Szabó Magda: Az őz
Szabó Magda legtöbb műveit nem csak Magyarországon, de számos más országban is lefordították, hatalmas hatást gyakorolva az olvasókra. Az őz című könyve nagy erős, lélektani történet.
A történet egy temetés után kezdődik. Már az elejétől érződött, hogy a halott a főszereplőnőhöz, Encsy Eszterhez közel állt. Ezért is kezdi el mesélni a múltját, gondolatait, amiket addig sosem mondott el senkinek. Durván hatott a kor és a környezet, ami hatással volt a főszereplőnő személyiség fejlődésére. Ami természetesen teljesen nem menti fel a hibáiért.
Eszteren kívül Angéla is a kezdetektől fogva meghatározó személy. A két lány egymás ellentétei, bár gyerekkoruk óta ismerik egymást, Angéla az egyik legjobb barátjának tartja Eszter, az igazság mégis távol áll ettől. A két lány, mintha két véglet lenne, Eszter az erős, durva, kemény, féltékenykedő, dühös színésznő, Angéla pedig a nő, aki örökké lányként kezelnek, mindenki védi őt, babusgatják. Mind a kettő szereplő jellemének darabkái szerintem bárkiben megtalálhatóak, természetesen nem ennyire erőteljesen.
Sok idézetet mentettem ki. Megdöbbentő, felkavaró és elgondolkodtató könyv, csak ajánlani tudom.
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(5/5)
Idézetek:
"Nem is tudom, hogy születhettem ilyennek két ennyire szép embertől. Nekem nincs arcom, nincsenek vonásaim, mind összemosódik rajtam, amíg ki nem festem magam; csak maszkjaim vannak, nincs is fejem. Más vagyok reggel, más délben, más éjszaka."
"Jövő. Nekem még soha senki sem akart jövendőt építeni. Csupa múlt van köröttem, akkora, hogy beleiszonyodom."
"Minek tanítanak olyan hülyeségeket az iskolában, hogy jótét helyében jót kell várni? Az ember komolyan veszi, iparkodik, reménykedik, aztán nem történik semmi."
"Gyermekkoromban oly sok esztendeig hallgattam, hogy később sose tanultam meg beszélni; én vagy hazudni tudok vagy hallgatni. Ami az életrajzomban van, az hazugság. Amit az emberek beszélnek rólam, az is hazugság. Én úgy tudok hazudni, hogy megélhetnék belőle. Onnan tudtam meg: nem lehet már segíteni rajtam, hogy még neked se bírtam igazat mondani."
"Mindig gyanakodtam a jó emberekre. Soha kicsi koromban se hittem, hogy a jóság természetes állapot. Minden jóság mögött azt éreztem, hogy most kifizetnek valamit valakinek, vagy előre befizetnek valamiért."
"Az volt a világ legtermészetesebb dolga, hogy engem nem szeretnek, ezen sose csodálkoztam, és sose sértődtem meg. Inkább azon bámultam, ha valaki vonzódott hozzám…"
"Az én valódi arcom sokkal szörnyűbb, mint amit festeni szoktam magamnak."
"Szerettelek. Ritkán mondtam ki, és egészen sose tudtam megmutatni. De szerettelek."
"Majd jövök."
Fülszöveg:
Az őz gyilkosok és áldozatok regénye. Gyilkolt Józsi, a Három Huszár kocsmárosa, és gyilkolt Encsy Eszter, a történet hőse, a színésznő: ki-ki a maga eszközeivel. De a két gyilkos mögött ott lapul a harmadik is, a legveszedelmesebb: a kor, amelyben a színésznő született, amely iszonyatba fullasztotta gyermekéveit, aknamezőre küldte Emilt, korai sírba a munkára képtelen, virágait babusgató édesapát, s örökre kipusztított Encsy Eszterből minden hitet, bizalmat, örülni tudást. Mindaz, amit az élettől kap, későn érkezik: sem siker, sem elismerés, sem pénz, még szerelem se váltja meg többé iszonyú önmagától. És Encsy Eszter, ahogy attól a társadalomtól tanulta, amelyben él, amely fölnevelte, öl: megöli az egyetlen embert, aki valaha szerette, és tettével halálra ítéli önmagát is. Az őz megjelenése idején 1959-ben úgy robbant, mint a bomba. Hermann Hesse ajánló sorai egyengették külföldi útját, azóta harmincöt nyelven olvasható. Én, aki írtam, ha elkerülhetem, nem olvasom: félek tőle. Pedig a nemzetközi sajtó akkor tanulta meg szülővárosom, Debrecen nevét, mert úgy értékelték: …míg a történet gyilkosai és áldozatai megfutják pályájukat, a regény lapjairól az irgalmatlan szenvedélyek forróhidege fagyaszt-éget.
Ott Anna és Szabados Ági csináltak erről a könyvről egy közös kibeszélő videót, ami nagyon sok új információval szolgáltak. Nekem nagyon tetszett! 💗
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése