Füst Milán: A feleségem története

 

Kedves Olvasó!

Köszönöm szépen a Fekete Sas Kiadónak a lehetőséget, hogy elolvashattam ezt a könyvet is.

Mostanában egyre inkább érdekelnek azok a könyvek, melyekből később filmet készítettek. A feleségem története című film különlegességét adja, hogy nem csak magyar, hanem neves külföldi színészek is szerepelnek benne. Enyedi Ildikó szerintem hűen a könyvhöz építette fel a filmet, melyet végül a Cannes-i filmfesztiválon mutattak be, jelölték Arany Pálma díjra. 

A könyv (és film) főszerepében Störr kapitány áll, az ő szemszögéből ismertem meg a történetet. A kapitánynak nincs komoly kapcsolata, sőt korábban sem volt egy mély szerelmi élete. Csakhogy visszatérő gyomorpanaszára az orvos azt ajánlja találjon magának egy feleséget. A kapitány hallgat az orvosra, hamarosan meg is történik az esküvő, de a gondok csak gyűlnek ebbe a házasságba. Szép feleségéről hamar kiderül, hogy nem hűséges fajta, így kapcsolatukat beárnyékolja bizonytalanság, félreértések, meg nem értettség. Egy furcsa szerelem bontakozik ki a történetből. A kapitánynak magát is meg kellett volna értenie, mielőtt ebbe a kapcsolatba lépett volna. 

Úgy érzem maga a szereplők sokkal mélyebbek, mint azt most én megértettem volna. A könyvhöz szükséges lelassulni, hogy a kapitány filozofálását nyomon lehessen követni. Érdekes történet, nem véletlenül lett világhírű. Idővel szeretném majd újra olvasni.  

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (4,5/5)

A könyv adatai:

Kiadó:                         Fekete Sas Kiadó

Megjelenés:                   2022

Oldalszám:                   408

Megvásárolható:           Fekete Sas Kiadó

Borító:                        puha borító

Borító terv:                  Szűr-Szabó Edit

Fülszöveg:

A ​feleségem története, nemcsak a magyar irodalom kiemelkedő regénye. A mű európai hírnevet és rangot szerzett magának, tizennégy nyelvre fordították le, és valamennyi kritika megemlíti kivételes erényeit. Miben rejlik Störr kapitány, a holland hajós történetének varázsa? A házasság, a szerelem, a féltékenység a világirodalom örök témái közé tartozik. Azt hihetnők, mindent megírtak már erről. A feleségem története mégis valami újat, ki nem mondottat és valamennyiünk által csak homályosan érzett igazságokat közöl a legnagyobb érzésről, mely embernek adatott. Störr kapitány szerelemféltése, feleségével kapcsolatos aggodalmai, gyanakvásai a szoknyaügyekben járatlan férfi kálváriájának megannyi stációján vezetik végig az olvasót. Az emberi lelket ismerő író feltárja előttünk a szerelem titkait, a férfi és nő kapcsolatának soha meg nem oldható ellentmondásait, és eközben mintegy tudományos leírását adja a féltékenység kórtanának. Hiszen mirólunk van szó. Störr kapitány és felesége mi vagyunk: férfiak és nők, férjek és feleségek, szeretők és egymást csalók, a történet pedig nem más, mint annak a távolságnak a felmérése, mely bennünket mindig elválaszt egymástól, az az állandóan jelenvaló, reflexeinkbe és idegeinkbe beivódott idegenség, mely legboldogabb perceinkben is ott lappang közöttünk.

Füst Milán remekműve egy szokvány féltékenységi sztori mennyei magasságait és pokoli mélységeit mutatja be. A megjelenésekor (1942) szinte visszhangtalan regény az 1958-as Gallimard-féle francia kiadást követően világsiker lett, szerzője Nobel-díjra jelöltetett.

VILÁGHÍRŰ REGÉNY A FÉLTÉKENYSÉGRŐL, ÉS MÉG SOK MINDEN MÁSRÓL!

2021. május

Szabó Magda: Az ajtó

Kedves Olvasó!

Az írónőtől már korábban olvastam a Megmaradt Szobotkának és Az őz című könyveit. Ahogy azok a történetek, úgy Az ajtó is rögtön megfogott. 

Innen is köszönöm szépen a Jaffa Kiadónak a lehetőséget, hogy elolvashattam! 

