2021. február

Amy Harmon: Csak a szél tudja

Kedves Olvasó!

Amy Harmon-tól már korábban elolvastam a Homokból és hamuból, valamint az Arctalan szerelem című könyveit. Ez a kettő könyv rögtön magával ragadott és lássuk be nem tudnék nem elfogultan írni az írónő regényeiről. 

Ahogy előző kötetei, úgy a Csak a szél tudja is nagyon szépen ki volt dolgozva. A szereplők ábrázolása csodálatos volt. Azonnal szívembe zártam Anne-t, Eoin-t és Thomas-t. A fikció és az igaz történet jól kapcsolódott össze. Minden kis részletre ügyelt az írónő, ami lássuk be egy időutazós könyvben nagyon is lényeges tud lenni. 

Tetszett, hogy bár Anne a főszereplője a történetnek, az ő narrációjával olvashat az olvasó, mégis Thomas napló bejegyzéseiből a férfi gondolatait, érzéseit is megismerhetjük. Érzéki jelenetek és a két főszereplő szerelme különlegessé tette ezt a könyvet. Nem sok hasonló csodálatos történetet, szerelmet olvastam eddig. Az egész könyvben érződött mennyire közel áll ez a történet az írónőhöz is, így örültem, hogy ennek a könyvnek a végén is volt a szerző megjegyzése rész, ahonnan még pár új információt is kaptam. 

A fejezetek elején Yeats verseiből az idézetek megérintettek és arra ösztönöznek, hogy ne csak magyar versek iránt érdeklődjek.  

Fantasztikus könyv és mindenkinek csak ajánlani tudom a Csak a szél tudja és Amy Harmon többi könyvét is! ❤️

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Az örvényből kihúztalak,

ágyat vetek neked,

tünékeny, régi árnyalak,

a múlt újra él veled.

Gyötrelem által vert gyökeret

a vágy, s kőszívem megrepedt,

Most csontok és verőerek

fogadnak hűséget neked.

A szél egy dalt sodor felém,

hangot, ideje rég lejárt,

felsír az élet túlfelén,

életből így formál halált.

Ne menj a víz közelébe hát,

kerüld a tengert és fövényt,

ki elmerül, nem leli otthonát,

már elsodort az ár, ne menj."

 

"(…) a szél és a víz ismeri a föld minden titkát. Mindent láttak és hallottak, amit valaha mondtak és tettek ezen a földön. És ha figyelsz, neked is elmesélik minden történetüket, eléneklik az összes dalukat. Mindazoknak a történetét, akik valaha éltek a földön. Millió és millió élet. Millió és millió történet." 

"De ő mindig azt mondta, a szél pletykás fickó, ha nem akarod, hogy kifecsegje a titkaidat, jobb, ha a sziklának mondod el. Azt mondja, azért olyan sziklás Írország. A szikla magába issza a szavakat, és soha, senkinek sem árulja el. Szerencse, mert az írek szeretnek fecsegni."

"Tudja, hogy mondják azt errefelé, ha valaki mindörökre elmegy? Azt mondják: "ír módra búcsúzik." 

"- Egyszer... egyszer majd az ükunokáid eljönnek ide, Dromahairbe, felmennek a dombra, ott, a templom mögött, ahol a gyerekeidet megkeresztelték, ahol az esküvőjük volt, és ahol örök nyugalomra helyezték őket, és ott fognak ülni a ballinagari temetőben, egy síron, amelyen a Gallagher név áll, és tudni fogják, hogy ez volt az otthonod, és mivel a te otthonod volt, az ő otthonuk is. Írország már csak ilyen: hazahívja a gyermekeit. Ha nem maradsz itt, Írországban, kihez jöjjenek haza?" 

„a kitalált történetek a jövőről szólnak. Az igaz történetek meg a múltról. Az egyik alakítható, formálható. A másikat senki sem változtathatja meg. – Néha a kettő egy és ugyanaz. Minden attól függ, hogy ki az aki mesél.” 

"-Néha alig ismerek magamra a tükörben. De nem az arcom változott meg, hanem a tekintet, amivel a világot nézem." 

"Nem tudom elképzelni, hogy férfi valaha szeretett úgy nőtt, ahogy én szeretem Anne-t. Mert ha így lenne, akkor néptelenek volnának az utcák, a szántóföldeket pedig felverné a gyom. Leállnának a gyárak, bezárnának az üzletek, mert a férfiak mind a feleségük lába előtt térdepelnének, nem látnának, nem hallanának, nem figyelnének senki másra, csak a párjukra. Ha minden férfi úgy szeretné a feleségét, ahogy én Anne-t, többé semmiféle hasznunkat nem venné a világ. A világ pedig végre békére lelne. Talán véget érnének a háborúk, megszűnne a viszály, nem csinálnánk többé semmi mást, csak szeretnénk egymást." 

"- Csakhogy előkerül végre, fiatalasszony! - méltatlankodott. - A múlt héten már elindultam gyalog Garvagh Glebe-be, de Dornan atya hazavonszolt. Azt hiszi, demens vagyok. Nem érti meg, hogy csak öreg vagyok, és nyers a modorom." 

"Hiszen megígérte, hogy írni fog. És meg is tartotta az ígéretét."

Fülszöveg:

Anne ​Gallagher fájdalmas kötelességének tesz eleget. Írországba tart, hogy imádott nagyapja hamvait ott helyezze végső nyugalomra. Anne-t kislányként elbűvölték a nagypapa történetei az óhazáról, ahol most szinte beszippantják az emlékek, és visszarepítik az időben.

1921-ben Írország véres testvérháború felé sodródik. Amikor Anne feleszmél, sérült, zavart, és nem tudja, hol van, mégis biztonságban érzi magát dr. Thomas Smith védőszárnyai alatt, aki egy furcsamód ismerős fiú gyámja. Összetévesztik a fiú rég eltűnt anyjával, és Anne elfogadja új személyiségét, mert meggyőződése, hogy az asszony eltűnése összefügg vele. Ahogy egyre nő az országban a feszültség, Thomas csatlakozik a függetlenségért vívott harchoz, és Anne-t is magával sodorja a történelem vihara. Válaszút előtt áll: lemondjon-e korábbi életéről a szerelemért, amelyről nem hitte, hogy valaha is rátalál?

Amy Harmon regényében az ír történelem tragikus történelmi korszaka és egy különleges szerelem története elevenedik meg magával ragadó módon. A kötetet 2019-ben a Goodreads olvasói a legjobb történelmi regények közé szavazták.

"Kettétörtem a szívem,
ütöttem vadul.
Milyen anyag? Úgy hittem,
kőből alakult,
s hogy e sötét és elhagyott terem
mélyéből előlépsz, Szerelem."