2019. augusztus

Benjamin Alire Sáenz: Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában

Kedves Olvasó!

Ezzel a poszttal el is érkeztem az augusztusi olvasmányaimhoz. Mivel ebben a hónapban a legtöbb könyv két kötetes sorozat részként van meg, így róluk egy-egy blog bejegyzésben fogok írni. Remélem ezért nem haragszol meg és legközelebb is benézel a blogomra. 💗

Na, de most érkezzen is Ari és Dante története. Ez volt az első regény, amit olvastam és a főszereplők saját nemi identitásukra ébrednek rá. Cseppet sem volt tolakodó, vagy az olvasó arcába nyomó jelenetek. Nagyon aranyos történet volt. A fejezetek olykor nem tettek ki egy egész lapot, nagyon sok a párbeszéd, így gyorsan, gördülékenyen lehetett olvasni. Eleinte a két fiú megismerkedése és egy erős barátság kezdetét olvashattam, majd szépen elmélyült. A két fiú egymás ellentétei, míg Ari magába forduló, addig Dante egy nyitott személyiség, aki utálja a cipőket. Nagyon sok vicces, aranyos jelenetet írt ebbe a könyvbe az író, például amikor Dante cipő hajító versenyt rendez. Jó hatással vannak egymásra és arra is, ahogy próbálgatják szárnyaikat, keresik a saját útjukat. Tetszett, hogy sem a szülők, sem senki más nem bántotta őket, azért akik lettek. 

A borító gyönyörű, a történet letehetetlen, szerettem volna még többet róluk olvasni. A hangulata a könyvnek egyszerűen magával ragadja az olvasót. Bárkinek merem ajánlani ezt a könyvet. Ha még nem olvastál LMBTQ könyvet, akkor szerintem érdemes ezzel kezdeni, de ha már több könyvet is elolvastál ebben a témában akkor is szerintem kihagyhatatlan történet. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Egyik nyári éjjelen úgy aludtam el, hogy abban reménykedtem, a világ más lesz, mire felébredek. Reggel, amikor kinyitottam a szememet, a világ ugyanolyan volt."

"Életem alapvető problémája az volt, hogy az tulajdonképpen valaki másnak az elképzelésein alapult."

"Úgy gondoltam, jó dolog lehet levegőnek lenni.
Egyszerre lehetek valami és semmi. Szükséges és láthatatlan. Mindenkinek szüksége lenne rám, de senki se látna."

"A világmindenség újabb titka: a fájdalom néha olyan, mint egy vihar, ami a semmiből bukkan fel. A legtisztább nyári reggel is végződhet égszakadással. Végződhet villámlással és mennydörgéssel."

"-Meglepett, hogy milyen jól bírtad a műtétet. És meglep, hogy milyen jól viseled most a helyzetet. Igazán lenyűgöző. 

- Csak a szerencse és a jó gének - feleltem. A géneket a szüleimnek köszönhetem. A szerencsémet pedig, hát az nem tudom, honnan van. Istentől, talán. 

- Hívő srác vagy? 

- Nem igazán. Az az anyám. 

- Ja, hát az anyák és Isten általában egész jól kijönnek egymással."

"A szüleim egymás kezét fogták. Eltűnődtem, vajon milyen lehet valakinek a kezét fogni. Gondolom, néha a világmindenség összes titkát meglelheted valaki másnak a kezében."

"Nem mehetesz egyszerre mindkét irányba egy egyirányú utcában."

"A viharoktól mindig olyan kicsinek érzem magam. Még ha a nyár többnyire napsütésből és hőségből állt is, számomra a viharokról szólt, amik csak jött és mentek. És a magány érzetét hagyták maguk után. Vajon minden fiú egyedül érzi magát? A nyári napsütés nem olyan fiúknak való, mint én. A hozzám hasonló fiúkhoz az eső illik."

Fülszöveg:

Dante ​tud úszni. Ari nem. Dante magabiztos és könnyen szavakba önti érzéseit. Ari nehezen boldogul a beszéddel és kétségektől szenved. Dante belemerül a költészetbe és a művészetekbe. Arit a börtönben lévő bátyjával kapcsolatos gondolatok nyomasztják. Dante világos bőrű. Ari árnyalatai sokkal sötétebbek.

Úgy tűnhet, mintha Dante lenne az utolsó ember, aki képes lebontani a falakat, amiket Ari maga köré emelt. Ám mindezek ellenére, mikor ők ketten találkoznak, különleges kötődés alakul ki közöttük. Rávilágít életük legfontosabb igazságaira, és segít rájönniük, milyen emberek akarnak lenni.

Azonban útjuk során hatalmas akadályokba ütköznek, és csak akkor tudnak megerősödve túljutni rajtuk, ha képesek hinni egymásban és a barátságuk erejében.