Kedves Olvasó!
Nagyon szépen köszönöm a Partvonal Kiadónak a lehetőséget!
"Aki megment egy gyermeket,
a világot menti meg"
Nagyon megérintett ez a könyv. Maggie Doyne főiskola előtt, úgy döntött elutazik egy évre világot látni, de útja során valami megváltozik a szemléletmódjában. Nepál vonzza magához és végül úgy dönt, hogy az egy év helyett oda költözik és egy gyermekotthont fog felépíteni. Számomra elképesztő, ahogy a szülei hagyták, hogy a főiskolára félretett pénzét kivegye és Nepálban használja fel, ahonnan folyamatosan érkeztek a lázadással kapcsolatos hírek. Nepál minden volt csak biztonságos nem egy kívülálló, fiatal lány számára. Maggie mégis szerencsés volt, hiszen olyan emberekkel ismerkedett meg útja során, akik által végül az otthont elkezdheti felépíteni, akik végig mellette álltak és segítették az álmai megvalósításában.
Nepálban a nőkkel és lányokkal szemben elkövetett erőszak, bántalmazás, gyilkosság mindennapos. Bár vannak törvények a régi bevett rossz szokások ellen senki nem tartja be vagy tartatja be, ezért is sok a halál esett. Óriási arányban vannak írás és olvasás tudatlan emberek, ugyanis még a kicsi gyerekeket is az iskola helyett nehéz fizikai munkára kötelezik a megélhetésért, vagy a kislányokat kiházasítják, vagyis eladják őket. Maggie mély szegénységgel, betegséggel, erőszakkal találkozik Nepálban, még fel se fogja milyen nehézségek is várják, de egyúttal megtalálta az életcélját.
Maggie szinte gyerekként határozza el, hogy felépíti a Kopila-völgyben a gyermekotthont. A könyv során az ő szemszögéből olvastam, ahogy érett nővé válik, ahogy tanul a környezetében lévő felnőttektől és az otthonba fogadott gyerekektől. Később pedig elindítja a BlinkNow Alapítványt, majd a gyermekeit ért iskolai bántalmazásokat halva felmerül egy iskola alapításának a lehetősége is. Később a Kopila-völgy Női Központ is felépül, ami a bántalmazott nőknek és lányoknak próbál segítséget nyújtani, valamint egy egészségügyi központ is. Nemes célok, de a könyvből derül ki mennyi szorongással, stresszel, idegeskedéssel, veszéllyel jártak. Ugyanakkor Maggie el is hozta a változást Nepálba. Amit szeretett volna, hogy az ott élők akarjanak cselekedni a könyv vége felé tökéletesen kibontakozik. Felnőtt egy generáció, akiket ő és a csoportja támogatott, nevelt és ez fantasztikus hatással lesz a jövőre.
Bevallom a könyv végét végig zokogtam. Maggie vesztesége és gyásza mélyen megérintett.
Érzelemdús igaz történet. Csak ajánlani tudom!
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(5/5)
Idézetek:
"Köszönöm, hogy időt szán arra, hogy a saját élete helyett kicsit az én történetem részese is legyen. Lehet, hogy nem tűnik nagy dolognak, de a támogatása, az érdeklődése és a szeretete többet jelent, mint gondolná.
Eleinte a Kopila-völgyben, a Bimbók völgyében", még a megbízható wifi, sőt az elektromos áram bevezetése előtt, a könyvek nyújtották a legnagyobb vigaszt számomra, ők voltak a legjobb barátaim, ők biztosították számomra a legerősebb kapcsolatot a világ többi részével. Ha a következő oldalak bátorítást vagy reményt adnak, s ennek hatására csupán egy pillanatra is tisztábban látja önmagát vagy a családját, akkor a könyvemet máris hatalmas sikernek tekintem."
(Kedves Olvasó!, 7.oldal)
"Ez a kötet több mint egy évtizedet ölel fel, amely idő alatt Nepálba költöztem, felépítettem egy otthon, neveltem ötven gyermeket, értek traumák, és átéltem az elképzelhető legerősebb szeretetet." (8.oldal)
"Az anya ringó léptekkel halad tovább. A mozdulatra az én csípőm is mindig emlékezni fog. Mögöttem a kis felüljárón biciklivel, pici autókban emberek sietnek, közben vagy délre bámulnak, a végtelen rizsföldekre, vagy északra, a hegyekre. A felhőpamacsok és a fehéren izzó nap alatt, a Himalája hegyeinek ölelésében nincs szebb látvány számomra, mint egy gyermekét szerető anya." (12. oldal)
"Mit kellene csinálnom? Itt, most, ebben a pillanatban, ebben az életben? Mit kellene csinálnunk, mivé kellene lennünk nekünk, akik mind az emberek családjához tartozunk?
Ledobja a kalapácsát, én pedig úgy nézek rá, mintha ő tudná megadni a választ. Rám néz, s rájövök: ő a válasz." (16. oldal)
"Nem én vagyok az első fiatal fehér lány, aki egy hátizsákkal kel át az óceánon, hogy egy hegyen (vagy a közelében) találja meg önmagát. Olvastam az Ízek, imák, szerelmek című könyvet. Figyelmesen elolvastam. Én nem azért mentem el otthonról, hogy megmentsem, hanem csak hogy felfedezzem a világot - és talán hogy felfedezzem és tisztán lássam magamat is. De meglehet, minden azzal kezdődik, hogy milyennek látod önmagad." (22. oldal)
"A halálról másképp gondolkodnak ott, ahol nincs mód rá, hogy megelőzzék, ahol földcsuszamlások és leopárdok vannak, orvosok viszont nincsenek. Az egészség szinte teljesen elválik a halandóságtól." (76. oldal)
"Kezdek kevesebbet aggódni azért, mi mindent kellene tanulniuk, és többet foglalkozni azzal, mi mindent kell nekem megtanulnom." (98. oldal)
"A szomszédunk mondását visszhangozva felsóhajt: - Ne azt kérdezd, mikor lesz sztrájk Nepálban. Azt kérdezd, mikor nem lesz!" (106. oldal)
"Amiről azt gondoltam, ez lesz a halálom, kiderült, hogy az keltett életre. A hegyek átöleltek, mikor gyerekként játszottam közöttük, sima, vese formájú kavicsokat dobálva a szakadékokba és a patakokba. A hegyek meggyógyítottak, amikor feltört lábamat a hideg vízbe dugtam. A hegyek vezették utamat a nővé váláshoz, egyik reszketeg léptemmel a másik után az ég végtelensége alatt. Nepálba születtek meg gyönyörű gyermekeim. Nepál tett igazi anyává." (138. oldal)
"A domboldalon, egy rakás gazellalábú tinédzserrel körülvéve újból adja magát a lecke, amelyet a tíz év alatt, amióta rohammal bevettem Nepált, újra és újra megtanultam: a változás nem arról szól, hogy valami elől vagy valami felé futsz; a változás arról szól, hogy egy célért futsz. Lehetsz lassú. Lehetsz ügyetlen. Hibázhatsz. De rakd egyik lábad a másik elé! Tanulj! Tanulj többet! Aztán még többet! S egy nap, amikor körülnézel, örülhetsz, ha észreveszed, hogy már nem egyedül futsz. Meglehet, azt is látni fogod, hogy már nem te vagy az élen, de ennek is lehet örülni. Nepál kezd megváltozni. Nem külső kényszer hatására, hanem belülről." (155. oldal)
"Már értem, hogy az a valami a szeretet volt. A bánat, a gyász nem azért jelentkezik, mert eltűnt a szeretet. Pont azért érezzük, mert a szeretet ott van mindenütt; mert rendkívüli dolog; egy óriás, mely az égig ér. Nem a szeretet ellentéte, hanem annak a következménye. A gyász a világ legnagyobb csodája által vetett árnyék. Ha ránk vetül, szenvedésünk során csak annyit tehetünk, hogy feltekintünk az égre, várva, hogy változzanak a fények, és a csoda újra láthatóvá váljon." (220.oldal)
"- Az első baba?
Soha nem fogom tudni, mit kellene erre válaszolnom. Néha azt mondtam: "Biológiailag ő az első, de van több gyerekem." - Néha csak nemet mondtam. A legtöbben annyiban is hagyták, páran azonban tovább faggatóztak.
- És hol járnak iskolába? Pasadenában? Altadenában?
- Nepálban - mosolygok.
Időnként ezek után még megkapom:
- Ó, az meg hol van?
Nem is olyan régen még én sem tudtam, hol van Nepál." (248. oldal)
A könyv adatai:
Kiadó: Partvonal Kiadó
Megjelenés: 2022
Oldalszám: 286
Borítóterv: V. Csatáry Tünde
Megvásárolható: Partvonal Kiadó
Fülszöveg:
Egy fiatal nő igaz története reményről, anyaságról és tenni akarásról, Maggie Doyne inspiráló, bensőséges írása a felnőtté válás során megtapasztalt szeretet, veszteség, talpra állás és remény igaz története. Az Ég alatt, hegy fölött reményt sugároz. Megmutatja, mi történhet, ha egyetlen személy komolyan elhatározza, hogy segít valakin, és ezzel ezrek életét változtatja meg – köztük a sajátját is.
A memoár New Jersey egyik kertvárosában kezdődik: a középosztálybeli családban felnőtt fiatal lány úgy dönt, hogy a főiskolai tanulmányok megkezdése előtt kihagy egy évet, és inkább világot lát. Az utazásai alatt azonban az elképzelései drámai módon megváltoznak, amikor Nepálban összetalálkozik egy kőtörő kislánnyal. Maggie elhatározza: a továbbtanulására gyűjtött összes pénzét, mind az ötezer dollárt arra fordítja, hogy vegyen egy telket Nepálban, és a helyi közösség segítségével gyermekotthont és iskolát építsen fel az árván maradt gyerekek számára.
Maggie, Toupi Malla és a BlinkNow csapata világszerte elismerést vívott ki a helyi közösségekre épülő, fenntartható fejlődést biztosító úttörő kezdeményezésével. Ez a könyv azonban nem útmutatónak készült kezdő filantrópok és nonprofit szervezetek alapítói számára. A fiatal lányt váratlan döntése több mint egy évtizede tartó érzelmi utazáson indította el, melynek során asszonyokkal, gyermekekkel dolgozott együtt, és két világ között egyensúlyozva nézett szembe legnagyobb félelmeivel, kérdéseivel és szívszaggató fájdalmával.
„Míg mások a szegénységet és igazságtalanságot látva elfordítják fejüket, vagy kilátástalan kétségbeesésben magukba zárkóznak, Maggie nekigyürkőzik, hogy életeket mentsen – egyenként, egyszerre mindig csak egy gyermekét. Bárcsak olyan ember lehetnék, mint ő! Bárcsak valamennyien olyan emberek lehetnénk, mint ő! A története ezreket inspirált, és ideje, hogy a világ olvasson róla.”
Elizabeth Gilbert, az Ízek, imák, szerelmek című könyv szerzője
