Elena Ferrante: Az új név története (Nápolyi regények 2.)
Kedves Olvasó!
Tavaly szeptemberben olvastam el a Briliáns barátnőm című könyvet, akkor tetszett, de végül mégis egy évet vártam a folytatásával. Nyáron az első évadot megnéztem, hogy felelevenítsem a történetet. A sorozat nagyon tetszett, hozta a könyv hangulatát és kicsit könnyebbséget jelentett, hogy arcokat tudtam a sok névhez tenni.
Ahogy elkezdtem a második kötetet sokkal jobban berántott és kíváncsian vártam hogyan alakul tovább Lenù és Lila története. Mind a ketten fejlődnek és elkezdik élni saját életüket, próbálják formálni sorsukat, mégis a nyomor, a megaláztatás minden döntésük és mozdulatuk része maradt. Szerelmi szálak, erotikus töltetű és csúnya beszédek, durva fordulatok voltak jelen a könyvben és ezek miatt is meglepetés volt olvasni a sorokat.
Továbbra is Lenù a fő elbeszélő, de egy ponton túl amikor a lányok útja elválik, már inkább E/3-ban jelenik meg Lila szála. Nino jelenléte meglepett és bevallom Neked drága Olvasóm ebben a kötetben nagyon irritált. Lila házassága már az előző könyv végén kiderült, hogy nem épp happy end-del végződhet, de ebben a kötetben a teljes bukást, fájdalmat átélheti az olvasó is. Sajnáltam, ahogy haladt a történet Lila számára, mégsem tudtam egyetérteni a döntéseivel. Felbosszantott, ahogy Lenùval bánt és vártam a barátságukban a törést, hogy ne húzza le tovább. Ugyanakkor Elena nem létezik Lila nélkül, szerves részévé vált a személyiségének. Továbbra is az volt az érzésem, hogy az írónő nem egy kitalált történetet, hanem a sajátját meséli el.
Nem szeretnék újabb egy évet várni a harmadik kötet elolvasásával, de úgy érzem eléggé lenyomott a lányok barátsága, versengése. Megnéztem a második évadot a sorozatból, a színészek, a helyszín továbbra is tetszett, de mivel rögtön a könyv után néztem meg az eltérések már sokkal jobban szembetűntek.
(5/5)
Fülszöveg:
Lila és Elena tizenhat évesek, és egy világ választja el őket egymástól. Lila immár férjes asszony, de férje vezetéknevének viselését önmaga elvesztéseként éli meg. Beleveti magát választott családja vállalkozásainak vezetésébe, de nem nagyon élvezi új szerepét. Elena gimnáziumba jár, mintadiák, de miközben a tanulmányaival és önmagával viaskodik, éppen Lila esküvőjén eszmél rá, hogy nem találja a helyét sem a telepen, sem azon kívül.
Innen folytatódik a Nápolyi regények második kötete.
Az új név története a két barátnő ifjúkorának elbeszélése. Szerelem, féltékenység, szabadságvágy és lemondás a kísérőik egymástól egyre inkább távolodó útjaikon. Lila számára a házasság börtön, Elena pedig nehezen viseli azt a szenvedélyes makacsságot, mellyel barátnője menekülni szeretne kötelezettségei elől. De az egymás iránt érzett gyűlöllek és szeretlek érzelemhálóból, az önmegerősítés vágyából fakadó, függőséget okozó köteléktől nem tudnak szabadulni. Ahogy Lila és Elena követik egymást, eltávolodnak egymástól, majd újra egymásra találnak, magával ragadja, elsodorja az olvasót.