2019. június

 Szerb Antal: A Pendragon legenda

Kedves Olvasó!

2019-ben azt írtam erről a könyvről, hogy kihagyhatatlan, ezzel a mai napig egyetértek. Szerb Antal nagyon szépen írt és a jövőben szeretném az összes könyvét beszerezni. Ami sajnos eléggé nehézzé vált, ugyanis több regényét régen adták ki és azóta a kiadók nem nyomtatták után, a boltokban pedig már nem vehetőek meg. Azért még reménykedem, hogy valamelyik kiadó újra kiadja az egész életművet gyönyörű borítókkal. 

A Pendragon legenda számomra egy nagyon meglepő könyv volt. Amikor végeztem vele egyszerűen nem tudtam, eldönteni mennyi csillagot adjak rá. Az eleje nagyon tetszett, magával ragadó, gördülékeny történet volt. A főszereplő egy fiatal magyar férfi, aki az angol misztikumok után kutat, így hamar Angliában és Walesben követhetjük nyomon az utazását, kutatását. Azonban nekem a vége felé már túl sok volt a misztikus jelent, főleg a befejezése a történetnek. Valahogy nem ezt a befejezést vártam volna Szerb Antaltól. Ugyanakkor ez a könyv kicsit ki is pardizálja az úri angolokat, akik fogékonyak mindenféle misztikus történetre. Szépirodalmi nyelven megírt kicsit ponyvaregény. 

A szereplők sok félek és érdekes karakterek. Egyszer az életben érdemes elolvasni. Amint meglesz a Szerb Antal gyűjteményem ezt a könyvet újra el szeretném olvasni, hátha több év távlatából megváltozik a véleményem. 

Értékelésem: ✯✯✯✯ ⋆

                              (4,5/5)

Fülszöveg:

Egy ​fiatal magyar tudós XVII. századi misztikusok után kutat a British Museum könyvtárában. Earl of Gwynedd, a Pendragon család feje meghívja várába, és Mrs. Eileen St. Claire, egy csodálatos fiatal nő, titokzatos gyűrűt küld az Earlnek az ifjú tudóssal.
Így kezdődik Szerb Antal egyedülállóan izgalmas, nagyszerű szatirikus detektívregénye, amely a legendákkal teli, varázsos walesi tájra viszi el az olvasót, ahol a képzelet szülte kísértetvilág a kor valóságos kísérteteivel ütközik össze egy hatalmas örökségért folyó izgalmas hajsza keretében.
A Pendragon legenda Szerb Antal sokoldalú tehetségének sajátos kifejezője. A homo ludens, a játékos ember, aki kirándul saját szférájából a tudománytól legtávolabbra eső könnyű, szórakoztató irodalom műfajába, és megtölti azt szellemének fényével, bebizonyítja, hogy fantasztikus és bűnügyi regényt is tud írni, sőt jobbat, mint ennek a műfajnak az iparosai. Mert ő közben magas színvonalú irodalmat is közöl, és bírálja, kinevetteti azt a sznob angol úri társaságot, mely oly nagyon fogékony a misztikumra. S ezzel tulajdonképpen ezeknek a műfajoknak a paródiáját adja.