Avni Doshi: Égett cukor

 

Kedves Olvasó!

Nagyon szépen köszönöm Békési Anitának és a Park Kiadónak az ajánlást és a lehetőséget!

Bevallom először Elizabeth Gilbert Ízek, imák, szerelmek című könyv szerzőjének ajánlása keltette fel a figyelmemet a borítón. Miután olvastam a könyvét elkezdett érdekelni vajon milyen regényeket ajánl. 

A borító azonnal megmutatja hol játszódik a kötet és a főszereplőnőt is. Nagyon tetszik a letisztultsága, mégis az apró utalások a történetre. 

A kötet kiindulási pontja, hogy egy lány elviszi orvoshoz az édesanyukáját, ugyanis észrevette rajta a felejtés, a demencia jeleit. A történet pikantériája, hogy amíg az édesanya egyre inkább elfelejti a múltat a lány annál inkább ragaszkodik hozzá, ezért miközben a jelen feltárul az olvasó előtt, addig fejezetről fejezetre visszaugrunk a kapcsolatuk kezdetére. Végig veszi édesanyja házasságát, annak nehézségeit és a szökését egy ásramba, ahova magával viszi a lányát is, ugyanakkor ott idegennek gondjaira bízza őt, majd innen is tovább állnak. Egy ideig az utcán koldulnak, majd visszatérnek a nagyszülői házba és ismét külön költöznek, hogy az anya megtalálja a szerelmet, aki idővel szintén elpárolog. Már a kötet elején kikristályosodik rossz anya-lánya kapcsolat, mely egyre inkább durvábbá válik, lelki és fizikai bántalmazás is felelevenedik az emlékekben. Mégis vagy pont emiatt Antárát az élet minden területén befolyásolja az anyjával való kapcsolata, legyen szó a világ szemléletéről, a gondolatairól, a félelmeiről. 

A könyv helyszíne India, így az ottani kultúra és történelem folyamatosan megjelenik a lapokon. Bár a téma nem egyszerű, lehangoló tud lenni, mégis az írónő íróistílusa, a fordító csodás munkája miatt egyszerűen faltam az oldalakat és mindig vártam, hogy legyen egy aprócska idő, amit olvasással tudtam tölteni. 

Van ebben a könyvben egy olyasfajta keserédesség, mint az égett cukor. 

Számomra érdekes és különleges kötet volt. Csak ajánlani tudom. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Hazudnék, ha azt állítanám, hogy anyám nyomorúságos állapotában soha nem leltem örömet.

Gyermekkoromban épp elég szenvedést okozott nekem ahhoz, hogy bármely későbbi fájdalomra, ami kijutott neki, úgy tekintsek, mint valamiféle törlesztésre, aminek nyomán helyrebillen a világegyetem egyensúlya, visszaáll ok és okozat racionális rendje. 

De a kettőnk közötti tartozik-követel kiegyenlítése nem lehetséges többé. 

Egészen egyszerűen azért, mert az anyám felejt, és ez ellen az égvilágon semmit nem tehetek." (9. oldal)

"Mindig azt mondja, nem járt különösebb változással, amikor odaköltöztem hozzá, az éltem forradásmentesen simult az övébe.

A felfordulástól való félelme tudatában óvatosan láttam neki a változtatásoknak, és először azokat a lepedőket, törülközőket cseréltem le, amiket más nők is használhattak. Aztán azok a könyvek és ruhadarabok következtek, amelyeket ajándékba kaphatott tőlük." (39.oldal)

"Egyre inkább úgy tűnik nekem, hogy ez a felejtés egészen kényelmes dolog, hogy Anyu nem akar emlékezni rá, miket mondott és tett. Igazságtalannak érzem, hogy ő egyszerűen félresöpri a múltat, nekem viszont a múlttal telnek a napjaim. Papírokat, fiókokat, egész szobákat töltök meg feljegyzésekkel, jegyzetekkel, gondolatokkal, ő meg napról napra egyre nagyobb homályban él." (80.oldal)

"Azt mondta, ez mindig különbség lesz közöttünk - bizonyos módon az amerikaiak soha nem viselkednek. Erre megkértem, hogy ne istenítse gyermekkora udvarias csomagolását, mindenki tudja, mire képesek valójában az amerikaiak." (135. oldal)

"Tudja, az emlékeket aktívan állítjuk elő. És együtt állítjuk elő őket. Az emlékeket azokban a képekben is újraalkotjuk, amelyekre mások emlékeznek." (252.oldal)

A könyv adatai:

Kiadó:                         Park Kiadó

Megjelenés:                   2023

Oldalszám:                   328

Fordító:                     Nagy Mónika Zsuzsanna

Borítóterv:                 Féder Márta

Megvásárolható:           Park Kiadó

Fülszöveg:

A ​múlt emlékét Tárá is őrzi valamiképp, Antárá is, de máshogyan. Mindketten állhatatosan nyalogatják az egymástól kapott sebeiket.

Tárá zűrös lány volt annak idején. Szerelem nélküli házasságából előbb egy ásramba menekült, aztán egy ideig koldusként tengődött, hogy jómódú szüleit bosszantsa, majd éveken át futott egy toprongyos, hajléktalan művész után – és közben végig ott volt vele a kislánya. Most azonban utolérte a demencia, kétszer ad fizetést a bejárónőnek, és egész éjszakára nyitva felejti a csapot. Antárára vár a feladat, hogy gondoskodjon az anyjáról, aki soha nem gondoskodott róla.

Az Égett cukor emlékekről és mítoszokról szól, arról, hogy a saját magunknak mesélt történetek miképp válnak valóságosabbá a tükörképünknél is. Féltékenység, megszállottság, árulás témáit járja körül. Éleslátó szarkazmus szövi át, és arra keresi a választ, hogy vajon mennyire ismerjük a hozzánk legközelebb állókat és végső soron saját magunkat.

„Hazudnék, ha azt állítanám, hogy anyám nyomorúságos állapotában soha nem leltem örömet.”

Avni Doshi (1982, New Jersey) brit regényíró. Az Égett cukor az első könyve, amely felkerült a Booker- és a Pen Hemingway-díj rövid listájára. Indiában White Cotton címen jelent meg. A szerző jelenleg Dubajban él.

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 3.

 

Kedves Olvasó!

Nagyon szépen köszönöm Koch Andreának és a Corvina Kiadónak a lehetőséget!

Három évvel ezelőtt olvastam az első és második kötetet, valamint a MÜPA-ban láttam a színdarabot, ami az első kötetből készült. Levett a lábamról és nagyon boldog voltam, amikor megtudtam, hogy érkezik a következő könyv. 

Gyönyörű lett az új borító. Nyáry Krisztián érdekes előszavával kezdődik, amiben elmesélte az Így szerettek ők fogadtatását, az évek múlása alatt történteket, gondolatait. Ezek után feltárul az olvasó előtt híres íróink, költőink magánéletét. Számomra a legérdekesebb fejezet Kosztolányi Dezsőé volt, ahol az Édes Anna című könyvének a háttere tárult fel előttem. Gobi Hilda és Galgóczi Erzsébet kapcsolatáról, Kaffka Margit és Bauer Ervin házasságáról, Kozmutza Flóra, Illyés Gyula és Szabó Lőrinc szerelmi háromszögéről, Pilisy Róza rejtélyes (ön)gyilkossági kísérletéről is többet megtudtam. Ezek a történetek érintettek meg a leginkább most. De tudom, hogy bármikor, amikor újra kezembe veszem a könyvet más szerelmi kapcsolatok, történetek, sorsok fogják felkelteni az érdeklődésemet. Ezért is tudom, hogy sose fogom megunni ezeknek a könyveknek az olvasását!

Nagyon szeretem Nyáry Krisztián írói stílusát, lenyűgöz az az óriási kutatómunka, ami mindegyik kötetében benne van. 

Csak ajánlani tudom!

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

A könyv adatai:

Kiadó:                         Corvina Kiadó

Megjelenés:                   2022

Oldalszám:                   144

Megvásárolható:           Corvina Kiadó

Fülszöveg:

Nyáry ​Krisztián 2012-ben mesélt először íróink és költőink szerelmi életéről. Az Így szerettek ők első és második része bekerültek az elmúlt évek legnagyobb könyvsikerei közé. Most elkészült a sorozat várva-várt harmadik része: ismét lekerülnek az unalmas íróportrék a tantermek falairól.

A könyvből egyebek mellett megtudhatjuk, hogyan érzett egyoldalú szerelmet József Attila pszichoanalitikusa, Gyömrői Edit iránt; miért írta népdalait Kisfaludy Károly egy vallásos zsidó lányhoz, aki nem lehetett az övé; hogyan próbálta megszervezni Vajda János és ifjúkori szerelme, Kratochwill Gerogina újbóli találkozását a költő későbbi felesége; miért kérte meg hétszer Móricz Zsigmond Magoss Olga kezét; és miként tudott Ignácz Rózsa a Gestapo börtönében tanúként részt venni volt férje második esküvőjén. Kiderül az is, hogy Petőfi Sándornak szerelme, Mednyányszky Berta helyett annak apja küldött szakító levelet; hogy Dsida Jenőt és menyasszonyát, Imbery Melindát hat évig próbálták elválasztani egymástól a szüleik, ezért csak titokban találkozhattak; valamint hogy miként élt évekig Molnár Ferenc és élete utolsó szerelme, Bartha Vanda ugyanannak a New York-i hotelnek két külön emeletén.

