Friedrik Backman: Hétköznapi szorongások

Kedves Olvasó!

Először is szeretném megemlíteni a fantasztikus magyar borítótervet. 

Az ajánló és a köszönet nyilvánítást is elolvastam. Egyiken mosolyogtam, másik meglepett. Érdemes mind a kettőt elolvasni a történet mellett. 

Van egy bankrablónk, aki végső elkeseredésében rabolni szeretne, csakhogy ez se sikerül neki. Menekülés közben egy lakásbemutatóba csöppen bele, mely túszdrámába csap át. Szegény rablónak ezután sem lesz szerencsés, ugyanis a túszok elég nehéz természetűek, mindenbe beleszólnak, ők persze mindent is jobban tudnak. Ezek a jelenetek adják az igazi humorát a történetnek, ugyanakkor komoly történeteket tár fel fejezetről fejezetre az író. Megismertem a rabló nehézségeit, a rendőrök történetét, túszok problémáit. Öngyilkosság, gyász, megcsalás, megélhetési nehézségek, nyugdíjazási probléma, öregedés, bűntudat, depresszió mind megjelennek a könyvben. 

Néha fárasztóak a szereplők, de mégis szerethetőek. 

Fredrik Backman nagyon jól csavarta a történetet. Felüdülés volt ezzel a könyvvel kezdeni az évet. Csak ajánlani tudom!

Moziban már meg is néztem Az ember, akit Ottonak hívnak című filmet, amit szintén nagyon megszerettem. Ezért is a következőnek biztos, hogy Az ember, akit Ovénak hívnak című kötetet választom. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek:

"Ezt a könyvet a fejemben levő hangoknak ajánlom, ők a legkülönlegesebb barátaim. Valamint a feleségemnek, aki együtt él velünk." ajánló

"Ez a történet sok mindenről szól, de leginkább idiótákról. Már most érdemes leszögezni, hogy nagyon egyszerű leidiótázni más embereket, kiváltképp akkor, ha sikerül elfelejteni, milyen embertelenül nehéz embernek lenni. Különösen, ha vannak az életünkben más emberek, akiknek a kedvéért próbálunk jók lenni." (7.oldal)

"A fiatal vízért jött be, az idős kávézik. A kapcsolatuk bonyolult, mint a különböző generációk beli rendőröké általában. Az ember a karrierje végén a dolgok értelmét keresi, az elején pedig a célját." (22.oldal)

"(...) mennyivel egyszerűbb a saját szorongásainkat elfogadni, ha tudjuk, hogy más sem boldog." (50.oldal)

"Ez az egész egy bonyolult, valószerűtlen történet. Talán azért, mert a történetek általában nem arról szólnak, amire mi gondolunk. Ez például egyáltalán nem egy bankrablásról, egy lakásbemutatóról vagy egy túszdrámáról szól. Még az is lehet, hogy nem is idiótákról. 

Egyre nyilvánvalóbb, hogy ez a történet egy hídról szól." (117.oldal)

"Zara ezt el is mondhatta volna az ingatlanügynöknek, ha az ingatlanügynök nem ember lett volna, ugyanis Zara utálta az embereket. Különösen, ha beszéltek." (119.oldal)

"- Gyerekzsúrokat is vállalok. Már ha az ember nem szereti a gyerekeit." (170.oldal)

"Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám." Aztán azt mondja, hogy amit a legkisebbek közül eggyel teszük, azt vele tesszük. A feleségem pedig hajlamos volt mindent szó szerint értelmezni. Ezért keveredett vitákba egyfolytában. (320.oldal)

"Azt mondják, az ember személyisége a tapasztalatainak összessége. De ez nem igaz, legalábbis nem teljesen, mert ha a múltunk lenne az, ami meghatároz bennünket, nem bírnánk együtt élni saját magunkkal. Meg kell győznünk magunkat, hogy többek vagyunk a tegnapi hibáinknál. Hogy a jövőbeli választásaink is mi vagyunk, a holnapok is mi vagyunk." (353.oldal)

A könyv adatai:

Kiadó:                         Animus Kiadó

Megjelenés:                   2021 

Oldalszám:                   372

Megvásárolható:           Animus Kiadó

Fordító:                       Bándi Eszter

Borítóterv:                  Csernák Ákos 

Fülszöveg:

Szilveszter előtti nap egy svéd kisvárosban. Egy ingatlanügynök úgy véli, ez megfelelő időpont egy lakásbemutatóra, ám nagyobbat téved, mint azt elsőre gondolnánk. Egy kudarcot vallott bankrabló ugyanis menekülés közben beront az épületbe, és túszul ejti az összes érdeklődőt: két megkeseredett IKEA-függőt, egy mogorva bankigazgatót, egy szomorú nénit, egy terhes nőt a párjával, egy nyúlfejet viselő ismeretlent, no meg magát a túlbuzgó ingatlanost. A rendőrség körülveszi a házat, és ahogy telik az idő, a nyolc összezárt – és egyáltalán nem túszhoz méltóan viselkedő – idegen lassan összeismerkedik, és kiderül, hogy sokkal több a közös bennük, mint hitték volna. A rabló viszont két rossz lehetőség közül választhat: rendőrkézre adja magát, vagy ott marad a lakásban ezzel a sok lehetetlen, ingerült emberrel, akikre mindannyian hasonlítunk kissé…