2020. január

 Jill Santapolo: The light we lost / A fény, amit elvesztettünk

Kedves Olvasó!

Ezzel a poszttal nyitom meg a 2020-as olvasmányaimat. Erős kezdés volt. 

Még tavaly vettem meg ezt a könyvet, de valamiért az elolvasását mindig csak halogattam.  Voltak már előtte és utána vásárolt könyvek, amiket folyamatosan ez a könyv elé helyeztem. Aztán Szabados Ági blogján Órákig tartó zokogásra vágysz? címszó alatt találkoztam ismét Jill Santapolo könyvével, és ezután még inkább halogattam, mivel akkor még nem voltam olyan hangulatban, nem szerettem volna a sírós történeteket olvasni. 

Végül 2019 év vége felé hasonló témában kezdtem el olvasni, azok a könyvek pedig a kedvenceim között szerepelnek mai napig. Elérkezett az új év és úgy éreztem ennek a könyvnek is eljött az ideje. Így utólag úgy gondolom jól döntöttem és pont jókor olvastam el ezt a regényt. Megindító és elgondolkodtató történet a szerelemről, döntéshozatalról és sorsról. A történet végéhez viszont ajánlott minimum egy csomag zsebkendőt bekészíteni. 

Angolul olvastam, ugyanakkor könnyen megértettem és követni tudtam a történetet, a szereplők gondolatait, beszédét. Bár nagyon tetszett angolul és ajánlani is tudom, hogy eredeti nyelven olvasd el, mégis jövőre szeretném magyarul is elolvasni. 

Na, de a történet! A mozdító történelmi esemény az ikertornyok összedőlése volt. Az írónő  elég erősen mutatja be, hogy milyen hatással volt az emberekre a terrortámadás. Hogyan gondolják át életük értelmét és mit tehetnének a jövőjükért, az országukért. Ezek után elgondolkoztatja az olvasót is lehetőségekről és döntésekről. Szerintem Lucy és Gabe nem mindig hozták meg a megfelelő döntéseket, de pont ez mutatja be a legjobban milyen esendőek az emberek. Vajon létezik az örökké tartó szerelem, még ha a sors úgy tűnik mindig elszeparálja egymástól a két főszereplőt? Nagyon megfogott a történet, miután elolvastam még sokáig a gondolataim között maradtak a szereplők és szeretném, magyarul is újra olvasni. 

Csak ajánlani tudom ezt a könyvet! ❤️

   

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Van valami a halálban, amitől az emberek élni akarnak."

"Mert az igazi énünket csak azoknak mutatjuk meg, akik igazán fontosak számunkra."

"A szerelem ezt teszi. Végtelennek és legyőzhetetlennek érezzük tőle magunkat, mintha kitárulna előttünk az egész világ, bármit elérhetnénk, és minden nap csodákkal lenne tele."

"Mindent a saját vágyaink és megbánásaink, reményeink és félelmeink szemüvegén át látunk."

"Néha olyan döntést hozunk, ami az adott pillanatban helyesnek tűnik, de amikor később visszatekintünk, nyilvánvalóan hibásnak érezzük."

"– Komoly vagyok, mint a globális felmelegedés – válaszolta."

"De ami akkor is igaz volt, és azóta is, amióta csak ismerlek, hogy mindenütt megtalálod a szépséget. Észreveszel olyasmit, amit mások nem. Ezt mindig is csodáltam benned."

"Vannak pillanatok, amelyek megváltoztatják az életünk röppályáját. Sokunk számára, akik akkor New Yorkban éltünk, szeptember 11-e volt ez a pillanat. Bármi, ami aznap tettem, fontos lett, beleégett az elmémbe és szívembe. Nem tudom, miért éppen aznap ismertelek meg, de azt igen, hogy mivel így volt, örökre az életem történetének része maradtál."

Fülszöveg:

Két ​élet. Két szerelem. Egy választás.

Ő ihlette meg elsőként, ő indította meg és értette meg igazán. Ő lesz-e az utolsó is?

Lucy az életét megváltoztató döntés előtt áll. De mielőtt megtehetné, elölről kell elmesélnie a történetét, a közös történetüket.

Lucy és Gabe 2001. szeptember 11-én ismerkednek meg New York-ban, ahol végzősök a Columbia Egyetemen. Az a nap mindkettőjük életét örökre megváltoztatja. Együtt döntik el, hogy azt szeretnék, ha az életük jelentene valamit, igazán számítana. Amikor egy évvel később megint találkoznak, mintha a sors akarná, hogy talán egymásban találják meg az élet értelmét. De aztán Gabe fotós-újságíró lesz a Közép-Keleten, Lucyt pedig New York-hoz köti a munkája. A következő tizenhárom évben közös útjuk álmokon, vágyakon, féltékenykedéseken, megcsalásokon vezet el végül a szerelemig. A sors sodorta-e egymáshoz őket? És az ő döntésük tartja-e távol őket egymástól? Hiába választják el kontinensek őket, mindig van helyük egymás szívében.

Jill Santopolo egyedülálló első regénye egy szerelmi történet, ami Lucy és Gabe életét követi nyomon. Az ikertornyok tragédiája megváltoztatja és árnyékba borítja az életüket. Hogy tudják összeegyeztetni a szenvedélyt és a biztonságot, az álmokat és a valóságot? Gyönyörű romantikus regény az első szerelem elpusztíthatatlan erejéről.