szeretném itt is megosztani azokat a Vivian Maier által készített képeket, amik igazán megfogtak és csak tanácsolni tudom, hogy vedd a kezedbe ezt a könyvet és keress Te is rá, kedves Olvasó ezekre a különleges képekre. 

Fülszöveg:

Vivian Maier (1926-2009), a kiemelkedő tehetségű fotós életét rekonstruálja ez a könyv, egy különös személyiségét, aki saját fotóinak zömét nem is látta. A francia-osztrák származású amerikai fényképész ugyanis nevelőnőként dogozott, és emellett hobbiból fotózott szenvedélyesen. New York és Chicago utcáit járva az elesetteket, az amerikai álomból kirekesztetteket örökítette meg nagy érzékenységgel. Munkáit csak halála után fedezték fel, sokáig egy raktár mélye rejtette fotóklisékkel, filmtekercsekkel, negatívokkal teli dobozait. A szerző rendkívüli empátiával vázolja föl egy magányba és anonimitásba menekülő nő portréját, éles fényt vetve nyugtalanító és rendhagyó sorsára, mert amilyen fényes hírnév övezi ma Vivian Maier nevét, olyan sötét homály fedte az életét.

Csáki Judit: Alföldi - Rajtam van múlt; Egy élet története a színpadon könyvbemutató Átrium Színházban

Kedves Olvasó!

Köszönöm Büchler Andrásval és az Open Books Kiadónak a meghívást!

Különleges könyvbemutatóra az Átrium Színházba került sor, ahol Csáki Judit beszélgetett Alföldi Róberttel, valamint közreműködött Hernádi Judit, és Bányai Kelemen Barna. Rendező Sebestyén Aba, dramaturg Székely Csaba, látványért Horgas Péter volt a felelős.

Az estet Hernádi Judit és Bányai Kelemen Barna nyitotta meg egy szórakoztató novella felolvasával. A történethez kapcsolódóan Csáki Judit rögtön megkérdezte Alföldi Róbertet, hogy Ő hogyan " rúgta ki " az embereket. Alföldi szerint világosabban fogalmazott a novellához képest. Ugyanakkor arra is kitért , hogy amikor egy igazgató színészt választ, az igazából nem a színészről, hanem az igazgatóról szól. A színház a fontos, vagyis hogy tudnak együtt dolgozni. Ezek után Csáki Judit sorba vette Alföldi főbb munkásságának helyszíneit, Veszprém, Játékszín, Vígszínház, majd a függetlenség is szóba került.

A könyv elkészüléséhez január 3-ától október elejéig beszélgetett Csáki Judit Alföldivel. Judit rögtön meg is kérdezte, hogy azok után, amin keresztül mentek újra belevágna-e? Hogy Alföldi válaszát idézem: "öhmmm..." A néző közönség a válasz és mimikán rögtön felnevetett. Csáki Judit abba is beavatott minket, hogy Alföldi először úgy elhajtotta, hogy még a mondatot sem tudta befejezni. Mire a művész úr feltárta, hogy nem akart egy szobor lenni, mert attól szorong. Azt se akarta, hogy a kötet egy panaszáradat legyen. Továbbá még azt is elárult, hogy objektíven még nem tudja elolvasni. De Csáki Juditnak sikerült meggyőznie, hogy a könyv célja inkább az elmúlt húsz év átfogása lesz, így pedig végső soron Alföldi elárulta, hogy újra belevágna. Persze azt is hozzá tette, hogy az írónő úgyse hagyna neki nyugtot.

Ezek után a közös munkálatokról is kaptunk egy kis információt. Alföldi fura tükörként látta a folyamatot, olyan dolgokat is átgondolt, elárult, amiket egy barátnak mesélne el. Miközben Csáki Judit elárulta, hogy a kiadó a tenyerén hordozta őt, csak kétszer hívták, hetente. 😄

Csáki Judit úgy nyilatkozott, hogy mindent megkérdezett, a beszélgetéseiket felvette és le is írta. Miután visszanézte ezeket a dokumentációkat azt vette észre, hogy nem volt egyszer sem olyan, hogy Alföldi nem válaszolt volna a kérdéseire. Fel is merült, hogy vajon Alföldi kezdetektől így is tervezte-e? A művész úr úgy válaszolt, hogy ez számára természetes volt, csak így lehetett, ugyanis az utómunkában úgyis kihúzták azokat a részeket, amiket nem éreztek helyén valónak. (Túl intim, ami mégis akkor ott el kellett hangzania.)

Csáki Judit vissza emlékezett, hogy a beszélgetéseik során sokszor szóba jöttek a tervek és mire a közös munka véget ért már össze is jöttek ezek a tervek. Itt szóba került Molnár Ferenc Liliom című könyve színpadi adaptációja, melynek a főszereplőjét Alföldi játsza. A művész úr hozzá is fűzte, hogy "sztárnak" lenni azért jó, mert bárkit fel lehet kérni rendezőnek.

Csáki Judit mesélt arról, hogy olyan dolgokat is megkérdezhetett, amelyek a szakmai részről szóltak, amikre mindig is kíváncsi volt. Például, hogy alakul egy színházi darab, mit csinált Alföldi ha a színész rossz volt, stb. A színház igazán belső elemei kerültek a könyvben. Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy Alfölditől sokszor kapta meg "jaj bazd meg, ilyet hogyan lehet kérdezni."

Alföldi magáról a közös munkáról úgy nyilatkozott az eseményen, hogy sok mindent azért gondolt át, mert Csáki Judit megkérdezte. Lassan 35 éve (baszki, csúszott ki a száján), dolgozik. Úgy gondolja gyakorlatban lehet rájönni olyan dolgokra, amik működnek vagy nem. Pro és kontra tapasztalattal. Ugyanakkor rendbe tette az agyában, hogy miért is így csinálja dolgait, mi változott az elmúlt években, példának okáért most is újítani fog. Mire Csáki Judit rögtön rákérdezett, nem fog kiabálni próbákon. A válasz pedig úgy hangzott, hogy régóta nem kiabál, de ezt kívánják. Maga az újítás egyébként arra vonatkozott, hogy sokáig Alföldi nem dolgozott dramaturggal, de találkozott egy fiatal emberrel (Bíró Bence), aki arra sarkalta, hogy kilépjen a komfort zónájából. Egy 30 éves vs egy 56 éves ember világlátása más, a színészi világ is megváltozott mára, így ütköztethetik egymás nézőpontjait, gondolataikat.

Az esemény második felében Csáki Judit Alföldit a magánéletéről kérdezte. Mit csinál, miközben úgy tűnik minden pillanata a színház körül forog, hogyan él az intézményen kívül. Szó esett arról is, hogy Alföldi fest, így érkezett is a kérdés, hogy rá hogyan is volt ideje. A művész úr elárulta, hogy kibérelt egy szuterint, ami miatt nem kellett a rendetlenséggel bajlódnia, a határidő pedig az egyik legjobb múzsa. Csáki Judit itt meg is kérdezte, hogy hobby, kikapcsolódás vagy pénzszerzés a festészet számára. "Szűcs Lajos, nagyon jó festő lenne, ha tudna festeni. Jó érzés, hogy nem kell senki ahhoz, hogy fessek." érkezett a válasz. Mire Csáki Judit azonnal reagált, vagyis akkor Alföldi csak a színészeket, és a többi munkatársat utálja-e. Alföldi a szokott humoros arcával válaszolt, még egy valaki. Csáki Judit nevetve hozzáfűzte, a közönség. Alföldi ezek után komolyabbra vette a szót, vagyis a színházba nem lehet ugyanazt megcsinálni, mint egy festménnyel, vagyis ha nem jó a színész nem tépheti szét, ha elfárad nem lehet kidobni, vagy épp nem teheti azt, mint egy elhasznált ecsetel, vagyis nem cserélheti le. Ugyanakkor érdekli a képzőművészet. Itt Csáki Judit közbe szólt, hogy Alföldi mindent gyűjt! Olyan, mint egy hörcsög! A művész úr azért annyit megjegyzett, hogy már rég nem gyűjt mindent.

Ezt követő beszélgetésüket muszáj szó szerint idéznem:

Csáki Judit: Robi te látsz. Nem akartál soha megtanulni vezetni?

Alföldi Róbert: de.

Csáki Judit: Meddig jutottál?

Alföldi Róbert: Astoriáig.

Ezek után kiderült, hogy bár Alföldi letette a kreszt, műszaki vizsgát is, sőt mindenen elsőre átment, még az elsősegélyen is. Aztán beült az autóba, ahol is az oktató azzal nyitotta, hogy induljanak. Alföldi első reakciója az volt, jó, de baszki hogyan? Úgy gondolja nem volt egy jó oktatója. Közös vezetésük végén egy kurva anyád-at mondott, majd kiszállt az Astorián az autóból. Később is próbálkozott, de végül arra jött rá, hogy sokkal jobb mindenkinek ha ő nem vezet. A taxi hátsó ülésén is tud dirigálni és káromkodni. Miután kellőképp kimerítették a taxizás témáját Csáki Judit arra kérdezett rá, hogy Alföldi mikor ült utoljára villamoson. (még azt is megjegyezte, hogy tudod az a sárga... 😄). Mire Alföldi köntörfalazás nélkül rávágta, hogy már nem emlékszik. Csáki Judit rögtön rákérdezett, hogy miért. Mire Alföldi a taxizás előnyeiről ejtett pár szót, ugyanakkor az írónő nem hagyta magát. Végül persze megtudtuk az igazságot, vagyis, hogy Alföldi nem bír elviselni senkit reggel. Na, de mi a helyzet, ha külföldön jár. Akkor persze az zavarja, hogy senki nem ismeri.

Csáki Judit megjegyezte, hogy Alföldi magának való. Szót ejtett a virágokról, a növényekről, amikkel teli van Alföldi otthona, ahol igazán szeret lenni. Így arra is rákérdezett, hogy hiányzik-e neki a vidék, hiszen Alföldi falusi. Mire a művész úr annyival kommentálta, hogy paraszt. Persze utóbb hozzá fűzte, hogy vonzza a szép őszi erdő, amit csodálatosnak tart.

Ezek után az utolsó témájuk a főzés lett. Csáki Judit bevallotta sokat tanult Alfölditől, de azt is hozzá tette, hogy mindenben le is hülyézte, hogy adott dolgokat sem tudta. Maga a könyvbe egy recept sem került, ahogy életrecept sincs, de mégis megéri megvenni.

Végül Halmos Ádám, a kiadó vezetője is felment a színpadra, hogy boldog születésnapot kívánjon Alföldi Róbertnek.

Különleges könyvbemutató volt, a fantasztikus novellákkal, Csáki Judit és Alföldi Róbert mókás, adok-kapok beszólásain csak nevetni lehetett, végül pedig még Alföldi festményeiből is láthattunk kivetítve. Örülök, hogy részese lehettem ennek az eseménynek.

Sajnos most dedikálást nem sikerült begyűjtenem, de a fényképezőgépemnek köszönhetően elég közeli képeket sikerült készítenem, aminek szintén nagyon tudok örülni. A könyvre pedig természetesen nagyon kíváncsi vagyok, a hazaúton már bele is néztem.

 

Martta Kaukonen: Kövesd a pillangót!

 

Kedves Olvasó!

Köszönöm szépen a Partvonal Kiadónak a lehetőséget!

2022-ben olvastam A gesztenyeember című skandináv krimit, azóta bátrabban és kíváncsian vágok bele hasonló műfajú könyvek olvasásába. 

A Kövesd a pillangót! az ütős borítóhoz illően erősen nyit. Meglepett, hogy azonnal a sorozatgyilkos gondolataival szembesültem. Aztán megismerhettem a pszichológusát, annak a férjét és még egy lecsúszott alkoholista riportert is. Érdekes karakterek, de valahogy már az elejétől éreztem, hogy valami nem stimmel. Aztán egyre több dolog derül ki a sorozatgyilkosról és a többi szereplőről, végül pedig semmi sem az lett, aminek / akinek elsőre gondoltam.

Itt-ott kicsit úgy éreztem elvesztem, néhány dolog nem stimmelt és ez kizökkentett az olvasásból. Persze a végén, amikor minden kiderült érthetővé váltak számomra is a dolgok.

Maguk a szereplők érdekesek, de egyiküket sem éreztem magamhoz túl közel. Ahogy elindult a történet vártam a borzongást, az izgalmat és bár tény, hogy egy ponton kirázott a hideg attól amit olvastam, mégse mondanám thrillernek ezt a kötetet. Inkább lélektani volt, a szereplők belső monológjait megismerve láthattam gyötrődéseiket, félelmeiket, bűneiket. 

Összességében egy érdekes könyv volt. Az eleje jobban tetszett, de bevallom a végén még olvastam volna tovább.

Értékelésem: ✯✯✯✯

                               (4/5)

Idézetek:

"A név kötelez. A szüleim jelölték ki a foglalkozásomat. Különben miért neveztek volna el Irának? A nevem ugyanis latinul annyit tesz: düh, gyűlölet.
És akármennyire szerettem volna, hogy is tudnám abbahagyni? 
Az előttem fekvő véres pillangó adta meg a kérdésemre a választ.
Elkezdem a terápiát." (14.oldal)

"- Mindig van, amit az ember maga is tehet az adott helyzetben. Mindig.
Micsoda képmutatás! Csak úgy forrt bennem a düh. Kénytelen leszek megölni a terapeutámat." (73. oldal)

"Minél bűnösebbnek érzed magad, annál könnyebben bocsátasz meg másnak. Aligha van olyan ember a Földön, aki semmit ne bánna az életében. Így hát megbocsátjuk más gonosz tetteit, annak reményében, hogy nekünk is megbocsátják a sajátjainkat. 
Azok az emberek, akik valami gonoszságot műveltek, mindig több megértésre találnak, mint azok, akik arról a borzalomról beszélnek, amit ellenük követtek el." (207. oldal)

A könyv adatai:

Kiadó:               Partvonal Kiadó

Megjelenés:         2022

Oldalszám:         326

Fordító:            Divinyi Anna

Megvásárolható:  Partvonal Kiadó

Fülszöveg:

A húszéves Ira sorozatgyilkos. Tetteinek gyökerei a múltjába nyúlnak vissza – a gyermekkorába, amelytől kegyetlenül megfosztották. Az sem véletlen, hogy a szülei az Ira nevet adták neki, ami latinul annyit tesz: gyűlölet.

Clarissa középkorú pszichoterapeuta, a neve Finnországban a szakma csúcsát jelenti. A tévéből és a női magazinokból mindenki ismeri őt, a szerencsésebbek pedig elegáns rendelőjébe is bebocsátást nyernek. Amikor Ira Clarissa kliense lesz, kezdetét veszi a macska-egér játék, amelynek szabályai egyikőjük számára sem világosak. Egy ilyen játszma szinte sosem végződik jól.

James O' Barr: A holló

 

"Olyan fakó a Holló és olyan elkeseredett. Erős lélekben mégis roncs. Hangosan kacag az utcai lámpa fénykörében démoni mosolya egy olyan léleké, aki élt, meghalt, és mégis él..."

"Örökké nem eshet."

Kedves Olvasó!

Bár már elmúlt Valentin nap, szeretnék mesélni Neked az akkori olvasmányomról. 

Kivételesen először láttam a filmet, minthogy a képregényt olvastam volna. A tévében annyira megfogott Eric Draven és Shally Webster története, hogy később legalább százszor újra néztem a filmet. Hamar rákaptam az eredeti szinkronra. Bár általában egyszerűen imádom a magyar szinkront, itt mégis inkább az eredetit választottam, ahol hallatszik mikor Brandon Lee és mikor már a kaszkadőre beszél. 

A képregény először jelent meg magyarul, maga a kötet különlegessége, hogy James O' Barr 30 év után egy előszót és két történetet is beleírt, rajzolt. A Kiadó tavaly azzal is reklámozta a kötet megjelenését, hogy végre kiderül miért A holló címmel jelent meg, míg az eredeti cím The Crow vagyis varjú lenne. Sajnos erre az érdekességre továbbra sem derült fény, ugyanakkor a könyv végén szerepel egy hosszas leírás a mítoszokban megjelenő varjakról. 

Nagyon megfogott az előszó, ahol James végre tisztázta milyen szomorú, tragikus esemény inspirálta a képregényt, valamint elárulta a szereplők nevének hátterét. Sötét rajzok kialakításáról is mesél a szerző, amitől jobban el tudtam képzelni, hogyan is készültek el az eredeti rajzok még a '80-as években. Ugyanakkor megemlíti az első A holló filmet is, mely Brandon Lee korai tragikus halálához vezetett, mely miatt sokáig bánta, hogy, megalkotta a könyvet.

A képregény oldalairól üvölt James bűntudata, megbánása, fájdalma, gyásza, ezek megjelennek a Holló bosszújában és öncsonkításában is. Ezzel szemben a film inkább a szerelemről, az élet szeretetéről, bosszúról, de leginkább arról szól, hogy "örökké nem eshet!". A két mű számomra sokat jelent, átsegített egy mélypontomon.

A képregény és a film több jelenetben is eltér, például a Eric és Shelly halála, Sherry és Albrech nyomozó szerepük / jelenlétük hangsúlya, a rossz fiúk halála, és maga Skully boy. Mindennek ellenére mind a képregény, mind a film kedvencem lett és sokáig a gondolataim között megőriztem, megőrzöm.

Számomra túl sokat jelent mind a képregény, mind a film, ezért sem tudtam az első mozifilmet követő "A holló" történeteket megnézni. Az viszont kimondottan dühít, hogy idén az eredeti történet nevét viselő szereplőkkel kiadnak egy új filmet, ami nem törődött az eredeti történetekkel, stílusokkal. 

Szóval ha A holló, akkor csak a képregény és az első filmet tudom ajánlani. Ha szereted a gótikus hangulatot, az örök szerelemről szóló szomorú történetet, akkor ez a történet Neked is szól.

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek a képregényből:

"Ez a beszélgetés egyike lett azoknak a meghatározó pillanatoknak, amikor az élet hirtelen minden istenverte ok nélkül egyszer csak a feje tetejére áll - amikor a döntések felboruló dominóként követik egymást és visszafordíthatatlan következményekkel járnak. A lány éppen a kocsijához tartott, hogy eljöjjön értem, amikor elcsapta egy részeg sofőr. Ott, a helyszínen meghalt. Számomra azonban mindez valamilyen torz logika szerint azt jelentette, hogy én voltam a felelős. 
Ha kifizettem volna a biztosítást... ha csak tíz percet vártam volna a hívással... ha csak annyit mondok neki, "majd holnap találkozunk, édesem."
Ha, ha, ha, ha...
A jövőm hirtelen kiüresedett, és nem maradt más a helyén, csak a végtelen semmi.
Abban bíztam, hogy ha minden gyilkos dühömet papírra vetem, hogy valamilyen varázslatos módon az eseményeket követő összes kínszenvedés, gyötrelem és önpusztítás feloldódik majd." (Igazi Shelly)

"A Shelly nevet Mary Shelley, a Frankenstein írónője miatt választottam, az Eric név pedig Az Operaház fantomjából jött, mert "Shelly" halála szörnyeteggé változtatott legbelül, aki érzelemmentes, normálisnak látszó arc mögé rejtőzött. Tébolyult térképészként mázoltam a tintát a papírra, hogy a dühös mozdulatokból kirajzolódjon egy másik táj. Ha a valódi világban nincsen igazság, majd én alkotok egy olyat, ahol van." (Igazi Shelly)

"Ma már értem, hogy "a megbocsátás annak szól, aki megbocsát". Ericnek és nekem egyaránt meg kellett bocsátanunk saját magunknak." (Igazi Shelly)

"Olyan fakó a Holló és olyan elkeseredett. Erős lélekben mégis roncs. Hangosan kacag az utcai lámpa fénykörében démoni mosolya egy olyan léleké, aki élt, meghalt, és mégis él..." (Első rész Izzó hőség)

"Néha álmomban szendergek,
Néha úgy érzem, mintha élnék." (Lángokkal ölelt angyal)

"A dicsőség küszöbén a férfi a halállal találkozik, aki a lány tenyerébe simítja a kezét, és azt súgja neki, "Most, most gyere haza".
"Hamarosan." feleli a férfi." (Lángokkal ölelt angyal)

Idézetek a filmből:

"Örökké nem eshet. 
It can't rain all the time."

"Áldozatok vagyunk, mindannyian.
Victims aren't we all."

"Én meg azt mondom, én már meghaltam és mozdulok.
And I say I'm dead and I move."

"Már halott volt. Épp egy éve halt meg, amikor kezet emelt Shelly-re. Mind meghaltak. Csak még nem tudják.
He was already dead. He died a year ago the moment he touched her. They're all dead. They just don't konw it yet."

"Valamikor régen az emberek azt hitték, hogy ha valaki meghal, egy holló viszi át a lelkét a holtak birodalmába. De ha az emberrel még életében valami borzalmas dolog történt, megeshet, hogy a kínzó bánat miatt a lelke a túlvilágon sem talál nyugalmat. És néha, nagyon ritkán, a holló visszatérhet a lélekkel, hogy az jóra  fordíthasson mindent, ami rossz."
People once belived that when someone dies, a crow carries their soul to the land of the dead. But sometimes, something so bad happens that a terrible sadness is carried with it and the soul can't rest. Then sometimes, just sometimes, the crow can bring that soul back to put the wrong things right."

"Az ördög elképedve állt, és érezte, milyen ocsmány a jóság. És látá az erényt az ő alakjában.
Abashed the Devil stood and fel how awful goodness is."

"Az a szó, hogy "édesanyám" ez az Isten neve a gyermekek szívében és ajkán.
Mother is the name for God on the lips and hearts of all children."

"Ha lehet az ajtón mennék ki.
I thought I'd use your front door."

A könyv adatai:

Kiadó:               GABO Kiadó

Megjelenés:         2023

Oldalszám:         272

Fordító:             Juhász Viktor

Megvásárolható:  GABO Kiadó

Fülszöveg:

„Olyan ​fakó a Holló és olyan elkeseredett. Erős, lélekben mégis roncs. Hangosan kacag az utcai lámpa fénykörében, démoni mosolya egy olyan léleké, aki élt, meghalt, és mégis él…”

Amikor James O’Barr személyes tragédiájának minden fájdalmát és kétségbeesését A holló rajzaiba sűrítette, az egész világon olvasók sokaságát érintette meg Eric története, aki visszatér a halálból, hogy bosszút álljon az utcai bandán, amelyik megölte őt és menyasszonyát. A kultikus filmadaptációt követően 2011-ben a képregény kibővített kiadásban jelent meg újra. A szerző eredeti szándékát tükröző, definitív kiadásban megtalálható:

• További harminc oldal képanyag, közte a „Csillámló jelenés” című zárófejezet és a „Karácsony augusztusban” című jelenet

• James O’Barr előszava

• A szerző eredeti rajztechnikájával reprodukált elveszett képsorok

Ez a kiadás továbbviszi A holló örökségét. A bosszúálló angyal és az igaz szerelem története épp olyan húsba vágó és felejthetetlen, mint amikor először megjelent.