Nyáry Krisztián elmeséli, hogy Kosztolányi Dezső hogyan folytatott éveken át szerelmi viszonyt gyermeke dadájával, akiről Édes Anna alakját mintázta; hogy tudott megszökni Gérecz Attila a Dunában úszva a börtönből, és miért adta fel ezután volt barátnője a rendőröknek; valamint hogy miként szövődött titkos szerelem Szabó Lőrinc és barátja, Illyés Gyula felesége, Kozmutza Flóra között. Megtudhatjuk, mi köze volt Pekár Gyulának a pisztolylövéshez, amelybe majdnem belehalt Krúdy Gyula több regényalakjának modellje, Pilisy Róza írónő és luxusprostituált; hogyan találta meg a boldogságot Galgóczi Erzsébet Gobbi Hilda oldalán; és azt is, hogy miért nem nősült meg soha Hunyady Sándor, miután szerelmi bánatában megkísérelte szíven lőni magát.

Robert Capa: A tetten ért halál

 

Kedves Olvasó!

Nagyon szépen köszönöm Békési Anitának és a Park Kiadónak a lehetőséget!

Még a fotótanfolyam keretén belül kellett riport fotó anyagot készítenem. Voltak terveim, de még nem éreztem az igazinak a képeimet, az ötleteimet. Szokásomhoz híven ihletet, tudást kezdtem el gyűjteni az internet segítségével. Elég hamar szembejött velem Robert Capa, Gerda Taro és munkásságuk. Jobban meg akartam ismerni őket, aztán nemrég a barátnőmmel találkoztunk egy kávé erejéig, előtte pedig könyvesbolt túrát tartottunk, akkor láttam először ezt a könyvet. Rögtön úgy éreztem, hogy el kell olvasnom, látnom kell a képeket.

Ennek a könyvnek főszerzője Robert Capa, született Friedmann Endre Ernő néven, magyar zsidó családba. 1933-ban Párizsba menekült, itt ismerkedett meg Gerda Taro-val, aki szintén zsidó származása miatt emigrált. Párizsban változtatták meg neveiket, ekkor vált Freidmann Endréből Robert Capa-vá, míg Gerda a vezetéknevét változtatta meg Taro-ra egy japán fotográfus után. A szerelmeseket a spanyol polgárháború tette igazán híressé. A tetten ért halál című könyv borítóján látható kép, melyet Capa fotózott és A milicista halála néven vált világ szerte híressé. Bár a mai napig vitatják mennyire valóságos a kép, hiszen az akkori gépek expozíciója sokkal lassabb volt, mint a modern gépekké, mégis engem megbabonáz az egész. A kötet ezt a háborút dolgozza fel, Capa jegyzeteivel együtt, végig néztem ahogy a polgárháború kitörése után a két szerelmes megérkezett és elkezdték fotózni az embereket, azokat az egykor élő személyeket fotózták, akik hittek valamiben és ezért fegyvert is fogtak. Sokszor arra gondolatam, hogy az előttem lévő képeken szereplők valószínűleg már nem élnek, de ezek a fotók megőrzik őket az örökké valóságnak. Ott voltak a fronton, az utcákon és még egy kórházba is elmentek. 

Robert Capa a leírások szerint, amikor úgy érezte eleget fotózott tovább állt, hogy egy újabb frontra való utazásukat megszervezze. Gerda viszont maradt, és egy ellenséges tank megölte. Így ő lett az egyik első női fotoriporter, egyben az első nő, aki haditudósítás közben halt meg. 

A harmadik fotógráfus Chim-mel együtt Robert Capa és Henri Cartier-Bresson megalapította a Magnum fotóügynökséget. Ő 1956-ban halt meg, miközben a szuezi válságról tudósított. 

Capa még a második világháborúról is készített képeket, ő az egyetlen, aki a normandiai partra szállásról is tudósított, erről természetesen legendák maradtak fent, csak úgy mint A milicista haláláról. Elvileg miután reggel az első partraszállókkal együtt megérkezett, elkészítette a másik leghíresebb képét, majd a londoni irodába ment, ahol az asszisztensekre hagyta a képeit és elment aludni. Az akkor 15 éves Larry Burrows (aki később maga is hadifotós lett) annyira kíváncsi volt a képekre, hogy az előhívás után a szokásosnál magasabbra állította a szárítóban a hőmérsékletet, hogy gyorsabban száradjanak a képek. A hő azonban leolvasztotta az emulziót, sok felbecsülhetetlen értékű, megismételhetetlen fotó megsemmisült, a megmaradtak is elmosódottak lettek.

Capa egyik idézete szerint élt: "Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel."  Talán a sors furcsa fintorra, hogy épp Indokínában egy aknára lépve érte a halál. 

Három nagyszerű fotográfus képeit örökíti meg ez a könyv, három olyan különleges emberét, akiknek élete tragédiával ért véget. Számomra fontos lett ez a kötet. 

Na, de sokat meséltem az emberekről, most viszont kicsit írnék a könyvről is. Az első, ami feltűnt, hogy a képek alá nem lettek feltüntetve, hogy kikészítette, ami egy három fotográfus könyve esetén nagyon is hiányzik. A másik feltűnő dolog akkor tudatosult bennem, amikor a kötet végére értem, ugyanis a borítón kívül sehol máshol nem szerepel A milicista halála című kép. Sajnos ez a hiányosság az évek alatt problémát okozott, hiszen, könnyen sérültek az előborítók, elvesztek, így pedig a mű hiányos lett. Cynthia Young a kötet végén ír a hiányosságokról, maga a kötet elkészüléséről. Bár az újabb kiadásoknál már észrevették ezeket a hibákat az eredetit hűen megőrző utánnyomtatásokat jelentetnek meg, a végén Young magyarázatával és a legutolsó oldalra beillesztették melyik kép ki által lett fotografálva. 

Sajnos az első kiadás nem volt jól összeszerkesztve, teli volt hibákkal. Mégis számomra ezekkel együtt is nagy becsben tartott kötet lett. Olvasva a sorokat, látva a képeket nemcsak a múlt, hanem a jelen borzalmai is megelevenednek. 

Csak ajánlani tudom!

"Egy-egy nagy esemény jól kivágott része többet képes megmutatni a valóságról olyasvalakinek, aki nem volt jelen, mint a kép egésze."

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek:

"GERDA TARÓNAK,
AKI EGY ÉVET TÖLTÖTT A SPANYOL FRONTON , 
                                                        ÉS NEM JÖTT VISSZA.
Madrid, 1937. december                                                        R.C."

"Ezek a férfiak, akikre rászakadt a spanyol köztársaság megvédésének terhe, figyelmesen hallgatják a beszélőket. Az ő dolguk cselekedni. Az ő dolguk meghalni. Az övék a végső győzelem."

"Egy pötty leejtett egy bombát az égből, és ez történt. A hat emeleten élt életek folytatását a hullaházban kell keresni."

"Ebben a háborúban senki sehol nincs biztonságban. A nők a háttérben maradnak, de a halál, az égből jövő, leleményes halál rájuk talál. Otthon. A fronton a férfiak szorongva nézik a vonalakon átrepülő bombázókat, mert tudják, hogy azok sem élveznek védelmet, akik nem harcolnak; ezt jelenti a totális hadviselés."

"A légitámadás mindig ugyanúgy zajlik: felvisít a szirénahang, az emberek rémülten rohannak fedezékbe, dörögve hullnak a bombák. Aztán leszáll a por, és előmerészkednek az élők. Sokuk első útja a hullaházba vezet, hogy kiderítsék: fiuk, apjuk vagy anyjuk - valakijük, aki nem ment haza - szerepel-e az aznapi halottak jegyzékében..."

Cynthia Young
A tetten ért halál
"Nem tudjuk, mennyit dolgozott a könyvön, de azt igen, hogy elkötelezett fotóriporter volt; az antifasiszta harcról tudósító képeivel a köztársasági ügyet szolgálta."

"A tetten ért halál a spanyol polgárháború első évének eseményeit kíséri figyelemmel fényképeken keresztül. A képek és képszövegek diadalmas pillanatok és háborús borzalmak láttatásával rajzolják ki egy rendkívüli időszak krónikájának ívét: a demokratikusan megválasztott spanyol kormányt támogató köztársasági erők azért harcolnak, hogy leverjék a Francisco Franco tábornok vezette fasiszta felkelést. Capa egy német fotóriporternek - egyben kedvesének -, Gerda Tarónak ajánlja a könyvet, akit 1937 júliusában a spanyol fronton ért a halál. A képi rekviem nemcsak Taróra emlékezik, hanem azokra az ezrekre is, akik harc közben estek el."

"Gerda halála minden korabeli beszámoló szerint mélyen megrázta. Két éve dolgoztak együtt, olykor együtt is éltek - két fotóriporter, az első, nagy nemzedék képviselői: azok közé tartoztak, akik közvetlenül a frontról tudósítva maguk is harcoltak - nem véletlenül tekintik sokan a spanyol polgárháborút egyben a történelem első médiaháborújának. Capa és Taro különleges, modern kapcsolatban álltak egymással, kölcsönösen tiszteletben tartották egymás szabadságát."

A könyv adatai:

Kiadó:                         Park Kiadó

Legutóbbi megjelenés:     2021

Oldalszám:                   112

Megvásárolható:           Park Kiadó

Fordította:                   Lukács Laura 

Fülszöveg:

A ​tetten ért halál című könyvnek, amely angolul Death in the making címmel 1938-ban jelent meg, még nem volt magyar kiadása. Ez az új reprint kiadás, egy fotótörténeti ritkaság, pontos mása az 1938-as kötetnek, de az eredeti papírképek és negatívok felhasználásával új másolatok készültek hozzá, és kiegészült egy történeti igényű esszével. A fotók szerzőségét is sikerült pontosan azonosítani, ennek során derült fény arra, hogy közülük néhányat Robert Capa és Gerda Taro mellett barátjuk, Chim készítette.

A képszövegeket Robert Capa, az előszót Jay Allen írta. A könyvet André Kertész tervezte.

A tetten ért halál fényképeken keresztül követi nyomon a spanyol polgárháború első évének eseményeit. A fotók és az azokat kísérő szövegek egy rendkívüli időszakban ragadják meg a diadalmas pillanatokat, és rajzolják ki a háborús borzalmak krónikájának ívét: a demokratikusan megválasztott spanyol kormány védelmében a köztársasági erők összefognak, hogy leverjék a Francisco Franco tábornok vezette fasiszta felkelést. Képi rekviem ez, mely emléket állít a kezükben fegyverrel elesett harcolók ezreiről. 1937 őszén, amikor ez a kötet készült, már világosan látszott, mennyire megszenvedi a spanyol köztársaság, hogy számos európai ország és az Egyesült Államok – a be nem avatkozás politikáját választva – elárulta ügyüket. A tetten ért halál elégikus hangvételű tisztelgés az áldozatvállalás előtt.

Robert Capa huszonöt éves volt, amikor A tetten ért halál megszületett. Az ő képein kívül Gerda Taro német fotóriporter – ő 1937 júliusában vesztette életét a spanyol fronton –, valamint lengyel kollégájuk, Chim képei fejezik ki a szenvedélyes hitet és elköteleződést a demokrácia egyik legnemesebb ügye mellett.

Jill Santopolo: A fény, amit elvesztettünk

 

Kedves Olvasó!

Nagyon szépen köszönöm Pannának és a 21. Század Kiadónak az újabb lehetőséget!

Három éve, amikor még a B2 szintű nyelvvizsgámra készültem összegyűjtöttem pár angol könyvet, hogy általuk fejlesszem az olvasás készségemet. A The light we lost című könyv azonnal megfogott a borítójával, majd ahogy olvastam úgy férkőzött be a gondolataim közé, a bőröm alá. Mire elolvastam és rájöttem, hogy magyarul is szeretném elolvasni addigra sajnos elfogyott az összes bolt polcáról. Most viszont az írónő új könyvével együtt ezt a kötetet is újra nyomtatta a kiadó. Nagyon boldog vagyok!

Sok részlet megmaradt az emlékeim között, most mégis más fajta élményt okozott a kötet. Pár éve még a misztikus szerelem, ahogy a sors formálta a két főszereplő találkozásait volt a lényeges, a döntéseiket néhol helytelenítettem. Korábban így írtam a könyvről: 

    "Na, de a történet! A mozdító történelmi esemény az ikertornyok összedőlése volt. Az írónő elég erősen mutatja be, hogy milyen hatással volt az emberekre a terrortámadás. Hogyan gondolják át életük értelmét és mit tehetnének a jövőjükért, az országukért. Ezek után elgondolkoztatja az olvasót is lehetőségekről és döntésekről. Szerintem Lucy és Gabe nem mindig hozták meg a megfelelő döntéseket, de pont ez mutatja be a legjobban milyen esendőek az emberek. Vajon létezik az örökké tartó szerelem, még ha a sors úgy tűnik mindig elszeparálja egymástól a két főszereplőt? Nagyon megfogott a történet, miután elolvastam még sokáig a gondolataim között maradtak a szereplők és szeretném, magyarul is újra olvasni."

Most viszont inkább az vált számomra fontossá hogyan vált a részemé az elmúlt évek alatt Gabe és Lucy története. Korábban is csodáltam Gabe elhivatottságát, ahogy a világot nézte és próbálta megváltoztatni. Amikor most elolvastam, hogy az AP ügynökségnél helyezkedett el, mint háborús fotográfus libabőrös lettem. Amikor fotótanfolyamra jártam a tanárom, aki a riportfotózás rejtelmeibe avatott be, több hadszíntért is bejárt az elmúlt húsz évben és szintén AP ügynökségnek dolgozik. Az ő képei és multimédiás videó anyagjai jutottak rögtön az eszembe.  

Megérintett a könyv. Ahogy a sors közbe szól a két főszereplő életébe. Olyan volt Lucy gondolatait olvasni, mintha egy ingát figyelnék, ami mindig visszatér a kiindulópontra. Az ő kiindulópontjuk szeptember 11 volt, ami teljesen megváltoztatta az emberek életét, nézőpontját. Két szerelmes, akinek a sorsa összefonódott a tragédia árnyékában. Ugyanakkor az élet mégis folyamatosan szétválasztja őket. Mind a kettejüknek fontos az álmaik és ambiciózus személyiségük miatt haladnak az elképzelt útjukon kompromisszumok nélkül. Fiatalok és igénylik az életet, de döntéseik következményével csak később tudatosulnak. Sokszor a szereplők helyzetébe tudtam magam képzelni és elgondolkodtam vajon én az ő helyzetükben hogyan döntöttem volna. 

Kíváncsi lettem volna Gabe szemszögére, az ő gondolataira, azokra a pillanatokra, eseményekre amiket Lucy-tól távol töltött. 

Örülök, hogy újra elolvashattam, megint megszerettem ezt a könyvet. Az évem egyik nagy kedvence lett. Csak ajánlani tudom!

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek:

"Fél életünkben ismertük egymást.
Láttalak magabiztosan, mámoros boldogsággal mosolyogni.
Láttalak összetörten, megsebzetten, elveszetten.
De így még sosem láttalak.
Megtanítottál rá, hogy a szépséget keressem. A sötétségben, a pusztításban is megtaláltad a fényt.
Nem tudom, milyen szépséget, milyen fényt találok majd itt. De megpróbálom megkeresni. A kedvedért. Tudom, hogy te is megtennéd értem.
Olyan sok szépség volt a közös életünkben. 
Talán ott kellene kezdenem." Prológus

"Mindig is emlékezni fogok erre a szakaszra, mert attól a naptól olyan sokszor elmélkedtem azon, hogy a kettőnk találkozását vajon a sors rendelte-e így Kramer szemináriumán. Ennyi éven át a végzet vagy a szabad elhatározásunk kötött-e össze bennünket? Vagy a kettő együtt, mert "az emberek dolgának árja van, / Mely habdagállyal boldogsára visz."

"Éveken át bűntudat gyötört emiatt. Furdalt a lelkiismeret, hogy az első csókunk akkor esett, amikor égett a város, szégyelltem, hogy éppen akkor elmerültem benned. De később megtudtam, hogy nem mi voltunk az egyetlenek. Suttogva vallották be az emberek, hogy szeretkeztek aznap. Gyermeket nemzettek. Eljegyezték egymást. Életükben először mondták egymásnak, hogy Szeretlek. Van valami a halálban, amitől az emberek élni akarnak. Mi is élni akartunk aznap, és nem hibáztatom magunkat ezért. Már nem."

"- Nem csak a szépség megkereséséről van szó - mondtad és a szavaid ébren tartottak. - Mindent szeretnék lefényképezni: a boldogságot, a szomorúságot, az örömet, a pusztítást. Történeteket akarok elmesélni a fényképezőgépemmel. Érted, ugye Lucy? Stephanie nem értette. De te ott voltál. Tudod, mennyire megváltoztatja az ember világképét."

"Mindig is úgy véltem, hogy ezért mentek bele azok is, akik másoknak nem hagyták, hogy te lefényképezd őket. Éreztetted velük, hogy látják őket. Velem is ezt éreztetted."

"Mert az igazi énünket csak azoknak mutatjuk meg, akik igazán fontosak számunkra."

"A szerelem ezt teszi. Végtelennek és legyőzhetetlennek érezzük tőle magunkat, mintha kitárulna előttünk az egész világ, bármit elérhetnénk, és minden nap csodákkal lenne tele."

"Mindent a saját vágyaink és megbánásaink, reményeink és félelmeink szemüvegén át látunk."

"Néha olyan döntést hozunk, ami az adott pillanatban helyesnek tűnik, de amikor később visszatekintünk, nyilvánvalóan hibásnak érezzük."

"– Komoly vagyok, mint a globális felmelegedés – válaszolta."

"De ami akkor is igaz volt, és azóta is, amióta csak ismerlek, hogy mindenütt megtalálod a szépséget. Észreveszel olyasmit, amit mások nem. Ezt mindig is csodáltam benned."

"Vannak pillanatok, amelyek megváltoztatják az életünk röppályáját. Sokunk számára, akik akkor New Yorkban éltünk, szeptember 11-e volt ez a pillanat. Bármi, ami aznap tettem, fontos lett, beleégett az elmémbe és szívembe. Nem tudom, miért éppen aznap ismertelek meg, de azt igen, hogy mivel így volt, örökre az életem történetének része maradtál."

A könyv adatai:

Kiadó:                         21. Század Kiadó

Legutóbbi megjelenés:     2023

Oldalszám:                   336

Megvásárolható:           Park Kiadó

Fordította:                   Szűr-Szabó Katalin

Fülszöveg:

Két ​élet. Két szerelem. Egy választás.

Ő ihlette meg elsőként, ő indította meg és értette meg igazán. Ő lesz-e az utolsó is?

Lucy az életét megváltoztató döntés előtt áll. De mielőtt megtehetné, elölről kell elmesélnie a történetét, a közös történetüket.

Lucy és Gabe 2001. szeptember 11-én ismerkednek meg New York-ban, ahol végzősök a Columbia Egyetemen. Az a nap mindkettőjük életét örökre megváltoztatja. Együtt döntik el, hogy azt szeretnék, ha az életük jelentene valamit, igazán számítana. Amikor egy évvel később megint találkoznak, mintha a sors akarná, hogy talán egymásban találják meg az élet értelmét. De aztán Gabe fotós-újságíró lesz a Közép-Keleten, Lucyt pedig New York-hoz köti a munkája. A következő tizenhárom évben közös útjuk álmokon, vágyakon, féltékenykedéseken, megcsalásokon vezet el végül a szerelemig. A sors sodorta-e egymáshoz őket? És az ő döntésük tartja-e távol őket egymástól? Hiába választják el kontinensek őket, mindig van helyük egymás szívében.

Jill Santopolo egyedülálló első regénye egy szerelmi történet, ami Lucy és Gabe életét követi nyomon. Az ikertornyok tragédiája megváltoztatja és árnyékba borítja az életüket. Hogy tudják összeegyeztetni a szenvedélyt és a biztonságot, az álmokat és a valóságot? Gyönyörű romantikus regény az első szerelem elpusztíthatatlan erejéről.

Elizabeth Gilber: Ízek, imák, szerelmek

Kedves Olvasó!

Nagyon szépen köszönöm Csepregi Evelynnek és a Partvonal Kiadónak a lehetőséget!

Nagy utazásra indultam ezzel a könyvvel, nem csak Amerikából jutottam el Rómába, Indiába és Balira, hanem egy nő személyiség fejlődésének is a tanuja lehettem. 

Valamiért nem tudatosult bennem, hogy a Julia Roberts által alakított Liz és az írónő egy és ugyanaz a személy, egészen addig amíg el nem kezdtem olvasni. Örülök, hogy most jutott el hozzám ez a történet. Az első oldalakhoz hozzá írt az írónő a megjelenés 10. évforduljára. Ebben a bevezetőben visszagondol a könyv megjelenésére és utóéletére. Nagyon jó volt a gondolatait, visszatekintését olvasni, érződött hogyan változott a személyisége az évek alatt. 

Film nagy részben hűen hozta a könyvet. Liz el akar válni, belefásult a házasságába és az életébe. Válása alatt ismerkedett meg David-del, aki iránt mindent elemésztő szerelmet érzett. Kapcsolatuk hol fellángolt, hol pedig kihunyt és olyankor szakítottak. Liz lelkileg válságban volt. Hullámvölgyei, mélységei bővebben megjelentek a könyvben. Majd a filmben is ismert egy év alatt három ország utazására indult. Róma az első helyszín, ahol Liz visszaszerzi étvágyát és életkedvét. Bár, ahogy írta nem a múzeumok iránt érdeklődött, mégis annyi információt megoszt az olvasó, hogy úgy éreztem mellette sétálok. Élveztem a tudását megismerni, tetszett, ahogy beleszőtte az olasz nyelvtanulásának folyamatait. Nem is tudtam, hogy az olasz egység nyelve Dante Isteni színjátékát vette alapul. Kis érdekességeket végig belecsempészett az írónő, ami nagyon tetszett. 

Idiában a hitét kereste és találta meg. Bevallom, amikor az Istenhez való kapcsolatáról írt néha már túl ezoterikus volt a számomra. Ugyanakkor irigykedtem is az erős hitében. Gondoltam kipróbálom a módszerét. Csak egy kis jót kértem a napomba, ehhez képest a BKK folyamatosan késett, a céges busz pedig hamarabb érkezett, a héven a szokottnál is több furcsa ember volt. Szóval valahogy még nem érett be nálam ez az élet és világ szemlélet. 

Balin pedig végül megtalálja az írónő a vágyott nagy szerelmet. Amikor a munkahelyemen meséltem, hogy épp ezt a könyvet olvasom az egyik kolléganőm megjegyezte, hogy mekkora szerelem, mégis már el is váltak. Ezt persze nem tudtam, sőt az utolsó információm az volt, hogy az Ízek, imák, szerelmek című könyv nagy sikere után megjelent a Hűség című folytatása, ahol már a házasság kerül a középpontba. Emiatt kíváncsian olvastam utána és a kolléganőmnek igaza lett. Kilenc év házasság után tényleg elvált a férjétől, a Balin megismert Felipe-től, az ok szomorú. A legjobb barátnőjénél ugyanis máj és hasnyálmirigy rákot diagnosztizáltak. Ekkor tudatosult benne mennyire szereti a nőt, ami túl lép a barátság határain. Elvált a férjétől, és egy évig a barátnője mellett maradt jóban rosszban, élettársként, szeretőként. 

A könyvnek megvannak a maga hibái, ugyanakkor mindenki megtalálhatja az éppen számára fontos mondanivalókat. Csak ajánlani tudom ezt a kötetet is. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek:

"Az utazási irodák szemében fejőstehén lett a könyv (attól kezdve az ember a világ minden tájára befizethetett "Eat Pray Love körutakra" - megjegyzem, ezek mellé hivatalosan nem álltam oda, jóllehet boldog vagyok, ha mások is utazgatnak.) Hollywoodbn meg is filmesítették a könyvet. A filmben Julia Roberts és Javier Bardem nagyon sokat dobott a rólam és a férjemről kialakított képen. (A szomorú igazság az, hogy a férjem és én egy cseppet sem hasonlítunk Julia Robertsre és Javier Bardemre. Még sötétben sem. Ennek ellenére tetszett a film. Nem, várjunk csak! Épp ezért tetszett a film...) (...) az Agymenőkben Raj és Penny is ezt bújják."

"Egyike lettem azoknak az idegesítő embereknek, akik állandóan úgy köszönnek, hogy Ciao!. De erre még rá is tettem egy lapáttal, mert mindenkinek elmagyaráztam, honnan is származik ez a szó. (Na, jó, ha mindenáron tudni akarjátok, ez annak a bizalmas üdvözlésnek a rövidítése, amit a középkori velenceiek használtak: Somo il suo schiavo!, vagyis Rabszolgád vagyok!")"

"Erősebb vagyok a Depressziónál, bátrabb a Magánynál, én soha nem múlok el."

"Om Nama Shivaya.

Hódolattal adózom a bennem lakó isteni természetnek."

"- Kedvesem, én Dél-Brazíliából származom. Az én szívem tíz évig is tud fájni egy olyan nő miatt, akit még csak meg sem csókoltam."

A könyv adatai:

Kiadó:                         Partvonal Kiadó

Legutóbbi megjelenés:     2021

Oldalszám:                   360

Megvásárolható:           Partvonal Kiadó

Fordította:                   Balázs Laura 

Fülszöveg:

Elizabeth ​Gilbert önéletrajzi regénye spirituális utazásra hívja olvasóit, vele együtt tanulhatjuk meg, mit jelent megismerni, megszeretni, és ha kell, elengedni az embereket.

Elizabeth harmincas, sikeres nő – volt. Gazdag férj, álomház, fényes karrier. Egyik pillanatról a másikra az élete mégis romokban hevert, látszólag ok nélkül. Egy szörnyű válás és az azt követő depresszió után, megmérgezett kapcsolatokkal a háta mögött nekivágott a nagyvilágnak, hogy végre rájöjjön, ki is ő, és mit akar az élettől. Zarándoklata Itáliába, Indiába és Indonéziába vezet, ahol olasz dzsigolók, indiai guruk, indonéz gyógyítók között bizonyítja, hogy mind a boldog pillanatokat keressük, akármelyik szegletében élünk is e világnak. Őszinte, humoros és mély érzelmű könyve mindannyiunknak szól, akik ébredtünk már úgy, hogy „ettől a naptól kezdve változtatok az életemen”. Egy nő, aki nem akart többé megfelelni. Egy nő, aki elengedte a jelenét, és megtalálta a boldogságát. Egy nő, akiben magunkra ismerhetünk.