A szereplőkről el tudtam képzelni, hogy mindenki egykor élt és ugyanígy cselekedtek, mint a könyvbe megírt karakterek. Emberi sorsokról, titkokról, döntésekről, tragédiákról, szenvedésekről és örömökről is szól a történet. A narrátor maga Szabó Magda, a könyv és az életútja között vannak hasonlóságok.

Központi eleme a történetnek az írónő és a háztartásvezetőnőjének kapcsolata, mely sokszor inkább egy se veled, se nélküled kapcsolat. Hol utálták egymást, hol pedig mindenkinél jobban szerették a másikat. Emerenc, a háztartásvezetőnő, nagyon erős karakter, titkait, szenvedéseit megtartja magának, irányítja a közelében lévőket, lenyűgöző volt róla olvasni. 

Bár már az első oldalakon az írónő utal a könyv végére, Emerenc sorsára, mégis kíváncsian vártam, hogyan zárul a történet. Olykor megrázó, megdöbbentő jelenetek bontakoztak ki az oldalakon, mégis örülök, hogy elolvashattam. 

A könyv után a belőle készült filmet is megnéztem. Néha hiányoltam egyes jeleneteket, de a színészek nagyon jól hozták a karaktereket. 😍

Legalább egyszer szerintem mindenkinek érdemes lenne olvasnia az írónőtől! 

Ezt a könyvét is és a filmet is csak ajánlani tudom. 💗

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

 "Elképedve hallgattam, először történt meg, hogy valaki referenciát kívánt volna mirólunk. "Akárki szennyesét nem mosom " - mondta Emerenc."

"A rendőrségen külön dossziét nyitottak Emerencnek, elrakták a változatos anyagot, csak legyintettek, ha egy-egy levél jött, nem volt az a kezdő nyomozó, aki fel ne ismerte volna a galambász szókincsét, barokkosan körülményes fogalmazását. Időnként el-elnézett egy rendőr csak úgy, kávézni, beszélgetni Emerenchez, a ranglistán emelkedő alezredes egyenesen odakapott hozzá, ha új fiú jött, azt bemutatták, Emerenc kolbászt készített, pogácsát, palacsintát, mikor kinek mire volt kedve, minden vidéki rendőrt elhagyott falujára, saját nagyanyjára, távoli családjára emlékeztetett, nem is bosszantották azzal, hogy elárulják neki, a vádak közt az is szerepel, zsidókat ölt meg és rabolt ki a háború idején, az amerikaiak kémje, titkos leadót kezel, otthonában orgazda-tevékenységet folytat és kincset rejteget."

"- Ölt maga már állatot? - kérdezte

Mondtam, nem öltem.

- Majd fog. Violát is meg fogja ölni, adat neki injekciót, ha eljön az ideje. Tanulja meg, akinek lepergett a homok, azt ne marasztalja, mert nem tud az élet helyett adni neki semmit. Azt képzeli, én nem szerettem Polettet, hogy nekem mindegy volt, mikor megunta, és elkívánkozott? Csakhogy a szeretethez tudni kell ölni is, nem árt, ha megjegyezni. Kérdezze meg csak a jóistent, akivel olyan szíves viszonyban van, mit mondott neki Polett, mikor találkoztak."

"A pap hazudik, az orvos tudatlan, pénzsóvár, az ügyvédnek mindegy, kit képvisel, gyilkost vagy áldozatot, a mérnök eleve úgy kalkulál, hogy a saját háza anyagát kispórolhassa a téglákból, a nagyüzeme, a gyára, a tudományos intézmények csupa bűnszövetkezet."

"Nem volt erő, ami Emerencet megtörhette volna, a népnevelő szíve mélyéig megriadva tűnt el a közeléből, Emerenc kivédhetetlen volt, megállíthatatlan, nem lehetett vele se komázni, se barátkozni, de csevegni sem, bátor volt, elbűvölően, gonoszul okos és megszégyenítő módon pimasz."

"- Nem hal meg olyan könnyen az ember, ezt tanulja meg, csak majdnem, aztán később olyan okos lesz attól, amit kiállott, hogy azt kívánja, bár még egyszer buta lehetne, tök buta."

"Én azt gondoltam, tévedek, tévednem kell. Az az ajtó nem nyílt meg soha. Most se nyílhat meg. Lehetetlen. 

- Na, ide figyeljen. Ha elárul, megátkozom, és akit én megátkoztam, mind rútul végezte. Most lát valamit, amit nem látott senki, nem is fog, míg el nem temetnek."

"Mindenki példája volt, mindenki segítsége, a mintakép, keményített köténye zsebéből galambként vászon zsebkendők suhogtak ki, papírba takart cukorkák, ő volt a hó királynője, a biztonság, nyáron az első cseresznyeszem, ősszel a gesztenyekoppanás, télen a parázs tök, tavasszal az első rügy a sövényen: Emerenc tiszt volt, és kikezdhetetlen, ő volt mi, valamennyien, a legjobb önmagunk, aki mindig szerettünk volna lenni."

Fülszöveg:

Álmában ​nem, de életében egyszer kinyílik az ajtó az írónő előtt. Szeredás Emerenc ajtaja, amely mások számára örökre zárva marad. A megingathatatlan jellemű, erkölcséhez és hiedelmeihez tántoríthatatlanul ragaszkodó asszony házvezetőnőnek áll az írónőhöz, ám első perctől nyilvánvaló, hogy ő diktál. Gazdája megmérettetik, és nem találtatván könnyűnek, Emerenc nem csupán otthona, hanem lelke ajtaját is megnyitja előtte, ha csak résnyire is. Így sejlik fel Magyarország huszadik századi történelmének kulisszái előtt egy magára maradt nő tragikus, fordulatos sorsa. Vajon mit őrizget az idős asszony a hét lakatra zárt ajtó mögött?

Az ajtó a ki- és bezártság, a születés és a halál ősi jelképe. Állandó kettősség jellemzi a két főhős áhítatosan odaadó, máskor szinte gyűlölködő kapcsolatát is. A szeretet kapujában állnak. Sikerülhet-e végül beljebb vagy elengedni egymást?

Az ajtó Szabó Magda talán legismertebb regénye: Szabó István forgatott belőle filmet, és 2015-ben felkerült a The New York Times sikerlistájára.

2020. június

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek

Kedves Olvasó!

Be kell valljam ezt a könyvet félig olvastam, félig viszont hangoskönyvként hallgattam. Valahogy ehhez volt kedvem és hangulatom. És merem feltételezni, hogy ha nem hangoskönyvként hallgattam volna, lehet nem tetszett volna ennyire. Lent be is linkelem hol hallgattam ezt a könyvet.  Talán a jövőben több könyvet is meghallgatok hangoskönyvben. 

Mély, komoly és szomorú történet barátságról, kapcsolatokról és árulásról. A regény inkább a főszereplő feltáró monológjából áll. Ismerteti egykori barátjával a sérelmeit, de választ, magyarázatot nem vár, kér cserébe. Igazi párbeszédek és cselekménye a történetnek nincs. Az olvasáshoz érdemes nyugodt állapotban hozzá fogni, kicsit lelassulni. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Első pillanattól együtt éltek, mint az egysejtű ikrek az anyaméhben. Ehhez nem kellett “ barátságot kötni”, mint az egykorú fiatalok szoktak, nevetséges és ünnepélyes szertartások között, fontoskodó szenvedélyességgel, ahogyan a vágy jelentkezik az emberek között, öntudatlan és torz formában, mikor először akarja egy másik ember testét és lelkét elvenni a világtól, hogy az övé legyen, csak az övé. Ennyi a szerelem, a barátság értelme. Barátságuk oly komoly és szótlan volt, mint minden nagy érzés, amely az életre szól. S mint minden nagy érzésben, ebben is volt szemérem és bűntudat. Az ember nem vehet el büntetlenül egy embert a többiektől. De tudták azt is, az első pillanattól, hogy ez a találkozás egész életre kötelez."

"A pajtásság, a cimboraság néha olyannak látszik, mintha barátság lenne. A közös érdekek néha megteremtenek emberi helyzeteket, melyek hasonlítanak a barátságra. Aztán a magány elől is szívesen elmenekülnek az emberek mindenféle bizalmasságba, melyet legtöbbször megbánnak ugyan, de ideig-óráig azt hihetik, ez a bizalmasság már a barátság egy válfaja." 

"Lehet, hogy ez az életforma, amelyet megismertünk, amibe beleszülettünk, ez a ház, ez a vacsora, igen, még ezek a szavak is, melyekkel életünk kérdését ma este megbeszéljük, mindez már a múlté. Túl sok a feszültség az emberi szívekben, túl sok az indulat, a bosszú. Nézzünk szívünkbe, s mit találunk benne? Indulatot, melyet az idő csak halványabbra párolt, de parazsát eloltani nem tudta."

Fülszöveg:

Az 1942-ben megjelent, nagy indulatoktól feszülő, szuggesztív erejű regény – az író stílusművészetének remeke – vakító élességgel világít a barátság, a hűség és az árulás örvényeibe. Két régi barát évtizedek után újra találkozik, s végigbeszélik az éjszakát. A múltra visszatekintve egyikükből vádlott, másikukból vádló lesz: egyikük annak idején elárulta, sőt majdnem megölte barátját, elcsábította a feleségét, örökre tönkretette az életét. Ám a tragédiát valójában nem alkalmi gyengeség okozta: egy világrend széthullása a hagyományos erkölcsi értékek megrendülését is jelenti.

Lukács Sándor előadásában

Teljes játékidő: 5 óra 28 perc.

2020. április

Kötelező olvasmányok II. 

Jókai Mór: Az arany ember ; Puskin: Anyegin

Kedves Olvasó!

Ebben a posztban további kötelező olvasmányokról fogok írni. Rögtön magukra a könyvekre is terelem a szót. 😀

Jókai Mór: Az arany ember

Jókai regényei híresek a már nehezen értelmezhető, olvasható szövegekről, elég hosszú történetekről. Nehezen is szántam rá magam, hogy el kezdjem olvasni. 

A történet lassan indul be. Hosszú leírások, nyelvezete régies, így először próbáltam utána olvasni. Véleményeket olvastam és még a filmet is elkezdtem megnézni. Ezek után már kíváncsian haladtam a történetben. De még így is a közepe táján inkább a youtube-on hangoskönyv formában is el kezdtem hallgatni. Így három féleképpen végeztem ki a történetet, könyv, hangoskönyv és filmben szakaszonként egy-egy téren haladtam. 

Végül mégsem a nyelvezete vagy a történet hossza akasztott ki, hanem Timea sorsa. Nem tartom fairnek, ahogy szegény lánnyal elbánt az író, miközben nem volt egy gonosz karakter. Mihálynak pedig megadta a boldog befejezést, holott ő nem volt a megtestesült jóság. 

A végén mégis mosolyogva csuktam be a könyvet, ugyanis nagyon tetszett, ahogy utószóként Jókai Mór leírta miért volt ez a könyv a legkedvesebb számára és mennyi mindent a valóságból merített a megírásához. 

Értékelésem: ✯✯✯✯

                              (4/5)

Fülszöveg:

A ​regény a magyar kapitalizmus keletkezéstörténetének egyik sikeres és közismert szépirodalmi dokumentuma. Hőse egy üzletember, akit szegény hajóbiztosként a véletlen, saját vakmerősége és nem utolsósorban ügyeskedése hatalmas vagyonhoz juttat. Zsákba rejtett kincse egy szultán üldözte török úrtól származik, az ő lánya megnyeréséért hozza fel a Dunába süllyedt hajóból és tartja meg magának Tímár Mihály. A mesés vagyon birtokosaként üzletelni kezd gabonával, telekkel, földbérlettel, és az arany még több arannyá változik kezében. Az arany ember már milliomosként kéri meg a „szegény” török lány, Timea kezét. A lány hálából igent mond, de kiderül, hogy csak a kezét nyújtja kérőjének, szerelmet nem kaphat tőle Tímár. „Alabástrom szobor” felesége és az üzleti pálya ridegsége meghasonlásra kényszerítik a férfit, és elmenekül oda, ahol nem a pénzt, hanem az embert nézik. Ezt találja meg a térképen még nem jelölt helyen, a Senki-szigetén, Noémi mellett. A főhős kettős életét több szereplő köti össze, véletlenek és törvényszerű találkozások, társadalmi összefüggések alakítják sorsukat. A regény kitűnően ábrázolja az akkori Komárom kereskedőrétegének spekulációit, tájleírásai (a Vaskapu, a téli Balaton) gyönyörködtetőek.

Alekszandr Szergejevics Puskin: Jevgenyij Anyegin

Már másodszor futottam ennek a könyvnek. Valahogy az orosz irodalom soha nem került hozzám közel. Eddig egyedül Lev Tolsztoj Anna Karenina című könyve keltette fel a figyelmemet, bár csak a két részes filmet és Sophie Marceau főszereplésében láttam a jövőben egyszer szeretném elolvasni. 

Nem véletlenül gyötrőm magam, ezzel a könyvvel. Ugyanis vannak, akik szerint, ahol véget ér az Anyegin, ott kezdődik az Anna Karenina. 

És bár Puskin Anyegin című könyvének a története nagyon érdekes, tanulni róla szerettem, a könyvvel mégsem voltam kibékülve. Versregény formája lévén rövid tagoltsága miatt gyorsan lehet vele haladni. Mégis én inkább úgy éreztem, hogy folyamatosan megtöri az olvasásomat,  nehezítve a haladást. A másik nehezítés a nyelvezete. Sajnos hiába futottam neki másodszor is, csak szenvedésnek éltem meg. Remélem, ha még várok pár évet, akkor a következő újra olvasásnál már más lesz a véleményem.

Értékelésem: ✯✯✯

                              (3/5) 

Fülszöveg:

A ​szentimentális regényeket olvasgató, önmagát regényhősnők helyébe képzelő Tatyjána beleszeret a távoli fővárosból érkező Anyeginbe. A világirodalom egyik leghíresebb levelében szerelmet vall neki, a férfi azonban visszautasítja. Aztán a regény végén a két főhős újra találkozik: ekkor a nagyvilági férjes asszony, Tatyjána kap szerelmes levelet Anyegintől, és ő utasítja vissza a férfit. Bár van még a regényben névnapi ünnepség, rejtélyes álom, tragédiába torkolló férfibarátság, halálos kimenetelű párbaj, mégis egyszerű cselekmény ez. A varázs azonban évszázadok óta tart. Ahogy a magyar irodalom egyik legnagyobb Anyegin-rajongója, Kosztolányi Dezső írta: „Ott áll Tatjána, Olga, Anyegin és Lenszkij, mint egy örökkévaló álomban, mozognak, sírnak és teáznak, egymásra merednek, s úgy rémlik, nem is múlnak el soha.”

2020. április

Kötelező olvasmányok I.

Kosztolányi Dezső: Édes Anna ; Örkény István: Tóték 

Kedves Olvasó!

Ebben a posztban most két könyvről szeretnék írni. Mindegyik kötelező olvasmány volt és az érettségiben külön tételekben szerepeltek. Ezeknél az olvasmányoknál örültem, hogy a tételek miatt nagyon sok információt tudtam meg a könyvről és az írójáról is. Mind a két könyv lélektani, megrázó véggel és van filmadaptációjuk is. Természetesen a könyvek elolvasása után a filmeket is megnéztem. Kisebb, nagyobb eltérések voltak, de a történeteket hűen ábrázolták. 

Kosztolányi Dezső: Édes Anna

Kötelező olvasmányok közül az egyik olyan könyv, amit sikerült megkedvelnem. 

Megdöbbentő volt olvasni Anna sorsáról, az ok okozati tényezőket átlátni és átérezni milyen kiüresedettek voltak (vagy épp még mindig azok) az emberek. 

Érdekes volt olvasni, hogy a címe a könyvnek annyira hasonlít az édesanya szavunkra, de Anna a főszereplő mégsem válhat anyukává. Ahogy az is, hogy milyen tiszta, ártatlan, önfeláldozó lélek és közben robottá akarják átalakítani, a minta cseléddé, aki nem érez, nem akar semmit, csak dolgozik. Vizyné függő kapcsolatáról, az elszalasztott lehetőségekről és arról, hogy egyedül a haldokló doktor láthatta igazán Annát, a szituációkat. 

Kosztolányi nagyon jól megírta a könyv körülményeit, a történelmi hátteret, a szereplők jellemzését és maga a nyelvezete is jó volt. Nem okozott különösebb problémát elolvasni és megérteni a történetet. 

Bár még anno kaptam ezt a könyvet, most, hogy megjelent poket zsebkönyvben, úgy is beszeretném szerezni. Rúzsa Magdolna lett a nagykövete, amitől csak még különlegesebb lett. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Fülszöveg:

A véznácska parasztlány, Édes Anna Pestre szegődik, Vizy méltóságosékhoz. Igénytelen, dolgos, készséges teremtés, nem lop, nem eszik sokat, nem töri az edényeket - ,,eszményi" cseléd. Még a szerelem is csendben, a cselédsor szabályai szerint esik meg vele: a méltósága unokaöccsének vaságyra jön kedve, s néhány nap múlva nem marad más Annának, csak a keserves eszmélés és az embertelen testi kín. A tragédia váratlanul következik be: egy éjszaka Édes Anna meggyilkolja a gazdáit. Kíméletlenül, majdnem közönyösen, mint aki feladatot hajt végre. Miért tette? Hiszen ,,jól bántak vele", ,,semmi baja sem volt" - sopánkodtak az ismerős méltóságák és cselédlányok. Csak az öreg beteg doktor érez valamit az igazságból: ,,...Nem úgy bántak vele mint egy emberrel, hanem mint egy géppel.. Cudarul bántak vele.." Kosztolányi regénye a huszadik század magyar prózájának legjelentősebb alkotásai közé tartozik. A humánum, a részvét szólal meg lapjain, ,,amely - az Édes Anná-ból idézünk - egy idegen életet éppoly végzetesen szükségesnek érez, mint az önmagáét." 

Örkény István: Tóték                                                                  

Ez a könyv eléggé megrázott. Durva, groteszk és abszurd történet. Az olvasó számára már az elején kiderül, hogy Tóték legidősebb gyermeke meghalt. Mivel katona, így távol él a szüleitől és kishúgától, akik egyedül a postán keresztül kaphatnák meg a halála hírét, ám a postás sajnálatból nem adja át a levelet. Közben azonban a fiú őrnagya a családhoz érkezik egy kis pihenésre. Az őrnagy eleinte gyenge, szánalomra méltó alakként tűnik fel a történetben, azonban minél többet van a családdal, annál jobban erőre kap. Megalázza a családot, főként az apukát, parancsolgat nekik, az egész napjukat hozzá kell alakítani, alig aludhatnak. 

A történet vége olyannyira elképesztő, hogy bennem egy kérdés fogalmazódott meg: ez most komoly?!

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Fülszöveg:

„Csak ​a gúny sért, nem a nevetés, legkevésbé az a nevetés, legkevésbé az a nevetés, melyet a groteszk tud kiváltani. Nevetünk, amikor fölfelé megy a hullámvasút, de sikoltva zuhanunk lefelé, viszont ki ülne föl egy vízszintes hullámvasútra? Más szóval van a szenvedésnek egy olyan foka, amely már csak áttételesen közölhető. (…) De visszatérve a Tóték-hoz: nekem a háború volt életem legnagyobb, sorsdöntő élménye, és most úgy érzem, hogy ebben a regényben írtam meg igazán. Persze nemcsak a háborút akartam benne megírni.”

"Végső magányunk perceit is kisajátíthatja a technika; utolsó sóhajtásunk megörökíthető, sokszorosítható, milliók képernyőjére rávetíthető. Szereppé válhat egyetlen őszinte gesztusunk: az agóniánk.
Ezt a szerepet, három ember búcsúfelléptét próbáltam megírni. Egyszerű, ismerős alakokét, amilyenek százával járkálnak körölöttünk. Nem történik velük se más, mint mindannyiunkkal, ha majd üt az óránk, ővelük másképpen történik; erről a másról szól e kis regény."

(Örkény István 1912-1979)

2019. november

 Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét

Kedves Olvasó!

Először hadd említsem meg ennek a Poket zsebkönyvnek az új stílusát. Sajnos ez az egyedüli könyv, ami így jelent meg. Nekem nagyon tetszik, hogy külön kisdobozkája van, amiben lehet tárolni a zsebkönyvet, a színe megegyezik a benne lévő könyv borítójának és a nagykövet fényképe is rá van nyomtatva. Egy szó, mint száz nekem ez a stílus tetszik a legjobban. 

És akkor most érkezzen a történetről is egy kis vélemény. Be kell valljam már 2019-ben sem találtam igazán erre a történetre a szavakat. Magával ragadó, félelmetes egy történet, arról, hogy vajon mennyit ér egy emberi élet és meddig bírja a szenvedést. Egy játék kimenetele mennyire befolyásolhatja öt ember életét? Ezek a kérdések merültek fel bennem a könyv olvasása közben. Napokig foglalkoztatott a kérdés, hogy vajon én miképpen döntöttem volna a főszereplők helyében. A végén arra jutott, hogy szerencsére nem vagyok a helyzetükben és remélem soha nem is leszek. 

Nyomasztó ez a könyv, de az a kor is az volt, amiben játszódik a történet. A nyilas terror alatt senki sem lehetett biztonságban. Ezt a rettegést és dühöt a könyv nagyon jól átadta. 

1976-ban készült egy film is a történetből, amiben a színészek szerintem nagyon jól alakítottak és pár jeleneten kívül - főként a könyv végéről - minden megegyezett a könyvvel. 

Fontos ez a mű és szerintem érdemes elolvasni. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Fülszöveg:

A regény cselekménye 1944-ben, a nyilas terror napjaiban játszódik. Négy kisember beszélget estéről estére egy kocsmában az élet nagy kérdéseiről, erkölcsről, lelkiismeretről. A könyv megfordítja a mindennapi históriát: ezek az emberek, amikor komolyan, őszintén végiggondolják a sors kínálta lehetőséget – embertelenség árán menekülni az embertelen pokolból –, elbuknak, de amikor maga az élet állítja eléjük a nagy kérdést, egytől egyig az emberi tisztaság és bátorság hőseivé magasodnak.

2019. július

 Rejtő Jenő: Csontbrigád

Kedves Olvasó!

Ezzel a könyvvel kedződött a nagy Rejtő Jenő gyűjteményem. Erről a könyvéről tudni kell, hogy egy kivételes darab. Ugyanis alig található meg benne Rejtő érdekes, jellegzetes humora. A történet nagy része disztiópikus, sötét hangulatú. Mégis nekem nagyon megtetszett. 

A történet főszereplőjének, Fécamp-nak a küzdelmei, fejlődése fogott meg a legjobban. Elgondolkodtatott magáról az emberi létről, az életről, tisztességről, küzdelmekről. Fécamp, aki egy fogadás következtében a Szahara poklában, a Csontbrigád tagjaként találja magát, lassan rájön, hogy az emberi lét fájdalmas, szenvedéssel teli, de mégis küzdeni kell. 

A Csontbrigád tagjait félelmetesen festette le az író, akik csontsovánnyá fogytak, civilizáció nélkül elállatiasodtak. Közülük tűnik ki Fécamp, az új ember, aki próbálja megőrizni ember mivoltát, sérült társát védi, a halottaknak pedig végső tiszteletet akar adni. Megtörik, de aztán újra küzdeni kezd, rájön igazságokra és összefogja a Csontbrigád tagjait. 

Nagyon jó, érdekes és elgondolkodtató történet. Csak ajánlani tudom az összes Rejtő Jenő regényt. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Embernek lenni nagy betegség, és gyógyíthatatlan."

"Embernek lenni fáj! Ami fáj, az rossz! De ebben már nem is volt olyan biztos. Úgy érezte, hogy ez, ami most fáj, ez némely örömnél jobb. 
Ember lett, mert ismét hitt a szenvedésben, és hitt az áldozatban, aminek semmi értelme, de többnek érzi magát, aki szenved miatta."

"Beszélgetéseik nem bírtak több jelentőséggel, mint amennyi a hallgatás öncélú mellőzése, hangok útján."

"A vörösbor fáj, de azt mondja: "Jó lenne élni!" Ha többet iszol, így szól: "Élni kell!" Ha igen sokat iszol, ezt kiáltja: "Élni fogsz!" És ez akkor is szép, ha nem igaz."

"Ahol társadalom van, ott törvény kell, és ahol törvény van, ott feltámad az igazság... És ahol az igazság van, ott megszületik az igazságtalanság is."

"– Mondja, Méltóságos úr, erős maga? – kérdezte Fécamp.
– Hát persze. Üssem pofon?
– Köszönöm, inkább elhiszem."

Fülszöveg:

Henry Fécamp azért, hogy barátja és közös szerelmük útjából félreálljon, magára vállal egy gyilkosságot egy idegenlégiós haláltáborban. A haláltábor életének megelevenítése Rejtő döbbenetes vízionális erejét mutatja: a 30-as évek közepe táján írt regényében kísérteties realitással idézi fel a későbbi náci haláltáborok atmoszféráját. A haláltábor kényszermunkát végző áldozatai már annyira elszemélytelenedtek, hogy egymást is csak az egykori külvilágból még náluk levő használati tárgyak alapján nevezik és ismerik fel. Fécamp az élőhalottak között fedezi fel, hogy az életért minden kínt érdemes elviselni, és a Csontbrigád-ot az Ajtón, Amely Nem Vezet Sehova – elvezeti a megtalált igazsághoz és az élethez.