Kedves Olvasó!
Köszönöm szépen Kozsla Erikának és a Kossuth Kiadónak, hogy elolvashattam ezt a különleges könyvet!
Tavaly szeptemberben kezdtem el egy fotótanfolyamot, melynek keretén belül egy kültéri modellfotózáson a tanár azt mondta készítsünk olyan képet, ami a Vogue címlapjára illik. Segített a beállításokban, majd a csodaszép modell végig vonult előttünk. Az egyik kedvenc fotózásom lett ez az alkalom.
De nem csak emiatt figyeltem fel erre a könyvre. Korábban több könyvben is olvastam Coco Chanel-ről, láttam a Gucci Ház című filmet és mai napig az egyik kedvenc filmem Az ördög Prádát visel. Ezek után úgy éreztem kihagyhatatlan olvasmány A Vogue története.
Azt előre le kell szögeznem, hogy ez nem egy regény, inkább életrajzi, dokukönyv. Az olvasó megismerheti hogyan és honnan indult el a Vogue divatlap. Miért pont ezt a nevet kapta. Az írónő végig vezeti az olvasót a történelmen keresztül, kiderül hogy élte túl az első és második világháborút, a gazdasági világválságot a divatlap. Bemutatja hogyan változnak a tulajdonosok és főszerkesztők, hogyan változik az idők során a szemléletmód, a stílus. Miközben feltárul az olvasó előtt a történelem, maga a Vogue sorsa, szemtanúja is lesz a reklám, a marketing fejlődésének.
Egyszerűen elképesztett a sok emberi sors, küzdelem, harc, fejlődés, ármány, árulás, versengés. Nagyon tetszett ez a könyv! Az írónő stílusa, a fordítás mind adtak az olvasás élményhez. Élveztem az olvasást.
Csak ajánlani tudom!
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(5/5)
Idézetek:
"Az Art Interchange és a Vogue valóban úttörőként alkalmazott női szerkesztőket. Még az is előfordult, hogy a női vezetők férfi alkalmazottakat irányítottak. A korban szokatlan módon Turnure elég jól megfizette kolléganőit is, így nem volt szükségük férjre, hogy tudjanak boldogulni. Amikor az egyik alkalmazottja otthagyta a férjét, el tudta tartani magát és kisgyermekét is, és a Turnure-től kapott béréből még háztartási segítséget is fel tudott venni. Ez rendkívüli luxusnak számított az 1900-as években." (22.oldal; 1. fejezet: Valamikor réges-régen New Yorkban...)
"Withers leírja, hogy London épületei álladóan lángba borultak, és a Vogue minden részlegén készenlétben álltak a bőröndök az íróasztaloknál. Nem tartalék ruhákat vagy fogkeféket pakoltak ezekbe, hanem alapvető dokumentumokat, a művészeti vezetők a tördelési terveket, a szerkesztők a szövegeket. Amikor megszólaltak a szirénák felkapták a szükséges dolgokat, becsomagoltak és kimenekültek az utcára, és vonszolták maguk után a csomagokat egy "biztonságosnak" ítélt helyre. Ott kinyitották a bőröndöket, hogy egy pillanatnyi munkaidejük se vesszen kárba. (...) A végére Withers már odáig ment, hogy a munkahelyén maradva egyszerűen felvette a gázálarcát, és hagyta, hogy fülsiketítő lövedékek hulljanak körülötte, és az ablakokból kiessen az üveg, miközben ő csak írt tovább." (110.oldal; 7.fejezet: A divat elpusztíthatatlan)
"Az egyik legendás fotósorozaton a modell testhez simuló kosztümben pózol, háttal a kamerának. Tornyosuló törmelékhalmok veszik körül, téglák és letört gerendák összevisszasága. Csak egy pár boltív maradt épen, és a modell egy közéjük akasztott emléktáblára néz. A tábla egy olyan helyet jelölt, amely korábban megsemmisült a nagy londoni tűzvészben, ezzel is bizonyítva, hogy a város már korábban is feltámadt hamvaiból, és a légitámadások után is így lesz. A fénykép is a remény égbekiáltó üzenetét hordozza: "A divat elpusztíthatatlan."" (123.oldal; 7.fejezet: A divat elpusztíthatatlan)
"Az 1970-es éveknek nincs túl jó sajtója a divattörténetben. A gazdasági összeomlással párhuzamosan egyre hosszabbak lettek a szoknyák, így az évtized elején a párizsi bemutatókon a miniszoknyát felváltotta a midi. Amerikában a midit túlságosan konzervatívnak és öregnek tartották. Abszurd módon ez a harc bekerült a geopolitikába is, és a Nixon ellenében fellépő demokraták váratlanul a mini szószólóivá váltak, az amerikai szabadság szimbólumának tekintették, míg a midit a diktatórikus Európa eszközének könyvelték el." (178. oldal; 10. fejezet; Drága szórakozás)
"Amikor Mirabella a mellrákról akart cikket írni, Liberman azt válaszolta: "A Vogue olvasóit jobban érdekli a divat, mint a mellrák." Erre Mirabella frappáns válasza így hangzott: "Régebb óta vagyok nő, mint te, és mindkettő érdekli őket."" (182. oldal; 10. fejezet: Drága szórakozás)
"Si Newhouse lehangoló véleménye a következő volt: A nők nem igazán jelentenek semmit az igazgatótanácsokban, Grace." Valójában úgy tűnik, hogy a férfiak klubjaként működő Condé Nast felső vezetésében csak egyetlen nő verhetett éket. Ugyanaz, aki Mirabellát is kitúrta: Anna Wintour." (183. oldal; 10. fejezet: Drága szórakozás)
"A közelmúlt történelmének elemzése nem egyszerű, hiszen az emberek tele vannak sérelmekkel, amelyeket igyekeznek kiadni magukból. Egy tény azonban megdönthetetlennek tűnik: Wintour nagyratörő volt." (187. oldal; 11. fejezet: Jön Wintour)
"Az IMDB szerint ez Meryl Streep második legtöbb bevételt hozó filmje, ami megragadta a közönség fantáziáját. És mivel Lauren Wisberger egykori Vogue-asszisztens kulcsregényén alapul, örökre bebetonozta Anna Wintour hírnevét. Mindenki szerint ő volt az ördög." ( 249. oldal; 15. fejezet: A digitális kihívás)
"Zseniális, hogy a Condé Nast pénzt kap azért, hogy marketingkampányt készítsen egy márka számára, majd reklámdíjat kér a márkától, hogy a kampányt a magazinjaiban megjelentesse." (253. oldal; 15. fejezet: A digitális kihívás)
"A Vogue-gal kapcsolatban álló különböző emberek leveleiben, memoárjaiban és életrajzaiban a sok év alatt mindig is jelen volt az irigy riválisok folytonos spekulációja arról, hogy a magazin az összeomlás szálán áll. Hogy túl sokáig szárnyalt túl magasan. A vészkiáltás felhangzott már az alapító 1906-os halálakor, később az 1930-as évek nagy válsága alatt, az 1960-as években a fiatalok forradalma idején, akárcsak a 2010-es évek bloggergenerációjának megjelenésekor. De senki sem gondolhatja komolyan, hogy vége lesz. A Vogue mindig is Vogue marad." (304. oldal; 17. fejezet: "A Vogue mindig divatban lesz.")
A könyv adatai:
Kiadó: Kossuth Kiadó
Megjelenés: 2022
Oldalszám: 384
Megvásárolható: Kossuth Kiadó
Fordította: Kocsis Alexandra
Szerkesztő: Bartók Flóra
Borítóterv: Somogyi Péter
Fülszöveg:
A Csillogás a szenvedély és a hatalom, a szédítő vagyon és a legragyogóbb divat, a leleményesség és a megalkuvás, a felületesség és a rosszindulat története, a Vogue kimerítően részletes „életrajza”.
Sok nagyszerű dologhoz hasonlóan a Vogue magazin is egy vendégszobából indult. De ellentétben más rögtönzött projektekkel, amelyek fellángolnak, majd kihunynak, a Vogue beégett a kulturális tudatunkba.
Ma, 128 évvel később, a Vogue 25 országban jelenik meg, nyomtatott verzióját több mint 12 millióan olvassák és 67 millió online felhasználóhoz jut el. Több mint egy évszázada vitathatatlanul piacvezető, a világ egyik legismertebb márkája, egyben többmilliós pénztermelő gépezet. Nemcsak egy divatmagazin, hanem intézmény. De vajon mi, vagy ami még fontosabb, ki felelős a Vogue hosszú távú sikeréért?
Jelen kötet arra vállalkozik, hogy választ ad erre a kérdésre, és végigköveti a magazin eddig el nem mondott történetét a New York-i pletykalapként való indulástól a ma ismert, elegáns vállalati óriásig. A Vogue „életrajza” – a szó minden értelmében – három évszázadot és két világháborút ölel fel, hirtelen bukásoknak és vakító sikereknek lehetünk tanúi, miközben megismerjük a magazin és munkatársainak történetét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése