Kötelező olvasmányok II.
Jókai Mór: Az arany ember ; Puskin: Anyegin
Kedves Olvasó!
Ebben a posztban további kötelező olvasmányokról fogok írni. Rögtön magukra a könyvekre is terelem a szót. 😀
Jókai Mór: Az arany ember
Jókai regényei híresek a már nehezen értelmezhető, olvasható szövegekről, elég hosszú történetekről. Nehezen is szántam rá magam, hogy el kezdjem olvasni.A történet lassan indul be. Hosszú leírások, nyelvezete régies, így először próbáltam utána olvasni. Véleményeket olvastam és még a filmet is elkezdtem megnézni. Ezek után már kíváncsian haladtam a történetben. De még így is a közepe táján inkább a youtube-on hangoskönyv formában is el kezdtem hallgatni. Így három féleképpen végeztem ki a történetet, könyv, hangoskönyv és filmben szakaszonként egy-egy téren haladtam.
Végül mégsem a nyelvezete vagy a történet hossza akasztott ki, hanem Timea sorsa. Nem tartom fairnek, ahogy szegény lánnyal elbánt az író, miközben nem volt egy gonosz karakter. Mihálynak pedig megadta a boldog befejezést, holott ő nem volt a megtestesült jóság.
A végén mégis mosolyogva csuktam be a könyvet, ugyanis nagyon tetszett, ahogy utószóként Jókai Mór leírta miért volt ez a könyv a legkedvesebb számára és mennyi mindent a valóságból merített a megírásához.
Értékelésem: ✯✯✯✯
(4/5)
Fülszöveg:
A regény a magyar kapitalizmus keletkezéstörténetének egyik sikeres és közismert szépirodalmi dokumentuma. Hőse egy üzletember, akit szegény hajóbiztosként a véletlen, saját vakmerősége és nem utolsósorban ügyeskedése hatalmas vagyonhoz juttat. Zsákba rejtett kincse egy szultán üldözte török úrtól származik, az ő lánya megnyeréséért hozza fel a Dunába süllyedt hajóból és tartja meg magának Tímár Mihály. A mesés vagyon birtokosaként üzletelni kezd gabonával, telekkel, földbérlettel, és az arany még több arannyá változik kezében. Az arany ember már milliomosként kéri meg a „szegény” török lány, Timea kezét. A lány hálából igent mond, de kiderül, hogy csak a kezét nyújtja kérőjének, szerelmet nem kaphat tőle Tímár. „Alabástrom szobor” felesége és az üzleti pálya ridegsége meghasonlásra kényszerítik a férfit, és elmenekül oda, ahol nem a pénzt, hanem az embert nézik. Ezt találja meg a térképen még nem jelölt helyen, a Senki-szigetén, Noémi mellett. A főhős kettős életét több szereplő köti össze, véletlenek és törvényszerű találkozások, társadalmi összefüggések alakítják sorsukat. A regény kitűnően ábrázolja az akkori Komárom kereskedőrétegének spekulációit, tájleírásai (a Vaskapu, a téli Balaton) gyönyörködtetőek.
Alekszandr Szergejevics Puskin: Jevgenyij Anyegin
Értékelésem: ✯✯✯
(3/5)
Fülszöveg:
A szentimentális regényeket olvasgató, önmagát regényhősnők helyébe képzelő Tatyjána beleszeret a távoli fővárosból érkező Anyeginbe. A világirodalom egyik leghíresebb levelében szerelmet vall neki, a férfi azonban visszautasítja. Aztán a regény végén a két főhős újra találkozik: ekkor a nagyvilági férjes asszony, Tatyjána kap szerelmes levelet Anyegintől, és ő utasítja vissza a férfit. Bár van még a regényben névnapi ünnepség, rejtélyes álom, tragédiába torkolló férfibarátság, halálos kimenetelű párbaj, mégis egyszerű cselekmény ez. A varázs azonban évszázadok óta tart. Ahogy a magyar irodalom egyik legnagyobb Anyegin-rajongója, Kosztolányi Dezső írta: „Ott áll Tatjána, Olga, Anyegin és Lenszkij, mint egy örökkévaló álomban, mozognak, sírnak és teáznak, egymásra merednek, s úgy rémlik, nem is múlnak el soha.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése