Stephanie Garber: Caraval
Kedves Olvasó!
Már tavaly beszereztem ezt a könyvet, de valahogy mindig valamelyik másik könyvem került elé az olvasási listámon. Lehet, hogy sokkal tovább húztam volna a többi rész beszerzését (bár nagy hiba lett volna 😉), ha nem olvastam volna Moly.hu-n, hogy a kötetek mostantól már csak puha kötéssel kerülnek ki a nyomdából. Én pedig lássuk be, erre érzékeny vagyok, ha már az első kötet kemény fedeles borítóval van meg, akkor a többi is úgy legyen.😀 Egy szó, mint száz, rögtön beszereztem a második és harmadik kötetet, utána pedig bele is vetettem magam a történetbe.
"Soha ne feledd: ez az egész csak játék!"
Na persze! Ahogy Scarlett sem tudott különbséget tenni valóság és a játék között, úgy nekem sem sikerült. Azonnal beszippantott a könyv világa, és izgatottan olvastam az oldalakat egymás után. Az írónő csodálatos, misztikus és varázslatos világot teremtett, aminek az olvasó könnyen a rabja lehet. Nagyon tetszett, ahogy a színekhez társított leírásokat, érzéseket, sokkal különlegesebbé tették a történetet. Scarlett ruhája, ahogy külön életet élt, mégis a viselője hangulatához igazodott felkeltette a kíváncsiságomat, ha lehetne, biztos kipróbálnám.
A szereplők közül hamar megkedveltem Scarlett-et és Julian-t, tetszett a párosuk és a titkok amik végül kiderültek. Sajnos Tella karaktere ebben a kötetben még nem annyira jött át nekem. Legend alakjára már nagyon kíváncsi vagyok, így, ahogy befejeztem ennek a könyvnek az olvasását rögtön nyúltam is a második kötet után.
Fordulatban és sejtelmes titkokban gazdag könyv. Csak ajánlani tudom! ❤️
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(5/5)
Idézetek:
"Sok mindent lehet a Caravalról hallani, de semmiféle szóbeszéd nem ér fel a valósággal. A Caraval jóval több, mint holmi játék vagy színielőadás. Leginkább varázslat, amit az ember már nem is igen remél fellelni ezen a világon – (...)"
– Ha hátat fordítasz nekem, mindketten nyugodtan átöltözhetünk – javasolta végül a fiúnak.– Mindketten nyugodtan átöltözhetünk úgy is, ha szembe fordulunk egymással – Julian hangjában nevetés bujkált."
"Amint Te sorsnak gondolsz, az csak a múltra vonatkozik. A jövőnk csak annyira megjósolható, amennyiben mi magunk, mint e világ teremtményei, előre meghatározhatóak vagyunk. Gondolj a macskára meg az egérre. A macska ahányszor meglát egy egeret, mindig a nyomába ered, és addig üldözi, míg el nem kapja. Hacsak nem jön valami nagyobb állat, netán kutya, amelyik elkergeti a macskát. Nagyjából mi is így működünk. A jövő tudja mire áhítozunk, de ezt a célt csak addig űzzük, míg nem áll valami sokkal nagyobb az utunkba, ami elriaszt tőle."
"A szerelem dús rubinvörösébe, ami a játék során tört föl benne, a sértettség és csalódás indigókékje keveredett, amitől minden, ha csak halványan is, de lila árnyalatban kezdett játszani Scarlett szeme előtt."
"Mindig magadhoz rántasz, ahányszor csak attól tartasz, hogy elveszíthetsz, de amint túl közel kerülök hozzád, megint ellöksz."
"Te mindig csak azt nézed, mit veszíthetsz, azt sosem, hogy mit nyerhetsz? Vannak dolgok, amiket bármi áron érdemes megszerezni."
"(…) egyetlenegyszer az életben mindenki kívánhat valami lehetetlent, és ha az illető ezt az egyet mindennél jobban akarja, s ha szerezni tud némi varázserőt is hozzá támaszul, akkor teljesül a kívánsága."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése