2021. április

 Bauer Barbara: A fényfestő

Kedves Olvasó! 

Szabados Ági a KultTér című videósorozat 10.részében bemutatta A fényfestő című könyvet, ami rögtön nagy hatással volt rám, nagyon megfogott a videó képi világa, ahogy Szabados Ági mesélt a könyvről. Wandamaci könyvkuckója pedig folyton dicsérte az írónőt és a könyveit, így tudtam előbb vagy utóbb biztos el fogom olvasni ezt a könyvet. 😊

Nagyon szépen köszönöm a Jaffa Kiadónak, hogy lehetőségem nyílt elolvasni ezt a könyvet! ❤️

"Táncol a fény, messze jár,

A képzeleten is túl, valami vár. 

Talán értem jön s meghajol, 

A karját nyújtja kedvesen, felkarol...

Ölel, repít, magához von, 

És bár nem tudom merre visz, hagyom. Hagyom!

Gyötörhet bánat, most remény villan felém... 

Igen. Tudom. Boldogságot ígér a fény!"

Magával ragadó történet, az írónő olyan lágyan, kedvesen, szépen írta meg ezt a könyvét is, hogy nehéz volt letenni. 

A könyv három szálon fut, amiket már az első fejezetekben meg is ismerhet az olvasó. Cecil (és Endre) szálával kezdődik a történet, azonnal magukkal ragadtak. Alig vártam, hogy kiderüljön sikerül-e Endrének meghívnia egy sütire a Franciaországból érkezett lányt. Jókat nevettem Endre nyelvtanulásán és próbálkozásán. Aztán ahogy haladtam előre a történetükkel rá kellett jönnöm, hogy a gyakran humoros szálnak meg van a maga szomorú múltja. Meglepett, amikor lassan kiderült Endre története, a túlélése és annak megélése. 

Másodiknak Cippóra és Gibbor története elevenedett meg a lapokon. A gyerekek szála aranyos, szívmelengető és szívfacsaró volt is egyben. Egy olyan szörnyűséges korba vezettek el, ahol gyermeki ártatlanságukat nem hagyták sokáig kiélvezni. Ahhoz hasonló holokauszt történetet, mint, amit Bauer Barbara megelevenített az oldalakon még nem olvastam. Különleges, gyönyörű, helyenként szomorú és dühítő is volt. Kész hullámvasút. 

Harmadik szál Kataliné, a sokáig némaságba burkolódzó hölgyé, akit első pillanattól fogva nagyon sajnáltam. Túl sok szomorúságot kellett megélnie, átélni, túlélnie. Bár övé volt a legkisebb szerep, mégis a róla szóló oldalak is nagyon meg tudják érinteni az olvasót. 

Érdekes volt figyelni az eseményeket, ahogy a szálak összeérnek. Az elején már sejtettem hogyan kapcsolódnak a szereplők egymáshoz, mégis a fordulatos és meglepő eseményeket olvastam. Tetszett, ahogy a rég múlt megelevenedett a lapokon, valamint Cecil és Endre által láthattam az 1960-as évek Budapestjét is. Ahogy olvastam ezt a könyvet úgy éreztem rövid időre, de én is a '60-as évek nyüzsgő világába cseppentem, ahol még megszabták ki milyen ruhába mehet el a frissen a Várkert Bazárban nyitott Ifi parkba. Valamint csodájára járhattam, ahogy az Erzsébet hidat építették. 

A képi világa, ahogy Bauer Barbara megírta csodálatos volt, szerintem készülhetne ebből a könyvből egy film is. 

Mindenkinek csak ajánlani tudom! ❤️

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"-Légy ott! Mindig légy jelen, ha azt akarod, hogy igazán értsenek. (...) Járd az utcákat, figyeld az embereket, nézd a színeket, a fényeket. Utazz. És légy türelmes. Meg fogod találni azt a helyet, azt a pillanatot, ahová be tudsz lépni te magad is, és nem azt fested meg, ami előtted van, hanem amiben te magad is benne vagy. Ekkor leszel készen." 

"- Neked Munkácsy és Jókai szemével kell látnod. Petői nélkül nem értheted meg, hogy fest az "arany kalásszal ékes rónaság, Melynek fölötte lenge délibáb. "Talán Radnóti segítségével láthatod kívülről azt a gyönyörű tájat, még ha azt is mondja, hogy "Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent", de igazán akkor érted majd meg, ha ott leszel abban az országban ami neked is szülőhazád. És a muzsika... Cecil, hallgass sok zenét, Lisztet, a Magyar rapszódiát, hiszen te látsz színeket, ahogy ő a dallamok színét látta. Hallgass Kodályt, vele bejárhatod az egész országot."

"- Azt mondta, mossam meg a nyelvem, de mondtam neki, hogy már nincs a nyelvemen. Akkor azt mondta, nincs mit tenni. A madarak is mindenbe belecsipkednek, csak vigyázzak, mert ha sokszor így teszek, megjárhatom."

"- Ha valaki, hát én elmondhatom magamról, hogy végtelenül szerencsés vagyok.

Igen, ezt kimondta, akarattal fogalmazott így, még ha sokszor, a legtöbbször másként is gondolta. Persze, hálás volt a sorsnak, hogy kegyes volt hozzá, de milyen áron? És ha ára van a boldogságnak, az lehet valódi boldogság?"

"- Nincs rá magyarázat, és nem lehet kérni a létét, vagy kitörölni az emlékét. A szerelem ígéret, de nem egymásnak. - Endre nem szólt, de érdeklődve várta a folytatást. - Az élet ígérete a boldogságra. 

- Úgy beszél, mint akinek nagy tapasztalata van a szerelem terén. 

- Van is. Én megtaláltam. Én megkaptam az élettől az ígéretet, de elvesztettem. És tudja, amikor ma magamra hagyott fent a bakon, és azt éreztem, hogy ami körbevesz, abban benne van minden, ami számít, akkor azt hittem, újra megtaláltam. De csak illúzió volt. Délibáb. 

- Talán mégsem - próbálkozott Endre, de Cecil bezárkózott. Valahol távol volt már." 

"- (...) Ahogy te fogalmaztál, a gondolataim folyton egy dolog körül járnak. Körülötted. Ha nem látlak, akkor is hallak, érzem az illatodat, keresem gondolataidat. Beszélgetek veled, mintha mellettem lennél. Vajon mit mondanál,  vajon mit gondolnál? És ahogy mondod, nem tudom leküzdeni, izgalommal tölt el, ha a közeledben lehetek. Még itt vagy velem, de máris alig várom, hogy újra lássalak."

"Cecil hangulatokat szeretett festeni. A színekkel játszott, formákkal, arányokkal. Szerette, ha mozgásba lendült, amit megjelenített, ha lebbent a szél, ha csukódott a virág szirma, ha billent a kaspó. Azt akarta, hogy a gyertya lángja hajladozzon, a felhő ússzon az égen. De ha megjelent egy alak a képen, körülötte szinte minden megdermedt. Egyetlen pillanatot ragadott ki, akár egy fotó. Kimerevített valóság, ahol elvész az előző perc emléke és a következő reménye. A mozgásban benne van a változás. De minden megáll, az a mezítelen igazság."

"- (...) Rendkívül elegáns hely olyan fellépőkkel, mint Frank Sinatra vagy a Margaret Kelly Társulat. Színpompás revük, csodálatos ruhák, méregdrága pezsgők, válogatott vendégsereg - mesélte Cecil, majd lemondóan elmosolyodott. - Nem, én magam nem jártam ott. De szívesen elmennék. 

- Nincs lehetetlen. 

- Úgy gondolod, Endre? Valóban nincs?

- Igen, úgy gondolom. Az egyetlen akadály az lehet, ha nincsenek álmaid. 

- Ennyi? Ilyen egyszerű lenne?

- Igen. Ha belül érzed, hogy mire vágy, akkor előbb-utóbb úgy alakul az életed, hogy teljesüljön a vágyad. Persze ehhez töretlenül hinned kell benne. Ábrándozni róla, szinte már el is érted volna, mintha már a tiéd lenne, mintha már úgy élnél. 

- Otthon mindig azt hallom, hogy ne ábrándozzak, hanem éljek a valóságban. 

- Hát persze, élni a valóságban kell, de a gondolataid szabadon szárnyalhatnak. A képzeletedben messze járhatsz, bárhol, érted? 

- Azt hiszem igen - (...)"

"De ha a való világban magányos vagyok, miért nem teremthetek magamnak egy másikat?"

"- Már senki nincs ott.

- Akkor miért megyünk? - tudakolta Cecil.

- Az emlékekért, amik ott maradtak."

"- És mit lengettél? - akart Cecil mindent tudni.

- Egy fehér ballonkabátot. Az egyik hidászé, mondtam neki, azonnal adja oda, mert a túlparton egy olyan szép lány áll, akinek a látványától a Szajna is, a Duna is kilép a medréből. 

- Erre ő?

- Aggódni kezdett a Duna sodrása miatt, így azonnal odaadta a kabátját. 

- Férfiak!"

" (...) És, ahogy a sors megismételte önmagát, ahogy kiürültek házak, ahogy egész életek vesztek a semmibe, alig hagyva maguk után nyomot, ahogy estére már nem maradt erő könnyekre sem, csak a hegedű sírt. A cigány eljátszott a zsidók kádisát, küldte a sváb után, aki barátja volt a kósernek, mégis bűnhődött ő is, őérte. (...) - Az embereket nem származásuk teszi vétkessé. Az igazi vétkesek a lelkükben gonoszak, ők az ördög emberei, mindenért mást okolna, folyton bűnösöket keresnek."

"- De a bosszú, egy rossz lépés, egy rossz gondolat a következő pillanatban már a múlté, és nem akarok olyat tenni, ami befeketítheti az emlékeimet. Akkor ő győzne le. De megbocsátani sem tudok."

"Rágódni a múlton és vári a holnapra egyet jelent azzal, hogy ember elmulasztja az élet legfontosabb pillanatait, elszalasztja mindazt, ami ott van karnyújtásnyira. "

 

Fülszöveg:

Cecil ​Le Blanc Párizsban végzi művészeti tanulmányait. A fiatal nőt tehetséges festőnek tartják, mestere éppúgy büszke rá, mint a nevelőnője, akit anyjaként szeret. Minden adott ahhoz, hogy sikeres művészi pályát fusson be, és a magánéletében is boldog legyen. Már eddig is részese lehetett a francia főváros szellemi pezsgésének, elismerte és befogadta a művészvilág. Ám Cecil mégis úgy érzi, valami hiányzik az életéből, ami nélkül nem tud kiteljesedni sem a festészetben, sem a szerelemben.

„Légy türelmes. Meg fogod találni azt a helyet, azt a pillanatot, ahová be tudsz lépni magad is, és nem azt fested meg, ami előtted van, hanem amiben te is benne vagy. Ekkor leszel készen.” Cecilt a mestere ezekkel a szavakkal bocsátja útjára. És bár az egész világ nyitva áll előtte, az útja mégis Budapestre vezeti őt. Talán ez lenne a hely, amelyről a mestere beszélt? És az a bizonyos pillanat, az vajon mikor érkezik el?

Amikor Cecil az ’56-os forradalom utáni években megérkezik a magyar fővárosba, az élete különös fordulatot vesz. Lassan valósággá válik mindaz, amiről addig azt gondolta, hogy csak a fantáziájában és az álmaiban létezett. Felsejlik, majd kibomlik előtte egy különös történet, amely mintha réges-régen esett volna meg vele, és amelynek a szereplőit mintha csak az ő képzelete teremtette volna meg. Mégis ők voltak azok, akik átsegítették a legnehezebb pillanatokon, akik érte jöttek, ha rátört a magány, akik között békére lelt, ha harcok dúltak körülötte. Akik megmentették a lelkét attól, amit kisgyermekként nem élt volna túl.

Apránként rátalál mindarra, amire egész életében várt. Megismerkedik Endrével, a magyar építésszel, akihez sokkal több szál fűzi, mint hitte volna. Megérti, miért vonzotta annyira Magyarország. Az ország, ahol utoljára kisgyermek korában járt, és amelyre szinte már nem is emlékezett. És ahol végre felragyog az a fény, amelyben megláthatja önmagát. A saját történetét.

BAUER BARBARA sejtelmes hangulatú, váratlan fordulatokat kínáló új regénye különleges, izgalmas utazás a múltba és az emberi lélek mélyére.