Kedves Olvasó!
Köszönöm a lehetőséget a Corvina Kiadónak!
Köszönöm Kornéliának a fantasztikus ajánlást! Nők napja alkalmából a Kiadó különlegeséggel készül az olvasóknak.
Zenével a szabadságért című kötet nagyon különleges. Egyrészről hiánypótló könyv női karmesterről, másrészről több könyvet is olvastam a Közel-Keletről, de mindig meglep és elszomorít az ottani nők helyzete.
Zarifa ártatlan fiatal lány, aki titokban foglalkozik a zenével. Afganisztánban sok családba úgy gondolják, ha egy lány zenével foglalkozik azzal szégyent hoz rájuk. Zarifa barátnőjét saját nagybátyja fenyegeti meg halálosan. Mégsem adják fel tanulmányaikat, sőt kijutnak külföldre is. Davos-ba a Világgazdasági Fórumon lépnek fel, interjúkat adnak külföldi riportereknek, megmutatják magukat a világnak. Bár Zarfia csodálatos céllal, hazaszeretettel beszélt Afganisztánról mégis, ahogy az internet által a családi körbe is megjelentek az interjúk súlyos következményekkel kell szembe néznie. De nem csak az otthonába került még inkább kiszolgáltatott helyzetben, hanem az utcákon is.
Számomra még mindig érthetetlen a nők helyzete a Közel-Keleten, ahogy tárgyként bánnak velük, megfosztva minden lehetőségtől, személyiségtől, gondolattól és az még sokkolóbb, hogy a legtöbb nő behódol és örül ennek a bánásmódnak. Sőt mi több Zarifa történetéből kiderült, hogy nők egymással szemben még durvábbak voltak.
Ugyanakkor ez a könyv nem csak a sokkoló helyzetről szól, hanem különleges barátságokról, kitartásról, a zene szeretetéről, álmokról, vágyakról és küzdésről.
Szerintem a Kiadó részéről nagyon jó könyvet választottak Nők napja alkalmából. Zarifa kitartása, hite, gondolatai másokat is inspirálnak. Nagyon tetszett ez a könyv, örülök, hogy elolvashattam! Csak ajánlani tudom!
Végül, de nem utolsó sorban még szeretném megjegyezni milyen különleges borító, melyet Yam G-Yun fotója alapján Karcagi Klára tervezte.
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(5/5)
Idézetek:
"Egy ebédszünetben belopóztam a számítógépes terembe, és utánanéztem a Világgazdasági Fórumnak. A monitoron megjelent Bill Gates, Michelle Obama, Shakira és sok más híresség. Megtudtam, hogy a világ mintegy háromezer vezető személyisége évente egyszer összesereglik a svájci Alpok e hófödte üdülőhelyére a politika, pénzügy, üzleti világ, tudomány és sport területéről, hogy megvitassák a világ dolgait és a legközelebbi fontos teendőket. Számomra egyetlen név volt a fontos: Michelle Obamáé. Maga Michelle is ott lesz!" (10. oldal)
"Tizenhárom éves koromban írtam be először Amerika first ladyjének a nevét a naplómba. Szépsége, bája, ékesszólása, az eleganciája, ahogy megjelent a férje mellet, egyszóval mindene nagyon tetszett nekem, és elvonta a figyelmemet a hétköznapi életemről. Mint minden kislánynak, nekem is szükségem volt példaképekre és tündérmesékre. Bakfiskoromban leginkább azt csodáltam Michelle-ben, hogy elkötelezettje volt a lányok oktatásának. Ittam a szavait, amikor iskolákról, nevelésről, tanulásról beszélt."(11. oldal)
"Mindig is szerettem a zenét, mert elevenebbnek érzem magam tőle. Anyám szerint már kislánykoromban is örökké daloltam. A falubeliek viccelődtek is rajta: - A végén még énekesnő lesz belőle!" (23. oldal)
""A Zohra elnevezés tisztelgés a szerelem, a művészet és a szépség istennője előtt" - szokta magyarázni csillogó szemmel doktor Szarmaszt. Ez persze csak olaj volt a tűzre: minden alkalmat megragadott, hogy adjon egy fricskát a radikálisoknak." (30. oldal)
"Napjainkat jobbára együtt töltöttük énekelve, játszadozva, csevegve mindenről és semmiről. Nekem ez a három fiú volt a legjobb barátom egész Afganisztánban. Mindig számíthattunk egymásra. Először persze a zene hozott össze bennünket. Az, hogy barátok vagyunk és zenészek, fontosabb volt annál, mint hogy ki a lány, ki a fiú. Az ő rendíthetetlen ragaszkodásuk kimosta belőlem azt a gyermekkorom óta belém nevelt meggyőződést, hogy egy lány kevesebbet ér egy fiúnál. Sőt, néha éppen én bizonyultam a legokosabbnak közülünk. (Remélem, hogy ha a fiúk olvassák ezt a kijelentésemet, helyeselni fognak!)" (86. oldal)
"Egyre gyakrabban zaklattak az utcán. Természetesen nem minden férfi ismerte fel bennem Zarifát, a karmesternőt, de a megjelenésem irritálta őket: a ruhám, a nadrágom, a tornacipőm, a lazán hajamra vetett kendőm. A fővárosban voltunk ugyan, de a háború, meg a falujukba elüldözött vidékiek beözönlése Kabulba együtt járt azzal, hogy beszabadult ide egyre több régimódi felfogás is. Harminc-negyven éve készült fényképeken még látni lányokat hajadonfőtt, térdig érő szoknyában, de ma már elképzelhetetlen lenne ilyesmi. Mintha a társadalmunk nem nyitottabbá válna, hanem a gondolkodás beszűkülésével párhuzamosan éppenhogy bezárkózna. Minél mostohább az ország helyzete, annál merevebbé válnak az emberek nézetei." (90. oldal)
" - Afganisztán az egyetlen ország a világon, ahol a múlt jobb a jelennél! - mondta például nevetve. Egyetértettem vele: ha mi, afgánok teszünk is egy lépést előre, utána mindjárt kettőt hátra." (121. oldal)
A könyv adatai:
Kiadó: Corvina Kiadó
Fordította: Árokszállásy Zoltán
A történetet lejegyezte: Anne Chaon
Borítóterv: Yam G-Yun fotóját felhasználva Karcagi Klára tervezte
Legutóbbi megjelenés: 2022
Oldalszám: 216 oldal
Megvásárolható: Corvina Kiadó
Fülszöveg:
Zarifa Adiba nevét akkor ismerte meg a világ, amikor 2017-ben, tizennyolc évesen Afganisztán első és egyetlen, harminc tagú női zenekarát vezényelte a davosi Világgazdasági Fórumon. Nem lenne ebben semmi különleges, ha nem a még ma is szinte gyermekként férjhez kényszerített afgán nőkről lenne szó, akiknek tilos a zene és a tanulás, mint ahogy úgyszólván minden tilos és életveszélyes ebben a férfiak uralta, tálibok fenyegette világban. A könyv, amely Anne Chaon, az AFP újságírója segítségével kapta meg végső formáját, Zarifa szenvedésein, harcain, reményein és sikerein keresztül végigvezeti az olvasót a húsz évvel ezelőtti és a mai Afganisztán poklán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése