2021. május

Szabó Magda: Az ajtó

Kedves Olvasó!

Az írónőtől már korábban olvastam a Megmaradt Szobotkának és Az őz című könyveit. Ahogy azok a történetek, úgy Az ajtó is rögtön megfogott. 

Innen is köszönöm szépen a Jaffa Kiadónak a lehetőséget, hogy elolvashattam! 

A szereplőkről el tudtam képzelni, hogy mindenki egykor élt és ugyanígy cselekedtek, mint a könyvbe megírt karakterek. Emberi sorsokról, titkokról, döntésekről, tragédiákról, szenvedésekről és örömökről is szól a történet. A narrátor maga Szabó Magda, a könyv és az életútja között vannak hasonlóságok.

Központi eleme a történetnek az írónő és a háztartásvezetőnőjének kapcsolata, mely sokszor inkább egy se veled, se nélküled kapcsolat. Hol utálták egymást, hol pedig mindenkinél jobban szerették a másikat. Emerenc, a háztartásvezetőnő, nagyon erős karakter, titkait, szenvedéseit megtartja magának, irányítja a közelében lévőket, lenyűgöző volt róla olvasni. 

Bár már az első oldalakon az írónő utal a könyv végére, Emerenc sorsára, mégis kíváncsian vártam, hogyan zárul a történet. Olykor megrázó, megdöbbentő jelenetek bontakoztak ki az oldalakon, mégis örülök, hogy elolvashattam. 

A könyv után a belőle készült filmet is megnéztem. Néha hiányoltam egyes jeleneteket, de a színészek nagyon jól hozták a karaktereket. 😍

Legalább egyszer szerintem mindenkinek érdemes lenne olvasnia az írónőtől! 

Ezt a könyvét is és a filmet is csak ajánlani tudom. 💗

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

 "Elképedve hallgattam, először történt meg, hogy valaki referenciát kívánt volna mirólunk. "Akárki szennyesét nem mosom " - mondta Emerenc."

"A rendőrségen külön dossziét nyitottak Emerencnek, elrakták a változatos anyagot, csak legyintettek, ha egy-egy levél jött, nem volt az a kezdő nyomozó, aki fel ne ismerte volna a galambász szókincsét, barokkosan körülményes fogalmazását. Időnként el-elnézett egy rendőr csak úgy, kávézni, beszélgetni Emerenchez, a ranglistán emelkedő alezredes egyenesen odakapott hozzá, ha új fiú jött, azt bemutatták, Emerenc kolbászt készített, pogácsát, palacsintát, mikor kinek mire volt kedve, minden vidéki rendőrt elhagyott falujára, saját nagyanyjára, távoli családjára emlékeztetett, nem is bosszantották azzal, hogy elárulják neki, a vádak közt az is szerepel, zsidókat ölt meg és rabolt ki a háború idején, az amerikaiak kémje, titkos leadót kezel, otthonában orgazda-tevékenységet folytat és kincset rejteget."

"- Ölt maga már állatot? - kérdezte

Mondtam, nem öltem.

- Majd fog. Violát is meg fogja ölni, adat neki injekciót, ha eljön az ideje. Tanulja meg, akinek lepergett a homok, azt ne marasztalja, mert nem tud az élet helyett adni neki semmit. Azt képzeli, én nem szerettem Polettet, hogy nekem mindegy volt, mikor megunta, és elkívánkozott? Csakhogy a szeretethez tudni kell ölni is, nem árt, ha megjegyezni. Kérdezze meg csak a jóistent, akivel olyan szíves viszonyban van, mit mondott neki Polett, mikor találkoztak."

"A pap hazudik, az orvos tudatlan, pénzsóvár, az ügyvédnek mindegy, kit képvisel, gyilkost vagy áldozatot, a mérnök eleve úgy kalkulál, hogy a saját háza anyagát kispórolhassa a téglákból, a nagyüzeme, a gyára, a tudományos intézmények csupa bűnszövetkezet."

"Nem volt erő, ami Emerencet megtörhette volna, a népnevelő szíve mélyéig megriadva tűnt el a közeléből, Emerenc kivédhetetlen volt, megállíthatatlan, nem lehetett vele se komázni, se barátkozni, de csevegni sem, bátor volt, elbűvölően, gonoszul okos és megszégyenítő módon pimasz."

"- Nem hal meg olyan könnyen az ember, ezt tanulja meg, csak majdnem, aztán később olyan okos lesz attól, amit kiállott, hogy azt kívánja, bár még egyszer buta lehetne, tök buta."

"Én azt gondoltam, tévedek, tévednem kell. Az az ajtó nem nyílt meg soha. Most se nyílhat meg. Lehetetlen. 

- Na, ide figyeljen. Ha elárul, megátkozom, és akit én megátkoztam, mind rútul végezte. Most lát valamit, amit nem látott senki, nem is fog, míg el nem temetnek."

"Mindenki példája volt, mindenki segítsége, a mintakép, keményített köténye zsebéből galambként vászon zsebkendők suhogtak ki, papírba takart cukorkák, ő volt a hó királynője, a biztonság, nyáron az első cseresznyeszem, ősszel a gesztenyekoppanás, télen a parázs tök, tavasszal az első rügy a sövényen: Emerenc tiszt volt, és kikezdhetetlen, ő volt mi, valamennyien, a legjobb önmagunk, aki mindig szerettünk volna lenni."

Fülszöveg:

Álmában ​nem, de életében egyszer kinyílik az ajtó az írónő előtt. Szeredás Emerenc ajtaja, amely mások számára örökre zárva marad. A megingathatatlan jellemű, erkölcséhez és hiedelmeihez tántoríthatatlanul ragaszkodó asszony házvezetőnőnek áll az írónőhöz, ám első perctől nyilvánvaló, hogy ő diktál. Gazdája megmérettetik, és nem találtatván könnyűnek, Emerenc nem csupán otthona, hanem lelke ajtaját is megnyitja előtte, ha csak résnyire is. Így sejlik fel Magyarország huszadik századi történelmének kulisszái előtt egy magára maradt nő tragikus, fordulatos sorsa. Vajon mit őrizget az idős asszony a hét lakatra zárt ajtó mögött?

Az ajtó a ki- és bezártság, a születés és a halál ősi jelképe. Állandó kettősség jellemzi a két főhős áhítatosan odaadó, máskor szinte gyűlölködő kapcsolatát is. A szeretet kapujában állnak. Sikerülhet-e végül beljebb vagy elengedni egymást?

Az ajtó Szabó Magda talán legismertebb regénye: Szabó István forgatott belőle filmet, és 2015-ben felkerült a The New York Times sikerlistájára.